Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27 / 49. szám
1993. február 27,, szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Műbalhé a műbél körül Teljes termékskálát kínálnak a kereskedelemnek Készül a virsli az R-KO-N Kft. üzemében Balázs Attila felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Ötödször adom össze, mindig kilencven. Ötödször megyek be a boltba, egyszer sem jön ki a kilenc. Hogy lehet ez? Egyszerű. Az ellátásban — bár más rendszerben történik —, nem volt rendszerváltás. A kereskedő a húsiparra fogja a szegényes választékot, a húsipar a kereskedőt tartja felelősnek, a vásárló meg eszik amit talál. Nem is tudom mi van a kapu fölötti táblára írva, mert már nem Húsipari Vállalat. Megcsappant a forgalom, a vágóhídon is kevesebb jószág vére folyik ki, de az üzemcsarnokokban folyamatos a feldolgozás. Az R-KO-N Kft. vette bérbe az üzemet, s amint arra mód nyílik, meg is szeretné vásárolni azt. Németh József ügyvezető igazgató és Deme- terné Hosszú Edit igazgató bújtatnak fehér köpenybe, s kalauzolnak végig az üzemen. Ott, ahol félmarhákat bontanak, ahol a sertés darabolt húsrészekké válik, ahol fűszerezik, töltik, pácolják, füstölik a töltelékárukat, a különböző ínycsiklandó ennivalókat. Közben természetesen beszélgetünk. Kiindulópont egy nemrég megjelent glossza tartalma, amiben az állt, hogy a boltokban alig van választék, a kft. pedig azzal dicsekszik, hogy gazdaságosabban termel, mint az előd vállalat. Én mondom a magamét, hogy ha bemegy az ember az élelmiszerboltba, alig lát néhány féle töltelékárut, s mindig, s mindenütt ugyanaz a kép, Németh József pedig mutatja a megtelt raktárakat, a pácolódó, füstölődő szalámikat, kolbászokat, meg a szakmai nyelven mit tudom én miért vörösárunak nevezett tartósított töltött késztermékeket, a gyors érlelésű félszáraz kolbászokat, a hurkaféléket, a kenősárukat, a hússajtokat, a füstölt és főtt árukat, a gépben főtt húsokat, a sózott, a füstölt szalonnákat, a szalonnás készítményeket. Másoktól vesznek Nem akarok hinni a szememnek. Mindez hétfőn kora délelőtt, amikor a magamfajta ember, aki legfeljebb házi disznóölésen látott húsdarabolást és kolbásztöltést, azt is hiheti, hogy ilyenkor még csak a perzselésnél, vagy nyúzásnál tartanak. Nyíregyházi boltban évek óta nem látott termékeket nézhetek, sőt azt is megtudom, hogy például semmivel nem nehezebb veronai szalámit készíteni, mint olasz szalámit, vagy épp akkora energiát igényel főtt és füstölt marhanyelvet gyártani, mint a füstült tarját, mégis örökös hiánycikknek számít az egyik, míg legtöbbször kapható a másik. — Ezt is nézzük meg — mutat egy zárt raktár ajtajára Németh József. Igaz, itt nem a mi termékeink vannak, hanem amit másoktól veszünk, hogy teljes termékskálát kínálhassunk a kereskedelemnek és saját boltjainkban a vásárlóknak. Vákuumfóliás szalámiru- dak, a téliszalámifélék, a zalai termékek, a csabai, a gyulai család és így tovább. Ezek nincsenek is benne abban a névsorban, ahol összeszámoltak a 90 féle készítményt. Természetesen a húsok nélkül. Mert azt számolni is lehetetlen, hányféle nevet adnak egy sertésből, egy marhából kibontott, feldarabolt húsnak. Az árakat sem hagyhatjuk ki a bészélgetésből. Valamikor kétszáz forintért tele vásárolhatott az ember egy szatyrot hússal, most egy kiló karajért egy szatyor pénzt kell fizetni. Hét végén nem — Mi januárban azzal, hogy nem tettük rá az áfát az árakra, gyakorlatilag 6 százalékos árcsökkentést hajtottunk végre — mondja Németh József —, pedig lelkiismeretfurdalás nélkül megtehettük volna, ahogy mások megtették. És most március 1-től újabb árcsökkentést hajtunk végre. Azt szeretnénk, ha ezt a kedvezményt a boltok továbbadnák a vásárlóknak és nem saját árrésüket növelnék vele. (Erről hétfői lapunkban részletes információt adunk.) Elköszönünk egymástól. Útban hazafelé benézek néhány boltba, s a szokásos szegényes választékot látom. Biztosan azért ennyi és ilyen, mert hétfő van, talán még nem ért ide a szállítmány, meg aztán azt is szokták mondani: hétfőn nincs is friss áru, mert hét végén nem termelnek. Másnap megismétlem a nézelődő körutat. Mintha megint hétfő lenne! „Nem nagyon fogy tetszik tudni, az meg sokba kerül, ha ránk romlik” hallom a választ. És arra gondolok, amit az ügyvezető igazgató mondott: ha három rudat kémek, azt is kivisszük, s ha nem veszik át, mert még az előző szállítmány sem fogyott el, akkor sincs harag, legközelebb is indul a körjárat. Gazdag választék Eltöprengek: vajon mi az oka, hogy negyedszázada, amióta olykor-olykor ellátási témával foglalkozom, mindig egymásramutogatást tapasztalok. A húsipar bemutatja a gazdag választékot, terméklistájáról válogathatnak a boltok, s mégis azzal hárítják el a vevő bátortalanul kimondott kérdésére a választ, hogy mi rendelünk, de nem szállítanak. Mondják most is, amikor már nem állami húsipar van, hanem vállalkozók, különböző gazdasági szervezetek, akik nem hatalmi pozícióból tárgyalnak, hanem egymással versengve keresik a vevő kegyeit. Úgy tűnik: örök életű lesz ez a — jobb szó híján — műbalhé a termelő, a kereskedő és a vevő kapcsolatában. Csak azt nem tudom, miért tartunk ki mellette rendületlenül. Alapítvány katonákért Nyíregyháza (KM - T. K.) — A fegyveres erők és testületek nyugdíjasklubja alapítványt hozott létre a közelmúltban. A Segítsünk egymáson elnevezésű alapítvány azzal a céllal született, hogy támogatást nyújtson a nehéz szociális helyzetben lévő tagjaiknak. Minderre azért volt szükség, mert a helyi önkormányzatoknak is kevés a pénzük, és a központi források is szűkösek, ezért még a jogos szociális igények teljesítése is gondot okoz. Az alapítványt a cégbíróság bejegyezte, csekkszámlát nyitottak az OTP-nél. Ennek száma 802-36126-8. A szervezők azzal a kéréssel fordulnak a fegyveres erők és testületek nyugállományú tagjaihoz, a hozzájuk közel álló szervezetekhez, intézményekhez, vállalatokhoz, hogy lehetőségeikhez mérten szerény anyagiakkal segítsék az alapítvány humánus tevékenységének gyakorlását. Mint Becző Pál nyugállományú őrnagy, a nyugdíjasklub titkára elmondta: az aktív szolgálattól régebben visszavonulók a mai árakhoz viszonyítva igen alacsony nyugdíjat kapnak, s ezért a megélhetésüket szeretné segíteni az alapítvány szervezőbizottsága és kuratóriuma. A befolyó szponzorálásokból a leginkább rászorulók kapnak.--------------Tárca — / tt a farsang, kellene rendezni egy jó jelmezbált. Ha másért nem, legalább a hagyományőrzés miatt. Mert tudják: magyar ember magyar úton jár, árpádsávos cilinderben pengeti a sarkantyúját. Hogy hová jár? Micsoda laikus kérdés! Mióta megalakultak a magyar út körök, természetesen körbe. A magyar út körbe. A múltkor láttam egy kiscicát — természetesen magyar kiscicát —, aki meglátta a farkát. S ha már meglátta, meg is akarta fogni. Azt hiszik, sikerült neki? Fél óráig forgott körbe, míg csak bele nem szédült, a farka mégis mindig előtte szaladt. Hiába no, így van ez, ha az ember elöl akarja megfogni azt, ami hátul van. No, de nem is ez a kérdés, hanem az, hogy milyen jelmezt válasszak. Szóval, macska nem leszek, az már biztos. Könnyen megszédülök, és rosszul viselem, ha rálépnek a farkincámra. Arról nem is beszélve, hogy ahol macska van, egérnek is illik lennie. Ahol pedig egér van, ott egérlyuk is van. Arra pedig alkalmatlan vagyok, hogy egész éjszaka kigúvadt, zöld szemekkel virrasszak a padláson egy egérlyuk előtt, míg mások a lyukban viháncol- nak. No meg padlásunk sincs... — így van — mondta a nejem. — Valóban alkalmatlan vagy. De hát akkor miért nem leszel miniszter? Hallom a rádióban, hogy abból most hatot is kerestek. — Azért, édesem, mert alkalmi munkát nem vállalok. Képzeld el azt a leégést, ha az összes megtakarított pénzünket rákölteném egy miniszteri jelmezre, aztán néhány hóT. Ágoston László Jelmezbál nap múlva féláron árulhatnám a haveroknak. Mert tudod, a miniszteri jelmezt csak baráti körben lehet eladni, baráti áron, és még mosolyogni is kell hozzá. —Na hallod, annyiért akár mosolyoghatnak is... — Tévedsz, édes fiam! Az államtitkár is azt gondolta, és azóta is ő mosolyog az egész kormány helyett. Rólunk már nem is beszélve. Képzelheted, milyen fárasztó lehet ez neki... — Meggyőztél. A fizikai munka valóban nem neked való. Hát akkor legyél mond- juk...tudós. Filozófus, vagy ilyesmi. Graciőz elegancia, miegymás... — Rendben van, de melyik párt színeiben? Farmert viseljek, vagy csokornyakkendőt? Mert hogy a szellemi elit a Parlament padsoraiban található, kivéve a plenáris üléseket. Olyankor ugyanis csak az ügyeletes hozzászólók vannak ott. — Valóban — bólintott a nejem mély meggyőződéssel. — És a tv egyenesben közvetíti az üres padsorokat. Biztosan ezért emelték főj a tv - előfizetési díjat is. És mit gondolsz, mit csinálnak kint a büfében, ahol nincs tv-közvetítés? — Mit tudom én! Lehet, hogy üzleti ügyekről tárgyalnak. — Ez az, egy jó vállalkozás. Mondjuk, évente két csőddel. Mit szólsz hozzá? — Nem mondom, abból kijön a jelmez ára, csak kockázatos. Tudod, a Pista, a haver is nyitott egy butikot. Aztán egy nap odament hozzá egy pasas, hogy havi százezerért megvédi. Nincs nekem ellenségem — mondta —, kitől akar megvédeni? Tőlem — mondta az ürge és gyorsan kirámolta a kasszát. — Na látod, hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! A legegyszerűbb jelmez. Fölveszed a szakadt harisnyanadrágomat, és kész. — Jó. De ha már benne vagyok, ugye kirabolhatom a vendégeket is?! Képzeld, hogy csodálkoznak majd, ha a bál végén nem kapnak visz- sza semmit. Ez jobb ötlet, mint a kétkulcsos áfa! —*■ Bizony, és ezt a jelmezt még a következő farsangon is használhatod. Nyitott szemmel Tóth Kornélia A mostohagyermek világ- A fájdalmával böngész- szük a híreket: mennyi jutott a mi megyénknek a nagykalapból. Rendre sérelmesnek véljük az elosztás módját, az összeg nagyságát ke- veselljük és máris készen a felelősséget másra áthárító véleményünk: biztosan magasabb helyről szereztek befolyásos protektorokat azok, akik a pályázati pénzekből többet szakíthattak le. Most éppen az Országos Szerencsejáték Alap tette közzé az Új Magyarország csütörtöki számában: kik és mennyit kapnak vissza nem térítendő, illetve kedvezményesen visszatérítendő támogatásként. Az egészség- ügyi, szociális, kulturális, ifjúsági és sportterületen összesen 308 millió 777 ezer forintot osztottak szét, és ebből megyénk intézményei mindössze 6 millió 436 ezer forinttal részesedtek. A leglátványosabban a sport kasszírozhat: 2 millió 430 ezer forinton osztozhat négy megyebeli pályázó. Az egészségügyet a petneházi iskola százezerrel, az ifjúsági ágazatot a tiszavasvári Vasvári Pál Általános Iskola több mint félmillió forinttal magányos farkasként képviseli. Szociális célokra három pályázónk kap támogatást (köztük ismét egy petneházi), míg a kulturális ágazat másfél millió forinthoz jutott. Siránkozhatnánk a mellőzöttségen, de felesleges. A pályázati rendszer ugyanis olyan mértékben kiszélesedett hazánkban, hogy magára valamit is adó cég, intézmény önálló vagy csatolt munkakörben dolgozót alkalmaz a napilapokban megjelenő pályázatok figyelemmel kísérésére. Megyénkben is több példa akad erre, nem véletlen a visszatérő szerencsés pályázó. Sóstón a közelmúltban a Belügyminisztérium főosztályvezetője szavait hitték is, nem is a hallgatók. Azt mondta: ma hazánkban 160 (!) miniszteriális alap létezik, ennyire lehet különböző célokra pályázatokat beadni. Boldogan osztják a pénzt, de csak azok között, akik kérnek. Még itt is igaz a közmondás: néma gyermeknek anyja se érti a szavát. A majdani pályázóknak azért biztatást jelenthet, hogy a kiskapu keresése helyett nyitott szemmel járjanak. Szép ABC Nyírbogáton Elek Emil felvétele Kommentár Aggodalom az erdőkért Nábrádi Lajos Aggódó, idős asszony telefonált szerkesztőségünkbe a minap: tegyük félre valamennyi munkánkat és lóhalálában rohanjunk fényképezőgéppel Tákosra, mert ott letarolják a szép, sudár nyárfákat. A kérést hamar, de másként teljesítettük. Telefonon felhívtuk a tákosi polgármestert, aki elmondta, hogy a helyi önkormányzat döntése alapján, szakmérnök véleményét kikérve valóban kivágják a 33-35 éves nyárfákat, mert ezek veszélyeztetik a háztetőket, a villany- vezetékeket. A kivágott korhadt fák helyén tavasztól fiatal csemeték cseperednek —mondta nyugtatóan a polgármester. A telefonálót emlékek, érzelmi szálak fűzik az öreg fákhoz. Telefonálónk nincs egyedül. Sokan — s nemcsak Tá- koson — felháborodva veszik tudomásul a fakitermelést, több településünkön érzelmi hullámok csapnak fel a fűrészgépek láttán. Csakhogy a fakitermelés, az erdőgazdálkodás nem csupán érzelmi ügy. A legkevésbé az. Am abban is van valami, hogy a hivatalos papír, a vágási engedély nem minden. Erre is van egy friss példánk. A közelmúltban Pócspetriből jött Nyíregyházára egy aggódó férfi, mondván: a tsz vágja a fát hűvös halomba. Kiderült; az erdőfelügyelőség engedélyével. A pócspetri férfinak nem érzelmi, jogi indokai voltak: az ottani erdő privatizálás előtt áll, s majd az új tulajdonosnak lesz joga a vágáshoz. (Információink szerint az erdőfelügyelőség talán visszavonja a kitermelési engedélyt.) Kell a tűzifa, a téeszek a fából pénzt tudnak csinálni. De megyénkben valóban kevés a fa, az erdő, érthető a féltés. Ezért is üdvözlendő az erdősítésre létrehozott alapítvány, amelynek jóvoltából tavasszal Nyírbátor és Nyírbogdány térségében erdősítenek. Az alapítvány egy menedzserirodát is létrehoz... Nézőpont '