Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-24 / 46. szám

1993. február 24., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 Kormányzásra készülnek a kisgazdák Tarpa (KM - Balogh Géza) — Eshet a hó, fújhat a szél, Torgyán József jöttének hí­rére akkor is megtelnek a vi­déki kultúrházak. Nem volt ez másképp vasárnap dél­után Tarpán sem, pedig az egykori mezővárost jó fél­méteres hófúvások kerítet­ték körbe. A művelődési ház színpadán egy Bajcsy-Zsilinszky Endré­től származó idézet fogadta az érdeklődőket: „...a magyar pa­rasztság toldimiklósi ereje szétforgácsolódik és elvész a maga egész népi erejének szo­ros összefogása nélkül...” Ez az idézet is jelezte, hogy a füg­getlen kisgazdák a Bajcsy-Zsi- linszky-örökség folytatójának tekintik magukat. A politikus gondolatainak aktualitására hívta fel a nagy­gyűlés hallgatóságának fi­gyelmét dr. Kávássy Sándor is. A megyei pártelnök hang­súlyozta, a Zsilinszky-életmű időszerűsége ma is nyilvánva­ló, s azt minden tisztességes embernek kötelessége őriznie, ápolnia. Nem úgy, mint az el­múlt negyvenöt évben, amikor azt énekeltették a magyar is­kolásokkal, hogy „Indulj az útra és vissza ne nézz, múltad a fájó, bús ezer év...!” A megyei pártelnök kitért a parlament munkájára is, minő­síthetetlennek ítélte azt, ami ott február másodikán történt. Akkor a kisgazdák elnökének nyolc javaslatát utasították el, pedig azok között olyanok is szerepeltek, mint a politikai és vagyoni elszámoltatás, mely lehetővé tette volna, hogy a rablott vagyont legalább meg­adóztathassák. Sajnos, tette hozzá, csak negyvenkilenc képviselő támogatott bennün­ket, úgy látszik, az igazi rend­szerváltás a parlamentben csu­pán alig félszáz embernek a szívügye. Ezt a gondolatot folytatta Torgyán József is, aki már a kezdetek kezdetén leszögezte, hogy szó sincs semmiféle rendszerváltásról. Egy szűk, hatalmi elit összejátszott a re­formkommunistákkal, mely­nek tagjai szabad prédának te­kintik az országot, s ehhez a parlament készséggel asszisz­tál. Szinte minden kulcspozí­cióban a régi hatalmasságok ülnek, csak most ügyvezetők­nek, elnökvezérigazgatóknak neveztetik magukat. A magyar nemzet javainak nagy részét már megkaparintották, s de­cember 31-ével befejeződött a magyar falu kirablása is. Az egyszerű téesztagok szemét kiszúrták néhány tízezer forin­tot érő részjeggyel, miközben a vezetők degeszre tömték a pénztárcájukat. Mára, állította Torgyán, a volt kommunista vezetők a legvadabb kapitalis­tákká váltak. Most még a párt­állami időknél is rosszabb a helyzet, hiszen akkor legalább volt valami visszatartó erő, ám most semmi. Szekeres Tibor felvétele Az elmaradt elszámoltatás következménye mindez, foly­tatta az országos pártelnök. Fordulatra csak akkor számít­hat az ország, ha a kisgazdák megnyerik a választásokat, mert akkor nyomban megejtik a vagyoni elszámoltatást, s a büntetőjogi felelősségre vo­nást, mely természetesen ki­terjedne majd a téeszvagyon szétrablóira is. A párt válasz­tási esélyeit egyébként az el­nök kimondottan jónak ítélte, hozzátéve, nem igaz az állítás, hogy a FgKP darabokra hul­lott, a párt sohasem volt olyan egységes, mint most. Ez a biz­tosítéka egyébként a választási győzelmüknek is, meg a józan magyar parasztság, s a köreik­ből származó értelmiség. A kisgazdapárt vezetése szükségesnek tartja az új al­kotmány elkészítését is. Sze­rintük ugyanis a mai toldozott­foltozott állapotában csak egy rendkívül vékony réteg szol­gálatában áll. Torgyán József példával is illusztrálta a hely­zetet: Milyen lesz az a ház, amit egy régi, használhatatlan­nak bizonyult épület meglévő terve alapján akarunk elkészí­teni...? A kisgazdák által elké­szítendő alkotmány egy em­berközpontú, humanista társa­dalom felépítését tenné lehető­vé, s ebben ők jelentős szere­pet kívánnak játszani. A magyar jövő áll vagy bu­kik azon, hogy sikerül-e talpra állítani a magyar vidéket, fej­tegette a továbbiakban Tor­gyán József, aki szerint ma e területek tudatos lezüllesztése folyik. Ha így megy tovább, elérjük az afrikai országok szintjét: ott is van egy csillo- gó-villogó főváros, s egy mér­hetetlen nyomorúságban élő vidék. A kifosztás következ­ményei máris ijesztőek, tönk­revert mezőgazdaság, munka- nélküliek százezrei, s itt a jel- záloghitel, mely a gazdák tíz­ezreitől rabolja majd el a föl­det, ha ez a politika folytatódik. Különösen szembetűnő ez az elszegényedés Beregben, s Szatmárban, ahol pedig kiváló alkalmat teremthetnének a földműveseknek a szomszéd­ban széthullott Szovjetunió utódállamai. Torgyán több­ször is hangsúlyozta a pártjuk vidékcentrikusságát, s ezen belül is aláhúzta a keleti or­szágrésznek nyújtandó segít­ség fontosságát. A párt vezetői az ázsiai országokból tőkét is tudtak volna keríteni a vidéki beruházások gyorsítására, ám az a tény, hogy hatalmon kívül vannak, a lépéseiket eleve be­határolja. A kisgazdák elnöke beszé­dét a tudósításunk elején már idézett Bajcsy-Zsilinszky mondással fejezte be, mond­ván, a magyarság ellen törő erőket csak az összefogással lehet megregulázni. Ezért meghirdették a Keresztény Nemzeti Összefogásért moz­galmat, ahová várnak minden hazáját szerető embert. Képviselők egy új áruforgalmi kapuért Levélváltás a külügyminiszterrel Módosítani kell a verseny- törvényt Budapest (MTI) — Az el­múlt esztendőben a Gazdasági Versenyhivatalban tárgyalt, s a versenyjogot sértő esetek 70 százalékát a gazdasági erőfö­lénnyel és a fogyasztók megté­vesztésével kapcsolatos ügyek tették ki. Bizonyos szabályo­zási hiányok következtében szinte természetes, hogy a pia­ci versenyt az erőfölénnyel va­ló visszaélés, illetve a fo­gyasztók megtévesztése sérti legtöbbször — mondta Vissi Ferenc a Gazdasági Verseny- hivatalban tartott sajtótájékoz­tatón. Az elmúlt esztendő tapasz­talata, hogy a piac- és verseny- politikai problémák közül a legjelentősebb a privatizáció volt. A kialakuló piaci struk­túra a tulajdonváltás eredmé­nyeként alapvetően kedvezően alakult. Ahol viszont a domi­náns pozíció privatizálódott, — mint például a növényolaji­parban, az izzólámpa- és fény­csőgyártásban, a hűtőszek­rény-gyártásban — fennáll a veszélye a monopolhelyzetben lévők erőfölénnyel való visz- szaélésének. A versenyre ká­ros, vagy veszélyes privatizá­ciós akciók ma a versenytör­vény segítségével nem akadá­lyozhatok meg. Szükség volna önálló versenyjogi eljárásjog­ra is, mert a jelenlegi eszköz- rendszer nem elég visszatartó. Tisztelt Miniszter Urak! Térségünk magyar-román gazdasági kapcsolatai és lehe­tőségei témakörben dr. Virágh Pál köztársasági megbízott, a Külügyminisztérium és a Ha­tárőrség, valamint a Vám- és Pénzügyőrség illetékesének részvételével szerveztünk (Gulyás József, Kállay Kris­tóf, Laborczi Géza) fórumot 1992. november 27-én Nyír­egyházán. Ezen a tanácskozáson vető­dött fel annak az igénye, hogy nyíljon meg egy új áruforgal­mi kapu Szabolcs-Szatmár- Bereg megye határszakaszán Románia felé. A közlekedési, forgalmi és műszaki feltétele­ket is figyelembe véve a csen- gersimai határátkelőhely lát­szik bővíthetőnek. A megye számára hallatla­nul fontos lenne, hogy élén- kebb, s hatékonyabb gazdasá­gi, üzleti kapcsolatokat tudjon kialakítani Románia szomszéd megyéivel. Olyan információ is elhangzott, hogy a román kormány már eldöntötte a pe­téi határátkelőhely bővítését. A jelenlevő szakértők ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták. Kérjük a miniszter urakat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a román féllel, hogy ez a fon­tos cél megvalósulhasson. Tisztelettel: Gulyás József, Kállay Kristóf, Laborczi Géza országgyűlési képviselők Tisztelt Képviselő Úr! Csengersima határátkelő- hely bővítése ügyében 1992. december 22-én két képviselő- társával közösen írt levelére az alábbiakról tájékoztatom. A Külügyminisztérium már 1992 novemberében bukaresti nagykövetségünk kezdemé­nyezésére átiratban szorgal­mazta a Pénzügyminisztéri­um, a BM Határőrség, a VPOP, valamint a KHVM felé a fenti határátkelőhely bővíté­sét. A levélben kifejtettük a ha­tár két oldalán lévő szomszé­dos megyék politikai, gazda­sági, kulturális kapcsolataiban érzett felelősségünket, és kér­tük a társintézmények állás- foglalását. Eddig a pénzügyminisztéri­umtól érkezett válasz, amely­ben jelzik, hogy a bővítés csak a határátkelőhelyek korszerű­sítése keretében, a VPOP 1993. évre rendelkezésre álló 400 millió Ft-ja terhére való­sítható meg, amennyiben ezt 1993-ra betervezték. Tisztelt Képviselő Úr! Vé­gezetül biztosítom Önt, hogy a Külügyminisztérium részéről kérésüket politikailag a meg­felelő helyeken messzemenő- leg támogatom. Tisztelettel: Dr. Jeszenszky Géza Jókívánság és kérés Dr. Schamschula György miniszter úrnak Tisztelt Miniszter Úr! Ezen a meghatottságban is gazdag napon szívből gra­tulálunk — Szabolcs-Szatmár- Bereg megye tíz MDF-es kép­viselője — miniszteri beik­tatásához. Ezt az ünnepi pilla­natot szeretnénk megragadni arra is, hogy Miniszter Úr gondos figyelmébe ajánljuk Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye választópolgárainak évti­zedek óta halmozódó hátrá­nyát, az utak, a vasutak és a te­lefonhálózat lerobbant voltát. Miniszter Úr ismeri térsé­günk gondjait államtitkársága idejéből. Uj tisztségében még súlyosabb felelősség terheli Miniszter Urat e térség jövőjét illetően. Mi, tíz MDF-es kép­viselők, szeretnénk megadni minden támogatást Miniszter Úrnak tárcája gondjait illető­en. Szeretnénk természetesen azt is elérni, hogy a tárca fi­gyelme aktívabban kiterjedjen megyénkre. Gondjaink meg­beszélésére tisztelettel kérünk Miniszter Úrtól egy időpontot, amikor személyesen is gratu­lálhatunk, és a térségünkben felhalmozódott hátrányok megoldásáról szót válthatunk. Kérjük Miniszter Urat, te­gye számunkra lehetővé a kö­zeli megbeszélést. Tisztelettel: Jakab Ferenc, dr. Mezey Károly, dr. Móré László, dr. Nagy István, dr. Szendrei László, dr. Szilassy Géza, Szűcs M. Sándor, dr. Takács Péter, Vár- konyi István, dr Vékony Miklós országgyűlési képviselők. Az ártatlanság vélelme Cserbakőy Levente a BTk.-ban — Büntető /l Törvénykönyvben — a büntető eljárás alapelveinek 2. paragrafusa két pontban rögzíti az ártatlanság vélel­mét. Az elsőben kimondja, hogy senki sem tekinthető bűnösnek, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jog­erős határozatban nem álla­pította meg. A bűnelkövetők egy része, elsősorban akik készülnek rá, előre megtervezik példá­ul a rablást, lopást, sikkasz­tást, adócsalást, netán bér­gyilkosságot, ők betéve is­merik a fenti jogszabályt. Igyekeznek hát a rájuk utaló nyomokat eltüntetni, az eset­leges tanúkat megfélemlíte­ni, vagy megvásárolni. Ami­óta a föníciaiak feltalálták a pénzt és ezzel együtt a pénz­telenséget, a tanúk megvá­sárlásának már történelmi hagyományai vannak, s ezek az idő folyamán csak fino­modnak.. A rendszerváltozások min­dig felkavarják az iszapot is, és elég nagy a tolongás a za­varos körül. Vannak, akik nem is eredménytelenül hor­gásznak benne. Ha véletle­nül akkora halat akasztott meg, ami őt is vízbe húzza, akkor bizony tudni kell úsz­ni, hogy partra evickéljen. Ha kiért, megállapítja, hogy itt állok megfürödve, de ez is benne van a pakliban. A hal­őr egy szót sem szólhat, hi­szen se hal, sem horog nincs a gyanúsítottnál, úszótré­ninget meg mindenki úgy tart, ahogy akar. Az Oszt­rák-Magyar Monarchiában a felvilágosodás korától ha­zafias tett volt az adócsalás. Ma még a kisember sem tap­sol az adócsalónak, hiszen ő is tudja, hogy ezekkel az el­csalt milliárdokkal kevesebb jut az egészségügyre, az ok­tatásra, a szociális támoga­tásra stb. A kisember csak lát és fi­gyel és tud, de hallgatni is tud. Az adóhatóság messze van, az adócsaló pedig kö­zel. Elkapni nehéz, mert sí­kos, mint a lápi csík, csak rutinos csíkász tud vele bol­dogulni. Mert ha a bizonyí­tás nem elégséges, baj van. Hiszen a fenti jogszabály (2) pontja kimondja, hogy „a terhelt nem kötelezhető ár­tatlanságának bizonyításá­ra." És ha a vád megdőlt, a patyolattiszta polgár hitel­rontásért pert kezdeményez­het. Ezt lán>a, a kisember el­gondolkozik, és mélán áll, mint vízen a buborék. Telefonról — egy tragédia ürügyén A pörbölyi gyerekek tragé­diája kapcsán kiderült, hogy bizony nehézségekbe ütközött a szekszárdi baleseti sebészek mozgósítása. Közérdekűnek és fontosnak tartom felhívni városunk és megyénk lakói­nak figyelmét arra, hogy ná­lunk sem megnyugtató a hely­zet. Nem tudom, hogyan moz­gósítanák osztályunk orvosait, ha valamilyen hétvégén vagy éjszakai órán egy vonatszeren­csétlenség vagy gázrobbanás sérültjeinek százait kellene sürgősen ellátni. A katasztrófa-orvostan ta­pasztalatai szerint tömegka­tasztrófák esetén sohasem áll rendelkezésre elegendő jármű az orvosok „begyűjtésére”, az egyetlen hatékony behívási le­hetőséget a telefon jelentheti. Megnyugtatásul közlöm: fél­millió ember baleseti ellátását végző osztályunk 22 orvosa közül mindössze 6 rendelke­zik otthonában telefonnal. A baleseti sebészet vezető, éjjel­nappal behívható orvosai (az osztályvezető, idegsebész és kézsebész főorvosok) sem rendelkeznek telefonnal. A tö­meges sérültellátás elképzel­hetetlen behívható anesztezio­lógusok, műtősnők, nővérek és műtőssegédek nélkül. Azt le sem merem írni, hogy közü­lük hányán érhetők el telefo­non akkor, amikor minden va­lamirevaló butikban vagy kft.- ben kéznél van a telefon. A te­lefon, ami „életet ment”. Nyíregyháza és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye polgá­rai! Aludjatok csak nyugodtan éjjelente! Mi is azt fogjuk ten­ni. Nálunk ugyanis nem csö­röghet a telefon... Dr. Noviczki Miklós baleseti sebész Jéfce Szekeres Tibor felvételé-.'-C '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents