Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 1993. február 25., csütörtök Érpatak is felzárkózik A háttérközművek a fejlődést segítik A takarékszövetkezet mögött épül a tornaterem. Emellett, a régi helyén áll majd az új hat tantermes iskola A SZERZŐ FELVÉTELE Érpatak (KM - Gy. L.) — A községek többségében vagy már elfogadták a költ­ségvetést, vagy ezekben a na­pokban fogadják el. Mivel tud gazdálkodni egy kétezer lakosú község önkormány­zata? Mire futja? Ennek jár­tunk utána Érpatakon. Kóczon Pálhoz, Érpatak polgármesteréhez a bejárás nem a titkárságon keresztül vezet, hanem közvetlenül az előtérből. Vajon szándékosan? — Igen. Nincs fogadási idő sem. Ha itthon vagyok, bárki bármilyen ügyben bekopogtat­hat. (A beszélgetés során volt is rá példa bőven. De mivel „vil- lámkérdésekről” volt szó, nem várakoztattuk meg a látogató­kat.) • Érpatak nemrég lett újra önálló. Mit jelent ez a község életében? — Újfehértóhoz tartoztunk, s ezt meg is érzi a falu, hiszen fejlesztés itt nem volt. Elég, ha csak annyit mondok: az általá­nos iskola három épületben van, a központi épület egy 110 éves ház. Sajnos, a válás a mi esetünkben nem volt sem szép, sem eredményes. Mert úgynevezett vagyonmegosztás nem volt. Tehát mindent csak­nem a nulláról kell kezdenünk. 0 Mennyivel gazdálkodik a község az idén? — Összesen kilencvenmil- lió bruttó összeggel, amelyből 31 millió a normatív támoga­tás, a személyi jövedelemadó a kiegészítéssel együtt 6,7 mil­lió, céltámogatás az új torna­teremre 4 millió, az AFI-támo­gatás a gázprogram meg­valósításához 16,4 millió, az önkormányzat saját bevétele 30,3 millió. Ez utóbbiban vi­szont benne van a gázhoz a la­kossági hozzájárulás is. 0 Az elmondottakból kitű­nik, hogy most a legfontosabb a gázprogram megvalósítása. — És a tornaterem befe­jezése, hiszen a huszonhárom­milliós beruházás július else­jéig reményeink szerint elké­szül. De visszatérve a gázhoz, azt feltétlenül el akarom mon­dani, hogy annak idején a me­gye 15 gázfogadó állomásban gondolkodott, a tizenhatodik támogatásáról, azaz a bökö- nyi-geszterédi-érpatakiról megfeledkezett. Ez tizenöt- milliót jelent, amit kényszerű­ségből a lakosságra terheltek. Ebből ránk kétmillió jutott. Mi ugyanis a Hajdúsági Iparmű­vek fogadójára csatlakozunk: ide is be kellett szállni. Egyébként a lakosság a szorító anyagi gondok ellenére is lát­ja, hogy a gázprogramból nem szabad kimaradni. Ezt jelzi, hogy a 740 portából legalább 450-500-ra kérik a gázt, ami egy-egy család esetében 35 000 forint hozzájárulást je­lent. A gázprogramot ’94-ig kell megvalósítani, de mi sze­retnénk még az idén pontot tenni a dolog végére. A Nyír- bau Kft. ezt a határidőt, szabad kapacitása lévén, vállalta is. 0 Említette, hogy nincs is­kola, ugyanakkor tornater­met építenek. — Távlati terveinkben sze­repel iskolaépítés is, hiszen a központi épületet már életve­szélyessé nyilvánították. A TÁKISZ-on keresztül pályá­zatot nyújtottunk be. A tanul­mányterv már el is készült. De a megvalósításhoz ötvenmillió forint kellene, melynek elő­teremtéséhez az önkormányzat csak 30 százalék­kal tud beszállni. Ugyancsak köze­li a crossbar ki­építése balkányi központtal. Ez is 2,3 millió forint. 0 Amit el­mondott, nyilván nagyon fontos a község életében. De vajon milyen az érpataki em­ber közérzete? Tud-e az önkor­mányzat segíteni a rászorultakon? — Sajnos, erre elég kevés a pénz, hiszen a megkezdett be­ruházásokat be kell fejezni. A községben jelentős a munka- nélküliség, mintegy 200-an nincsenek állásban. Ez a mun­kaképes lakosságnak közel 30 százaléka. A község mindig is a mezőgazdaságból élt, ám a téeszek — mind az újfehértói, mind a nagykállói — meg­szűntek itt létezni. Bár van igény a földre, mégis attól tar­tok, hogy jó, ha 30-40 száza­léka tulajdonba visszaigényli. * * * Érpatak (1907 óta ez a neve) lakosainak száma jelenleg 1946 fő. Az általános iskolába 180-an járnak. Valaha, fény­korában ebben a községben háromezernél is többen laktak. Nyugdíjaskamara az idősekért Nyíregyháza (KM) — A Nyugdíjasok Országos Kama­rájának ügyvivő testületé „a leghatározottabbban tiltakozik az 1975. II. törvény mó­dosítása ellen” s ragaszkodik ahhoz, hogy a nyugdíjak emelése az 1993. évi átlagkere­setek növekedésének megfelelő mértékű legyen — derül ki abból a levélből, melyet a kamara vezetői la­punkhoz eljuttattak. A levélből a továbbiakban megtudhatjuk: a nyugdíjaska­mara illetékeseinek véle­ménye szerint ugyanis az inf­láció már az év első két hónap­jában számottevően emelke­dett, az elmúlt év decemberé­hez viszonyítva legalább 14 százalékkal nőtt. Amint a nemrég kiadott ál­lásfoglalás fogalmaz: ha a keresetek átlaga meghaladja a 14 százalékot, akkor a nyugdí­jaknak is ebben az arányban il­lene változniuk. Nagy kérdés persze, vajon milyen források­ból teremthetők elő a nyugdíj- emeléshez szükséges forin­tok? A kamara úgy tartja, ezt az összeget a kormány a tár­sadalombiztosítás kintlévő­ségeinek behajtásából, a nyug­díjalap további profiltisz­tításából teremthetné elő. _________Tárca _ M ár egy hónapja gyötör a fiam, hogy ő múmia akar lenni az óvodásfarsan­gon. — Apa, van olyan hosszú fáslitok, amibe be tudtok te­kerni? — kérdezte meg időn­ként. Eleinte csak bólogattunk rá, hogy persze, van, de azért ne legyen múmia, hisz annyi szép, kedves figurának fel tudna öltözni. Hanem aztán már—ahogy közeledett a nagy nap — ko­molyabban kellett venni „kö­vetelését”. Ajánlottuk neki, hogy elvisszük a jelmezköl­csönzőbe, ott kedvére keres­gélhet a szebbnél szebb masz­kokban. — Lehetnél huszár, milyen jól állt neked az egyenruha. — O, még csak azt találd ki. — Hát akkor öltözhetnél Piroskának. — Még hogy én lányruhát vegyek fel?! Hogy gondoltok ti ilyet?! — mondta mérge­sen, fekete szeme szinte szik­rát vetett, szája már görbü­lésre állt. — Lehetnél cowboy vagy seriff. — Tavaly seriff voltam, csak nem gondolod, hogy me­gint annak öltözők?! Felröppent még néhány Györke László Farsang ajánlat, de a gyerek hajtha­tatlan volt, még csak el sem akart menni a kölcsönzőbe. — Vagy múmia leszek, vagy bűnöző — jelentette ki tömören. Ez az utóbbi, bizony meg­hökkentett kicsit. A múmiát sem tudtam hová tenni, de hogy miért akar éppen bűnö­ző lenni—nem értettem. — Szerinted hogyan öltöz­nek a bűnözők? — Tudod, apa, van egy ra­kás pisztolyom. Azokat az övembe tűzném. Hát nem úgy néznék ki, mint egy bűnöző? Bólogattam, de azért nem fért a fejembe, miért akar ép­pen bűnözőnek öltözni egy hatéves kisfiú. Talán a filmekben olyannak látja őket, ami számára vonzóvá teszi a társadalomnak ezt a törvényen kívüli rétegét? Aztán eszembe jutott, hogy újabban már mese helyett is krimit kap a gyerek. Ki ne emlékezne a Rendőr­akadémiára? Meg aztán — számomra elfogadhatatlan— hogy nem is mindig egyértel­műen negatív a szerepük a különböző „műalkotások­ban". Hogy aztán nevelési szempontból mekkora fi­camot jelent az értékek meg­ítélésében, azt hiszem, erre példa esetünk is. Rossz példa. — De hát a seriffnek is le­het egy rakás fegyvere. Meg a jó betyárnak—próbálkozom még. — Nem érdekelsz. Én bű­nözőnek akarok öltözni és kész. Nem öltözött annak. Beérte egy lepedővel is. Mert azért a „szellem”, azaz a kísértet nem feltétlen bűnöző. Kiváló kollégium Gyarmaton Fehérgyarmat (MK) — A kilencezer lakosú kisvárosban háromezer diák tanul. A Mó­ricz Zsigmond Középiskolai Kollégium eredményei alap­ján elnyerte a „kiváló” címet. Tavaly pályázat útján „nyertek” 18 millió forintot, melyből korszerűsítették az A és C épületrészt. A gázfűtés bevezetése mellett otthono­sabbakká tették a lakószobá­kat, a szociális helyiségeket. A kollégiumnak jelenleg 302 lakója van, akik 50-70 forintot fizetnek naponta a tel­jes ellátásért. A kollégium három tanintézet vidéki gyer­mekeinek ad otthont: a gim­náziumnak, a szakmunkáskép­zőnek és a szakiskolának. A kollégiumra jellemző a szigorú fegyelem. Ám a kiváló előmenetelű és példás maga­viseletű diáknak még a koszt­ért sem kell fizetnie egy teljes hónapig. • Az elmúlt napok egyik szenzációja volt Fehérgyarma­ton egy kigyulladt Trabant. A szálkái tűzoltók gyorsasága, szakszerűsége megakadályoz­ta, hogy nagyobb kár kelet­kezzen, illetve más is a tűz martaléka legyen. Személyi sérülés nem történt. Nézőpont Védekező Szőke Judit C sak zsivaja van a népvándorlásnak. Hely, ahol meghúzhatnák magu­kat a hazájukat nem önszán­tukból elhagyók, most már nincs. Nincs hová menni a menekülőknek. Érdekek és érzelmek ütköznek az ezred­fordulón, diplomatamoso­lyok suhannak, homlokok ráncolódnak, miközben em­berpiaci prédák, sőt nem rit­ka, hogy éhhalál, gyilkosság áldozatai az idegenek. Or­szágunk jónak is, rossznak is tranzitja. A politika és a közvélemény türelmesen, megértőén fogadta eddig a menekülthullámokat. Akiket üldöznek, azt befogadjuk. Am az ellentmondások nem ilyen egyszerű képletűek. A magunk szénája sem áll ép­pen jól — bár kétségtelen, hogy szomszédainkhoz ké­pest stabilak vagyunk. Egyesek szerint határaink átjárhatósága geopolitikai helyzetünknél fogva indoko­átjáróház lattanul liberális. De mit te­hetnénk? Vállaljuk a nagy anyagi áldozatokat, ami ab­ból a helyzetből adódik, hogy kicsiny országunkból el nincs, be annál inkább van vándorlás. A gazdasági okokból bevándorlók főleg a közrend, a közbiztonság te­rén okoznak feszültséget, meg is jelentek új bűncselek­ményfajták. Készülőfélben vannak az idevonatkozó tör­vények. Amik akármilyenek is lesznek, egy sajnálatos, történelmivé vált tényt nem változtathatnak meg: a világ végképp kettészakadt. Gaz­dagokra és szegényekre. Egy magunkfajta kis országnak az a dolga, hogy apelláljon a világ lellkiis- meretére — ha van olyan — és felhívja a figyelmet a megoldás sürgősségére. Amíg oda eljutunk, addig szükségünk van rideg, admi­nisztratív intézkedésekre. De csak a védekezés miatt. Számítógéppel felszerelt, felújított posta működik Vaján Haras2Tosi Pál felvétele: Kommentár ________ Adósirató Balogh Géza 77 gyre inkább hajlok arra J-j a megállapításra, egy állam fejlettségének egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb — fokmérője, hogy milyen bonyolult, s szi­gorú az adórendszere, -el­lenőrzése. Hát akkor Ma­gyarország még rég megha­ladta Angliát, meg az Egye­sült Államokat is, hallom nyomban honfitársaim el­lenvetését, hiszen a magyar adórendszer tekervényessé- gével nem sok ország veheti fel a versenyt. Az igazat megvallva egé­szen a legutóbbi időkig eb­ben a hiszemben voltam én is, ám az elmúlt hetekben megvilágosodtam. Hazajött a Lyonban élő egykori isko­latársam, kiszállt a legújabb ; típusú BMW-jéből, s a fü­lembe zokogta, tönkremen­tem, barátom. Mit mondjak...? Nem úgy nézett ki, mint egy csődbe jutott étteremtulajdonos. A nyakában akkora aranylán­cok, hogy alig bírta tartani őket, az ujjain öklömnyi pe­csétgyűrűk, szóval a marxis­ta tanulmányainkból már jól ismert kapitalista tökéletes mintapéldánya volt. Néztem a láncait, de ő csak legyin­tett. Ne tévesszen meg az arany, azért is jött haza, hogy az anyjánál hagyja a kocsijával együtt. Majd el­adja, s a pénzből itthon kezd valamit. Hát mondd már, mi történt, kapacitáltam. Tra­gédia, sóhajtotta, rámszállt az adóhivatal. Menekítek haza mindent, s nem sokára magamat is. Azt hiszed, itt jobb lesz? — kérdeztem, s előhúztam fiókomból a még kitöltetlen adóíveimet. Átfu­tott rajta, s éktelenül nevetni kezdett. Ez nektek bonyo­lult...!? Hát ezzel egy isko­lásgyermek is elboldogul. Ez volt az a pont, amikor mélységesen nekibúsultam. Hiszen abban a hiszemben voltam eddig, hogy legalább ezen az egy területen fel­vesszük a versenyt a leg­fejlettebb országokkal. Hát nem tragédia, hogy ezt a kis örömet is elveszik az embertől?

Next

/
Thumbnails
Contents