Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-05 / 30. szám
Vállalkozók tisztessége Nábrádi Lajos 1993. február 5., péntek Megyénkben is egyre több vállalkozó kerül összeütközésbe a törvénnyel. A Magyar G^dasági Kamara megyei szervezetében tartott egyik megbeszélésen ezért is mondta a minap az egyik jó hírű vállalkozó: „Ok rontják a becsületes vállalkozók tekintélyét, bizonyos általánosításokra is okot adnak.” Két ok volt arra. hogy a jelzett megbeszélésen napirendre kerüljön a téma. Az egyik „menő" nyíregyházi vállalkozó ellen szigorú rendőrségi eljárás indult a közelmúltban, a másik aktualitás az, hogy készül az új kamarai törvény, amely ha életbe lép, számos dolgot tisztázhat. Hazánkban ugyanis sok vállalkozó és iparos jelenleg nem tartozik sem a gazdasági kamarához, sem az ipartestülethez. Ausztriában például minden kis és nagyvállalkozónak kötelező a tagság. Több nyugati országban a leendő üzleti partner, vagy a bank a kamarától bizonyos információkat kaphat, magyarán leinformálhatja X céget. Ott nem lehet titok, hogy ki mióta mivel foglalkozik, s hogy volt-e összeütközése a törvénnyel. Az üzleti titkokat viszont ott sem adja ki a kamara. Nos néhány szabolcsi kamarai tag javasolja: az új törvény tegye kötelezővé a tagságot, a tagság pedig járjon az etikai szabályok szigorú megtartásával. Ha ez máris így lenne, esetleg nem fordult volna elő, hogy egy szabolcsi vállalkozó nem létező juhnyáj gyarapítására vett fel hitelt, egy kezdő kisvállalkozó a megyei munkaügyi központtól munkahelyteremtő beruházásra kért és kapott támogatást, teherfuvarozni akart, ám kiderült: nincs is autóvezetői jogosítványa... Egyházi szeretetotthon A Szent Katalin Görög Katolikus Szeretetotthon (Nyíregyháza, Vécsey u. 21. sz., tel.-fax: 11-153) február elsejével hivatalosan megnyílt. Az otthonba beköltözni szándékozó vallásos idősek az otthon címén, illetve a lelkipásztorokon keresztül jelentkezhetnek. _________Tárca__ A korzó a mínusz öt fokban is tayaszias nyüzsgést mutatott. így van ez minden diákvárosban, déltájt kirajzanak a lányok, a fiúk, rö- hécselnek, mustrálnak, riszál- nak, hamburgert harapnak, pattogót rágnak, s állnak a kirakatok előtt, mintha komoly vevők volnának, közben üres a zsebük. Most az alkalmi zenekar is melegítette a korzó hangulatát: kendőlepelbe bújt dél-amerikai fiúk tengerentúli dallamokat árultak a járda szélén, remélve, hogy összejön egy menüre való. Sokan körbeállták őket, egyesek tapsoltak, kevesek bebedobtak egy ötöst, vagy tízest a földre helyezett hegedűtokba. A szélvédte sarokban baHÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Két nyelven alapoznak A „Spielstrasse” várja a kicsiket a nyíregyházi 19-es iskolában A próbacsoportban már ízlelgetik a német szót a gyerekek. A foglalkozásokon egyre tovább jutnak a „játékutcán” Harasztosi Pál felvetele Nyíregyháza (KM — Kállai János) — Az, hogy hány éves korukban kezdjenek a gyerekek idegen nyelvet tanulni, még szakmai körökben sem vitáktól mentesen megválaszolható kérdés. Vannak, akik szerint minél korábban, annál jobb, vannak viszont, akik úgy vélik: előbb a saját anyanyelvén tudja kifejezni magát a betűvetés és az olvasás tudományát ízlelgető apróság. A német, az angol vagy a francia, netán az orosz nyelv rejtelmeivel való ismerkedés csak a magyar nyelvi — beleértve a grammatikai, nyelvhelyességi, helyesírási tudnivalók alapozását — fogódzók megszerzése után következzen. A nyíregyházi 19. Számú Általános Iskolában évtizedes hagyománya van az iín. minőségi idegennyelv-oktatásnak. Speciális angolos és németes osztályaikban már „felfutottak” nyolcadikig. A jövő tanévtől azonban valami egészen újjal próbálkoznak: olyan elsős csoportot szerveznek, melyben a kisdiákok két nyelven — természetesen: felmenő rendszerben — fognak tanulni bizonyos tárgyakat vagy tananyagrészeket. ❖ Hogyan történt ennek a nem mindennapi vállalkozásnak (vagy kísérletnek?) az előkészítése? Melyik idegen nyelvre esett a választás? — kérdeztük Szabó László igazgatót. — Mivel a német nyelv oktatásának nálunk az évek során nagy szakmai tapasztalatanyaga halmozódott fel, emellett döntöttünk. A minisztériumtól megkaptuk az engedélyt az osztály szervezésére, és utóbb — elég sok huzavona és ellenvetés után — a városi önkormányzat is „igent” mondott a kezdeményezésünkre. A szakmai kifogásokon kívül az anyagiakra hivatkozva ment nehezen a helyi engedélyezés, de, mint kiderült a minisztérium anyagilag támogatja a dolgot, és így a kétnyelvű oktatás önköltségesen megoldható, vagyis az önkormányzatnak nem jelent többletkiadást. ❖ Tudnak-e hasonló kísérletekről, vagy saját „kútfőből” merítették az ötletet? — Mi egy követő kísérletben veszünk részt negyedik intézményként az országban. Budapesten, Miskolcon és Kazincbarcikán előbbre járnak, s ami számunkra nagyon fontos: mindenhol kiváló eredményeket értek el eddig. Az iskolaközi kapcsolatainkat, már csak a saját érdekünkben is, úgy alakítjuk, hogy adaptálni tudjuk mások módszereit, megismerkedjünk a gyakorlat során gyűjtött tapasztalatokkal. Az együttmunkálkodás alkalmai valójában szakmai továbbképzések. ❖ Nem lesz túlságosan megterhelő a betűkkel-szá- mokkal birkózgató elsősöknek pluszban még a német is? Milyen „adagokban” kapják a nyelvismeretet? — Heti öt alkalommal, 30 perces német nyelvi foglalkozásokon vesznek részt, játékos formában, de határozott céllal. Ezek a félórák „egynyelvűek”. A kicsik megtanulnak bemutatkozni, egyszerű közlendőket megfogalmazni a családról, az iskoláról, a környezetről, és sok-sok szituációs játék szereplőiként gyakorolnak. Egyébként: minden szempontból a hagyományos tantervek szerint haladnak, mindent anyanyelven tanulnak. Ez különben a folyamat egészében, tehát a felsőbb osztályokban is így lesz, vagyis: minden ismeretet magyarul sajátítanak el a diákok, németül pedig „párhuzamosan” tanulják, gyakorolják a hallottakat. A rajz és a technika „germanizá- lódik” már elsőben, másodikban belép a testnevelés, az ének-zene, harmadikban a környezetismeret. Negyedik osztályban — ezt csak érdekességként említem — a heti 5 német nyelvi órával együtt összesen 15 órában hall német szót a gyerek, és természetesen „használja” a nyelvet. Ilyen intenzitással akár már hatodikos korukban nyelvvizsga-képesekké válhatnak a nebulók. ❖ Megvannak-e a szükséges személyi és tárgyi feltételeik ehhez az oktatási formához? — Két német szakos tanárunk van, három pedagógusnak pedig középfokú nyelvvizsgája. Szeretnénk a későbbiekben egy német anyanyelvű tanárt is alkalmazni, és terveink között szerepel egy alapítvány „összehozása”. A felszereltségünk jó, szakmai segítséget pedig többfelől kapunk: pl. a Goethe Intézettől, a nyíregyházi tanárképző főiskolától. ❖ Fognak-e felvételiztetni a kétnyelvű osztályba? — Minden óvodát értesítünk a lehetőségről, a részletekről érdeklődni pedig itt, az iskolában lehet. Válogatni természetesen fogunk a jelentkezők között, de semmiféle előképzettség nem szükséges a bekerüléshez. Egyszerűen csak elbeszélgetünk az apróságokkal, és anyanyelvi maga- biztosságuk, ügyességük, helyzetfelismerésük, reagálókészségük alapján döntünk a felvételükről. Március végére szeretnénk kimondani a végszót, szeptembertől pedig kezdődhet az érdemi munka. Reméljük, sikerrel! nánt, mandarint, narancsot árult a fiatal kereskedő, aki reggelente kipakolja az árut, este ládákba rakva fuvarozza a raktárba. Szép az áru, valami minden nap olcsóbb, olykor hosszú a sor a sátor előtt. Ugrásnyira meseországbeli kismozdony, „fölkéjében" pattogott a kukorica, illata betöltötte az egész utcát. A nemrég nyílt divatáruházban csinos eladólányok kínálták a csipkés estélyit, a kapucnis félkabátot, a norvég mintás pulóvereket, viszonylag elfogadható áron, ahhoz képest, hogy minden darab import. Kinn az utca térfelőli végén most is ott trónolt a tűzpiros Toledó, amit potom százasért megnyerhet majd a sorsoláson, aki burokban született. A cipőáruházban is nagy volt a sürgés- forgás, itt máris búcsúztatják a telet, majdcsak féláron kínálták a téli lábbelit. Kissé átlósan, a tér sarkán rikító hetilapok pikáns képei színesítették a kis pavilont. csalogatták a nagy dekoltázsok. a villanó lánycombok a vonakodó olvasókat. Volt, aki fagyival a kezében igyekezett feltűnni; mások néhány szál gerberáért ugrottak le a hivatalból, hogy fel- köszönthessék Karolinát, a kis hegyes-begyes gépírólányt. Lila mintás gyermekkocsiból fülig bugyolált bébik pislogtak a magasba, miközben anyukák fogadták a sűrű gratulációt a kis trónörököshöz. Minden a tél múlása, a tavasz közeledte örömét sugallta az utcán, széliében, hosz- szában. Csak ő állt a hirdetőtáblának támaszkodva, erőtlenül, gyöngyöző homlokkal, visszafojtott sírással. A gyógyszer- tárból jött, kiváltotta a receptet, fizetett, s csak itt az utcán vette észre, hogy eltűnt a pénztárcája. Benne volt az egész lutvi nyugdíja. Angyal Sándor Forgatagban Galambos Béla TjT edvező változásokat iV ígér a parlament által most elfogadott agrárpiaci törvény, amelynek alapvető célja, hogy megteremtse a mezőgazdaság stratégiai termékeinek biztonságát. Általa, egyrészt megnyílik a lehetőség, hogy a mezőgazdasági cikkek bármelyikét kivonják a piac hatásai alól, másrészt a termelők számára végre lehetővé teszi a lehetőségeik minél nagyobb mértékű kihasználását. Az agrártermékeket három csoportba sorolja. A közvetlenül szabályozott termékkörbe, ez évben a búza, kukorica és a tej kerül, s ezt bővítik majd ki a sertés-, marha-, és baromfihússal. Ezekre a cikkekre irányárat, garantál árat és mennyiségi kvótát határoznak meg. A közvetetten szabályozott termékekre — idén ebbe tartozik a cukorrépa, napraforgó és a csirke — csak irányárat adnak meg. A befolyásolt termékkörbe tartozó cikkek mennyiségét és árát a termelők és a feldolgozók alakítják ki, itt az állam csak esetlegesen avatkozik közbe pénzügyi eszközökkel. Az agrárpiaci rendtartás szervezetében — amely a négy érintett minisztérium és a termelői érdekképviseletek tagjaiból álló agrár- rendtartási bizottságból, valamint a termelőket, feldolgozókat, kereskedőket tömörítő terméktanácsok hálózatából áll majd össze — végre beleszólási jogot kapnak a mezőgazdasági termelők is a termékek árainak alakításába, valamint a termelési kvóták szétosztásába. A terméktanácsok minél gyorsabb megszervezését indokolja az a tény, hogy mind a garantált árak, mind pedig az irányárak kialakításánál figyelembe kell venni e tanácsok javaslatait is. Az úgynevezett befolyásolt termékek esetében (a legtöbb tájjellegű termékünk ide tartozik!) pedig minden döntés a terméktanácsok kezében van. Létrejöttük teremti majd meg annak a lehetőségét is, hogy végre megszülethessen az eddig még hiányzó gazdasági konszenzus a termelők és a feldolgozók között. Nézőpont Kézbe vett agrárpiac A Petőfi-hét programjára várta a napokban a fehérgyarmati Szabó Lőrinc Általános Iskola Gyermekszervezete a város diákjait. Az Illusztrációk Petőfi verseihez című pályázatra 70 diák 76 pályamunkája érkezett, melyekből kiállítást rendeztek az iskola alulájában Molnár Károly felvétele Kommentár __________________ Elengedett tartozás Kováts Dénes 77' rdekes, bár vegyes JOj visszhangot kiváltó kezdeményezéssel próbálkoztak Tatabányán, ahol önkormányzati tulajdonba került a távhőszolgáltató vállalat. Egyszeri lehetőségként ugyan, de felajánlották adósaiknak, hogy ha a tartozásuk felét kifizetik, a másik részét elengedik. Eredménye: három nap alatt 600 ezer forintot fizettek be a távhő kasszájába. Felháborodtak viszont a fizetési kötelezettségüknek rendesen eleget tevők: miért részesítik kedvezményben a notórius nem fizetőket? A válasz magától értetődő lehet: így legalább valamennyi pénz befolyik a kasz- szába, enyhítve a vállalat pénzügyi nehézségein. Persze jogos a kérdés is: a renitensek járjanak jobban? Úgy gondolom, az igazság valahol a kettő között van, s a példán megyénkben is el lehetne gondolkodni. Esetleg valamilyen köztes megoldással érni el: bevétel is legyen, s a kedélyek se bor- zolódjanak túlzottan. Mert igaz, hogy sok esetben így érdemtelen kapja a kedvezményt, de talán a rendesen fizetők is jobban járnak: nem az ő kontójukra drágul majd a szolgáltatás díja, arra hivatkozva: emelkednek a költségek, s elviselhetetlen a vállalat gazdálkodására a kintlévőség öszszege. Ha valamennyit mégis sikerül behajtani az adósságból, azzal azért mindenki jól jár. Mert talán nem nő (oly hamar) a szolgáltatás díja, mert mégis hozzájut a pénze egy részéhez a távhőszolgáltató, s mégis teljesít valamennyit kötelezettségéből az adós.
