Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-23 / 45. szám
Kálvária a föld körül Mihálydiban hull a fa, a büntetés Harasztosi Pál felvétele Nyírmihálydi (KM - Balogh Géza) — Az ember lassan már a pecsétes papíroknak sem hihet. Akár így is össze lehetne foglalni két nyírmihálydi panaszosunk tapasztalatait, akik igencsak megégették a szájukat az elmúlt hetekben. Alighogy hozzá láttak az általuk visszaigényelt földterület melletti akácos kitermeléséhez, nyomban rendőrségi ügy lett belőle. Az így, első látásra meglehetősen egyértelmű történet azonban, ha kezdjük felszedni a szálakat, nyomban sok szereplőssé válik, s a dramaturgia szabályai szerint azonnal bonyolódni kezd. A két szálon futó cselekmény egyik főszereplője Papp Sándor, aki még tavaly visszakérte a családi örökséget a mi- hálydi határban. Május 18-án a helyi polgármesteri hivatalból Szabó Sándor és társai — a földet visszaigénylők e csoportjába tartozott Papp Sándor — kaptak is egy levelet, melyben arról tájékoztatták őket, hogy a beadványukat megvizsgálták, azt egyeztették a helyi tennelőszövetkezet elnökével, aki többek között az érintetteknek felajánlott a Náci-tagban egy 4,6 hektáros területet. Engedélyt kapott Az korábban is a Papp Sándor apósáé volt, így aztán a család a geodéziai vállalattal felvette a kapcsolatot, s júniusban meg is történt a terület megosztása, kitűzése és birtokba adása. Ezt követően Papp Sándor fakitermelési engedélyt kért a helyi polgár- mesterei hivataltól, amely ezt válaszolta: engedélyezem, hogy november 30 -tói december 15-éig terjedő időben a saját tulajdonú erdő művelési ágú területéről, mely a Nácitagban van, száz mázsa tűzifát kitermeljen. Hozzá is látnak a favágáshoz. Néhány nap múlva azonban megtudja, hogy valami miskolci ember feljelentette őt a favágás miatt, mert az a fasor nem az övék, hanem a miskolci feljelentőé. Megjelent erre a rendőrség, lefoglalták az udvarra hordott fát, Pappot kihallgatták, s mikor ő tiltakozott, azt a tanácsot kapta, menjen a bíróságra, mert a föld nem az ő nevén van. Megelőztek volna? — Higgyék el, engem már teljesen megbolondítanak! — fakad ki Papp Sándor, aki nyugdíjas éjjeliőr. — Most azt mondják mindenütt, a földhivatalban is, hogy ahhoz a földhöz nekem semmi közöm, mert megelőztek, az már valami Muskata Jánosé, akiről még csak nem is hallott soha Nyírmihálydi. Csupán annyit sikerült kideríteni róla, hogy elvett egy falunkból réges rég elszármazott asszonyt, s mikor visszakérte annak az örökségét, a téesztől ugyanazt a darabot kapta meg, amit mi is, majd ránk küldték a rendőrséget. De lassan már ezen nem is csodálkozunk, mert ebben a faluban úgy látszik, minden lehetséges. Bodnár József, a történet másik szereplője a téesz-ta- goknak járó harminc aranykorona értékű földjét kérte vissza a téesztől. Ki is nézett magának tavaly egy öt hektáros darabot, a téesztől megkérte az engedélyt, de azt a választ kapta, az a terület már az önkormányzaté, jelöljön meg más területet. — Ezt meg is tettem, s egyben kértem, hogy művelés alá foghassam — eleveníti fel Bodnár József az elmúlt hónapok eseményeit. — Lehet róla szó, mondta az elnök, erre beadtam a kérvényt a polgár- mesteri hivatalhoz, hogy engedélyezzék a terület melletti elvadult liget kitisztítását, megritkítását. Húsz köbméter tűzifa kitermeléséhez hozzá is járultak. Ám alighogy elkezdtük, megjelent szirénázó kocsival a polgármester, a téesz- elnök, a rendőr, s rám fogták, hogy lopok. Hiába mutattam a hivatal pecsétes papírján az engedélyt, a polgármester azt felelte, azzal kitörülhetem a s...-t. Azóta egymást érik a rendőrségi idézések. A nyomozás költségei már biztosan meghaladják a százezer forintot. S tudják hány forint értékű fáról van szó? Még a téesz-el- nök szerint is alig nyolcezerről. Egyébként az egészben az egyik legfurcsább dolog: azt az engedélyt mind a mai napig nem vonták vissza. A fakitermelés engedélyét a helyi polgármesteri hivatal adta ki, legjobb hát, ha ott érdeklődünk: hogy is van ez kérem? — Nem akarok súlyos szavakat használni, de nem mondhatom másképp, félrevezették a hivatalt — fogad a polgármester, Kremniczky Károly. — Az ügyintézőktől úgy kérték meg az engedélyt, mintha a saját földjükről lenne szó. Még szerencse, hogy az engedélybe mi belefoglaltuk az alábbi kitételt: a saját tulajdonú földterületéről... Érti? A saját tulajdonú földterületéről...! Amikor rájöttünk, hogy ezzel nem rendelkeznek, visszavontuk az engedélyt. Bár ezt, ahogy hallom, az érintettek tagadják. Körültekintőbben Nos, ennyit sikerült kibogoznunk a kacifántos történetből, s bármennyire is törjük a fejünket, igazságot aligha tudnánk szolgáltatni. Két következtetés azonban mindenképpen ide kívánkozik. Ha ésszerűbb, s egyszerűbb a privatizációs törvény, Mihálydiban aligha fajulnak így el a dolgok. De akkor sem került volna sor a kenyértörésre, ha a helyi vezetők kicsit is körültekintőbbek, ha minden ügyben ilyen következetesek. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem: ha minden új földtulajdonos azzal kezdi a birtokbavételt, hogy nekiesik a fasoroknak, akkor a Nyírség hamarosan egy hatalmas homoktengerré válik. Sajnos, már vannak erre utaló jelek. A községek nagycsaládosainak nehéz Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Február közepén közzétette a Központi Statisztikai Hivatal, hogy a fogyasztói árak januárban rekordmértékben — 6,8 százalékkal — emelkedtek az elmúlt év decemberéhez viszonyítva. A havi áremelkedés decemberben csupán 1,1 ‘százalék volt. Arról is beszámoltunk már, mivel magyarázzák a jelentős januári drágulást: mindez a kétkulcsos áfa bevezetésének, a fogyasztási adó emelésének és az ártámogatások további csökkentésének a következménye. Szerepet játszott az inflációs hullám kialakulásában az is, hogy az élelmiszerek ára tovább emelkedett a korábbi központi intézkedések hatására. Míg januárban az átlagos áremelkedés 6,8 százalék volt, az élelmiszerek árai 9,8 százalékkal drágultak. Most további információkat közlünk, melyek hasonlóan nem megnyugtatóak. A januári adatokat figyelembe véve az utolsó 12 hónap alatt 25,9 százalékkal nőtt az árszínvonal. Egy évvel ezelőtt januárban jóval kisebb volt az áremelkedés. Akkor az első havi infláció csak 3,2 százalék volt, viszont 12 hónapot számolva az árnövekedés 28,2 százalékot tett ki. Az áremelkedések miatt a létminimum — két felnőttből és két 15 éven aluli gyermekből álló városi családban — januárban elérte a 42 100 forintot. Ez egy főre számítva 10 520 forintot tesz ki. Decemberhez képest jelentősen emelkedett a létminimumérték, mégpedig családonként 3 ezer forinttal, családtagonként pedig 750 forinttal. Az emelkedés nagyobb mértékű volt, mint az átlagos árdrágulás. Ennek az a magyarázata, hogy az alacsony jövedelmű családok fogyasztói kosarában a megdrágult élelmiszerek nagyobb aránnyal szerepelnek az átlagnál. A létminimum a legmagasabb a városi egyedülállóknál. Ennek szintje januárban elérte a 14 800 forintot. A legalacsonyabb viszont a két felnőttből és négy gyermekből álló községi háztartásokban, ahol januárban ez 49 800 forint volt.------------Tárca — j j a minden hangot hang- rl utánzó szavakkal kellene kifejeznünk, nem volna szavunk a csöndre. Hangutánzás pedig az is: a lemezjátszó kattanása utáni hangé, a taps elcsattanása utáni hangé, csengés-bongás valahol belül. Hányféle csönd van? S hányféle feszültség a csöndben? Létezik-e feszültség, ha nincs aki érezze? Maguknak játszanak olyankor a színészek, hogy majd igazi — játék legyen belőle, ha lesz, aki látja. S elpróbálják a tapsrendet is, ugyanúgy hajlonganak, mintha a közönség ünnepelné őket — groteszk játék, mosolyogva meghajolni az üres nézőtérnek, a csöndnek. Eljátsszák ilyenkor azt a színészt, aki besöpri a sikert. Pedig az a négy ember, aki a próbát nézte, akkor sem tudna tapsolni, ha csodát látott volna az imént a színMester Ági Csöndek pádon. Túl üres, túl csöndes ehhez a nézőtér. Talán nem is a sikerrel arányos a taps, hanem a nézők számával? Harmadnapon, a bemutatón milyen más a feszültség, a csönd, a taps is! Ha enged a varázs egy pillanatig, már meg merek mozdulni, hogy keresztberakjam a lábam, kisimítsam a hajam az arcomból. Szomszédom köhint, az előttem ülő férfi papírzsebkendőt vesz elő — amire már rég készülhetett, de amíg az a lány haldoklik a színpadon, ideiem sem lehet orrot fújni. Szálak vezetnek a színésztől a nézőig, mint az elektromosság, ráz meg néha — mibe rejtették, talán a székekbe, hiszen ha ezt otthon nézem a tévé képernyőjén, semmit sem érzek? Azon a vezetéken minden elvész. A tévének tapsolni sem érdemes. Itt viszont szól a taps, ami pontosan addig tart, mint a megtervezett tapsrend, mert ez is előre látható s kiszámítható, mint az emberi reakciók általában. A rendező pontosan tudja, hányszor lehet függöny elé állítani a színészeket, ahogy azt is tudta, mikor mozdulnak majd meg a nézők, hogy elzsibbadt lábukat kinyújtsák, s azt is, melyik pillanatban lesz olyan csend, amibe a gondolatok sem mernek belemozdulni. A z igazi csönd azonban az, amit sosem hallhatunk. Az üres terem csöndje, miután a műszak is hazament, az éjszakai portás utoljára ellenőrizte az ajtó zárját, s ledőlt aludni. A zajos, zsibongó színház csöndje éjfél után. Tankönyvdzsungel ösvényei Kállai János A napokban adta ki a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az 1993. évi hivatalos tankönyvjegyzéket, iskolatípusonként, három kötetben. Az iskolák talán már megkapták a nagyon hasznos kiadványt, vagy ha nem, e hó végéig remélhetően eljut hozzájuk. Bizony szükség lesz a jegyzék alapos tanulmámyozá- sára, hogy a diákok kezébe az előírásoknak megfelelő könyn’ek kerüljenek. Ha pedig — mint ahogyan ezt az utóbbi időben mind gyakrabban tapasztaljuk — egyazon tantárgy esetében több információhordozó közül lehet választani, még nagyobb felelősség terheli az egyik vagy másik könyvre voksoló pedagógusokat és magát az iskolát. Mert ha a puding próbája az, hogy megeszik, a tankönyvé a taníthatóság és a tanulhatóság kell, hogy legyen. Az alternativitás a könyvpiac új és örvendetes fejleményeként üdvözlendő dolog. A tankönyvek választhatósága az iskolák szakmai közéletében az egyik legizgalmasabb kérdéssé válhat, az oly sokszor hangoztatott és óhajtott tanári „megújulás", szellemi pezsdülés alapjait képezheti. Azt azonban már most látnunk kell, hogy a tankönyvkérdés sikeres kezeléséhez az iskoláknak és a pedagógusoknak külső segítségre, iránymuj§tó szak- tanácsadásra, megfelelő forgalmazásra és könnyen elérhető szakkönyvtárakra is szükségük lesz. Ennek a választásköny- nyítő infrastruktúrának a kiépítését megyénk pedagógiai intézete már elkezdte. A könyvtáruk az összes, forgalomban levő alternatív tankönyvet begyűjti és folyamatosan végzi a frissiben megjelenő kiadványok bemutatását.. Az intézet könyvesboltja (tanárudája) pedig a megjelentetés pillanatától hozzáférhetővé teszi azokat a könyveket, melyek a hagyományos forgalmazás keretében csak a tanévkezdésre juthatnak el az érintettekhez. A tankönyv- dzsungelben eligazodni vágyók bizalommal fordulhatnak hozzájuk. Kováts Dénes AT em lesz rendőr- i V demonstráció, vagy ahogy egyesek nevezték, rendőrsztrájk—jelentette ki a napokban sajtótájékoztatóján az országos rendőr-főkapitány. S ha ő mondja, vélhetően hinni kell szavainak. Remélhetőleg igaza is van. A rendőrszakszervezetek álláspontja ismeretében merült fel a téma, amelynek tagjai 50 százalékos béremelést tartanának indokoltnak. S a maguk szempontjából nekik is igazuk van. Hiszen emelték a bírák és ügyészek fizetését, az övék pedig nem mondható megfelelőnek. Lépéseket tehát — akár parlamenti szinten — tenni kell a probléma megoldására. Vitathatatlan tény — még akkor is, ha nem egyértelmű a rend őreinek megítélése— hogy cseppet sem irigylésre méltó munkái végeznek közrendünk és közbiztonságunk megszilárdítása érdekében. S ha, miként más munkahelyeken is, akadnak még nem közéjük valók, méltatlanok az egyenruha viselésére, bizonyos szakmai és erkölcsi megszilárdulási folyamatnak a közvélemény is tanúja lehet: több rendőrt is elbocsátottak a rendszerváltozás időszakában erkölcsi, szakmai kifogások miatt. Ez természetes, s egyben törvényszerűfolyamat. Ma, amikor számos ki- sebb-nagyobb szabálytalanság vagy tön’énytelenség miatt kell intézkedniük, nemegyszer korábban alig előforduló, vagy kényesnek mondható ügyekben (fegyveres rablások, nagy értékre elkövetett gazdasági bűn- cselekmények), megnőtt a rendőrök felelőssége. A jogi védelem, a biztos háttér azonban még kevésbé érezhető számukra. Az anyagi megbecsülésről nem beszélve. A rendőrségi törvény megalkotása, s bizonyos jogszabályok megváltoztatása elengedhetetlen ahhoz, hogy nyugodtan végezhessék munkájukat. Mert a bűnözők még sok tekintetben előttük járnak, a törvények kiskapui pedig számtalan kibúvási lehetőséget adnak afelelősségrevonás alól. Én bízom abban — megértve helyzetüket — hogy a rend őrei alaposan átgondolják még, mit tesznek tehetnek. De jó lenne arról is hallani, kormány- vagy parlamenti szinten mi az illetékesek szándéka. Mert biztonságunk a tét. Kommentár Nézőpont ) Rendőrök megbecsülése Nyíregyházán a Ferenc körúti 1. Sz. Óvodában kiállítást rendeztek az ott dolgozó óvónők munkáiból. A kiállítást a hónap végéig lehet megtekinteni Harasztos! Pál felvétele „ . + _ _ _ _ _ / A 1993. február 23., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3
