Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
Kelet-Magyárország 5 1993. február 3., szerda KÖZÉLET Mintagazdaságokat a agrároktatásnak Interpelláció a szakképzés feltételeiért Tiszavasvári (KM - Barak- só Erzsébet) — Ritkán fordult elő eddig, hogy MDF-es képviselők interpellációt nyújtottak be a parlamentben, s az arra kapott választ sem az interpelláló képviselők, sem pedig az ország- gyűlés nem fogadta el. Egy ilyen interpelláció ügyében kérdeztük Várkonyi István (MDF) tiszavasvári képviselőt. — Mi indokolta az interpelláció benyújtását? — Az interpellációt Mihály Zoltán makói képviselőtársammal közösen nyújtottuk be a privatizációval foglalkozó Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez, valamint Ger- gátz Elemér földművelésügyi miniszterhez a mezőgazdasági szakképző intézetek tanüzemeinek kialakítása ügyében. Alapjában véve azt tettük szóvá, hogy nincs gyakorlati hátterük a mezőgazdasági képzést folytató szakközépiskoláknak és szakmunkásképző intézeteknek. — Jellemezné egy kissé részletesebben, mi áll a dolgok hátterében? Farmergazdaságok — A korábbi mezőgazdasági technikumok a 60-as években még rendelkeztek 1500-2000 holdas tangazdaságokkal, voltak jó felszereléseik, megvoltak a gazdálkodás gyakorlásához szükséges eszközök, gépek, berendezések, épületek. Ezeket a tangazdaságokat később az állami gazdaságokhoz csatolták, azzal a meggondolással, hogy az iskola feladata kimondottan csak az elméletig képzés, a földek, eszközök legyenek az állami gazdaságoknál, ahol a tanulók a gyakorlati képzést megkapják. Most az állami gazdaságok privatizációja során vetődött fel a kérdés, mi lesz a tanulók szakképzésével? — A legnagyobb indíték, Várkonyi István amiért interpellálni kényszerültünk a Földművelésügyi Minisztériumnak az álláspontja volt, szerintük Magyarországon is, mint nyugaton a kisgazdaságokba kell kihelyezni a tanulókat, és az Állami Vagyonügynökségre mutattak, mondván, ennek a kérdésnek a megválaszolása most már nem az ő kompetenciájuk, hiszen az állami gazdaságok elkerültek tőle. — Mindenki tudja, hazánkban még nem alakultak ki ezek a kis farmergazdaságok, tehát nem lehet követni azt a gyakorlatot, ami nyugaton kialakult. Bár, nyugati tapasztalataim alapján mondhatom, ott is van egy minimális kis mintagazdaság, az alapvető gyakorlati ismereteket ott is az iskolában sajátítják el. Szemléletváltás szükséges — A szakképző intézményeknek azért van szükségük ezekre a földterületekre, eszközökre, mert valahol meg kell teremteni a tanulók gyakorlati képzésének hátterét. Mivel a mezőgazdaság is egy átalakuláson megy keresztül, és egy krízis tapasztalható, ez a szakterület talán még nagyobb szemléletváltást igényel, mint a gazdaság más teA SZERZŐ FELVÉTELE rületei, ehhez viszont tangazdaságokra, mintagazdaságokra van szükség, de úgy tűnik, az elvétel sokkal egyszerűbb volt, mint a visszaadás. —Mi történt azután, hogy a parlament nem fogadta el a földművelésügyi miniszter válaszát? — Nem jellemző, hogy kormánypárti politikusok a saját kormányukhoz interpellációt nyújtsanak be, emlékezetem szerint az új parlament történetében ez volt a harmadik ilyen eset. A miniszeri választ igen nagy számban utasította el a parlament, ennek nyomán egy ad hoc bizottság jött létre a két érintett bizottságból: a mezőgazdasági és az oktatási bizottságból három-három fővel. Ebben az ad hoc bizottságban ellenzéki és kormány- párti képviselők egyaránt részt vesznek. Mindkét bizottságnak az volt a véleménye, hogy a szakképzés, különösen a mezőgazdasági szakképzés rendkívül fontos a magyar gazdaság átalakításában, ezért sürgős intézkedést kértünk a Földművelésügyi Minisztériumtól és az Állami Vagyonügynökségtől. Azt nem mondanám, hogy azelőtt az illetékesek részéről nem történtek volna lépések ebben az ügyben, de ilyen Licitálás Újfehértón Nem önkéntes földmérők, hanem önkényes földfoglalók Néhány megjegyzés a „Licitálás a más gazdaságára” című cikkel kapcsolatban; (Kelet-Magyarország 1993. január 19.). Az olvasók emlékezhetnek az újfehértói eseményekre, ahol politikai indulattól felbujtva egy csoport nem tartotta be a törvényes rendet, földet foglalt. A föld termelőszövetkezeti tulajdon volt, az Alkotmánybíróság által is megerősítve, a „megváltott” föld is tsz-tulajdon. Tévedés az, hogy régi örökség, vagy tulajdon jogán. Mert nem a régi tulajdont, hanem az általuk kinézett, általában a legjobb és nagyobb részt tavaszi vetéshez előkészített táblákat foglalták el. Előzőleg minden mocskot, szitkot szórva a termelőszövetkezet dolgozóira, vezetőire, amelyből az életveszélyes fenyegetés sem hiányzott. Az ügy végére azóta sem került pont, mert a földfoglalás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén kívül bűnténynek számít, ezt nem lehet, és remélhetőleg nem is lesz törvényesítve. Annál is inkább, mert a foglalás idején úgy heccelték a törvénytisztelőket, ha nem jösztök, nem lesz földetek. Hasonlóan történt a padlásseprés szervezése is. Bizony sok esetben elhangzott, hogy megint a törvénytisztelők járnak rosszul, mert a legrosz- szabb föld fog megmaradni. A termelőszövetkezetet felkeresték az idős tulajdonosok, akiknek a régi földjét foglalták el, és kérdezték, ez hogy történhetett meg? A föld kimérése minden gazdászi munkát mellőzve történt, bemondás alapján. A kimérést vezetőnek gondot okozott három jegyű számmal osztani, visszaszámolni a föld szélességét. A földkimérőket nem önkéntes földkimérőknek nevezik, hanem önkényes földfoglalóknak. A mai napig hivatalosan senkivel sem közölték a földfoglalók névsorát, 1991-ben adót sem fizettek. • A termelőszövetkezetnek okozott kárt csak részben sikerült behajtani, a névsor ismerete hiányában. A földfoglalók első dolga volt az elfoglalt táblák körül a fasor levágása, amely most is folyik. A kárpótlási táblák is „senki földje” lettek. Természetesen tiltakozik a földfoglalók egy része az elfoglalt táblák licitálása ellen, ugyanis akkor kiderül a kimérés törvénytelensége, és az a sok visszásság, ami történt. A család régi földjét az élő gyerekek mindegyike kimérette magának, így egy-egy terület háromszorosa került kimérésre. A nem fizetőket levéllel keresik, ám visszajön a levél „címzett ismeretlen” jelzéssel, de a földet mégis használja valaki. Ennek a kiderítésében egyetlen hatóság sem nyújtott és nyújt segítséget. Hát így került „szerencsére” pont az ügy végére, a cikkíró szerint. Vitatható, hogy a földfoglalók jó gazda gondosságával művelték a földet, ezt a táblák szemléje után lehet megállapítani. Erősen kétségbe vonható az állítás igaza. Az első évben a táblák nagy részét a tsz hazai hatékonysággal nem léptek fel, mint az interpellációt követően. Térítésmentes visszaadás — A mezőgazdasági bizottság a Földművelésügyi Minisztériumot erősen elmarasztalta, miért nem intézkedtek sokkal hatékonyabban korábban, és talán nem az utolsó, 24. órában lennénk, hiszen december 31-éig az állami gazdaságok átalakulásának meg kellett volna történnie. Végülis az ad hoc bizottságban abban egyeztünk meg, hogy a földterületek, az épületek, gépek térítésmentesen kerüljenek vissza az önkormányzatokhoz, és az iskolák az önkormányzatoktól kapják meg használatra ezeket a berendezéseket. Ennek vannak még további tisztázatlan kérdései, például az, honnan vegyünk forgótőkét ezeknek a berendezéseknek a működtetéséhez. Abban egyeztünk meg, hogy ennek anyagi von- zatairól legkésőbb tavaszra meg kell találnunk a megoldást. Egyéb vonatkozásban megegyezés született az érintett gazdaságok háromnegyed részében: földterület, épület, gép, állat, a profilnak megfelelően. Ott nem született még megoldás, ahol felszámolás, vagy csődeljárás van, ezért egy törvénymódosítást kell kezdeményezni, és keressük annak a lehetőségét, mi lehet a jogi megoldás arra, hogy ezek a gazdaságok is át tudják adni a földet és a berendezéseket az iskoláknak. — Megyénkbeli iskolát érint-e ez az ügy? — Baktalórántházi, mátészalkai, nyíregyházi és egy tiszavasvári középfokú intézmény adott be igénylést itteni állami gazdaságokhoz, és az én ismereteim szerint a tiszavasvári iskolát kivéve a lehetőség elvileg adott a megegyezésre. vezetése előkészítette, így lehetett jó gazda gondosságával művelni. Teljesen érthetetlen, hogy nem rendelkeznek kárpótlási jeggyel, ez csak úgy lehet, hogy egyáltalán nem volt földjük, vagy hanyagságból nem kérték a kárpótlási jegyet. Mindenki azt várja, hogy Újfehértón is mindenkire egyformán vonatkozzanak az érvényben lévő törvények, és a hatóságok ezt mindenkivel egyformán tartassák be. Nem a más gazdaságára történne licitálás Újfehértón, csak visz- szaállítanák a törvényes rendet, amelyet minden törvény- tisztelő állampolgár vár itt Újfehértón is. „Igazi” harc csak akkor lesz, ha az arra illetékes bizottságok és a kárpótlási hivatal nem a törvényes előírások szerint fog eljárni. Nem terrorizálhat egy várost egy szűk csoport a demokratikus jogállamban. Dr. Szokol József, a szövetkezet elnöke Bűnbak és jelkép Balogh József G ondolom sokan hallották, amikor Király B. Izabella képviselő az ország- gyűlés hétfői ülésnapján napirend előtti felszólalásában alaposan lehúzta a keresztvizet a sajtóról, mondván: torzít, vagyis olyan légkört teremt, amelyben minden ami nemzeti, fasisztafelhangot kap. Tulajdonképpen a skínhedeket vette védőszárnyai alá, s mint pedagógusból lett képviselő azt fejtegette: nem ismer elveszett esetet. Ez aztán igazán nem lenne baj. Az viszont már nem jó dolog, hogy a fasiszta jelképeket használó, a fasiszta ideológiát magukénak tartó, a más bőrszínűeket megtámadó fiatalokat nem nevelni próbálja, hanem elfogadtatni másokkal így és ilyennek, s azzal magyarázni tetteiket, hogy „nehéz helyzetben vannak a nemzeti szellemű fiatalok". Aztán azt elemezte, hogy az egészséges nemzeti tudat erőszakos, mesterséges elfojtása nem lehet sikeres. Őszintén szólva nem tudom ki és kiben akarja elfojtani a nemzeti tudatot, ám ha a képviselőnő a skínhedje- lenséget tarja annak, akkor meglehetősen világos választ kapott. Először akkor, amikor az MDF képviselőcsoportja nem támogatta napirend előtti felszólalását, de még akkor sem esett le neki az a bizonyos húszfilléres, amikor az ellenzék padsoraiban örömmel szavazták meg, hogy szót kapjon, mert így okozhatott legnagyobb kárt saját pártjának is, hiszen sokan azonosíthatják egyéni véleményét pártjáéval. A belügyminisztertől kapott válasz szerencsére másokat megnyugtatott. Boross Péter ugyanis kijelentette: a kormányzat nem enged teret a faji, vallási megkülönböztetésnek, s a félreértések elkerülése végett egyértelműsítette, hogy a horogkereszt olyan jelkép, amelyet ebben az országban soha nem lehet védeni, legalizálni. A horogkereszt jegyében milliókat gyilkoltak le és ebben a jelben elveszett a magyar szabadság is. A jelképnek semmiféle legalitása a magyar közéletben nem lehet. Az ügy szempontjából legilletékesebb miniszter szavai megnyugtathatok lehetnek. Pláne ha alapos munkával felderítik: valóban faji gyűlölet miatt fordultak elő a parlamentben is emlegetett támadások, vagy csak a balhé kedvéért elkövetett támadásokat „színeznek" sötétebbre. A szabadság és az autonómia értékei A Nyíregyházi Anarchista Földeráció múlt év augusztus 27-én alakult meg. Számunkra a létező politikai pártok és irányzatok céljai, a hatalomgyakorlás elve és maga az állam is elfogadhatatlan. Célul a bázisdemokratikus civil társadalmi törekvések támogatását tűztük ki. Föderációnk szabad egyének vezetők nélküli szövetsége. Az anarchia szó a köznapi használattal ellentétben nem zűrzavart és fejetlenséget jelent, hanem uralomnélküliséget. Államfők és államhű forradalmárok, a „rend” mindenkori hívei mindig különös gondot fordítottak arra, hogy a történelmi anarchizmus teoretikusainak gondolatait és gyakorlati megvalósítóinak munkáját a társadalom ne ismerhesse meg. A mai történelmet formálók is ezt teszik az Országgyűlésben, amikor a társadalom figyelmét a szélsőbalos életveszélyre hívják fel, és itt az anarchistákat említik példaként. A hatalom provokációjára válasz az a pár mondat, amelyből szeretném, ha kiderülne, kikre is jelentjük az igazi veszélyt. Evekkel a meg nem történt forradalom és a politikai elitváltás után nyilvánvalóvá vált, az állam nem óhajt lehetőséget teremteni arra, hogy saját kontrollja, saját társadalmi ellenpólusa kiépülhessen. A következő ország- gyűlési választások eredményeképpen más pártok hatalomra kerülésével ez a helyzet alapvetően nem fog változni. Az államnak és a hatalmat gyakorlóknak sohasem lesz érdekük egy valóban működő, az önigazgatási formákat kihasználó civil társadalom. Az állam túlsúlyos marad, és adva lesz a társadalom, melynek el kell döntenie, hogy létrehozza önszervezési módjait, vagy pedig az alattvalói státust választja. Az egyetlen esélyt a társadalmi túlélésre az önkormányzatok jelentenék, ha lemondanának túlpolitizáltságukról és hatalmi arroganciájukról. A közvetlen demokrácián alapuló partnerviszonyra törekednének a polgárokkal, és a döntéshozatalt „embermértékűre” hoznák le. Elősegítenék az alapszintű bázisszerveződések létrejöttét, s ezáltal kialakulhatna egy autonóm szellemiség, illetve stílus, amelyben szabadon érvényesülhetne a civil kurázsi, az ellenvélemény joga. így föloldható lenne az emberekben a félelem, a kiszolgáltatottság, és az állandó vereségtudatból keletkező kiábrándultság. Ezek az anarchista társadalomelmélet fő gondolatai és a civil társadalom alappillérei. „Semmi hatalmat senkinek” szól az anarchisták „szélsőséges” jelszava a hatalmi elitnek, akik minden kritikus hangot és az adott viszonyokon való elemi felháborodást élet- veszélyesnek kiáltanak ki „a társadalom nevében”. Azok nevében, akiket hamis illúziókat keltő választási ígéretekkel roppant kedvesen átvertek. Az államnak könnyebb ellenségeket keresni, mint szembenézni saját lelkiismeretével, és elismerni mások emberi, morális motivációját, humánus elkötelezettséget és társadalomjobbító szándékát. A Nyíregyházi Anarchista Föderáció nevében: Krizsai Andrea (A szerkesztőség véleménye lényegesen eltér a fenti állásponttól).
