Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
3993. február 24., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Életképes Reform Gyulaházán Gazdái akarnak és tudnak lenni a községüknek Gyulaháza (KM - GB) — A Gyulaházán keresztülhaladó idegent, a szép házak az újonnan bővült iskola, s a legkülönfélébb vállalkozásokat hirdető cégtáblák láttán, hatalmába kerítő kellemes érzést — „itt lehet élni” — a legkevésbé sem rontja el az a látvány, ami a helyi mező- gazdasági szövetkezet a „Reform” telepén fogadja az ide látogatót: ritkaságszámba menő rend, tisztaság mindenütt. Minden épület, gép úgy néz ki, mint aminek gazdája van. — Egységes a falu, nem uszítja a 2200 lakost egymás ellen senki — szolgál az elismerő szavakra magyarázattal a szövetkezeti elnök Király Géza — az önkormányzati testület, amelyben a szövetkezeti irányítók éppúgy benne vannak, mint a pedagógusok, s a körzeti orvos, a polgármesterrel együtt nagyjából egyívású- ak. Mind hasonlóképpen gondolkodunk, s ez látszik meg a falu összképén is. A vezetők hitelessége szempontjából minden bizonnyal az is sokat számít a lakosság szemében, hogy valamennyien itt telepedtünk hajdanán. Az eltelt huszonöt év alatt megért néhány változást a gyulaházi szövetkezeti tagság. Előbb a helyi két tsz egyesült, ami teljesen ésszerű volt. Majd jött a vezényelt egybekelés a szomszédos Nyírkárásszal. Négy évvel ezelőtt azA telepen rend, gazdája van tisztaság mindenütt, mint aminek tán újra az önállóság mellett döntött a község tsz-tagsága. Tán elsőként az országban, 1989-ben leváltak Nyírkárásztól. — Ereztük, hogy az addigi állapotok nem tarthatók fenn sokáig. Az emberek tulajdonosi érzéseit, kötődését a felszínre kell hozni — kapcsolódik a beszélgetésbe Kristóf Bertalan a termelés irányítója. A szétválás sok munkával járt, hisz akkor még törvény sem volt rá. Volt viszont, mint a válásoknál átalában, érdekkülönbség. Ment a huzakodás, ki mit vitt annak idején a „házasságba”, a gyulaháziak mit vihetnek magukkal. Természetesen, nekünk jutott a legtöbb használhatatlan gép, amit persze mind fel kellett újítani később. Galambos Béla felvétele Azért a gépparkfelújítás mellett a „Reform” három éve alatt egyebekre is futotta a szövetkezetnek. Ezt jól jellemzi a vagyon 53%-os gyarapodása, amiből a legjelentősebb tétel a tíz „Sirokkó”-ból álló szárítótelep. — A tavalyi rendkívüli aszály, bár nem leszünk veszteségesek, majdnem kikészített bennünket — mondja Király Géza —, a kalászos termése 1, a kukoricáé 3,2 a dohányé 1,2 tonnával lett kevesebb, mint szokott. A tengeri 400 hektáron 10 millió, a dohány 45 hektáron 6 millió árbevétel-kiesést „hozott”. Ha a szárazság idén megismétlődne, azt már nem bírná ki szövetkezetünk. Az ősszel fel kellett élnünk tartalékaink: a gázolaj-, és műtrágya-készleteinket. Eközben, augusztus 28-án, átalakult a Reform „sima” szövetkezetté. Az 1200 hektár területéből 320-at, 5300 aranykoronát jelölt ki kárpótlási földalapra. Ebből a december közepi első liciten gazdára lelt 74 hektár. Úgy kalkulálnak, hogy végül 1000 hektár lesz, amin gazdálkodhatnak. Ezért az intenzívebb termelés irányába akarnak elmozdulni. 100 hektáron 8 milliós öntözési beruházásba kezdtek, aminek a jó minőséget szorgalmazó Nyidofer állja a 40 százalékát. A telepen a hideg'tél ellenére furcsa mód nagy a mozgás. A „gyújtósnak valót” mérik, szállítják ki az emberek részére. Azt a néhány mázsa akácfát, amennyire éppen lehetősége volt a szövetkezetnek, hogy tagjait segítse. A segítség, azért egyéb téren is elkelne manapság a faluban. Ám a gyulaháziak legnagyobb bánatára, az kizárólag hivatalos utakon érhető el. Nem jön valamiféle külön, „égi” csatornán, hiába is feltételezné a világot már e téren is ismerő ember, aki tudja, hogy az iskola előtt súlyos betontalapzatba nyűgözött vadászrepülőgép a falu nagy fiának, Farkas Bertalannak a tiszteletére ágaskodik kicsit számyaszegetten az ég felé. Mint kiderül, itt is sok a munkanélküli. Sajnos, a java részük fiatal, akik a kitanult szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni. Munka kellene az emlékművek árnyékában. Csalogató üzleti lehetőségek megyénkben Határ menti gazdasági találkozó ukrán és szlovák üzletemberekkel Nyíregyháza (KM - Nyéki Zsolt) — Minden rosszban van valami jó — igazolódik be a bölcs közmondás akkor is, amikor megyénk gazdaságáról, szociális helyzetéről beszélünk. Az elmaradt beruházások, a súlyos munkanélküliség, a keleti periféria ugyanis a másik oldalon kielégítetlen piacot, olcsó munkaerőt és a hazai temékek számára viszonylag könnyű értékesítési lehetőséget jelenthet. Remélhetőleg siker koro_________Tárca _ názza azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az ország, ezen belül a megye fejt ki azért, hogy a térség gazdasági életében betölthető vezető pozíciót megszerezze. Az eltökélt szándékot jelzi a sorra megrendezett kiállítás, vásár, üzletember-találkozó, melyeken a környező országok határmenti területeiről nagy számban érkeznek érdeklődők. A kezdeményező helyzetéből fakadó előnyök kihasználására a Vállalkozók Országos Szövetségén belül 40 kis- és középvállalkozó részvételével létrejött a Nemzetközi Vállalkozási Kereskedelmi Központ. A gazdasági élet magyar és külföldi képviselőinek ajánlatait központi adatbankban nyilvántartva naprakész információkkal szolgálnak az érdeklődőknek. Hiányt pótolnak a tanácsadó szolgáltatások is a nemzetközi jog, a vegyesvál- lalat-alapítás, a vámügy, a vál- lakozásszervezés területén. A korábban kierőszakolt megkülönböztetett támogatások mellett mára a jó üzlet lehetősége M ostanában egyre több sztrájkról hallunk, olvashatunk. Egy-egy szakma érdekei érvényesítéséért beszünteti a munkát, és benyújtja a költségvetésnek a számláját. Nem ritka, hogy 50-100 százalékos béremelést követelnek. Végül is erre a sztrájk- törvény lehetőséget ad. Előzetes bejelentéssel, engedély esetén, mindenki szabadon sztrájkolhat. Egy-egy sztrájk sok kellemetlenséget okoz azoknak is, akik nem vesznek benne részt, mert megszenvedik a szolgáltatások hiányát. No de a legutóbbi sztrájk már mindennek a teteje. A munkanélküliek sztrájkjáról beszélek. Bejelentették, engedélyt kaptak, — eddig rendben van. De kimentek az utcára, és azt kiabálták: munkát, kenyeret! Nem ám, hogy 100 százalékos munka- nélkülisegély-emelést! És ez még semmi, elkezdtek dolgozni! Kisebb csoportokba verődve felkeresték a munkahelyeket. Leállították a buszokat, és leszállítva a vezetői ülésről a sofőröket, maguk vitték tovább a járatokat. Bementek a hivatalokba, felállították a dolgozókat és elkezdtek ügyintézni ők. A csoport azon tagjai, akik nem értettek ahhoz a munkaterülethez, mint sztrájkőrök a WC-be lokalizálták a félreállított munkaerőket. Akik viszont leültek az '' ' ■'s \ 's ' A'fg | Kulcsár Attila szakszerűen levezényelték a forgalmat. Annyi ámokfutó gyorshajtót még sohase mértek be radarral, mint ezen a héten. A vasutasok se úszták meg. A sztrájkolok megszállták az Micsoda egy sztrájk íróasztalokhoz, égett kezük alatt a munka. Csak úgy fogytak a régóta elintézetlen ügyiratok. Más csoportok az építkezéseket keresték fel, ahol éppen fagyszabadságon voltak a dolgozók. Bezárták a nappali őrt bódéjába, és felhúztak egy emeletet, — /. osztályú munkával, még fagyásgátlót is használtak. Az építkezésvezető a haját tépte, amikor meglátta a kész szintet. A sztrájkolóknak még a rendőröket is sikerült helyettesíteni. Azon a héten ők kétszer annyi betörőt fogtak el puszta kézzel, mint korábban a ténylegesek. Rögtön észrevették, ha egy rendőrlámpa elromlott, és kézi irányítással összes fővonalat. Leszállították a vonatvezetőket, kalauzokat, átvették a forgalmisták helyét, és percnyi pontossággal betartották a menetrendet. Az éppen szolgálatban lévő vasutasokat összeterelték a váróterembe a sztrájkőrök, és óránként forró teát osztottak ki nekik, de dolgozni nem engedték őket. Még új járatokat is indítottak ezek a fránya sztrájkolok. De bevonultak az iskolákba is. Nem volt több lyukasóra. A tanárokat bezárták a szertárba, és ők tanítottak. Kicsit több lett az oroszóra — mert sokan csak ehhez értettek —, de aki nem tudott nyelveket, elkezdte oktatni a nemzeti alaptantervet. A diákok kezdetben élvezték a felfordulást, de a dolgozatíráskor hamar kiderült, hogy mindenből el vannak maradva. Szóval a sztrájk egy hetét mindenki nagyon megsínylette. Persze a kormány, és a sztrájkolok képviselői ezalatt lázasan tárgyaltak, mert lassan műkökődépessé vált az ország. A miniszterelnöki szóvivő bejelentette, hogy a kormány nem tudja teljesíteni a sztrájkolok követeléseit. Csak azt lehet elosztani, ami van. Jelenleg nincs több munka, nem tudnak több munkahelyet biztosítani. Természetesen a munkanélküliek nem engedtek. Egyszerűen eldolgozták a munkát mások elől. Elvégezték helyettük a jövő heti munkát is, a jövő heti kenyeret. A szakszervezetek kérlelték a kormányt, hogy tegyen már valamit. T 7 asárnap éjjel végre megír egyezés született. De milyen? Amilyenre egy ilyen lerobbant gazdaság képes. Munka nincs több, de a páros heteken a jelenlegi munkanélküliek dolgoznak, a páratlan héten a többiek. Azóta teljeskörű a foglalkoztatottság. Nézőpont Kiskapuk számlával Máthé Csaba rt zárnia vagy számla nél- IlJ kül? A költői kérdés manapság az üzleti élet egyik leggyakrabban használt mondata. Ugyanakkor a legrafináltabb is, hiszen nem lehet tudni a partner tréfál vagy valóban választási lehetőséget ad, és ezzel akár a könnyebbik megoldást kínálja. Ilyenkor lehet fontolóra venni a kérést: számla nélkül jóval kevesebb az ösz- szeg, nem tartalmaz általános forgalmi adót, amit ugyan vissza lehet igényelni, de ezt az egész tranzakciót már nem lehet lekönyvelni, nem szerepel sem a kiadási, sem a bevételi rovatban. Számlával együtt már mindjárt vaskosabb az összeg, hiszen áfát, saját hasznot is tartalmaz, ami után adózni kell. Bár utóbbit el lehet számolni kiadásként, le lehet könyvelni. Amikor az APEH időről időre közli az általa meg- saccolt titkos jövedelmeket, akkor mindig erre a kérdőmondatra gondolok. Egyedileg mérlegeli minden magánvállalkozó és társaság, neki melyik éri meg jobban. Az APEH próbál a számla nélküli jövedelmeknek a nyomába eredni, de ehhez az kellene, hogy mindenki mellett egy revizor állna. A bérből és fizetésből élők ilyenkor sikíthatnak fel, hiszen nekik minden jövedelmük papíron szerepel, ami után szépen levonják az adóelőleget, nekik erre a kérdésre nincs lehetőségük. Javuló adómorál, hallom mindenhol, amit megoldásként javasolnak. Szerintem ezt figyelik a legkevésbé az üzletben részt vevők, sokkal inkább azon spekulálnak, egyéni érdeküknek melyik megoldás felel meg a legjobban. Viszont a képzeletbeli kiskapuk bezárása, a számlához fűződő elszámolási kötelezettség erősödése javíthat a helyzeten. is Szabolcsba csalogatja a vállalkozókat. Ezt jelzi az is, hogy a hazai rendezvényeknek Budapest után Nyíregyháza ad leginkább otthont, mint ahogy a múlt héten lezajlott ma- gyar-ukrán-szlovák üzleti napoknak is. Igaz, a konkrét megegyezések, szerződések helyett ma még több a kölcsönös felmérések, puhatolózó tárgyalások száma, amelyek remélhetőleg mielőbb konkrét szerződésekkel zárulnak. Naponta 40 szer liter tasakos tej kéS2ül a tejipari vállalat nyíregyházi üzemében Elek Emíl felvétele Kommentár Lazult tekintély Balogh József T Tgy látszik, ahogy öreg- kJ szem, úgy javul a szemem. Igaz, otthon már nem látok szemüveg nélkül egy sort sem elolvasni, de az utcán sokkal hamarabb észre- veszem a falakra írt szöveget, mint néhány évvel ezelőtt. Lehet, hogy akkor nem is volt, vagy legalábbis any- nyi nem volt, de most, ebben a fene nagy szabadságban szabad a fal mindenki előtt. Nézem a nyíregyházi színház, a fegyveres erők klubja falait és olvasom az épületes szöveget: A skeanhedek az újkor megváltói, aztán hogy Le a kormánnyal, majd arrébb Semmi hatalmat senkinek, Szabadság mindenkinek, és így tovább. Töprengek, kinek, kiknek a jelszavaihoz hasonlíthatók leginkább a falakra írt, mázolt szövegek, aztán töprengeni sem kell, csak beleolvasni egyik-másik lapunkba, mondjuk amikor az anarchisták írták le, milyennek is szeretnék látni a világot. És persze azt is: miért nem értik meg őket, s tanaikat csak kevesek. Felidézem, mit is tanultunk róluk egykoron. Forradalmi színezetű kispolgári ideológia és politikai irányzat, amely minden állam lét- jogosultságát — uram ne hagyj el, még a proletárállamét is!!! — tagadja, s kétségbe vonja a munkásosztály harcainak jelentőségét. Előszedem az 1879-ben kiadott Összes tudományok encziklopédiáját, s mit ad Isten, ott is azt írják: „az anarchia az uralom hiánya, a társadalomnak az az állapota, midőn a törvénynek, vagy a törvényes és kétségbevonhatatlan, tényleges tekintélynek uralma megszűnt. Az anarchiát rendesen pártküzdelmek kísérik, s sohasem lehet hosszabb tartamú, azonban mindenkor, egyrészt a lazult tekintélyben, másrészt a kimarad- hatatlan reakczióban tartós nyomokat hagy maga után.’’ Rosszat sejtek. Nemigen lesz más a 2000-ben, vagy utána kiadandó lexikonban sem. Azt azért szívesen olvasnám zárómondatként: A XIX. század közepén létrejött mozgalom követők híján a XX. század utolsó évtizedében megszűnt. És azóta nincs aki összefirkálja a frissen festett falakat.
