Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
1993. február 3., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Nem fizetik a járadékot Szigorodik a feketemunka-vállalások ellenőrzése Mindenképpen a gyermek a vesztes. Semleges pillanatkép Szekeres Tibor felvétele Kisvár da-Kántorjáno- si-Mátészalka (KM - Nábrá- di Lajos) — A feketemunkát vizsgálják a megyei munkaügyi központ ellenőrei. Meglepetésszerűen három településre mennek. Velük tartunk, tapasztalatainkat tanulságképpen és nem titkolt megelőzési szándékkal közre adjuk. Amíg az első helyszínre érkezünk, beszélgetés közben megjegyezzük: Amerikában és általában Nyugaton a feketemunka — csak úgy mint az adócsalás — főben járó bűn. Nálunk még sokan bocsánatos bűnnek tartják. Az is igaz: egyre több a feketén, olcsón dolgoztatok ellen irányuló lakossági bejelentés. Kisvárdán a körül kerített, korszerűnek mondható piac előtt fékez kocsink. Azt itteni városi rendőrkapitányság ugyanis bejelentette a megyei munkaügyi központnak, hogy K. S. kereskedő-vállalkozó román állampolgárokat alkalmaz kevés pénzért, ideiglenes alkalmazottai mostoha körülmények közt töltötték, vagy töltik az éjszakát. A piac legszélső pavilonjában, szűk helyen a rideg betonon még látszik, hogy nemrég 2-3 ember lakhatott itt. Hiába keressük őket. A piac vezetője azonban készséggel nyilatkozik: — Szinte mindent tudok az ügyről. A vállalkozó felszívódott, egyesek szerint külföldön tartózkodik. Nekem is érdekem, hogy megtalálják, mert 30 ezer forint bérleti díjjal tartozik nekünk. Két román állampolgárt alkalmazott még decemberben is. Innen vitték az árut Záhonyba, Naményba. A pavilonban a rendőrség és a pénzügyőrség közös házkutatást tartott. Lefoglaltak vagy száz üveg szeszt. Aztán a két románt kiutasították az országból. Tudtommal az egyik 65 ezer forintot keresett a rakodással, a piacozással. Az egyik ellenőr megjegyzi: — Ha ez bebizonyosodik, akkor K. S. 130 ezer forintra bírságolható. A szabály szerint a kifizetett bér duplája lehet a bírság. A következő helyszín Kán- torjánosi. A falu szélén, a viskók közelében néhány takaros ház sorakozik. Egy ilyen ház udvarán pompás japán személykocsi, mellette egy kis-i teherautó áll. Barátságosan meleg szobában fogad bennünket a jól öltözött, csillogóan fekete hajú házigazda R. P. Megakad a tekintetünk a drága szekrénysoron... Árokásó munkanélküliek Az ellenőrök igazolványuk felmutatása után közük: R. P. egy fehérgyarmati építkezésen munkavállalási engedély nélkül dolgoztatott román állampolgárokat. A lefülelt „fekete- munkások” a fehérgyarmati rendőrségen 52 ezer forint munkadíj átvételét ismerték el. Most ugye jöhetne a 104 ezer forintos bírság. A házigazda a felsoroltak hallatán nem gurul dühbe, talán a túlerő miatt is szelíden viselkedik. Kólát és márkás osztrák kávét kínál, aztán így sajnáltatja magát: — Mentem én hivatalosan a munkaügyi kirendeltségre és kértem tíz magyar ember ki- közvetítését. De nem jött egy se, még napi ezer forintért sem. Néhány románnak árokásásért így adtam napi ötszázat. Ha ezret kellene adnom, vesztenék a munkálatokon. Tízezer forintot adtam a szegény romániai magyaroknak. Az egyik ellenőr felveti, hogy az ezer forintos napszám mellett sem lenne veszteséges a vállalkozás, csak kevesebb nyereséget zsebelhetne be R. P. Mindenesetre elkészül a helyszíni jegyzőkönyv, amely kilátásba helyezi a 20 ezer forint bírságot is. A házigazda a jegyzőkönyvet ellenvetés nélkül aláírja. Csak barátoknak Mátészalka új negyedében egy ház alatti garázs előtt e sorok írója az éppen arra járó postást megkérdezi: most ugyan zárva a garázs, de itt szokott dolgozni a szerelő? A válasz igen. Az pedig baj, hiszen K. I. autóvillamossági szerelő a múlt év közepétől munkanélküli. Ám most nincs itthon. A felesége helyette beszél: — Elment a férjem műszaki vizsgára, egy barátjának segít. Ingyen. Az ellenőrök a lakossági bejelentés után szerzett saját tapasztalatuk után közük, három személykocsit is láttak javítás közben. A fiatalasszony így mentegetőzik: Beszél a papír — Mind a három tulajdonosa barát. Az egyik viszonzásul vízvezetéket szerelt nekünk, a másik bútordarabot csinált, a harmadik segített kukoricát tömi. Pénzt nem kért a férjem. Az ellenőrök közbe vetik: a felsoroltak is jövedelemszerzésnek bizonyulnak. Különben is előkerül az adóellenőrök jegyzőkönyve, amelyben a szerelő elismerte, hogy néhány javításért átvett ötezer forintot. A szabály kimondjam szerelőnek három hónapra felfüggeszthetik a munkanélküli járadék folyósítását... Mindez az egynapos vizsgálat eredménye. Ne legyen eladatlan termék Őr (KM - M. Magyar László) — Hiába dolgozik a kistermelő, ha nem tudja eladni a termékeit. Ha pedig van is felvásárló, a haszon legtöbbször a kereskedő pénztárcáját vastagítja. Az őri önkormányzat épp ezért egy társulást akar létrehozni, hogy a termelők érdekeltek legyenek a feldolgozás és a piac területén is. Mint a megye valamennyi településén, Or lakói sem válogathatnak a munkahelyekben, főleg mióta a termelő- szövetkezet is megszűnt. Az önkormányzat foglalkoztatja a legtöbb embert — pedagógust, óvónőt, hivatali alkalmazottat —, Az Üzlet Kft. fűrészüzeme pedig 30 férfinek tud munkát adni. Néhányan Vajára járnak át a hűtőházba vagy az almalé- feldolgozóba, így a legtöbb helybeli számára marad a föld megművelése. — Tavaly augusztusban 998 hektár nagyságú területen osztottunk ki szántót, gyümölcsöst és erdőt -— magyarázza Hódi Miklós, Őr polgármestere. — Megegyeztünk abban, hogy nyílhúzással döntünk a földekről, ugyanakkor megadtuk azt a lehetőséget, hogy a családtagok, a barátok egy nyílra iratkozzanak fel. Végül 216 nyilat húztunk ki, s ez több mint 600 embert érintett. Az ősszel már művelték is az emberek a földjüket. A földművelés azonban kockázattal jár. Aki gazdálkodik, az nem jogosult a munkanélküli járadékra, a kistermelők kiszolgáltatottságát ismerve azonban mi a garancia arra, hogy többet jövedelmez majd a megművelt föld a munkanélküli járadéknál. — Ezért gondoltunk mi arra, hogy kellene a termelőknek egy kft., s érdekeltek lennének a feldolgozásban, az értékesítésben — folytatja Hódi Miklós. — A képviselők már beszélgettek arról, be kellene fejezni a községben az infra- struktúrális beruházásokat, s a fejlesztésre szánt pénzt munkahelyteremtő beruházásra fordítanánk, s ebbe a gazdák is beszállnának. A most üresen álló termelőszövetkezeti telepet kisebb egységekben lehetne működtetni. A dohánynak lenne ott szárítótelep, a búzának, kukoricának terményszárító illetve tároló. A terményeket akkor lehetne eladni, amikor jó áruk van. Talán az 1994-es évet már így kezdenénk, s reméljük, a testület mellett partner lesz ebben a lakosság is.-------------Tárca — T) éti nem tudott nyugodtan 1 aludni. Pedig este szokás szerint befeküdt a gondosan vetett ágyba, kicsi fejét lehajtotta párnájára, s édesanyja meséjén még el is szendere- dett. Megnyugvó szuszogását hallva mamája bezárta a könyvet, és lekapcsolta a villanyt. Am a kisfiú álmában továbbperegtek a történet képei. Valahol az Óperenciás tengeren túl járt, ahol reggel nem az iskolába indult, hanem hatalmas sárkányok, gonosz emberek legyőzésére, a szépséges királylány visszaszerzésére, kincsesládák felkutatására. Ott a másik parton tanulás nélkül, hétévesen is ő volt a legerősebb, bátorságban és leleményességben fölülmúlt mindenkit. Éjféltájt riadt fel. Csalódott volt, mikor körülnézett, és látta, hogy újból a megszokott négy fal veszi körül. Persze örült is, mert kicsit hiányoztak már kedvenc plüssállat- kái, Dömi, a kacsa, Őri, az oroszlán, Krokó, a víziló és a többiek. Az ágya mellett egy világtérkép függött. Peti kibújt a takaró alól, és ujjúval megkereste Magyarországot. — Itt vagyunk mi! — állapította meg. De hol van az a hely, ahová a királykisasszonyt és a kincset elrejtették, és ahol a barlangot háromfejű sárkány őrzi? Szeme végigpásztázott tengereket és szárazföldeket, de a választ kérdésére nem találta. Fejében megszületett a döntés. Most minden perc számít. Gyorsan leugrott az ágyról, magára kapta ruháit, hóna alá vágta Delit, a delfint, akitől a nagy vízen való átkeléskor a legtöbb segítséget remélte. Egy papírra düledező betűkkel felírta: FONTOS ÜGYBEN VILÁGGÁ MENTEM! Csendesen lopódzott ki a lakásból, nehogy szüleit felébressze. Tompa kattanással csukódott be mögötte az ajtó. Másnap reggel rendőrautó állt meg a ház előtt. Egy kisfiút hoztak, aki elmondásuk szerint az országút szélén baktatott céltudatosan, és valami rablókról meg sárkányról beszélt, és hogy élet-halál kérdés, mert a királylány veszélyben van. A mama kisírt szemmel borult Peti nyakába. j j étvégén együtt takarított JUL a család. Anya porszívózott, a többiek a virágokat locsolták, a könyveket rendezték, és a felesleges dolgokat gyűjtötték össze. Aznap egy düledező betűkkel írt levélke is a szemétbe került. Baltigh Frigyes Túl az Óperencián A kereskedők egyik leggyakoribb munkája az árazás Harasztosi Pál felvétele Nézőpont Gyarapodó birtokok Nyéki Zsolt A földárverésekkel kapcsolatban megmutatkozó kezdeti bizalmatlanság után egyre inkább tapasztalható a vásárlási hajlam erősödése. Mivel a termőföld ára soha nem volt még (s gyaníthatóan a közeljövőben nem is lesz) ilyen alacsony szinten, nem a biztos bevételi forrásokkal rendelkezők fektetik pénzüket a hosszabb távon kifizetődő földművelésbe. Az átalakuló gazdaságokat nem számítva inkább a jövedelmüket kiegészíteni szándékozók, a munkahelyüket elveszítők fognak vállalkozásba ezen a területen, s telepítenek gyümölcsösöket a frissen szerzett birtokokon. Sokan bíznak az új almafajtákban, ám az egykor fényesebben ragyogó szabolcsi arany optimális termőhelye önmagában még nem elegendő az üdvözüléshez. Az Európai Közösséget megcélozva azt is tisztán kell látni, nem lesz egy köny- nyed séta az odavezető út. Nem elég tehát elültetni a most divatos fajtákat, a piaci átláthatóság, a gyors és hiteles tájékozódási lehetőség információs csatornák összehangolt működését feltételezi. A szabolcsi gazdálkodóknak is létre kell hozni a maguk koordinációs bázisát. Ehhez jó alapot nyújthat a Nemzetközi Farm Menedzsment Szövetség ez évi Magyarországon megrendezendő világkongresszusa. Az IFMA 93 Hungary hazánk agrárvállalkozóinak lehetőséget ad piacgazdasági ismereteinek bővítésére, versenyképességük fokozására. Kommentár_____________ Őrzik a diófákat Balogh Géza A Balaton mentén felfegyverzett őrök védik a diófákat. A hír egyáltalán nem kacsa, Tarpán hallottuk a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjétől, Botos Károlytól. A mi megyénkben is ezt kellene, kellett volna tenni, hiszen az elmúlt másfél, két évben a világhírű — a milotai diót például hosszú ideig a londoni tőzsdén is jegyezték szatmári, beregi diósokban több kárt tettek, mint a mögöttünk lévő fél évszázadban. Mindennaposak voltak a falopások, egy-egy éjszaka alatt teljes diófasorok tűntek el. De a tehénkötélnyi aranyláncokba öltözött „kereskedők” ténykedésében sem volt sok köszönet. Az öreg házaspárok, magányos özvegyasszonyok tájékozatlanságát, s szorult helyzetét kihasználva hatalmas összegeket vágtak zsebre pár nap alatt a környéket dögkeselyűként pásztázó kupecek. Megvették a diófa köbméterét nyolc-tízezer forintért, s külföldön eladták százezerért. Ekkora haszonért már érdemes volt leruccanni a messzi Tiszahátra, ahol egy- egy településen napokon át Mercedesek, BMW-k torlaszolták el a főutcát. Az öreg diófák árából jutott bőven a csodakocsikra. A szabad rablás odáig fajult, hogy a Földművelés- ügyi Minisztériumnak kellett közbelépnie, megtiltva a diófa exportját. Azóta egyetlen Mercedest sem látni e falvakban, ám korántsem lehet megnyugodni. Mert ha nem is a korábbi ütemben, a diófák azért fogynak. Pénzes emberek olyan öreg, elhagyott házakat vásárolnak fel, melyek portája tele van diófával. Á fákat kivágják, a lakásokat pedig sorsukra hagyják. Még így is megéri, hiszen sokszor egyetlen fa is többet ér magánál a háznál... Egyedül az önkormányzatok akadályozhatják meg ezt a folyamatot. Érvényben van ugyanis a rendelet, mely szerint e matuzsálemek kivágásához a polgármesteri hivatal engedélye szükséges. Tisztelt polgármester és képviselő urak, tessék hát annak érvényt szerezni! Hogy a gyermekeink, unokáink szemébe tudjunk majd nézni.
