Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-19 / 42. szám

2 Kelet-Mag} arország HAZAI HOL-MI 1993. február 19., péntek Tüskés sarok _________ Almatrükk Galambos Béla T? gy eszes fehérnép volt Hj olyan furfangos hajdan — ha még emlékszünk rá a meséből —, hogy vitt is ajándékot a királynak, meg nem is. Ha az okos lány mai utó­dait kellene számba venni, a felsorolásból semmiképp nem maradhatna ki az az „okos" cég, aki lemásolva a mesebeli ötletet, bedobta a nagy trükköt: adott is fel­árat, meg nem is. Emlegetik is a nevét a megye almater­mesztői közül néhány százan azóta. Csak az a baj, hogy ezt fogcsikorgatva, ökölbe szoruló kézzel teszik. Történt ugyanis, hogy az egyik gyümölcsfelvásárlást (is) végző vállalkozás, hogy a szomszédos konkurenciá­tól minél több almáját értékesítő termelőt csábít­son magához, egy forinttal ráígért a szomszédra, sőt büszkén kiírta: azonnal fi­zet. Mivel egy gazda sem el­lensége saját magának, vit­ték is az árut a jobban fizető helyre. Először akkor lepőd­tek meg, amikor a kiürült pénztárra való hivatkozás­sal arra kérték őket, hogy néhány nap múlva jöjjenek csak a pénzért. Még na­gyobb volt a csodálkozásuk, vagy sokkal inkább a mér­gük, amikor a kifizetésre ke­rült a sor. A pénz leszámolá­sakor derült ki ugyanis, hogy kilónként egy forinttal kevesebbet, azaz pontosan ugyanannyit fizet csak ki az „okos cég”, amennyit a kon­kurencia is ajánlott a terme­lőknek. Csakhogy az leg­alább tényleg azonnal fi­zetett. Mindenféle IRODALMI KÁVÉHÁZ. Ismét várja az érdeklődőket február 21-én, 10 órától az Irodalmi Kávéház, amely­nek a szerzője ezúttal Cseh Károly költő. A szerzőnek a közelmúltban jelent meg kö­tete, és több antológiát is szerkesztett. A házigazda Katona Béla irodalomtörté­nész. A matiné a TIT szék­házában (Nyíregyháza, Or­szágzászló tér 8.) tíz órakor kezdődik. A POLGÁRŐRSÉG Ti- szaeszláron az utóbbi hóna­pokban 31 fővel gyarapo­dott. A héten megtartott megbeszélésükön az új típu­Gratulólunk A napokban jelent meg az Akadémiai Ki­adónál a Vilá­girodalmi Lexikon tizenhar­madik, tizennegyedik kö­tete. A lexikon szerkesztésé­ben részt vett Udvari István, sú szövetkezettel is meg­hosszabbították az együtt­működésüket. A helyi ön- kormányzat 100 ezer forint­tal támogatja tevékenységü­ket. GAZDABÁL lesz a Ger- gelyiugomyai művelődési házban február 20-án 19 órától. A bált a helyi nyug­díjasklub rendezi. KÉPZÉS. Üzletkötői tan­folyam indul Nyíregyházán a Kertvárosi Közösségi Házban ( Prága u 7.). A si­keres vizsgázók országos hatókörű ügynöki bizonyít­ványt kapnak. a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola tan­székvezető tanára is, aki az ukrán anyagot gondozta. A nyíregyházi tanár több kár­pátaljai vonatkozású szó­cikket is írt a kötetekbe. Rendezvények Mozi KRÚDY MOZI: Puszta acél. Előadások kezdete: 16, 18 és 20 óra. BÉKE MOZI: Egy becsület­beli ügy. Előadások kezdete: 16, 18 és 20 óra. VIDEOHÁZ: A sivatag tör­vénye (délelőtti előadás). Fortress (délutáni elő­adás). Kiállítások: Amatőr képzőművészeti tárlat nyílt a Magyar Hon­védség Nyíregyházi Helyőr­ségi Klubjában (Színház u. 2.) Kiállítók: Bakti Károly, Dávid Mihály, Dicházy Ist­ván, Gaál Gyula, Fábián Bea, Kovács Zoltánná, Ka- rahuta Jánosné, Székelyhídi Ferenc és Hajdú János. A kiállítás március 16-ig te­kinthető meg. A mátészalkai Szatmár Múzeumban Asztalos Zsolt festőnek nyílt tárlata. A nyíregyházi Városi Ga­lériában 12 erdélyi képző­művész hatvan alkotása látható március elejéig. A tetőtérben a Sóstói Alkotótelep gyűjteményé­ből összeállított válogatás várja az érdeklődőket. A nyíregyházi Jósa And­rás Múzeumban a Nyíri Ba­kák a Donnál és a Kará­csony a lengyeleknél című dokumentum bemutató lát­ható. Csengerben a helytörté­neti kiállítás bemutatóter­mében Szabó Károly festő­művész képeiből nyílt kiál­lítás. A tárlat a hónap végéig tart nyitva. Nyíregyházán az 1. számú (Ferenc körúti) óvódában szemléltetőeszközökből, készség- és értelemfejlesztő játékokból nyílt bemutató. Színház A nyíregyházi Móricz Zsigmond színházban pén­teken 14 órától a Jancsi és Juliska mesejátékot, 19 órá­tól pedig a Hegedűs a házte­tőn című darabot játsszák. Párthír TAKÁCS PÉTER ország- gyűlési képviselő tart elő­adást február 21-én a nyír- bélteki művelődési házban. Az MDF-s honatya a falva­kat leginkább foglalkoztató téma, a földtörvény részle­teiről tájékoztatja vasárnap délután két órától a helyi, s környékbeli érdeklődőket. Zsindelyestanyán megállt az élet Maholnap a kút is elapad, már a teára is kevés a vize Zsindelyestanya (KM - Györke László) — A februári köd makacsul ragaszkodik ön­magához. Még délben sem hajlandó oszlani. Újfehértónál letérek a négyesről, át a vasú­ton Nagykálló felé. A kanyar­gós, kissé hepehupás úton nem árt vigyázni, hiszen könnyen megpördül a kerék. Egyszercsak néhány ház tű­nik fel az érpataki letérő után. Helységnévtábla nincs. No­csak, Nevesincstanya tán? Alig telik bele fél perc, már kinn is vagyok belőle. Sehol egy teremtett lélek. Szeren­csémre, egy idősebb ember jön ki az egyik kapun. Nincsen bolt — Tessék már mondani, mi a neve ennek a településnek? — Hát, Zsindelyestanya — mondja, s már invitál is be a házba. — Nem muszáj azt az autót lezárni, nem bántja azt itt senki. Az udvaron egy idősebb asszony, kezében nagy kosár fa. A konyhában telepszünk le, hiszen a tanyán ez a legmele­gebb helyiség. — Pelles Miklós vagyok — mondja a férfi, miután már „nekinigaszkodtunk” a dolog­nak. — Húszas születésű. Ő Anna — mutat a feleségé­re —, nemrég ünnepeltük az aranylakodalmat. Volt itt nagy forgalom. Mert, tudja, tíz gyermeket neveltünk mi fel. Itt volt mind, meg a harminc­két unoka, meg a tizenhat déd­unoka. —Hogy fértek el ebben a kis házban annyian? — Ó, hát nem aludtak itt. Este már szét is széledtek. Nem kerültek messze, csak ide a környékre: Újfehértóra, Nyíregyházára, Érpatakra. Arról faggatom Pelles Mik­lóst, milyen itt élni ezen a ta­nyán, ahol bolt sincs, heti há­romszor vonul végig a mozgó ABC. Bár közigazgatásilag Érpatakhoz tartozik a tanya, „háziorvosuknak” az újfehér­tói Fekete doktort választot­ták. — Oda könnyebb eljutni busszal — mondja sommásan Anna asszony. — Hány házból áll a tanya? Miklós bácsi név szerint sorolja, köz­ben az ujjain számol­ja. Harminchat porta jön ki. De már három házban nem lakik senki. Két asszony ér­kezik. Holp Barnáné (később kiderült, a háziak egyik lánya) és özvegy Szűcs Mi- hályné. — Nincs vizünk — mondja Holpné, aki szintén Anna, akárcsak édesanyja. — Én egy kilométer­re lakok innen. Itt van az egyetlen kút, ahol még van víz. Spórolni kell vele, néha még a teázásról is lemondok. A kút is kiszárad — Úgy bizony, mert mahol­nap az is elapad. Már csak het­ven centi víz van az alján, pedig tíz méter mély a kút — mondja a házigazda. — ígérik a vezetékes vizet. Hát kell is, mert ha az én kutam is kiapad, kiszáradunk itt. Tudja, egy­szerűen eltűnt a talajvíz. — Pedig mi nem akarunk innen elmenni — mondja az ifjabb Anna —, csak ha visz­nek. Hívtak már engem Kálié­ba lakni a testvéremék. Mire menjek? Ott se nagyon van munka. Én itt érzem jól ma­gam. Két általános iskolás ko­rú gyermekem van. Itt, persze, nincs iskola, hiszen az egész tanyán összesen öten járnának iskolába. így Érpatakra járnak, oda iskolabusz viszi őket. Megtudom, hogy a tanya la­kóinak zöme bizony túl van már a nyugdíjkorhatáron. A legidősebb Pintye Jánosné, most 89 éves. Zsindelyestanya, anno 1993 — De még eljár a csomózó- ba — mondja az időközben befutott Suták Sándorné, aki maga is betöltötte már a het­vennégyet. — Bár a fiatalok bírnák úgy... Aztán sorolják, hogy egyik harminchat, a másik negyven­két évesen hagyta itt őket. — Kiöregszünk, velünk együtt öregszik a tanya is — mondja Miklós bácsi. — Most, hogy sok városi munkahely is megszűnt, nem jönnek vissza gazdálkodni, akik innen mentek el? — kér­dezem. Egy, csak egy család épít — Tudja, aki már másutt há­zat épített... — De igen, mégis, egy fiatal házaspár nemrég telepedett itt le — üt a homlokára Miklós bácsi. Aztán, ahogy jöttek az asz- szonyok, egy kis terefere után, úgy el is mentek. Ki-ki a dol­gára. Én is elköszöntem Pellesék- től, és a dűlőút felé vettem az irányt. Sajnos, a látvány iga­zolta beszélgetőpartnereimet: a tanya „leszállóban” van. A SZERZŐ FELVÉTELEI Füstölő kukák az állomáson Nyíregyháza (KM - Bojté) — A MÁV állomás környékén lakóknak sajnos nemcsak a mozdonyok csatazaját kell elviselniük, hanem a füstölgő kukák bűzét is. Szinte egész évben működik ez a sajátos szemét-megsemmisítés. Ahe­lyett, hogy elszállítanák, inkább begyújtják a szeméttel teli konténereket. A lakók csak magukban háborognak, senki nem tesz semmit. S a szemétnek gazdája nem akad. Az állomásfőnökség to­vábbadja a telefont. A felelős­ség nem az övék. Végül is ta­lálok egy embert, aki nyilatko­zik. — A konténer a mi tulajdo­nunkban van — mondja Mol­nár Lászlóné, a Resti Kft. he­lyettes vezetője. — Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a szemét is a miénk. Az állomás butikosai, zöldségesei, azaz gyakorlatilag mindenki ide­hordja a szemetet. S gondolom mikor már nem fér bele, fel­gyújtják. Nekünk egyébként nincs is szükségünk erre a le­rakóhelyre, mert bent az ud­varban és egy külön helység­ben a szeméttárolást meg tud­juk oldani. Fel is hívtuk már több alkalommal a KÖZTER-t, hogy szállítsák el véglegesen a konténert, ami egyébként már egy rég tönkrement, ócska vas. Ettől függetlenül természete­sen arról is rendszeresen in­tézkedünk, hogy kiürítsék. A konténer mindenesetre tovább füstöl. A lakók prob­lémáinak megoldására való­ban egyik lehetőség a tárolók megszüntetése. Aztán, hogy a szemetet milyen irányban fúj­ja majd a szél, azt nem lehet tudni... A tárgyalóteremből Bűn a húsos fazéknál Nyíregyháza (KM - N. L.) A nyugdíjas házaspár kisebb tragédiája a húsos fazék körül játszódott le. A tolerancia hiánya okozta a bajt. Igaz, közrejátszott az alkohol is. Az idős férfi meg­szúrta feleségét. Megyénkben az utóbbi időben megnöveke­dett a szúrkálással járó családi veszekedések száma. A kisvárdai P. L. feleségé­vel egy délelőtt ráérősen ki­ment a helyi piacra vásárolni. Közben mindketten ittak egy­két pohárral. Amikor haza­mentek az asszony feltette főz­ni a húslevest. Dolga végezté­vel ledűlt az ágyra és elnyomta az álom. Amikor felébredt, azt látta, hogy a férje eszi a húst. Ezért felelősségre vonta, s dühében a levest a szennyes­vödörbe akarta önteni. Ve­szekedtek, dulakodtak, a férj a kezében lévő késsel mellbe szúrta az éppen csak hogy felébredt feleségét. A megyei bíróság P. L.-t életveszélyt okozó testi sértés miatt egy év és négy hónap felfüggesztett börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. Ügyeletek Sürgős esetben a Szent István út 16. szám alatt látják el e be­tegeket este héttől reggel hétig. Itt van a fogorvosi ügyelet is. Áz ügyeletes gyógyszer- tár este fél kilenctől reggel nyolcig kereshető fel Nyír­egyházán, a Szabadság fér 1. szám alatt. ’elles Miklós, aki orosz hadifogsá­got is járt

Next

/
Thumbnails
Contents