Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

1993. február 18., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Romba dől(het)nek a házak Egy élet munkáját siratják Tiszaszalkán Tiszaszalka (KM - Kovács Éva) — Ez még a tél, de a bá­tortalan napsugarak mégis­csak idézik már a tavaszt. Tiszaszalka utcáin is fázó­san, a hirtelen jött fény miatt hunyorogva szemlélik az idegent az itteniek. Nemigen lehet mostanában irigyelni őket. Nem elég a megélhetés súlyos gondja, Tiszaszalkán mostanra még saját ottho­nukban sern lehetnek nyugodtak az emberek. Előbb csak egy-két épület, később már egész utcák kerül­tek bajba. Az első eseteknél még senki nem gyanakodott. Végül is, bármilyen kellemet­len, mégsem olyan ritka, hogy egy ház fala az évek során megrepedezik. Csakhogy itt sokkal többről van szó... Átlátni a falon — Tessék, jöjjenek beljebb, nézzék, micsoda bajban va­gyunk — invitál házába öz­vegy Kálmán Gusztávné. A takaros, tágas épületet kívülről erős vaspántok fogják körbe, abrocsként szorítva az egy­másnak búcsút mondani ké­szülő falakat. Szakember aján­lotta a megoldást, ami kezdet­ben jónak is ígérkezett. Csak­hogy mostanra tovább romlott a helyzet, a falak ereje fittyet hány a műszaki vélemények­nek, a pántot kikerülve másutt keres magának utat a repedés.. — Nem tudom, mi lesz ve­lünk — mondja már a tágas, utcai szobában a háziasszony. — Nem merünk a szobákban aludni, félünk, hogy a fejünkre rogy a ház. A falu másik, főút mellett lévő házában Tóth Györ- gyéknél is hasonló a helyzet. Akkora nyílás éktelenkedik a falon, hogy bentről látni a kin­ti fényeket. A szoba padlója felpúposodott, a parketta re- cseg-ropog. Az egyik, udvari szobát a háziak szinte teljesen kiürítették, a ház szemmel lát­hatóan életveszélyes. A szárazság okozta — A polgármesternek is szóltunk, de úgy látszik, tehe­tetlenek vagyunk. Képtelen­ség így élni, higyje el — pana­szolja a szimpatikus házi­asszony, aki azt sem tagadja, már minden hivatalt megmoz­gattak, amit csak lehetett. — Hónapok óta nem tudok taka­rítani, nem érzem jól magam a saját házamban. Mondja meg, lehet ezt bírni? Nem elég, hogy munkanélküliek va­gyunk, az embernek még itt­hon, a saját házában se lehet nyugta... — A falu 385 családi házá­ból eddig 99-ben, az összes­nek több mint harminc száza­lékában következett be nagy­fokú rongálódás, olyan mérté­kű meghibásodás, amely azon­nali helyreállítást igényelne — tájékoztat Lapos István, a falu polgármestere. A helyreállításhoz pénz, Ekkora a repedés a homlokzaton Szekeres Tibor felvételei Ez a jelenség ugyanis nem­csak Tiszaszalkán, hanem a Tisza vonalának szinte egész beregi részén tapasztalható. A folyó apadása a házak alól is kiszippantotta a vizet. Reménykednek a faluban A tiszalkaiak nem nyugsza­nak bele a szomorú helyzetbe. Parlamenti képviselőjük, Szűcs M. Sándor segítségét kérték, s most vele járják sorra a hivatalokat. A napokban a Belügy-, illetve Pénzügymi­nisztériumban voltak, s meg­elégedésükre mindkét helyen elismerték gondjaikat. Azóta az is kiderült: az ilyen, Vis mayomak nevezett esetekre, a kormány által tartalékolt pénz már rég elfogyott. Szóbeli ígé­retet kaptak arra, hogy problé­májukat ismételten a Belügy­minisztérium önkormányzati osztálya, majd pedig a kor­mány tűzi napirendre, s meg­próbálja orvosolni is azt. A másik ígéret pedig arról szól, hogy a biztosító társaságok je­lenleg tapasztalható negatív hozzáállásán a belső jogi rend­szer átalakításával, illetőleg törvénymódosítás indítványo­zásával igyekeznek változtat­ni. Életveszélyes a lakószoba igen sok pénz kellene. Épp ezért gondolták, segít majd a biztosító. Csakhogy a biztosító nem fizet. Mint egyik válasz­levelében a polgármester kéré­sére vezetőjük megírta: „ Saj­nálattal kell értesítenem, hogy a Család Otthon Biztosítás alapján az épületekben kelet­kezett falkidőléses, falrepedé- ses, vagy más formában meg­nyilvánuló aszálykárokat nem áll módunkban téríteni. Kérem döntésem tudomásulvételét és a lakosság ezirányú informálá­sát.” Csakhogy a tényeket közel sem ilyen egyszerű tudomásul venni. Főképpen, ha a hibák kijavítására se a falunak, sem pedig lakóinak nincs elegendő forintja. — Megmozgattunk mi már minden követ, amit csak le­hetett — mondja Uszkai Bálint, Tiszaszalka s a kör­nyék további, aszálykárügy­ben érintett öt falujának mű­szaki főelőadója. — Mivel az már egyértelműen bizonyított, hogy a házak süllyedésének, repedésének a legutóbbi, rend­kívüli szárazság az oka, sze­rettük volna, ha ezt az elemi csapást az 1970-es árvíz okoz­ta természeti csapásként keze­lik. Végül is akkor a rengeteg víz, most meg a szárazság döntötte romba a házakat. __________Tárca _ C sinos, fiatal, jól mozgó lányokat keres konyhai munkára vendéglátóhely. íme egy hirdetés az egyik orszá­gos napilapból. Még jó, hogy a hirdető nem írta oda: „Negyven éven felüli, moso­gatni, krumplit hámozni tudó asszonyok kíméljenek. La­punkban is megjelent az a hirdetés, hogy egy mamut nagyságú cég külföldi mun­kára angolul, vagy olaszul beszélő hegesztőket keres. Fi­zetés megegyezés szerint. Ilyen hegesztő talán egy sincs. Am az átképzések korát éljük. Az sem lenne csoda, ha az egyetemet végzett nylevta- nárok hegesztőnek képeznék át magukat. Fizetés megegye­zés szerint. Pokolba az éhbér­nek számító pedagógusfize­téssel! Sejteni lehet, hogy a he­gesztőket vasak összepászítá- sára alkalmazzák. Viszont a lányokat felvétel után nem az alagsorban lévő konyhára, hanem egyenesen az emeleten lévő szállodai részbe ve­zényelnék. Más. Megyénkben is van néhány újgazdag, aki bokros teendői (és sok pénze) miatt bejárónőt keres, aki nemcsak bejár, hanem süt, főz, takarít, megcsinálja a gyermek házi feladatát, stb. Némi kis túlzással, csipetnyi iróniával idézem az egyik, be­járónőt kereső hirdetés utolsó mondatát: „Pedagógus nők, német, vagy angol nyelvtu­dással rendelkezők, házias ételeket elkészíteni tudók előnyben”. Naja! A modern bejárónőnek legyen diplomá­ja és nyelvvizsgája. De mije legyen a leendő igazgatónak? A lapok hirde­téseiből tudjuk, hogy az igaz­gató legyen szuper man. Pá­lyázati feltétel 2 diploma, az egyik közgazdász diploma le­gyen (!), kell a felsőfokú nyelvtudás, a legalább 5 éves vezetői gyakorlat, tudjon heli­koptert vezetni, a pályázónak igazolni kell, hogy bejárt leg­alább 2 kontinest és legalább NB Il-es szinten teniszezik. Megint más. A megyei mun­kaügyi központ 14 szabolcs- szatmár-beregi kirendeltsé­gén 560 munkanélküli gép­írónőt és titkárnőt tartanak nyilván. De megyénkben csak egy kft. keres titkárnőt. Az az egy hirdető kft. kikötése, hogy a pályázó titkárnő legalább középfokon beszéljen angolul (lehetőleg liverpooli akcen­tussal), tudjon gépkocsit ve­zetni (terepjárót is ha külföldi vadászok jönnek), kezelje a számítógépet, vizsgázzon le kettős könyvelésből és adóü­gyekből. Az Új állás kereső című he­tilap legutóbbi számában a szombathelyi munkaügyi köz­pont varrónőket keres havi 10-12 ezer forintos fizetésért. Sovány vigasz megyénk alul fizetett varrónőinek: kis ha­zánk túlsó szegletében is ke­vés pénzt adnak a görnyedés- ért. Ugyanez a lapszám írja, hogy Kisbéren biztosítási üz­letkötőt keresnek havi 40-50 ezer forint kezdő fizetéssel. (Csodáljuk-e , hogy a biztosí­tók az égig emelik az árakat a maguk hasznára, a dolgozóik javára?) Á sok álláshirdetés után végül egy apróhirdetés az egyik napilapból: „44 éves feleségemet elcserélném két 22 éves lányért". Nábrádi Lajos Príma állást kínálnak Nézőpont j Patikakígyó Szőke Judit n ovid hírben már közre- 1A adtuk: megyénk vagyon­átadó bizottsága — csak­úgy, mint a fővárosi—szak­mai meggyőződésének teljes tudatában és a törvényi elő­írásoknak megfelelően úgy döntött, hogy az önkor­mányzatok tulajdonába adja a megyei gyógyszertári köz­pont vagyonát, mely eddig az államé volt. A Belügyminisztérium azonban megtorpedózta a határozatot, s úgy tűnik: or­szágosan a centralista szán­dék győzedelmeskedik. Van ugyan bírósági út a telepü­lések számára — ami a mai körülmények között marato­ninak ígérkezik — optimista jóslatok szerint minimum egy-másfél évig is eltarthat a pereskedés. Persze, mivel 40-50 milliárdnyi értékről van szó, a határozott kincs­tári ragaszkodás érthető. Mint ahogy az is, hogy a fo­lyamat e szférában is megin­dult: gombamód szaporod­nak a magánpatikák. Ezzel párhuzamosan azonban ezeknek a mirelitállapotba kényszerült exállami gyógy­szertáraknak az értéke csök­ken. A vagyonnak ugyanis az a tulajdonsága, hogy mobili­zálható. Mondhatnék a témára bevált bölcsességet is: kétszer ad, ki gyorsan ad. A mai piaci viszonyok között ki az a szakember, aki ölbe tett kézzel vár... Amit nem privatizálnak, azt ugyebár, nem lehet megvenni. Üdvös lenne tehát a kompromisz- szum az AVÜ és azon 12 megyében lévő önkormány­zatok szövetsége között, ahol a tulajdonjog még vitás, s a jogászkodást fél­retéve dűlőre jutnának egy bölcs fifti-fiftiben. Ugyanis az államháztartási törvény szerint a privatizációs bevé­tel 20 százaléka az alapító­nál, jelen esetben a megyé­nél marad, s a maradék 80 százalék az állam részesedé­se. Ha mihamarabb mege­gyeznének a felezésben, ak­kor a bevételi hányad is ha­marabb csorogna be a kasz- szákba, a települések is érté­kén adhatnák el a patikákat. Új üzemeltetője van Mátészalkán a volt Zöldfa étte­remnek. A Royal Restaurant — az átalakítást köve­tően — színvonalas körülmények között, többféle ételspecialitással, köztük kínai finomságokkal, salá­tabárral rendelkezik Elek Emil felvétele Kommentár______________________ Világbanki osztályok Baraksó Erzsébet A hazai oktatási szakem­berek szerint Európá­ban egyedülálló és modell értékű az az iskolatípus, amelyet az úgynevezett vi­lágbanki pályázat elnyeré­sével szerveznek meg az or­szág számos középiskolájá­ban. Igen komoly összege­ket, százezer dollárokat he­lyeztek kilátásba a világ­banki forrásból — főként korszerű gépek, eszközök és technológiák behozatalára — ezeknek az osztályoknak a működtetéséhez. A tiszavasvári 115. Számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetből is élhet a pályázat adta lehe­tőséggel két ilyen osztály in­dítására. A jelentkezés lezá­rulásával a szeptemberben kezdő osztályok tanulóinak kiválasztása e napokban zajlik. Hamarosan kiderül, kik lesznek azok a szeren­csések, akik ezekbe az osztá­lyokba bekerülve, holland szakmai támogatással már a XXL század kihívásainak megfelelő tudásra tehetnek szert. Az új program közép­pontjában a szakképzés kor­szerűsítése áll. Az előzetes elképzelések szerint a túlzot­tan specializált szakoktatás helyett a szakmacsoportos képzést részesítik előnyben, ezáltal több szakterületen szerezhetnek jártasságot a diákok, ami a munkaválla­lásnál feltétlenül előny. Le­hetőség lesz a szelekcióra és az átjárhatóságra az idő­közben beiktatható különbö­zeti vizsgákon. A korszerű mezőgazdasá­gi, illet\’e gépészeti anyag elsajátításán túl jelentős szerepet kap a képzésben a vállalkozási és menedzseris­meretek tanítása, a számí­tástechnika és az idegen nyelv — angol, német, vagy orosz — oktatása. A legna­gyobb kuriózum minden bizonnyal az érettségizett farmerek és a gazdaasszo­nyok képzése lesz, akik olyan konvertálható tudás­sal távozhatnak majd az is­kolából, mely a szándék sze­rint megfelel az európai színvonalnak. Szurkolha­tunk ennek az iskolának, hogy mind a diákok, mind a tanárok a lehető legjobban feleljenek meg a megelőle­gezett bizalomnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents