Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
1993. február 15., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyar Az orvosok és a betegek érdekét szolgálja a reform Az önkormányzatnak is érdeke a vállalkozások segítése Budapest (KM - Kovács Éva) — Az egészségügy privatizációja az egészségügyi alapellátásban, a háziorvoslásban kezdődött meg. A vállalkozó háziorvosok körül jó ideje tart a vita, hiszen nem mindig tisztázottak az érdekviszonyok. Virág Rudolfot, a Belügyminisztérium önkormányzati főosztályának főosztályvezető-helyettesét kértük, segítsen eligazodni a törvényekben, a törvény útvesztői között. • A vállalkozások elindításakor mi az önkormányzatok feladata? — A törvény egyértelműen fogalmaz erről. Előírja, hogy a település egészségügyi ellátásáért az önkormányzat felel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a felelősséget csakis az eddigi, változatlanul hagyott intézményi formában vállalhatja fel. A reformtörvények megjelenése óta, elláthatja vállalkozási formában is, s ha haladó gondolkodású ön- kormányzatról van szó, akkor ezt is teszi. Ezen a ponton hivatkoznék Surján László szavaira, aki nemrég azt nyilatkozta, „szent meggyőződésem, hogy a vállalkozások szorgalmazásával, az önkormányzatoknak semmit nem ártunk.” A miniszter úr tréfásan azt szokta mondani, az orvosokat nem csak buzdítja, „lázítja” is, a vállalkozásokra. Helytelen ugyanis kizárólag az eddigi, több évtizedes, merev formákban gondolkodunk. Szerintem ugyanis az önkormányzat szempontjából teljesen mindegy, hogy az orvos a település lakosságát milyen formában látja el. Ha engem kérdez, egyértelműen azt vallom, hogy az ön- kormányzatnak egyetlen érdeke, hogy a településen jó színvonalú ellátás legyen. Ráadásul a vállalkozás formájában megvalósuló alapellátás olyan forma, amellyel az önkorNő az árfolyama a betegbiztosítási kártyáknak mányzat gondjai alaposan lecsökkennek, esetleg megszűnnek. Ha tehát vannak orvosok, akik vállalkozni óhajtanak, támogatni kell őket, hiszen a működtetés apró-cseprő feladataitól úgy szabadulhatnak meg, hogy közben kötelezettségüknek, a fentebb emlegetett megfelelő színvonalú ellátás biztosításának eleget tesznek. Alapvető kérdés, hogy olyan szerződés szülessen, amelyben a feltételek tisztázottak, egyértelműek. • A rendelő bérbe adása, átengedése körül igen sok a huzavona... — A vállalkozás kockázatának felvállalását honorálhatja az orvosnak az önkormányzat azzal, hogy ingyen, illetve minimális bér ellenében engedi át a rendelőt. A tulajdonjog az önkormányzaté marad, így tehát veszteség nem éri, s az orvos sem mondhatja azt, hogy nincs tovább, nem csinálja. • Mi a helyzet akkor, ha egy orvos az önkormányzat ellenére fog vállalkozásba? Hozhat-e az önkormányzat más orvost helyette? — Elvileg hozhatna, de kötve hiszem, hogy bármely önkormányzat ilyet megtehet. Mi vezérelné ugyanis a testületet, hogy fenntartson egy üres rendelőt. A vállalkozni szándékozó orvos ugyanis már birtokolja azokat a betegkártyákat, amelyekkel őt a páciensek megválasztották. Az újonnan jövő ily módon csak teher az önkormányzat nyakán, miközben a betegellátásból semmilyen szerepet nem vállalhat. Ezeket az eseteket csakis egyéni, presztízsokok teremthetik, ezeknek azonban egy település érdekeit nézve nincs helyük. Az önkormányzatot azért választották, hogy ne az egyéni, hanem a többség szempontjait vegye figyelembe. • Az egyéni érdekek, illetve ellenérdekek mellett gyakorta a tájékozatlanság is Szekeres Tibor felvétele okozója a merevségnek, a bajoknak. — Ezt készséggel elismerem. Épp ezért tartom szerencsésnek, hogy a Népjóléti Minisztérium és a Belügyminisztérium szakemberei egy olyan módszertani anyagot készítenek, amely a rendszeresen megjelenő Önkormányzati Tájékoztatóban, érthető, világos szövegezésben olvasható majd. Egyféle ajánlás lesz ez, amely a gyakorlati munkát könnyíti meg. Az önkormányzatok képviselőinek, a polgár- mestereknek és az apparátus tagjainak szánjuk, ettől is remélve, hogy az egészségügy reformja, a privatizáció, az orvosok és betegek szolgálatában mihamarabb megvalósul. Ugyancsak ezt a célt szolgálja az az országjárás is, melynek során a népjóléti miniszter úr és államtitkárai végigjárják az országot, hogy az egészségügy és az önkormányzat képviselőinek megmagyarázzák a törvényeket. Választható minőség Finanszírozás a gyógyító intézmény teljesítménye után Budapest (KM — Kovács Éva) — Az Országgyűlés múlt év december 30-án elfogadta az egészségügy új finanszírozási rendszerének alapszabályait, s az év első hónapjaiban a részleteket tartalmazó miniszteri rendeletek is sorra megjelennek. Az alapellátás reformja után tehát újabb, jelentős lépés előtt áll a magyar egészségügy: a kórházakat, a fekvőbeteg intézményeket is utoléri a teljesítmény szerinti költségtérítés, a későbbiekben pedig a privatizáció. A rendszer alapvető újdonsága lesz a teljesítményfinan- szorozás bevezetése a fekvőbeteg, tehát kórházi, klinikai, valamint a szakrendelői-el- látásban is. Ez pedig azt jelenti, hogy a reform bevezetésének tervezett időpontjától, 1993. július 1-től nem az eddigi módon, hanem kizárólag az elvégzett munka alapján, azzal arányos mértékben jutnak az intézmények pénzhez. A teljesítmény kiszámításának alapját az ellátott esetek száma, azok súlyossága, a betegek életkora, kísérőbetegségeik, valamint a gyógyítási beavatkozások munka-, költség- és időszükséglete jelenti. A krónikus ellátást, tartós ápolást, gondozást nyújtó intézmények az ápolási napok alapján részesülnek díjazásban, természetesen itt is figyelembe véve a betegek korát, fő és társult betegségeik súlyosságát, a gyógyítás és ápolás költségeit. Két finanszírozási mód él majd egymás mellett a szakrendelőkben is. Külön szempontok szerint fizetnek az ideg-, nemibeteg-, tüdő-, valamint az onkológiai gondozást végző, szervezetileg is elkülönült részlegeknek, az egyéb szakrendelések pedig a mért teljesítménytől függő, havonta változó díjazást kapnak. Újdonság az is, hogy a kórházak, klinikák ambulanciái, — a járóbeteg-szakrendelések finanszírozásának megfelelően — az intézmény költségvetésén felül különdíjazásban részesülhetnek. Ennek egyetlen feltétele, hogy az intézmény költségvetésének legalább öt százalékát az ambulancia fenntartására kell fordítani. Ez a többletbevétel a szakemberek szerint arra lehet jó, hogy az intézmény ezeknek az egyébként is túlterhelt részlegeknek a fejlesztésére költhes- sen, javítsa ezzel a betegellátás körülményeit. Az intézmények költségei az áremelkedések miatt fokozatosan nőnek. Ezért is fontos tudnivaló, hogy mind a kórház, mind pedig a szakrendelők részére az új rendszerben tizenöt százalékkal nagyobb összeget utal át a társadalom- biztosítás. A fekvőbeteg-ellátásban az aktív kórházi ágyon ápolt betegek után esetenként fix összeget fizet a tb., az összeg mértékét a betegség, illetve a beteg életkora határozza meg. Amennyiben krónikus betegséggel állnak szemben, a teljesített ápolási napok alapján finanszírozzák az intézményeket. A járóbeteg-szakellátásban, magyarán a szakorvosi rendelőkben is a beteg után jár majd a fizetés, illetve az intézménynek átutalt összeg. Az a szakember, akihez több beteget utal be az alapellátás háziorvosa, többet keres majd, jobban fog élni. Akinek tudását pedig kevesen veszik igénybe, nemcsak munka, pénz nélkül is marad. Azt pedig talán mondani sem kell, hogy az üres rendelőnek nem fizet a gazda, az új szabályok szerint veszteséges működés esetén akár be is zárhatja a „boltot”. A népjóléti kormányzat eltökélt arra, hogy a törvényben megfogalmazott változásokat az egészségügyben keresztülvigye. Teszi ezt azért, mert meggyőződése, hogy a privatizáció, a teljesítménytől függő, azzal arányos finanszírozás az egészségügy fejlesztésének kizárólagos útja. A reform tehát — minden esetleges ellenkezés mellett is — javában tart, halad előre, s ebben az évben az egészségügy szinte valamennyi területén bekövetkezik. Orvosok és intézmények esetében egyaránt tért hódít a valódi teljesítménynek megfelelő díjazás, s csökken az intézmények méretétől, ágylétszámától és egyéb improduktív tényezőktől függő állami támogatás. Lendületben a háziorvosok Nyíregyháza (KM - Kovács Éva) — Hosszas tétovázás, vajúdás, mondhatni pangás után ezekben a napokban nemcsak országosan, megyénkben is szinte ugrásszerűen megnőtt a vállalkozni kívánó háziorvsok száma. Amint azt a megyei tisztiorvosi szolgálat jogtanácsosa, dr. Arnótfalvy Sarolta kérdésünkre elmondta: a nála naponta érdeklődő háziorvosok a vállalkozás lehetőségeiről, az esetleges buktatókról szeremének megtudni mind több és biztosabb információt. Örvendetes, hogy a kezdeti, botladozó lépések után ma már Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben is jócskán találni a vállalkozásra konkrét példákat. A legeslegelső, tiszaszalkai egészségügyi vállalkozásnak ma már másutt, városban és falun egyaránt akadnak követői. Kállósemjén, Mátészalka egyik praxisa, illetve Geszteréd háziorvosai már önálló vállalkozóként gyógyítják betegeiket, de mögöttük mostanra hosszúra nőtt az önállósodást választani szándékozó doktorok sora. A jelenlegi helyzet, a fokozódó érdeklődés bizonyítja tehát, hogyha nehezen is, de elindult a reform, s a gazdaságok, gyárak és üzemek után ma már az egészségügyben is megkezdődött a régóta várt, s az előrelépést jelentő, a betegek érdekében szorgalmazott privatizáció. Nő a kártyapénz összege Nyíregyháza (KM - Kovács Éva) — Tovább folytatódik, újabb lépéseket tesz a reform az alapellátás, a háziorvosi szolgálat terén, hiszen mint megtudtuk, a törvények értelmében a tavaly bevezetett, biztosítási kártyák alapján történő finanszírozási rendszert tovább fejleszti a minisztérium. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy növekedni fog a kártya havi alapdíjának jelenlegi, húszforintos összege, s változnak az úgynevezett életkori szorzók, s növekszik a területi pótlék mértéke is. Verseny a betegekért Kovács Éva Ti Tincs az a pénz, amit az 1V egészségügyben ne lehetne elkölteni — hallani szinte naponta. Csakhogy amíg a tennivalókból végtelen, a pénzből igencsak véges a keret. Nem csoda hát, hogy sokan kétkedve, mosolyogva fogadták, s kivitelezhetetlennek tartották, s némelyek tartják még ma is az e területen is meghirdetett reformot, a privatizációt. Pénz ezután se sokkal lesz több, de hatékonyabb, eredményesebb lesz a felhasználása — derül ki azokból a szak- véleményekből, amelyeket a kételkedők meggyőzésére, igazuk bizonyítására használnak fel az illetékesek. Amint az egészségügyi tárca első embere, dr. Surján László miniszter nemrég elmondta: a hazai egészségügyre az eddiginél legalább negyven százalékkal kellene többet költeni. Több pénz azonban csak akkor lesz, ha kiderül, a már meglévő az utolsó fillérig jó helyre került. A reform épp ezt a célt szolgálja, miközben az intézmények belső tartalékainak feltárását is lehetővé teszi. Miről van hát szó valójában? Nem többről és nem kevesebbről, minthogy némi túlzással az „Aki nem dolgozik, ne is egyék” filozófiája kezd el érvényesülni. Az alapellátásban viszonylag egyszerű a dolog. Ha a házidoktor rossz, nem kap bizalmat a betegektől, nem adják neki a kártyájukat, amiből az következik, legyen bármilyen szép és modern az általa belakott rendelő, betegek híján az álla is felkopik. Számára létkérdés tehát, hogy megfelelő színvonalon, megfelelő modorban gyógyítson. A kórházakkal, szakrendelőkkel sem lesz másképp. Eddig nagyjából mindegy volt, ki melyik osztályon, mennyi ideig fekszik, az állam, — akár egy úr — fizetett. Ennek most vége lesz. Az e téren is bekövetkező változásokkal megszűnik a jóvilág, az intézmény kénytelen lesz számolni, ami azt jelenti, hogy talpon maradni, gyógyítani ezután még nagyobb feladattá válik. Odalesz a pazarlás, az évvégi felesleges pénzkiadás, a költünk, mert van miből gondolkodásmódja. Aki jól dolgozik, ésszerűen, racionálisan gondolkodik, az új felállásban se kerülhet bajba. Ez a veszély csak azokat fenyegeti, akiket a betegek nem választják. Az új rendszer ugyanis nem szavatolja a kórházak, szakrendelők hosszú távra szóló életképességét. Bármilyen nehéz kimondani, de bizony némelyikük bezárásáról, megszüntetéséről is lehet majd beszélni. S hogy éppen melyikük kényszerül búcsúra, az nem felsőbb utasítástól, hanem kizárólag a betegek döntésétől, választásától fog függeni, attól az egyszerű ténytől, igényt tartanak-e a betegek egy-egy intézmény szolgáltatásaira vagy nem. A biztosítottnak ugyanis jogában áll majd nemcsak háziorvost, hanem szakorvost, illetve kórházat is választani. Ha a beteg és háziorvosa úgy döntenek, hogy például nem az eddigi, területileg illetékes Mátészalkán, hanem a távolabbi Nyíregyházán szeretnének nőgyógyászhoz vagy belgyógyászhoz menni, a törvény szerint ezt megtehetik, mint ahogy együttesen dönthetnek arról is, saját megyéjük kórházában, vagy a szomszéd megyében található klinikán operáltatják meg magukat. Verseny indul hát a megélhetésért, a betegekért. Orvos és nővér nem tehet mást, mint beszáll ebbe a versenybe, ha úgy tetszik küzdelembe. Nem kizárólag önmaguk megélhetése, legalább annyira a gyógyítás sikerének érdekében is.
