Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-23 / 45. szám

Vadasparki séta Látogatóban a páviánok családjában Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Ál­latkerti sétánkon kalauzunk természetesen ezúttal is Szán­thó János, a vadaspark vezető­je, akinek segítségével most a park látogatóinak kedvencei­vel, a páviánokkal ismerke­dünk meg. A ma élő páviánok egy nagy csoportba tartoznak: a kutya­fejű páviánokéba. Találó az el­nevezés, mert állkapcsuk elő­renyúló, s hatalmas szemfo­gaik vannak. A csoport még négy csoportra oszlik: a med­ve, anubis (zöld), szfinx- (vörös) és babuinok csoport­jára, s ezeken belül még szám­talan alfaj létezik. A legtöbb állatkertben galléros páviánt láthatunk (ilyenek a mieink is), a hímeké oroszlánsörényre emlékeztet, ezüstszürke színű, s van pofaszőrzetük is. A páviánok hordákban él­nek, ezek létszáma sokszor a százat is meghaladja. Minde­nütt van egy vezérhím, a basa, ő őrködik a fegyelem és rend fölött. A páviánok egy méter hosszúak, súlyuk harminc kilogramm, hetvencentis far­kuk van, s 25-30 évig élnek. A nőstények 190 napi vemhes- ség után hozzák létre általában egy utódjukat, s féltő gonddal nevelik, egészen nyolchóna­pos koráig szoptatják. A neve­lésben segítenek a papák, sőt, az egész falka is. S ha egy anyapávián elpusztul, gyer­Páviánok mekét örökbefogadja egy má­sik társa. Borzasztóan igénylik a nap­fényt. Érthető, hisz életterük Dél-Afrikától egészen a Sza­haráig terjed, egy kisebb cso­portjuk pedig „elkalandozott” az Arab-félszigetre. Afrikában akár háromezer méter magas­ságig is felhúzódnak. Irtóznak viszont a víztől. Ennek az lehet az oka, hogy származási helyükön a folyókban renge­teg a krokodil, így aztán a kör­nyékére sem merészkednek, úszni pedig végképp nem tud­nak. Egy állatkertben történt meg az az eset, hogy az itató­vályúba belepottyant egy pá­viáncsemete. Anyja tehetet­lenül szaladgált a vályú körül, Balázs Attila felvétele mire az egyik hím elegendő bátorságot gyűjtve vízbe ug­rott, kimentette a kicsit, majd felpofozta az óvatlan mamát. A páviánoknak roppant fej­lett a mimikájuk. Sok mindent kifejeznek az arcizmaik rezdü­lésével, éppen ezért ne csodál­kozzunk azon, ha a ketrec túl­oldaláról merőn a pávián sze­mébe nézünk, az mérgesen visszanéz, s rándít egyet a sze­möldökén. Az ő nyelvén ez azt jelenti: szemet vetettél a biro­dalmamra? Nem örülök! A vitamindús ételeket ked­velik. Bár a banánt és a naran­csot is szeretik, nem ez a fő táplálékuk, hanem a magvak, rovarok, gyümölcsöt, állat­kertben pedig almát, répát, napraforgómagot (ugyanúgy magolnak, mint mi) búza-, zab-, kukoricapelyhet, tehén­túrót, joghurtot, kekszet, kevés főtt húst esznek, és imádják a hagymát. A sóstói vadaspark­ban például minden héten tar­tanak egy hagymanapot. Legnagyobb ellenségük a leopárd. Afrikai élőhelyükön azonban már szinte teljesen ki­pusztították az emberek a leo­párdot, így megbomlott a ter­mészet egyensúlya: elszapo­rodtak a páviánok, akik aztán pokollá teszik különösen a kisebb települések lakói életét. Garázdálkodnak, egyes cso­portjaik a háziállatokra „spe­cializálódtak”, nagyobb szá­razságok, éhínségek idején nem átallanak betömi a tele­pekre, s fosztogatnak. A hímek roppant agresszí­vek és erősek. Képesek még a leopárdot is megtámadni, s ve­szélyesek az emberre is. Ál­latkertekben gondozók nem érezhetik mellettük nagy biz­tonságban magukat. Éppen ezért végezetül még valamiről szólnunk kell: sok gyermek álma egy kismajom. Legjobb, ha letesz róla. Égy- részt, mert ehhez az Országos Természetvédelmi Hatóság engedélyére van szükség, másrészt az ivarérett (4-6 évesnél idősebb) majom már szinte életveszélyes: támad, tép és rág. Légyfogó A „nyílfarkú” réce esete Peking (MTI) — Szomorú jövő vár a legyekre a kínai fő­városban. A China Daily je­lentése szerint ugyanis az idén újabb nagyszabású légyirtást hajtanak végre Pekingben. Ennek érdekében megszab­ták minden kerületnek és kör­zetnek, hogy augusztus végéig hány darab legyet kell elpusz- títaniok. Különös figyelmet fordítanak a kampány során a nyilvános illemhelyekre, és egyúttal szorgalmazzák, hogy a külvárosok házaiban létesít­senek toalettet. Tavaly több mint négymilli- óan vettek részt az egészség- ügyi kampányban, amelynek középpontjában ugyancsak a légyirtás állott. Tokió (MTI) — A tokiói Ueno állatkert alkalmazott­jainak sikerült végre elkapni a szerencsétlenül járt „nyíl­farkú” récét több, mint kétheti próbálkozás után. A madarat február elején fedezték föl, harminccentis nyílvesszővel a hátában. A réce azóta a japán televízió és a lapok sztárjává vált, a médiák egyetlen napot sem mulasztottak el, hogy beszámoljanak az újabb és újabb mentőakciókról. Mijadzava Kiicsi kormány­fő korábban sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, és meg­szólalt az ügyben a japán kül­ügyminisztérium szóvivője is, aki pénteki sajtóértekezleten „szívet melengetőnek” tartotta az összefogást, amiről a toki­óiak tettek tanúbizonyságot. Számos befogási kísérlet után Kita városnegyed, a tokiói kormányzat és ornitológusok taktikája sikerrel járt: egy ki­függesztett hálóval elfogták a récét. Az Ueno állatkertben sikerrel vették ki a nyílvesszőt a japánok kedvencévé vált ma­dárból, sőt azt a két sörétet is, amelyet a röntgensugár muta­tott ki a réce testében. — A „nyílfarkú” réce egészséges, egyelőre megfigyelés alatt tartják. Sajnos, nem sokkal azután, hogy ez a bejelentés elhangzott, újabb hírt közöl­tek: három hattyút látott vala­ki, tízcentis nyílvesszővel át­szúrt nyakkal. Állatorvosi tanácsok Mit adjunk a kutyának? Dr. Deli István A kutyák vadonélő ősei va­dásztak és zsákmányukat sző- rösül-bőröstül megették, ked­velt csemegéik a belsőségek voltak. A zsákmányul ejtett ál­latok gyomra és belei félig megemésztett növényeket és fontos vitaminokat is tartal­maztak. A gyomortartalom vizsgálatai alapján már tudjuk, a fentieken kívül gyakorlatilag minden szerepelt az étlapon, amit a természet kínált: gyü­mölcsök, magvak, füvek, bé­kák, kígyók, rovarok. Csak így tudták éhségüket csillapítani és a szükséges vitaminokat, il­letve ásványi anyagokat fel­venni. Az eledelt nem lehet patika­mérleggel adagolni. A kor és a teljesítmény mellett mérvadó a kutya egyéni hajlama is. Egy normális adottságokkal ren­delkező, átlagosan igénybe vett felnőtt Collie naponta 300-350 gramm húst és 200 gramm pelyhet eszik. Ugyan­ilyen tápértékét biztosít egy ezergrammos tápkonzerv, vagy kb. 350 gramm száraze- leség. Az egészséges, jól táp­lált kutya bordái szemmel nem láthatók, de tenyérrel érezhe­tőnek kell lenniük. A növendék kutyák táplálá­sára még nagyobb gondot kell fordítani, mint a felnőttére. A kölyök az első hónapban elő­ször öt, majd négy étkezésre bontva kapja a táplálékát. A harmadik héttől kezdve kis mennyiségben már szilárd táp­lálékot is kaphat pépes formá­ban, levessel hígítva. A negye­dik, ötödik hónapban az étke­zések számát háromra csök­kentjük, s ezt tartjuk egészen a fogváltás végéig (általában hathónapos korig). Kiemelke­dő fontosságú a fiatal kutyák kalcium-, foszfor- és D^-vita- min-szükségletének fedezése, csak az ásványi anyagokkal és vitaminnal előzhető meg az angolkór. Óvakodjunk a túl­adagolástól, ami káros a szer­vezetükre. Az emberi Caldea tabletta erre a célra kifejezet­ten alkalmatlan, mivel nem a kutya számára szükséges arányban tartalmazza a D-vi- tamint és a kalciumot. Etetés után biztosítsunk nyugalmat az állatnak, ne játsszunk vele, ne vigyük sétálni, ne dolgoz­tassuk. A megtelt gyomor könnyen megcsavarodhat, ami végzetes is lehet. Madárhalál Amszterdam (MTI) — A becslések szerint 30 000 madár esett áldozatul annak a holland partvidéket sújtó olajszennye­zésnek, amely öt év óta a leg­súlyosabbnak ígérkezik — kö­zölte a Holland Madárvédő Társaság illetékese. Csupán a tengerparton háromezer halott madarat találtak. Összesen fel­tehetően 25 000-30 000 madár pusztult el. Elsősorban a nagy számban a térségben telelő sarkvidéki lummákat és a háromujjú csül- lőket (sirályfajta) tizedelte meg a vész, amit a tengerbe ömlött kerozin okozott. Ä parafinolaj mintegy két hete kerülhetett a vízbe; eredete ismeretlen, ám a holland kömyezetszennyezés- elhárító szolgálat szóvivője szerint valószínűleg egy átha­ladó tartályhajóról engedték le a rakomány maradékát. Gazdikereső Három hónapos kiskutyák — fekete és barna színűek — gaz­dit keresnek. Akik szívesen be­fogadnák őket, jelentkezzenek Varga Krisztinánál (Nyíregy­háza, Fazekas J. tér 24.). Egy kutyát kínál ajándékba Balázs Mihály, a címe: Nyír­szőlős, Vasút utca 1. Három kiscica is gazdira vár, érdeklődni lehet a 17-941-es te­lefonszámon, vagy Takács Ká- rolyéknál a Garibaldi utca 9. szám alatt. Egy négy hónapos nagyon kedves cicalányt találtak Nyír­egyházán, megtartani azonban nem tudják, hisz van nekik má­sik. Csak jó gazdik jelentkezését várják a 19-104-es tele­fonszámon. Elajándékoznának egy tíz hó­napos nőstény kuvasz keveréket vagy fiú tacskóra, tacskó- keverékre cserélnék. A cím: Gu- nyecz Józsefné, Nyíregyháza, Simái út 24/C. Mi a kedvenc hobbija Bárdi Margitnak? Nyíregyháza (KM—CSK) — A most induló rovatban olyan emberekkel ismerke­dünk meg, akiknek érdekes, különleges hobbijuk van. Helyesebben szólva: eldo­bunk egy „hólabdát”, s akit bemutattunk, tovább kér­dez. Elsőként egy csodálatos vi­lágba, a bábokéba látogatunk el, s aki ezen az utazáson el­kísér bennünket, Bárdi Margit bábkészítő, dramaturg, aki 25 éve vezeti az ország legrégeb­bi (idén 45. szüle­tésnapját ünneplő amatőr) bábszínhá­zát, a Mesekertet. Ámikor beléptem csöppnyi irodájába, ami egyben műhelye is (itt készíti a bábokat, akikkel — mosolyogva mondja — bizony még be­szélgetni is szokott), épp egy malacmama orrát igazgatta. „Ó” lesz az egyik szerep­lője a Lusta kismalac című előadásnak. A röfi mögött azonban feltűnt egy ütött- kopott bábu. — Ez már több, mint negyvenéves! — mutatta be a fi­gurát Manyika. — Még az ötvenes évek­ben készült. Wayang báb, Szergej Obraz- cov hatására akkori­ban sorra készültek hasonlók. Agyagból mintázták a fejüket, azt gipszbe öntötték, s a negatívok szinte az egész országot körbejárták. Ez még abban az idő­szakban volt, amikor a Búbos vitéz, Az énekesmadár s más népszínművek, komédiák szó­rakoztatták a nagyérdeműt. Szépek voltak a wayang bá­bok, a bábtörténet egy érdekes állomását jelentették. Nagyon kevés maradt fenn belőlük mostanáig, éppen ezért külön­legesen ritka gyűjtemény a Mesekert 50-60 darabból álló gyűjteménye, amelyet a Szín­háztörténeti Intézet szeretett is volna megvásárolni, de a kol­lekció nem eladó! Kezdjük azonban 1948-ban, amikor minisztériumi vezetők nagyon fontos politikai fela­datnak tartották, hogy a kultú­rát elvigyék a falvakba, váro­sokba. MNDSZ-kultúrkocsik indultak úrnak zenészekkel, bábosokkal, színészekkel. így jutottak el egyszer Zemléni Zoltán bábművész vezetésével Nyíregyházára, s két nyugdí­jas pedagógusnak, Garay Jó­zsefnek és Tőkei Károlynak ekkor támadt az az ötlete, hogy bábcsoportot hozzanak létre, s megszületett a Mese­kert. A darabokból természetesen akkor nem maradhatott ki a „politikai töltet”, a szántóver­senyek Traktor Ferkéje és Okos Katája. Az ötvenes évek végén aztán megkezdődött a nagy kultúrházépítési korszak, az úttörőmozgalom pedig ma­gával hozta a mennyiségi vál­tozást: gomba mód szaporod­tak a bábcsoportok. Budapesten megalakult a Népművészeti Intézet, mely­nek bábszakosztálya fontos­nak tartotta a szakmai segít­séget: sorra jelentek meg Koós Lajos (a pécsi Bóbita), Len- keffy Konrád (a bébéscsabai Napsugár), Horányiné Tóth llus (debreceni bábtervező) és Balogh Mária (Miskolc) szak­cikkei a bábkészítésről, a szce­nikai ismeretekről. A bábozás idővel beépült az óvodai, bölcsődei és iskolai nevelésbe. S bár sok felnőtt nem tartja komoly művészet­nek a bábozást, talán meggyő­zi őket, hogy a szerepjátékkal a tegtöbb gyermek levetkőzi gátlásait, fejlődik a manuális készsége, esztétikai érzéke, nyelvismerete, illetve első színházi élményeit is a báb­színházban nyeri. S most eldobjuk a hólabdát: Mint kiderült, Bárdi Margit másik hobbija a főzés, sütés, terítés. Kíváncsi volna egy mesterszakács vagy mester­cukrász hobbijára, no és egyúttal néhány mesteri re­ceptet is megismerni. Erről egy hónap múlva... Bárdi Margit legújabb bábfiguráival A SZERZŐ FELVÉTELE A madáretetésről kritikus szemmel Jakab Gusztáv Nyíregyháza (KM)—Álta­lánosan elfogadott az a véle­mény, hogy a téli madáretetés madárvédelmi szempontból nagyon hasznos tevékenység. Talán meglepő, hogy néhány természetvédő ezzel nem ért teljesen egyet. A nem szaksze­rűen, tehát nem megfelelő idő­ben, helyen és módon történő etetés több kárt okozhat, mint amennyi hasznot. A nem megfelelő táplálék (pl. sózott szalonna, áztatott kenyér) sok esetben a madarak pusztulását okozza. Legjob­bak az olajos magvak, de az almát és a túrót is szívesen fo­gyasztják. A madáretetéshez néhány alapvető szabály is­merete szükséges, továbbá ki­tartás, s előbb érdemes Vertse Albert és Schmidt Egon e té­mához kapcsolódó könyveit áttanulmányozni. Először is: csak hideg, havas időben etes­sünk. Enyhe időben, bár a ma­darak járnak az etetőre, nem igénylik a segítségünket. A gyengébb vagy beteg egyedek így sikeresen túlélik ugyan a telet, a következő évben vi­szont gyengítik az egész po­puláció (azonos fajú egyedek közössége) erőnlétét. Á téli erőpróbára tehát szükségük van a madaraknak. Felesleges etetéssel a hasznos rovarpusz­tító (télen atkák és bábok) te­vékenységüktől is megfoszt­juk magunkat. Az is fontos szabály, hogy hirtelen ne hagyjuk abba az etetést, mert az az odaszokott madarak gyors pusztulását vezethet. Az oldalt összeállította: Cservenyák Katalir lOOl p k ' l'X ír aá r/^\/nÄi tAddtt Lyyj. leoruar zx, Kedd IMBlBBMi bQ^YKOL ICJDDbl K 1 t M O g y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents