Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-17 / 40. szám

1993. február 17., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 A kormány politikája stabil marad Boross Péter belügyminiszter volt a vendége az ibrányi falugyűlésnek Boross Péter az ibrányi nagygyűlésen Sorok egy önérzetes orvos-képviselőhöz Kedves Szilassy Géza dr! Balogh József Ibrány (KM) — Nem tu­dom, hogy az előző években milyen tömeg gyűlt össze Ib- rányban egy falugyűlésen, az viszont tény, hogy most nem­csak a kultúrház, még az elő­csarnoka is zsúfolásig megtelt. Minden bizonnyal szólt ez a nagy érdeklődés annak a lé­pésváltásnak, amely az elmúlt két évben a hétezer lelkes tele­pülés életében bekövetkezett, de nyilvánvalóan szólt annak is, hogy vendégük dr. Boross Péter belügyminiszter volt. A képviselő-testület már jó egy órával korábban is hallhat­ta a belügyminiszter vélemé­nyét a kormányban ezekben a napokban történő személyi változásokról, s megtudhatta: a kormányátalakítás némi fá­ziskéséssel történt, bizonyos lépéseket már a múlt év végén célszerű lett volna megtenni. Azt is elmondta, hogy a sze­mélyi döntéseket a politikai célszerűség diktálta, s aki rá­csodálkozott a változtatásra, hallhatta: sehol a világon nincs olyan demokratikus kormány­zat, amely négy esztendőn át változatlan felállásban végzi a dolgát. A politika velejárója ugyanis, hogy hamar elkoptat­ja az embereket. Gáz, út, telefon Magyarország életében mindig azok voltak a legsike­resebb időszakok, amikor jobbközép kormányok voltak hatalmon, ezért mondta a bel­ügyminiszter mintegy meg­nyugtatásul: várhatóan kettő­vel kevesebb lesz a miniszte­rek száma, tartalmilag viszont semmiféle irányváltoztatásról nincs szó, a jobbközép kon­cepciójú kormánypolitika sta­bil marad. A múlt évben felavatott rendőrőrsön is mondott né­hány szót elsősorban termé­szetesen a közbiztonságról a felsorakozott rendőröknek a belügyminiszter, majd Kató Simon főhadnagynak, Nagy Ferenc zászlósnak, Tóth Lász­ló zászlósnak és Onodiné Márton Katalinnak jutalmat adott át. A falugyűlésen Berencsi Bé­la polgármester foglalta össze, hogy mi történt Ibrányban az elmúlt esztendőben, s itt-ott olyan számok is elhangzottak, amelyek a rendszerváltás óta megtett lépéseket mutatták be a vendégeknek, s elevenítették fel a helybenlakóknak. Ilyen volt, hogy tavaly 18 utca ka­pott szilárd burkolatot, s a 23 Nyíregyháza (KM - Csikós B.) — Az Agrárszövetség de­cemberi kongresszusa óta a minap tartotta első ülését a párt megyei választmánya. A gazdasági helyzet és feladatok ismerete, illetve a befolyásolá­si lehetőségek kihasználása nélkül a politizálás pusztába kiáltott szó. Csak helyes poli­tikával lehet jobb gazdasági helyzetet elérni és fordítva. A kettő kölcsönhatásban áll — hangsúlyozta bevezetőjében Bodzás Árpád, a megyei vá­lasztmány elnöke. Állítását az­zal is igazolva, hogy a mező- gazdasági szövetkezetek átala­kulásának két olyan ismert szakemberét kérték meg elő­adást tartani, mint Gaál Fe­rencet, az Érdekvédelmi Szö­vetség megyei titkárát és dr. millió felét állami támogatás adta; hét településsel közösen elkezdődött a gázvezeték épí­tése. Ez 600 millió lesz, s 45 százalékát ennek is az állam adja. A rendőrőrs közel 20 millióba került, tavaly alakult meg a polgárőrség, jött létre három kocsival a mentőállo­más, minden ötödik lakásban telefon van, s kábele a mű­holdadások vételére is alkal­mas. E költségek felét is álla­mi támogatásból kapták. Az idei tervek közül a gáz­beruházás folytatását, a csator­názás elkezdését, a szennyvíz­tisztítómű megépítését emlí­tette legjelentősebb feladat­ként Berencsi Béla, ezek a közművek jelentenének nagy lépést a várossá válásban a te­lepülés lakóinak. Boross Péter belügyminisz­ter a rendszerváltás napjáig nyúlt vissza rövid beszédében. Elmondta, hogy az ország 1938-ban a világkereskedelem 6 ezrelékét produkálta, az em­berek életnívója azonos volt Ausztriáéval. 1989-ben az or­szág a világkereskedelem 2,7 ezrelékét produkálta, miköz­ben Ausztriáé emelkedett. Ez­zel azt kívánta érzékeltetni, hogy mit jelentett nekünk az elmúlt 40 év, s milyen negy­ven évet ék meg Ausztria. Behozni a hátrányokat Innen startoltunk olyan álla­potból, amikor az ország devi­zatartaléka 800 millió — két- három heti importra elegendő — dollár volt, ma 5 milliárd, ez hat havi importra — példá­ul energiára — elegendő pénz Gazsó Tibort, a szövetség jog­tanácsosát. A két előadásból megtudták a résztvevők, hogy a 139 me­zőgazdasági szövetkezetből 112-ben az átalakulás, a tör­vény szellemében határidőre megtörtént. Az eddigi átalaku­lás során a tagság több mint 90 százaléka a közös gazdálkodás mellett döntött és ismét a szö­vetkezeti formát választotta. A vagyont is ilyen arányban osz­tották meg. Sajnos a vagyon, ami kikerült a szövetkezetből nem a termelést szolgálja, a közösből kilépők többsége fel­éli azt. Elhangzott egy drasz­tikus eset, az egyik községben a kilépők 100 tehenet vittek ki és abból csak három jószág ad tejet, a többi vágóhídra került. A törvény szerinti átalaku­van. Ebben az átalakulásban nagy traumát okozott a halódó Szovjetúnió, ahol egy világ- rendszer omlott össze. Erre épült négy évtized alatt a ma­gyar ipar mind technikai szín­vonalban, mind tömegterme­lésben, termékeinknek zöme csak ott volt értékesíthető. A Szovjetunió drámai összeomlása és fizetésképte­lensége gazdaságilag hatalmas hátrányokat okozott Magyar- országnak, s még jó ideig el kell viselnünk összes kísérő jelenségeivel együtt. A kor­mány előtt két választás volt. További állami támogatása életben tartani olyan szerveze­teket, gazdasági egységeket, amelyeknek nincs piaca, nincs aki fizessen érte (közel 2 milli­árd dollárral tartozik a Szovjetunió). Nem ezt válasz­totta, mert reménytelen volt az a várakozás, hogy belátható időn belül rekonstruálódik valamilyen szovjet gazdaság, amely ma azért sem tud a régi modell szerint működni, mert a világgazdasági kényszer ott is működik. Ösztönzés a lendülethez Megbirkóztunk az infláció­val — mondta a belügyminisz­ter —, amely egy év alatt 11 százalékkal csökkent, de a munkanélküliség a tulajdonosi viszonyok megváltozása kö­vetkeztében tartós problémá­nak ígérkezik. A megoldást a gazdasági növekedés hozhat, sajnos ezen a téren gyors ütemre nemigen számítha­tunk, pedig a kormányzat a legfontosabb helyen kezeli. lásról a szövetkezeti gaz­dálkodást ellenzők úton-útfé- len azt hangoztatják: „Nem történt semmi, csak a cégtáblát festették át.” Nehezen nyug­szanak bele, hogy a józan pa­rasztok nem a vagyon elherdá­lása, a termelés lehetetlenné tétele mellett döntöttek. A me­zőgazdasági termelők már- már belenyugodva a szövetke­zeti és átmeneti törvény ága­zatromboló hatásaiba, a két­éves tortúra után békés terme­lés lehetőségét várva ismét na­gyot csalódtak. A kormányzat egy tákolt törvénnyel (1993. évi II. törvény) újabb ellehe­tetlenítő intézkedéseket zúdí­tott az agrárágazatra. A föld­kiadások újraszabályozásával megbolydították a vidék nyu­galmát, akadályozzák a kor­Harasztosi Pál felvétele Beszélt arról is a belügymi­niszter, hogy Magyarországon nemcsak az iparfejlesztés, ha­nem a településfejlesztés is torz volt. Másképp fejlődtek a városok és a falvak, másképp a Dunántúl és az Alföld, külö­nösen az országnak ez a keleti vége, ezért a rendszerváltás után a kormány először e tér­ség felé fordult, s elhatározta, hogy az infrastruktúra építését támogatja. Ezzel arra vállalko­zott, hogy olyan fejlesztések­hez ad támogatást, amelyek a lakhatási viszonyokat, az élet- körülményeket képesek javíta­ni, s ezáltal lendületbe hozza a vállalkozásokat. Ami itt elkez­dődött a különtámogatásként nyújtott 500 millióból, az csak gerjesztőnek elegendő — mondta a belügyminiszter, — de amit a Szabolcs-Szatmár- Beregben élő emberek hozzá­tettek, az mindenképp tiszte­letre méltó áldozat. Igaz, nem egy-két év alatt, de megte­remthetők azok a feltételek, amelyek Magyarországot jo­gosan kapcsolják a világnak ahhoz a részéhez, amelyhez mindig is szeretett volna tar­tozni. A falugyűlésen elhangzott kérdések, kérések, panaszok, ötletek, javaslatok meglehető­sen sok feladatot adnak az el­következő évekre az önkor­mányzatnak. Pláne, hogy Vár- konyi ístx'án országgyűlési képviselőtől azt is megtudták: az iskolaépítési, a tornaterem- építési program, az infrastruk­túraépítés támogatásán túl vár­hatóan tanuszodaprogram is indul a jövőben. szerű termelést. Fordítva tör- vénykeztek. Ahelyett, hogy a két éve várt földtörvényt meg­alkossák, amin alapulhatna a földkiadás, meghozták ezt a várhatóan később újabb zava­rokat teremtő törvényt. Most dúl a vita az értelmezés körül, maga a földhivatal már az első hetekben mintegy húsz kér­dést tett fel a végrehajtással kapcsolatban az illetékesek­nek. A választmány végül is úgy döntött, a törvény megismeré­se és ismertetése után segítsék a földkiadó bizottságok vá­lasztását, védjék a falu béké­jét, a termelést. A választások­ra készülve mutassa meg a párt, hogy a decemberi kong­resszus előremutató programja az ország érdekét szolgálja. Bizonyára ismered a szólás­mondást a fogadatlan prókátor fizetéséről. A helyzet logikája itt azonban fordított: azért vál­lalkozom e szerepre, mert az én fizetésem is olyan, mint a fogadatlan prókátoré. Mivel ezt Te sem vontad kétségbe, remélem nem ve­szed rossz néven, ha néhány megjegyzést fűzök a Kelet- Magyarország 1993. február 9-ei számában megjelent cik­kedhez. Helytelennek tartom Mihá­lyi dr. indulatos sorait és orvo­si tevékenységét összecsúsz­tatni. Mihályi Jóska higgadtan döntő sebész. Amit írt, munka- vállalóként írta és ilyen minő­ségben neki is joga van dühös­nek lenni. Tény, hogy az egészségügyi dolgozók megbecsülése az el­múlt évtizedekben vált olyan­ná, mint amilyen, de az is tény, hogy az elmúlt években a helyzetünk társadalmi össze­hasonlításban tovább romlott. Igazad van, a törvényhozás megalkotta mindazokat a jog­szabályokat, amelyeket hosz- szasan felsorolsz. És ugyanak­kor igazunk van, amikor türel­metlenek vagyunk, mert az egészségügy pozíciói egyelőre semmit nem javultak. Sőt... Nem tudom miért lenne hiba az egészségügy sanyarú hely­zetét az orvos-képviselőkön (is) számon kérni és jóértelem­ben vett lobbizásra szólítani fel őket. Azt írod, az elmúlt rendszerben számtalan ok mi­att pusztult a nemzet. Én azt mondom, folyamatosan pusz­A Kelet-Magyarország feb­ruár 10-i számában az MSZMP sajtótájékoztatója alapján, aláírás nélkül — Ba- raksó Erzsébet korrekt tudósí­tást tett közzé. S ugyanő más­nap Röplapok címmel írt kom­mentárt. Általánosítva az egy­szerű emberek nevében szól, akik nem ostobák. Egyetértek. Valóban nem. A tulipános nemzetieskedés egyre rokon­szenvesebbé teszi sokak szá­mára a vörös színt, — amelyet a cikk írója megbélyegzésnek szánt. Lehet ezt az országot telje­sen betakarni tulipános nem­zeti színű lobogóval, ha egyre több ember csúszik a létmini­mum alá, ha kilátástalan a 700 ezer munkanélküli jövője, (számuk még nőni fog) ha szo­rongást érez sok mindenki a szomszédaink miatt, — s ezektől valóban pattanásig fe­szül kis hazánk — Szabó De­zső, aki véletlenül sem volt vörös, már a 30-as években is jól látta, hogy „üres gyomorral nem lehet a Himnuszt énekel­ni”. De annál inkább jut eszé­be az egyszerű embereknek, hogy az „átkos vörös szín” égisze alatt létbiztonsága volt, ingyen tanulhatott, ingyenes túl, és csendben hozzáteszem: többek között amiatt is, hogy nincs elég pénz a gyógyító­megelőző ellátásra. A legnagyobb tévedésnek nevezed, az egészségügyi dol­gozók bérezéséért a képviselő­ket felelőssé tenni, mivel a bérharcot a munkavállalóknak a munkáltatóval kell megvív­niuk. Ez logikus. Mint ahogy az is, hogy az egészségügyi munkáltató annyit tud fizetni, amennyit a társadalombiztosí­tási finanszírozás lehetővé tesz. A társadalombiztosítás költségvetését és a fedezet nél­küli közalkalmazotti törvényt pedig ti szavaztátok meg. (Vagy éppen hiányoztál?) Ami a kórházi ágyak számá­nak csökkentését illeti (Te is) fogalmazhatnál közérthetőb­ben. Ez ugyanis a kórházban ápolt betegek számának a csökkentését takarja, ami egyes területeken szükségsze­rű, de nem túl népszerű fela­dat. Egy országgyűlési képvise­lőnek nem szabad megsértőd­nie a személy szerint nem is neki címzett kritikáért. Te úgy érzed, mindent megtettél. De mint politikusnak tudnod kell, hogy nem (csak) az a fontos, hogy te mit gondolsz saját ma­gadról, hanem az (is), hogy az emberek mit gondolnak rólad. Mert neked nem a tükörbe kell nézned, hanem a választók szemébe. A Mihályi Jóskáéba, az enyémbe, a többiekébe. orvosi ellátást kapott és lakás­hoz juthatott (mert mi építet­tünk), s volt pénze a külföldi utazásra is, s nem ropogtak hozzánk is áthallatszóan a fegyverek, mert Európában béke volt. A cikkben érvek nélküli kér­dések sorakoznak, hát én is kérdezek: — Ki adta el gyára­ink, üzemeink többségét kül­földieknek, akiket csak a saját profitjuk érdekel? Ki verte szét azt a mezőgazdaságot, amely fedezte a hitelek tör­lesztését, amely exportált — ma meg importra szorul? Ki tette sok kezdő fiatal helyzetét kilátástalanná? Kinek köszön­hető, hogy szomszédaink san­dán figyelnek ránk felelőtlen külpolitikai megnyilatkozások miatt? Mi készültünk történelem­ből. S gyanítom, hogy sokan még az egyszerű emberekből, akik most saját bőrükön kap­tak leckét a rendszerváltásból — s bízunk benne miként a kommentár írója is, hogy még egyszer nem lehet „megetetni” őket akármivel. Szőllősiné Fitos Éva a Munkáspárt megyei elnöke Kölcsönhatásban a gazdaság és politika Gondolatok az Agrárszövetség választmányi üléséről Üdvözlettel: Dr. Varjú Tibor megyei kórház Válasz dr. Szilassy Géza képviselő úrnak Kedves Géza! A dühös orvos lehiggadva válaszol. Igaz ugyan, hogy leveled elolvasása után még dühösebb lettem, válaszol­tam is vagy ötször, mind az öt kikötött a papírkosárban. A téma viszont él, a problé­mák valósak, a véleményünk különböző. Van két javas­latom: 1. Kórházunk előadóter­mében a tv nyilvánossága előtt vitázzunk mi ketten ezekről a dolgokról. 2. Igyunk meg egy pohár sört a vita után (meghívlak). Lehet, hogy előtte keliene(?) Nyíregyháza, 1993. február 10. Á Dr. Mihályi József Nem ostobák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents