Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20 / 43. szám
Aktuális Veszélyes hulladékhegyek hulladékgyanús anyagokat minősítő bizottság vizsgálja. Ezek a vizsgálatok hosszadalmasak és igen költségesek, még a mutagenitást is értékelik, hiszen vannak hulladékelemek, melyek fejlődési vagy genetikai rendellenességet okoznak. □ Hogyan befolyásolják megelő- Dr. Novákné Utas Zsuzsa ző és ellenőrző ha- SZEKERES TIBOR FELVÉTELE tósági munkájukat az országban végbement gazdaságszerkezeti változások? Nem lehet könynyű nyomon követni a jövő-menő cégeket. — 1991-ben még az volt a jellemző, hogy a hulladékkor 60-70 százalékát 6-7 nagyvállalat bocsátotta ki. Most azonban ez a kör szélesedik a kis cégekkel. Ez az oka annak, hogy ebben az évben figyelmünket, segítségadásunkat és ellenőrzéseinket kiterjesztjük a kisipari tevékenységet folytatókra is. Sok helyen a tönkrement vállalattal együtt maga a tevékenység is megszűnt. Az új kisvállakozások kapacitása nincs akkora, amely pótolhatná hulladékproduktumban a nagyét, illetve szétaprózódik. Attól tartunk, hogy a kisvállakozások nem is igen tudnak környezetvédelmi kötelezettségeikről, ami megnehezíti nemcsak az ő, hanem a mi dolgunkat is. Félő, hogy ez a sok kis mennyiségű hulladék a környezetet épp olyan súlyosan szennyezi, mint annak előtte a koncentrált nagyok. □ Gondolom, hogy a megszűnő cégeknél huszadrangú kérdés, hogy eltakarítsanak maguk után, s bizonyára a megalakulók sem a hulladékokról gondoskodást tekintik legfontosabb teendőjüknek. — Nagyon rossz tapasztalataink vannak ez ügyben, ugyanis az extelep- helyeken nagy mennyiségű kérdések Szőke Judit Ha valaki eldob az utcán egy papírzsebkendőt, a jóérzésű, kulturált ember ráncolja a szemöldökét, „milyen unintelligens”. Nem szép dolog ugyan, de csak a szemünket bántja. Ugyanakkor talán felfogni sem tudjuk, milyen lassan ható, a környezetet és az egészségünket alattomosan romboló időzített bombát rejtenek a veszélyes hulladékok. Olyan hétköznapi holmik, mint olajos rongy, fáradtolaj, használt akkumulátor. Pedig ezeket is elhajigáljuk, helytelenül tároljuk, s ha késik a „takarítás” bizony az életet is veszélyeztethetik. A téma mindig aktuális, de a mostanában zajló gazdasági folyamatok új feladatokat rónak a szakemberekre. Ezek részletezésére kértük dr. Novákné Utas Zsuzsa vegyészmérnök-környezetvédelmi szakmérnököt, a Felső-Ti- sza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség hulladékgazdálkodási csoportvezetőjét. □ Mekkora mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik Magyarországon, és az Önök működési területén, azaz a mi közvetlen közelünkben? — Országosan éves szinten ötmillió tonna a veszélyes hulladék mennyisége. Ebből a timföldgyártás során keletkezett vörös iszap kitesz hárommilliót. Területünk, mely nem tartozik a legiparosodottabbak közé, 1991-ben 46 ezer tonna veszélyes hulladékot termelt. Ezeket három kategóriába sorolják, kiemelten veszélyes volt 11 százalék, mérsékelten veszélyes 2 százalék, s a kettes veszélyességi osztályba tartozik a fennmaradó 87 százaléknyi. A „modem” veszélyes hulladék halmozódott fel. Ám az esetek többségében a vagyonérték nem fedezi a kezelési költségeket. A fel- számolási eljárás során a prioritási kategóriák között a környezetvédelmi költségek az utolsó előtti helyen várakoznak, mire ránk kerülne a sor, a pénz addigra elfogy. A tsz- eknél nagy mennyiségű növényvédőszeres göngyöleg, hulladék gyűlt össze. Ezek bizony ott maradtak, pedig az egyes osztályba tartoznak. Óriási pénzekről van szó, ugyanis például az egyes veszélyességi osztályba tartozó hulladékok lerakási költsége Aszódon, az országos veszélyes hulladék-lerakóhelyen tonnánként ötvenezer forint. Fokozott figyelemmel kísérjük az átalakulásokat, mivel attól tart a felügyelőség, hogy ellenőrizhetetlen lesz a hulladékkibocsátás. A kisvállakozások még keveset tudnak a környezetvédelemről, így nem is kezelik kellő súllyal az előírásokat. Úgy tartjuk korrektnek, ha segítünk is, kellő felvilágosítással, felkészítéssel igyekszünk rendelkezésre állni. □ Gondolom, nem a bírságolás, a büntetés a cél. — Számunkra az a sikerélmény, ha mindent rendben találunk. Azt szeretnénk az ellenőrzésekkel elérni, hogy a veszélyes hulladékok megfelelő helyre kerüljenek és ártalmatlanná váljanak. Az újonnan alakuló vállakózások hatósági engedélyezésén mi is ott vagyunk, tehát már idejekorán tudjuk tudatosítani a teendőket. □ Sokan rövid úton szeretnének megszabadulni a már felesleges anygoktól és elássák. — Ne tegyék, nem csak azért, mert előbb-utóbb úgyis kiderül. Rengeteg ilyen környezetszennyezési esetet tárunk fel. Sok vállalkozó saját lakásánál rendezte be a telephelyét. Abban azért reménykedhetünk, hogy a saját környezete, családja egészségére mégiscsak jobban odafigyel, vigyáz. A festékek egy része nehézfémet tartalmaz, ami nagy veszélyforrás, nagyon káros az egészségre. A kellően összegyűjtött, szabályosan kezelt hulladék azonban már nem árthat. Ebben szeretnénk partnerek lenni, s nem hatósá- gosdit akarunk játszani. Segítünk minden egyedi probléma megoldásában, érdemes érdeklődni, informálódni. A felügyelőség kömyezetér- tékelési és informatikai irodájának munkatársai nagyon sok iskolában tartanak előadást, mintegy közvetítik az ismereteket, terjesztik a környezetkultúrát, főleg a majdani ügyfeleinknek. Valamennyiünknek az lenne a legjobb, ha tantárgyi keretben, szervezetten oktatnák. Azt vettem észre, hogy a 18-20 éveseknek többet jelent a környezetvédelem, ők már vele együtt élnek. Ez ad okot némi optimizmusra. □ Köszönöm a beszélgetést. ni. A TARTALOMBÓL: • Törvényes herdálás • Elcserélt halál • Választás Magyarországon • Nőjön virág a gyom helyén : . KM galéria A reprodukciókat Balázs Attila készítette . 993-ban ünnepíi a fása András múzeum I a(apításánakil25. évfordulóját. Az ez aflqi- -A. (ombóC megrendezett fjáfCításon — bosszú kihagyás után — ízelítőt láthat a közönség a múzeum gyűjteményében őrzött régészeti kincsek: bői. A kiállított tárgyak.bepillantást nyújtanalja múltba, s arról beszélnek* hogyan éltelj őseinlj ezen a tájon. A ‘Kelet-lMagyarország — megelőzve a régészeti kiállítást — a leendő tárlatból mutat be néhány darabot. A Jósa András múzeum régi gyűjteményébe került római kori bronzszobrocska I _____:____) Műgmwekmmiy pgr|jg|y perel, halottaiéft Kovács Éva _ állom, lelkiismere- MJ tével küszködik, ma- m m gát is vádolja a pör- JL JL bölyi polgármester. Úgy érzi, ő is hibás azért, hogy a szörnyű tragédia megtörténhetett, a vasúti átjáróban falujabéli gyermekek vesztették életüket. A polgármester azért hibáztatja önmagát, mert a falunak régen volt, mára azonban megszűnt, s nincs önálló iskolája, így az apróságok idejekorán ingázni kényszerülnek. Életük elején naponta kelnek útra, hogy saját falujuktól távol szerezzék meg a felnőtt életükhöz nélkülözhetetlen tu- / dast. Úgy gondolja, ha nem utaztak volna, még ma is élnének a pörbölyi gyerekek. A pörbölyi polgármesterről nekem egyik megyénkbeli, a pilisi jutott eszembe, s nem véletlenül. Aprócska falujáról írtam nemrég, s akkor ő elmondta: mindent megtesznek azért, hogy ne a szomszéd faluban, hanem saját településük iskolájában tanulhassanak a pilisi gyerekek. Akkor nem teljesen értettem a pilisi polgármestert, most már meg tudom érteni. A pörbölyiek első embere azonban ok nélkül hibáztatja magát. Lelkiismeretfurdalás- sal nem neki, sokkal inkább másoknak kellene küszködniük. Azoknak, akik úgy vágnak át az életveszélyes vasúti síneken, hogy közben szemük se rebben, akik úgy kockáztatják saját testi épségüket, hogy közben másokat is a halálba rántanak. Hibásnak tarthatjuk azokat, akik potenciális gyilkosokká válnak azzal, hogy ellopják, megrongálják a fénysorompók tartozékait, akik nem tudják, de inkább talán nem akarják tudni, hogy ezzel embertársaik életét veszélyeztetik. Hibásak azok, akik napokig, hetekig elnézik, hogy nem működik, vakon, fénytelenül mered a semmibe egyre több fénysorompó az utakon. Hibás az, aki úgy tesz, mintha a tragádiáért semmilyen felelősséggel nem tartozna, s ország-világ színe előtt magabiztosan magyarázkodik. Hibás lehet az is, aki a számtalan tragédia ellenére se keresi, kutatja, ugyan kik azok, akik a jelzőberendezéseket sorozatosan megrongálják? Hibásak azok, akik tehetelenség- re hivatkozva, az újra meg újra ismétlődő tragédiákat tudomásul veszik. Minek kell még történnie, hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy valakinek végre eszébe jusson, ideje lenne elfogni, meg kéne már leckéztetni ezeket az embereket! Első lépésnek rögtön lenne is egy javaslatom: mint azt rajtam kívül is oly sokan tudják, a méhtelepeken, felvásárlóhelyeken szépen fizetnek a rézért és egyéb színes hulladékért. Mondja meg valaki, tényleg olyan nehéz lenne kideríteni, honnan szerezte, merre „gyűjtötte” az illető azt a tömérdek rezet? S ha ne adj isten, végre kézre kerül a tettes, ne ússza meg egy ejnye-bejnyével, a törvény előtt ne tolvaj, sokkal inkább gyilkos legyen! Kapjon a büntetésből olyat, ami neki és a hozzá hasonlóan gondolkodóknak a kedvét az efféle cselekedetektől egy életre elveszi! Tudom, szigorúak ezek a szavak, készséggel elismerem. De azért azok, mert úgy gondolom, elérkezett az idő, amikor türelemmel, elnéző megbocsátással, szánom-báno- mokkal már előre nem léphetünk. A tragédiáról most az egész ország beszél, az ártatlan áldozatok azóta már életük végső állomásán, a földben nyugszanak. Nem kellene így lennie, s rettenetes, hogy mégis így alakult. Bármilyen szomorú, de ki kell mondani: a szörnyű fájdalmakat némileg majd enyhíti az idő, bár a szülők igazából sem felejteni, sem megnyugodni nem fognak soha. Nem is nyugodhatnak, hiszen a legnagyobb gyász, ami embert érhet, gyermeket elveszíteni... Kollégám mondja, válasszak más mondanivalót, ne írjak már erről a témáról. A pörbölyi tragédia lerágott csont, szerinte rég megírt dolog, ha nem lenne méltatlan, azt is mondhatnánk, megtörténte óta még a csapból is ez folyik. _ ollégámnak ebben igaza lehet. Én azon- ban mégis úgy gon- ŐK dolom, nem lehet erről, az ilyen esetekről eleget beszélni, nem lehet elégszer szólni, másokat s magunkat elégszer figyelmeztetni, óva inteni: vigyázzunk, legyünk óvatosak, hisz az élet olykor egyetlen pillanaton múlik... A KM hétvégi melléklete Műit a müzeumßan
