Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
12 Kelet - Magyarország KULTÚRA 1993. február 17., szerda Szülőföldünk irodalma, helytörténete Verseny Bessenyei szellemében Nyíregyháza (KM — Kállai J.) — A Bessenyei Társaság és a költő-filozófus nevét viselő középiskolai kollégium, Bessenyei György halálának 182. évfordulóján műveltségi versenyt rendez. A vetélkedő — melyen részt vehet Nyíregyháza minden középiskolája ill. a kisvárdai Bessenyei Gimnázium és a tiszaberceli mező- gazdasági szakmunkásképző három tagú csapata — céljaként szülőföldünk irodalmi értékeinek és helytörténeti emlékeinek népszerűsítését tűzték ki. A nemes versengésre február 24-én, 15 órától kerül sor a nyíregyházi városi művelődési központ kamaratermében. A benevezett nyolc csapat tagjai még a műveltségi vetélkedőt megelőzően koszorúzási ünnepségen róják le kegyeletüket a magyar felvilágosodás kiemelkedő képviselőjének emléke előtt — 14 órától — a nyíregyházi „Morgó” temetőben. A versenyzők a szervezők által kiírt témakörökből, javasolt szakirodalom alapján készülhettek fel, és kaptak ún. előzetes, írásbeli feladatot is, nevezetesen Bory Zsolt Itt élünk mi című verséről kellett elemzést készíteniük (max. egy gépelt oldalnyi terjedelemben). Hogy aztán kik kapják majd az OTP által is támogatott vetélkedő egy, két ill. háromezer forintos könyvutalványait? Bízzunk benne, hogy a legfelkészültebbek. Azok, akik igazi elkötelezettséggel ápolják Bessenyei György szellemi örökségét. Magyar némafilmek Hollandiából Budapest (MTI) — Magyarországon mintegy hatszáz némafilm készült egykor, ám az anyagnak csak kis része maradt meg. A Magyar Filmintézetben mindössze 18 — köztük több töredékes — régi némafilm található. Az intézet néhány éve kapcsolatba lépett a külföldi archívumokkal. Tavaly Londonból, a közelmúltban pedig Hollandiából érkezett három régi magyar némafilm. A Magyar Filmintézet folytatja a Filmkultúra című lap megjelentetését, de megváltozik a kiadvány profilja. Ennek oka: Magyarországon nem olyan aktív a filmtudomány, hogy havi, kéthavi folyóiratot „megtöltsön”. Az új Filmkultúra— a szakmai színvonal megőrzésével — közeledik a szélesebb olvasóközönséghez. A közelmúltban jelent meg a Filmspirál című folyóirat első száma is. Az intézet folytatja a hiánypótló, ismeretterjesztő könyvek kiadását. Idén kötetek jelennek meg többek között a ’80-as évek dokumentumfilmjeiről, a japán film történetéről, a magyar filmek dokumentációjáról és némafilm történetéről. Simon és Garfunkel újra együtt Los Angeles (MTI) — Paul Simon és Art Garfunkel, a popzene történetének egyik legnagyobb kettőse márciusban jótékony célú koncertet ad együtt. A Reuter csütörtöki jelentése szerint a március elsejére tervezett koncert a Los Ange- les-i Dorothy Chandler Csarnokban lesz, ahol 3200 nézőnek tudnak helyet biztosítani. A rendezők egymillió dollárt szeretnének a bevételből átutalni a Paul Simon által 1987- ben létrehozott, árvákat segítő alapítvány számára. A két és fél órás műsorban fellép Neil Young énekes és Steve Martin komikus is. A jegyeket hétfőtől árusítják száz, háromszáz és ötszáz dolláros értékben. A duó az utóbbi tizenkét évben most harmadszor áll össze. A Gyermekgyilkosságok sikere Jól döntött a 24. Magyar Filmszemle zsűrije Budapest (ISB - Domb- rovszky Ádám) — Ilyen egyértelmű döntés előtt régen állhatott a filmszakma, mint amikor a 24. Magyar Filmszemle végén a Jókai Anna vezette játékfilmzsűri eredményt hirdetett. A mezőnyből ugyanis annyira kiemelkedett Szabó Ildikó Gyermekgyilkosságok című filmje, hogy szinte nem is akadt olyan általunk kérdezett szakember, aki ne ezt a művet jelölte volna meg, a „melyik film tetszett a legjobban?” kérdésre. A Hótreál utáni második játékfilmjét készítő rendezőnő tulajdonképpen krimit forgatott, s a 12 éves Balogh Zsolt történetét éppen ezért illetlenség is lenne csak úgy elmesélni. Igazi krimi A Duna-parton bolyongó magányos kisfiúról szóló filmet egyébként az ismert francia filmtörténész, Jean Pierre Jeancolas a Szerelmem, Hirosimára című Resnais-remekműhöz hasonlította. A cannesi fesztivál képviseletében a filmek sokaságát végignéző Pierre-Henri Deleau is határozottan Szabó Ildikó műve mellett tette le a voksát, hangoztatva, hogy ez az a film, amelyiket Cannes-ban is be szeretne mutatni, és ennek vannak „kereskedelmi esélyei” is. Ez utóbbi kérdés persze alaposan meg is osztja a filmszakmát, hiszen sokan a kereskedelmi esélyt valamiféle megalkuvással azonosítják. A kétségtelenül nélkülözhetetlen kísérleti filmek jelentős hányadával viszont az a probléma, hogy legfeljebb filmklubokban, szakmai közönség előtt számíthatnak sikerre. A „nézőcsalogató” művektől így nem csoda, ha egyes rendezők idegenkednek, az érem másik oldala viszont: mit ér a film nézők nélkül. Baj van a történettel „Lehet, hogy rendezőink nem tudnak történetet elmondani” — hallhattuk a kulcsmondatot azon a szakmai beszélgetésen, amelyet a szemle harmadik napján rendeztek kritikusok és művészek részvételével. Szomjas György szerint pedig e történeteket fel kellene vállalni, mert a társadalomnak szüksége van arra, hogy ezeket megkapja. Ehelyett azonban a filmek többségében a külsőleges látványosságon van a hangsúly, a legtöbb film még a formakeresésénél tart, olyan pedig szintén nem is egy akad, amelyet úgy hoztak erre a szemlére, hogy el sem készült, nincs is rendesen megvágva. Ez utóbbira a legjobb példa Szirtes András Sade márki élete című vállalkozása, mely egy rendőrségi kihallgatás keretében Sade márki életének fontosabb mozzanatait idézi fel. Az ígéretes, sőt ilyen formában is gondolatilag roppant izgalmas művel a legnagyobb probléma: nincs még kész, nem érett még meg, nem lett volna szabad ezzel a töredékkel a nagy- közönség, illetve a szakma elé állni. Művész-film — nagyközönség-film Tény, hogy változatlanul jellemző; az úgynevezett nagyközönség-film, illetve a kísérleti film roppant élesen elválik egymástól. Kevés az a mű, amelyik mind a kettőt megérinti. E tekintetben még a leginkább a rendezőként most debütáló Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjét említhetjük. A vásári vállfaárusító története elsősorban a színészi teljesítmények miatt művészileg is izgalmas, és minden bizonnyal a nagyközönség számára is élvezhető. (Koltai és a másik főszereplő, Szabados Mihály ki is érdemelte a „várhatóan legnépszerűbb” filmnek járó különdíjat.) A nagyközönség számára tett „engedmények” negatív példája viszont Bacsó Péter Live showja, amelyben a Tanú kitűnő rendezője a nézettség érdekében nagyon messze kerül a „művész-film” kategóriától. Útszéli hangnem Vagy talán tényleg már itt tartanánk? Bacsó filmjéről ugyanis önkéntelenül a már említett szakmai vita jut az eszünkbe, amelyen némelyek olyan útszéli hangnemben nyilvánultak meg, hogy egészen elbizonytalanodott az ember. A dolog pikantériája, hogy egy statisztaszerepet alakító hölgy mellett éppen az a Szabó Ildikó szólt ilyen botrányos hangnemben, akiről filmje alapján csak szuperlatívu- szokban beszélhetünk. A já- tékfilm-nagydíjat érdemlő rendezőnő — hogy „ízelítőül” csak egy nyomdafestéket tűrő minősítését idézzük — „szemétládáknak” nevezte a film- kritikusokat. Ez tehát a magyar valóság — mondatjuk tömören, de ha a benevezett 70 órás doku- mentumfilm-mennyiséget végignéznénk, akkor talán még közelebb kerülnénk hozzá. S különösen akkor, ha ez a hatalmas mennyiség már valóban elkészült, letisztult film lenne. A témák persze már önmagukban is izgalmasak: a vízierőműről készült újabb Csillag Adóm-film, a Dunatorzó, a nyugat-európai emigránsok hazatéréséről szóló East- West... Home is Best című mű, a hajléktalanokról szóló Egy ember becsületéért, a „sá- tánizmus”(?) hatására öngyilkosságot elkövető nagykovácsi gyerekek története vagy a hazánkba érkező menekültek sorsát ábrázoló Isten hozta Magyarországon. A magyar valóság E kategóriából emeljünk ki három filmet: egyrészt Sára Sándor háromrészes (egyes darabjait már az előző szemlén is láthattuk) Magyar nők a Gu- lágón című megrázó alkotását, mely a legjobb történelmi dokumentumfilm címet érdemelte ki. Csillag Ádám méltán jutott legjobb rendező díjhoz a hitoktatás bevezetésének problémaköréről szóló Szív utca című munkájáért. Nem érdemtelenül kapott a dokumentumfilm kategóriában nagydíjat az Almási Tamás által rendezett Miénk a gyár című film. Az 1988 őszétől napjainkig forgatott mű az ózdi „szocialista gyáróriás” történetét mutatja be, választ keresve ilyen kérdésekre: Hogy lehet ötmillió forintért városrésznyi gyárat venni? Hogy lehet többmilliárdnyi veszteséget okozva teli zsebbel távozni? Hogy lehet munkanélküliből polgármesterré lenni? Hogy lehet egy várost a tönk szélére juttatni? Hogy lehet 10 ezer munkanélküli egy 46 ezres városban? Hogy lehet, hogy ez keveseket izgat? Bennünket képvisel Lippenyi Gabor (egyben vőlegénye) dalát előadja. A tervek szerint a TV2 19 órakor kezdődő műsorában — melynek zsűrielnöke Fride- rikusz Sándor — a hatodik lesz Matilda. A zsűri mellett a közönség szavazata is bejuttathat versenyzőt a döntőbe. Nyílt levelezőlapon jelezheti a néző, hogy szerinte a harmadik fordulóból ki kerüljön a döntőbe. Tény, van sokkal fontosabb is, mint egy poprock fesztivál. Ha viszont már ott vagyunk, jó lenne a győztesek között köszönteni a megyei versenyzőt; aki előre is köszöni a támogatást. Nagydobos (KM - M. K.) — Február 20-án 19 órakor harmadik fordulójához érkezik a MITAX-ORGAN Poprock Fesztivál ’93. Sajnos a három elődöntő során a keleti országrészt csak egy debreceni, illetve a szombat estin egy nagydobosi versenyző képviseli: Matilda. Pénzes Matild diákként a megye különböző részein tűnt fel gitárjával, hogy dalba foglalja a fiatalság véleményét a világról, s az olyan fontos dolgokról — mint például a szerelem. Az előzetes meghallgatások során érdemesnek tartották a nagydobosi állandó lakosú kislány produkcióját, ahogy Tánc ■ X K>. ■ I ■ ; ' ' > •• Ü&. S7FKFRFR TlRTIR FFI VFTFI FI
