Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

1993. február 18., csütörtök Kelet-Magyarország 7 „Megszavazták a nyomorunkat...” Kimaradt a riportból Ne nálunk reklamáljon! propagandájaként is értékel­hető panaszsort. Ellensúlyo­zásként említem, hogy ha na­gyon nehéz is a diákélet ná­lunk, szeretik itt is az iskolát a növendékek és a szülők. A szakmai tanulmányi versenye­ken egyetlen iskola sem tud megközelíteni bennünket a városban, a megyében. Or­szágszerte elismerik az itt fo­lyó munkát, — jobban mint helyben, és csodálkoznak: ho­gyan lehet ezt ilyen szégyen­letesen rossz körülmények között elérni. A tanüzemünk, ami jórészt a mi munkánk eredménye, a legjobbak közé tartozik, de külföldi és belföldi szakmai és tudományos kap­csolataink is egyedülállóak. Ez az iskola, ezek a diákok, ezek a tanárok jobb körülmé­nyeket érdemelnének. Tisztelt Képviselő Urak! Amikor a 20-as iskola to­vább funkcionálására szavaz­tak, akkor a mi nyomorunkat is megszavazták. Amennyiben van tervük és reális szándékuk e szégyenletes, már-már em­bertelen körülményeken javí­tani, őszinte lélekkel mondom: megkövetem Önöket. Dr. Gyöngyössy Mátyás, igazgató bezzeg a sok millió büntet­lenül elúszhat. Próbálkoznak az emberek, hiszen hozzá van­nak szokva, hogy a munkájuk után éljenek meg, de hiába. Egy liter tej előállításáért a ter­melő kap 13 forintot, de a bolt­ban 30 forintért adják. Sze­retném tudni, hogy ki fogja ezeket a munkában megfáradt, a közös vagyontól megfosztott embereket kárpótolni? A panaszkodást nem foly­tatom, de a sok jó mellé te­gyünk egy kis rosszat is, ami maga az igazság, mert a fa­lunkról a kép csak így teljes. Szívességüket köszönöm: Czapári Józsefné, Hetefejércse, Rákóczi u. 9. Itt vagyunk, megvagyunk Tisztelt Balogh Géza! Mottó: „Ha nyílott szám feddésre, nyíljon dicséretre is.” Valamikor két éve egy me- zőladányi vonatkozású cikk miatt megbíráltam. Örömmel olvasom írásait és meg­győződtem róla, hogy kom­mentárjaiban igyekszik reáli­san láttatni a történéseket. No meg azt is, hogy nagy lokál- patrióta, szereti fajtáját, egyszóval jó értelembe vett magyar ember. Rá is fér erre a szerencsétlen, cserben hagyott szatmár-beregi népre az ősz­inte szó. Ez lehet korholás, do­rgálás is, ha a szerkesztő úr „értünk haragszik”. Volt itt már tatár, török, la­banc és legutóbb az orosz. Mind elvégezte a maga pusz­títását a testben és a lélekben. Mégis itt vagyunk, megva­gyunk. Jön a tavasz, virít a som, zöldül a határ, hogy a csukákról ne is beszéljek. Ad­junk hitet, reményt a jövő iránt, amely növeli a sza­porodási kedvet is. További jó írásokat és jó egészséget kí­ván: Dr. Bodzay Béla Tiszaszalka Vizsgáztatás Mezőladányban ...„Kisvárdától 12 km-re Mezőladányban egy kisiparos műhelyében javítják a gépko­csikat és a helyszínen le is vizsgáztatják.” ... Abból a le­vélből idéztem, amelyet egy névtelen kisvárdai olvasó írt a január 28-án „Az autósok ér­dekében” címmel megjelent anyagomra. Ebben arról tájé­koztattam az olvasókat, hogy a Szabolcs Volán kisvárdai mű­szaki telepén a közeljövőben megoldódik a személygépko­csik vizsgáztatása. Olasz Tamás, a Közlekedési Felügyelet járműfelügyeleti osztály vezetője február 2-án lapunknak adott nyilatkoza­tából is az derül ki, hogy ... „A megyében csak három vidéki városban — Vásárosnamény- ban, Nyírbátorban, Záhonyban — tudják fogadni az autóso­kat.” (Ok sem tudtak a mező- ladányi vizsgalehetőségről.) Majd arról tájékoztat, hogy a közeljövőben Mátészalkán és Kisvárdán lesz új vizsgáztató hely. A levélíró igazat írt. Mező­ladányban egy autószerelő mester a volt szocialista orszá­gokban gyártott keleti típusú — gépkocsikat (Trabant, Zsi­guli, Dácia stb.) javítja és zárt technológiai rendszerben le is vizsgáztatja. Más típusokat nem. Köszönöm — a névtelen — levélíró új információval szol­gáló levelét. Vincze Péter tudósító A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszer­kesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nyíregyházán 1993. február hó elsején, a Városi Közgyű­lés „megvitatta” a 20-as általá­nos iskola megszüntetésére előterjesztett határozatterve­zetet. A megszüntetés summá­zott indoklása: közgazdasági racionalizálás, a költségvetési hiány csökkentése. Nem cso­dálom, hogy felháborodást keltett a szubjektív ítéletekkel jól felkészült dolgozókat, szü­lőket és főleg gyermekeket féltő, indulatokkal teli nagy­számú hangos hallgatóságban. Furcsállom, de igazat is adok a képviselő-testületnek, hogy egyhangúlag leszavazta a jó­részt általuk készült előter­jesztést, hisz abban a közgaz­dasági indoklások mögött hát­térbe szorult az emberről való gondoskodás, ami pedig el­sődleges. Biztos vagyok ben­ne, hogy mindez szándékában volt az előterjesztőknek és lett volna a képviselő-testületnek is. / Én a „másik oldal” elmaradt indoklását kívánom kiegészí­teni az alábbiakkal: A 20-as is­kola megszüntetésével helyet kapott volna a Mezőgazdasági Szakközépiskola közel 300 diákja, közöttük 160 nyíregy­házi, akikről természetesen ugyanúgy, mint az általános iskolásokról a városi polgár­Tisztelt Kelet-Magyaror­szág! Olvastam a falunkról megje­lent cikket, de meg kell hogy írjam, bizony a fontos dolgok kimaradtak belőle. A pol­gármester úr elfelejtette közöl­ni, hogy itt az emberek több mint a kétharmada a létmini­mum alatt él. Sok az öreg, a beteg és az elesett ember. Saj­nos, én úgy látom, hogy nem megfelelő a róluk való gon­doskodás. Tudok olyan embe­rekről, akik csak a szomszé­dok jó indulatából nem haltak éhen. Itt nem volt karácsony­kor segély- és élelmiszercso- mag-osztás a rászorultaknak, mint a rajtunk körben lévő községekben. A két kezemen Válasz az 1993. február 3- án, a Kelet-Magyarországban megjelent „Licitálás Újfehér- tón” című cikkre Tisztelt Szokol Úr! Kezdjük a cikk elején. 1960- ban jogországban éltünk-e? Ha igen, akkor két hét elég volt ahhoz, hogy agyongyötör­jék azt a parasztembert, aki öngyilkos lett azért, hogy a tsz földtulajdonosnak vallja ma­gát. A magam és a gazdatársa­im nevében is elhatároljuk ma­gunkat az ön kijelentésétől, hogy a tsz dolgozóit mocskol­ták, vagy sértegették volna. Tudtommal önökkel szemben is mindig korrektül, kölcsönö­sen megbecsülve egymást tár­gyaltak. Az ön állítása szerint csak Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében nem bűntény a föld- foglalás, amit én honfoglalás­mesteri hivatal, illetve a városi közgyűlés köteles gondoskod­ni. Ez a gondoskodás bőven hagy kívánni valót, mert a tető beázik, cserére szorul, a nyílászárók elkorhadtak, nem javíthatók, a szél átfúj az épületen, a termek gyakran nem fűthetők 14 fok fölé. A ta­nítás, tanulás téli kabátban fo­lyik. Az összes közismereti és a 10 szakmai tantárgynak ösz- szesen 5 szertára van. Torna­termünk, sportudvarunk nincs, fiúk a tanteremben, a lányok a WC-ben öltözködnek. Tisztál­kodási lehetőséget a WC-ben lévő csap ad. A kötelező cso­portbontások miatt sokszor el­méleti órát tartunk a folyosón, miközben ott a testnevelés folyik. A több tízmillió forintos felújítás sem tenné ezt az épü­letrészt alkalmassá önálló is­kolaépület céljára. A bőví­téshez nincs terület. Nem is szólva arról, hogy az épület a Mezőgazdasági Főiskola ke­zelésében van, így a város nem rendelkezhet vele, nem is költ­het rá. A főiskola pedig a nagyon fontos agrárgazdasági szakot indítani többek között azért nem tudja, mert épületét a Mezőgazdasági Szakközép- iskola használja. Nem növe­lem tovább az iskolánk ellen­megszámolhatnám, hogy kinek van munkahelye. Ki­maradt a riportból, hogy 3 éve nem volt falugyűlés, nincs aki tájékoztassa az embereket. Azok, akik még bírnak dol­gozni, munkanélküli-segélyen vannak. Arra elég, hogy az éhenhalástól megmenekülje­nek, de abból nem lehet vállal­kozásba kezdeni. A tsz-tagok a csarodai tsz-ben közösen dolgoztak. Húsz-harminc évi tagság után itt vagyunk ki­fosztva. A vezetés csődöt je­lentett, az embereket elküldte, de a vezérkar azóta is osztogat és ...Kitartottak az utolsó fil­lérig: képesek voltak ezer forint tartozást, amivel egy tag tartozik, bíróságra adni, de nak minősítenék inkább. Va­lótlan az az állítás is. hogy a legjobb földet foglalták el a honfoglalók. Ön és társai ön­kényesnek, vagy önkéntesnek neveznek-e bennünket — nem érdekel. Ön kesereg azon, hogy az idős tulajdonosok saj­nálják a régi földjeiket. Ezt el­hiszem. De harminc évig nem sajnálták? A jelenlegi törvé­nyeink szerint senki ne számít­son arra, hogy a régi tulaj­donába kerül vissza. De ha ezt Szokol úr másként gondolja, ám legyen. Álljon mindenki a régi tulajdona végére és le­gyen az övé. Ön hova fog áll­ni? Kikezdte ön azt az embert, aki a föld mérését irányította. Az az ember évekig a tsz ag- ronómusa volt. Azt se higgye, hogy csak az tud három szám­jeggyel osztani, aki a pártál­lamban ledoktorált. Vitatja azt is, hogy a honfoglalók nem a jó gazda gondosságával mű­velték meg a földet. Elég, ha megjegyzek annyit, hogy ezeken a földeken harminc év óta ilyen termés nem volt, mint amilyet ezek az ön sze­rint bugrisok betakarítottak. Beszélhetnénk arról is, hogy a tsz-központ mellett felszámolt meggyes két évig parlagon hevert. Ez évben csak azért vetették be, mert az államunk 1500 forinttal dotálta az őszi vetésért a tsz-t is. Aztán: a szemünkre hányja, hogy nem rendelkezünk kárpótlási jegy­gyei. Ez részben igaz. De ez nem a mi bűnünk. Az igényt beadtuk. Szokol úr, a földhi­vatalnál reklamáljon, ne nálunk. Tisztelettel: id. Bihari József Újfehértó Ki mit tett tönkre? Élénk visszhangot váltott ki olvasóink körében a február 11-i számban közzétett kom­mentár, mely Röplapok cím­mel jelent meg. Helyeslő és elemző vélemények érkeztek szerkesztőségünkbe, melyek közül - terjedelmi okok miatt - kettőt ezúttal rövidítve adunk közre. Nagy Mihály nyíregyházi olvasónk szerint: sajnos, az MSZMP megyei titkára nem sorolja fel, mik azok a 40 éves uralom alatt létrehozott ered­mények, amelyet a kormány tönkretett. Szerinte a volt ural­kodó párttól örököltünk 20 milliárd dollár adósságot, tönkretett mezőgazdaságot, le- züllesztett közoktatást, sem­mivé nyomorított közegész­ségügyet, elherdált nyugdíj­alapú intézetet stb. Mint írja: Mindezek oly tökéletesen tet­ték tönkre, hogy azon már a legnagyobb rossz akarattal vagy a legnagyobb fokú tudat­lansággal sem lehetne rontani. „Kérdem én: egy ilyen töké­letes munka után, mit tehetett még tönkre a kormány? Tu­dom, hogy az egykori uralko­dó párt tagjai szívesen esnek Pénzszerzés, amnéziába (emlékezőképes­ség elvesztése), de az emberek nem felejtenek. Ellenkező véleményen van dr. Harangozó László gépész­mérnök, — aki a cikk szer­zőjével személyeskedő hangú bevezető sorok után — azt írja: Aki rendszeresen beszél­get „egyszerű emberekkel”, meghallgatja a munkanélküli­ek véleményét, találkozik munkát kereső fiatal diplomá­sokkal, időnként olvassa a saj­tót, látja a tévé képernyőjén nyilatkozó embereket, úgy vastagon fűszerezett válaszo­kat kap a cikkben feltett kérdé­sekre. „A politikai elit szám­lájára írják az anyakocák és a tejelő tehenek kivágását, a kenyérgabona manipulálását, élelmiszeriparunk és gyáraink eladását, a 700 ezer kenyérke­reső magyar utcára kergetését, a megalázó szegénységet és a pápa által is elítélt mohó kapi­talizmust. Szerinte a szóban- forgó cikk a szólásszabadság elfojtására irányuló egykori módszerek visszaállítását szorgalmazza, s reméli, hogy a szerkesztőség nem ért egyet ezzel az óhajjal. minden áron Idős, nyugdíjas ember va­gyok. Nem tudok sehogyan sem beletörődni e fene nagy piacgazdálkodási formába, mivel más világban éltem, olyan korban, amikor csak az elvégzett munkának volt érté­ke és csak azért fizettek. Saj­nálatos, hogy napjainkban olyan munkáért is kapnak egyének, kft.-k, stb. ellenszol­gáltatást, talán nem is keveset, amiért semmit nem tettek. Ele­gendő — ezt szebben nem tu­dom kifejezni — ha protek­ciójuk van. E tényt az alábbi­akra alapozom: Nyíregyházán, a Damjanich utcától az Arany János utcáig terjedő terület takarítását, csúszás-gátlását, hó takarítását egy kft.-nek kel­lene elvégezni. É téli időszak­ban két esetben hullott na­gyobb mennyiségű hó. Csodák csodájára e területet kivéve, ahol a cigány munkavállalók végezték a járdákról a hó­takarítást és sózást, kifogás senki részéről még csak rossz indulatból sem merülhetett fel. A második hóesés alkalmával, február 6-án a kft. által nem ta­karított járdán elcsúsztam és csak a véletlennek köszönhe­tő, hogy lábtörés nélkül az esetet megúsztam. Bátorko­dom megkérdezni az illetékes Önkormányzattól, vagy Pol­gármesteri Hivatal illetéke­seitől, hogy kihez tartozik az ellenőrzés ellátása, olyan szempontból, hogy a megkö­tött szerződésben vállalt min­dennemű kötelezettségének az illetékes kft. eleget tett-e, vagy sógor, koma elv alapján a hi­vatal fizet, az állampolgárok által befizetett különféle adók­ból. Az a kérésem, hogy a Hi­vatal csak olyan munkáért fi­zessen ki munkabért, mely munka el lett végezve. Üdvös lenne, ha napjainkban az ál­lítólagos piacgazdálkodási de­mokráciában az illetékesek csak olyan pénzek kifizetését engedélyeznék, amiért az egyes ügyeskedők meg is dol­goznak, ezáltal a nép is látná, hogy a ténylegesen elvégzett munkának van értéke, nem pedig a szélhámoskodásnak. Kókai Ferenc nyugdíjas Össztűz a tűzre Tisztelt Főszerkesztő Úr! Megköszönve azt a megkü­lönböztetett odafigyelést, ér­deklődést, amelyet szerkesztő­ségük eddig is tanúsított a tűz­védelem, a tűzmegelőzés ügye iránt, kérjük támogatását egy újabb, nagylélegzetű országos akciónkhoz. A Tűzoltóság Or­szágos Parancsnoksága 1993 májusában „Össztűz a tűzre!” elnevezéssel pályázatot tervez meghirdetni, amely az önkor­mányzatokon keresztül az ön­kéntes, vállalati tűzoltóságo­kat, valamint a gyermek és fel­nőtt lakosságot kívánja moz­gósítani, saját tevékenységi köréhez kapcsolódó tűzvédel­mi feladatokra. Továbbá engedje meg, hogy ezúttal felhívjuk figyelmét a tűzoltóság 1993. évi országos rendezvényeire is: 1993. ápri­lis 13-14-én rendezzük meg Budapesten, a Duna Palotában az általános és középiskolások országos tűzvédelmi szellemi vetélkedőjének döntőjét, amelynek megyei elődöntői jelenleg kezdődnek és március 15-ig tartanak. Országszerte megemléke­zünk május 2-a és 8-a között a tűzoltók napjáról. A megyei (fővárosi) tűzoltó-parancs­nokságok programmal várják az érdeklődőket. A központi megemlékezést 1993. május 8-án Pásztón tartjuk, amelyen az országos érkező hivatásos, munkahelyi és önkéntes, vala­mint diáktűzoltók közös prog­ramokon vesznek részt. 1993. május 27. és május 30. között rendezzük meg Gyulán a X. Nemzetközi Tűz­oltó Csillagtúrát, mintegy négyezer hazai és külföldi tűz­oltó és családtagjai részvételé­vel. A csillagtúra program­jában kiállítások, versenyek, vetélkedők, szakmai tanács­kozás, térzenék, tűzoltási és mentési bemutató, régi tűz­oltójárművek bemutatója, díszfelvonulás, barátkozási es­tek a négyezer személy sörsá­torban szerepelnek. Június vé­gén — július elején, valószí­nűleg Egerben rendezzük meg a IV. Országos Gróf Széche­nyi Ödön Kupa tűzoltó sport- versenyeit. Tisztelettel: Kertes Ferenc tűz. őrnagy, sajtó és tájékozta­tási főosztály vezetője Budapest EGYRŐL TÖBBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents