Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
14 A %eíet-Magyarország Hétvégi mefíéí{kte 1993. február 13. Az igazságügyi szakértő Nábrádi Lajos Halálos közúti balesetek, biztosítási viták elbírálásánál szakvéleménye döntő lehet. Jogászok, mérnökök ismerik és tisztelik szerte a megyében. Jó híre túlnőtt a megyén, a szomszédos Hajdúságban is gyakran tartanak igényt szaktudására, precízségére. Diákjai szívesen hallgatják a megrázó, fényképekkel illusztrált előadásait. A névjegykártyáján ez áll: Dr. Kemény Lajos főiskolai docens, okleveles közlekedésmérnök, igazságügyi műszaki szakértő. A nyíregyházi otthona előtt elég gyakran áll meg szirénázó rendőrautó, s már száguldanak is vele a közúti baleset helyszínére... Zömök, sokdioptriás szemüveget visel. Alaposan fel van vértezve elméleti és gyakorlati tudással. Életútja dióhéjban; nyíregyházi értelmiségi családba született, apja köztiszteletben álló szakorvos. A Budapesti Műszaki Egyetemen járműgépész szakmérnöki oklevelet szerzett. Itt doktorált. Disszertációjának témája az éjszakai balesetek tanulságait összegezte. Az országos hírű építő vállalatnál, a KEMÉV- nél az építkezések fénykorában tíz évig dolgozott. A vállalat gépészeti osztályának volt prominens szakembere. Mostanra sem szakadt el teljesen a vállalati, a gyakorlati élettől. Csődeljárásoknál, üzemek, vállalatok felszámolásánál árszakértőként alkalmazzák. Az alapos vizsgálódás után elfogulatlanul megmondja, hogy az alig használt, vagy a kiérdemesült masina menynyit ér. Nemrég például a megyei tejipari vállalat és a Raka- mazi Fa-és Fémipari Szövetkezet gépértékesítését segítette. Sokoldalú ember. Még az OTP munkáját is segíti. Sokan ugyanis különböző kölcsönöket vesznek fel, s fedezetnek a márkás nyugati kocsijukat diktálják be. Ő becsüli meg, hogy mennyit ér az adott gépkocsi. Otthon a lakásán Dr. Kemény Lajos Elek Emil felvétele számítógép segíti munkáját. Az értékbecslő programokat többnyire maga készíti. Figyelembe veszi korábbi saját tapasztalatait is. Adódik a kérdés: milyen gépkocsija volt, illetve van? Mint mondja, szolgálta őt egy Wartburg, egy Trabant, egy Skoda, s újabban korszerű Opelen jár. Lépést tart a technika fejlődésével. Szervezett tanfolyamokon tanul, hazai és külföldi szaklapokat olvas. S nemcsak olvas, ír is. A Természettudományi Közlemények sorozatban megjelent tanulmányának címe: Az éjszakai balesetek rekonstrukciós vizsgálata. Műszaki szakértők, bűnüldözők, igazság- szolgáltatók hasznos kézikönyve lehet e tanulmány. A közlekedésben részt vevőknek szól közérthetően a tanulmány bevezetője: „Mindennapi közlekedési szituáció. Egy gépkocsi halad éjszaka tompított fényszóróval. Előtte, még messze, egy kerékpáros tapossa a pedált. Járművén se lámpa, se prizma. Egy szembejövő autó éppen elhalad, amikor felbukkan a kerékpár. A vezető fékez, de a távolság már nem elég a megálláshoz. Éles fékcsikorgás, hatalmas csattanás, majd dermedt csönd. Később merül fel a kérdés: ki a felelős? A válasz gyakran okoz gondot helyszínelő rendőröknek és vizsgálóknak, ügyésznek és bírónak egyaránt. Ebben szeretne támpontot adni az alábbi tanulmány.” A szerkesztőségi beszélgetésre tucatnyi fényképfelvételt hozott be. A képek a közúti tragédiákat örökítették meg. Az egyik képen összegyűrt kerékpár látható, a másikon a márkás nyugati kocsi felis- merhetetlenségig összenyomott roncsa, és sajnos több képen látható az árokpartra kiterített halott, a szabálytalan közlekedés áldozatai. Önmagukért beszélnek ezek a képek. A főiskola technika tanszékén diákjainak gyakran mutat ilyen képeket tanulságképpen, megelőzésként, elrettentésül. Néhány diákját a baleseti helyszínekre is kiviszi. Diákjaitól azt kéri: ha általános iskolai tanárok lesznek, a gyerekeket neveljék a szabály- szerű és szakszerű közlekedésre. Néhány emlékezetes baleset felidézésére kértük. Talán sosem felejti el a sóstóhegyi buszbalesetet, ahol 15 ártatlan utas megsérült, s a vétlen teherautó sofőrje meghalt. Egy őrülten száguldó nyugati kocsiban négyen meghaltak Nyírtelek közelében. Az életben maradt vezető az egyik halottra fogta: „ő vezetett”. Ezt a bíróságon az orvosszakértővel egybehangzóan cáfolta. Egy kulisszatitokba is beavat. Mint mondja, helyszínelésnél, ha nincs féknyom, a szélvédőüveg-cserepek, a lámpacserepek repülési távolságából is meg tudja becsülni, hogy a gépkocsi milyen sebességgel haladt, megvizsgálja például, hogy a gyalogos a motorháztető, vagy a szélvédő melyik részébe ütötte a fejét, ezek a nyomok is következtetnek a sebességre. Mondandóját így összegzi: — „Egyfajta szakvéleményt adok, akár a sebesült áldozat, akár a tettes, akár az ügyész, vagy a bíró kéri. Az elfogulatlan szakvéleményre az esküm is kötelez”. £ f f ^ W IgS? •*.* 0 W Gombás Sándor Élmény volt Paul Kyriazi filmje. Már a cím is kifejező és sokat sejtető, hiszen az Omega nemcsak a zsaru nevét jelentheti a néző számára, hanem a világ alkonyát, bolygónk ijesztő végét is. A film ugyanis egy lepusztult Föld vízióját mutatja a nézőnek. Hasonlóan a közelmúltban látott Őrült Stone, avagy 2008 a patkány éve című alkotáshoz, történetünkben is az ózonpajzs kilyu- kadása okozza a környezeti katasztrófát. Az üvegházhatás következtében kiszáradnak a vizek, elpusztul a növényzet és az emberi szervezetben, főleg a pszichében helyrehozhatatlan torzulások jelentkeznek. Ilyen jövő vár ránk, ha nem vigyázunk bolygónkra? — rémisztő perspektíva, és főleg nem elképzelhetetlen. A minap olvastam arról, hogy az elmúlt hetekben az Antarktisz feletti ózonlyuk először terjedt ki lakott területek fölé, nevezetesen Dél-Amerikát és a Falkland-szigeteket veszélyeztetve. Az argentin és chilei pásztorok és a szigeteken állomásozó brit csapatok védettsége felére csökkent az ibolyántúli sugarakkal szemben. Ilyen tények ismeretében nem lehet csupán utópisztikus filmként nézni az Omega zsarut, legalábbis felelősen gondolmega zsaru kodó ember nem tud kívülállóként szórakozni a látottakon. Filmünkben a földi élet alkonyát bemutató körülmények között lép színre a főhős, John Travis zsaru, akkor, amikor á Földön már többségben vannak a mutánsok. Ezek a környezeti ártalmak miatt elkorcsosodott emberek különösen veszélyesek, mivel ez külsejükön nem látható, csak önkontroll nélküli viselkedésükön és gondolkodásukon. Magányosan harcoló hősünk már a történet elején elveszíti társait egy mészárlás során. Egyedül bolyong tehát a kietlen világban, hogy teljesítse egykori főnöke parancsát. Fel kell számolnia a garázda, bűnöző bandákat és ki kell szabadítania egy föld alatti bunkerból az épen maradt földlakókat. Magányát csupán annak a három nőnek a társasága enyhíti, kiket kóborlása során menekít meg. Négyen folytatják ezután veszélyesküzdelmes útjukat, ennek során számtalanszor megütköznek az elborult agyú bandákkal. Ezekben az ütközetekben annyi az ökölvívó jelenet, hogy Búd Sprencer is megirigyelhetné. Westemszerű párharcok is akadnak bőven. Álltak az ellenfelek egymással szemben, néztek-néztek, nem szóltak, mígnem eldördült végre egy lövés. Ilyen jelenetek láttán én minduntalan a spagettiwestemekre asszociáltam. A filmben megjelenített valóság különben is a vadnyugatot idézi. Nincs törvény, erkölcs, semmi nem tartja kordában az embereket és a szenvedélyeket. Mindenki fél a különböző bandák uralmától, a rendőrség nem ura a helyzetnek. Sajnos a film zenéje nem tud lépést tartani a kifejező látvánnyal, nem segíti, inkább zavarja az érzelmi befogadást. Kitűnőek a vágások, csupán a film közepe táján egy üldözési jelenetet nem tudtam értékelni. A főhős sokáig üldöz egy gyereket, aki ellopta a pisztolyát. Ezt a jelentéktelen epizódot a kamera hosszasan, unalomba fulladóan mutatja. Sokat ront ezzel a rendező a film ritmusán, s egyáltalán az időkitöltés efféle trükkjével még az amatőrök is csak ritkán élnek. A mutánsok elleni küzdelem kivitelezésében kevesebb bunyó üdvösebb lett volna, van ebből napjaink dömping- filmjeiben éppen elég. A filmben különös módon érzelmekről szó sem esik, még egy halovány szerelmi szál erejéig sem. Ezzel is jól érzékelteti a rendező ezt a kietlen és emberidegen világot. John Travis zsaru megformálása Ron Marchininek igazán jól sikerült. Hihetően tudja megjeleníteni a magányos hőst, aki mindenre vállalkozik és akinek minden sikerül. A többi szereplő méltatásától eltekintek. Mindent egybevetve a film gondolatébresztő, akciókban gazdag, végig izgalmas és élvezhető. Ennél többre nem is igen vállalkozott. Mozielőzetes Apám dicsősége Színes francia film. Rendezte: Yves Robert. Szereplők: Philippe Caubere, Nathalie Roussel, Didier Pain Magyar kiejtési szótár Mizser Lajos Mostanában sok szó esik a helyes kiejtésről. így épp ideje volt egy olyan munka kiadása, amely irányt mutathat. Eddig csupán egyetlen kiejtési szótárral rendelkeztünk (Magay Tamás: Idegen nevek kiejtési szótára. 1974.) A Magyar kiejtési szótár a Magyarok III. Világkongresszusának tiszteletére jelent meg, s a könyvesboltokba csak később került. A mindössze hatoldalas „Tájékoztató” című bevezetőjében tekinthetjük át a szótár használatához nélkülözhetetlen útmutatót, tanácsokat. A szótári rész több mint 200 oldalas, és 10 800 szónak, szókapcsolatnak, kifejezésnek adja meg a kiejtését. Leginkább a Helyesírási tanácsadó szótárhoz tudnám hasonlítani, hiszen itt sincs külön magyarázat, csakhogy a leírt alak mellett a kiejtés elve érvényesül. Ez a munka is tanácsol, és nem kötelez, mivel egy-egy szónak két ejtést is megenged, sőt olykor a kerülendő ejtésre is felhívja a figyelmet (ezért is kell a bevezetőben ismertetett jeleket is tudni). A tízezernyi szót a szerző nyilván évek szorgos munkájával gyűjtötte össze. Vannak közöttük olyanok is, amelyek ejtésében vidékenként változás lehet, noha a helyesírási szótár a kiejtés elvéhez sorolja őket, pl. bura, csibor, szalag (hallani néha így is: búra, csí- bor, szallag). Az már rejtély — legalábbis előttem —, hogy miért került a szótárba az admirális, gürcöl, magnó, sóvár stb. Nem hiszem, hogy ezeknek a szavaknak másféle kiejtése is lehetséges volna. A szerző gondosan ügyel a hangtörvényekre (biztatgat — bisztadgat, bénultság — bé- nulcság, egyszer — etyszer, eccer). Nem hagyja figyelmen kívül a betűkapcsolatokat sem (pácsó — pác-só, őzsuta — őz-suta). Az egy szóból származó alakok összegyűjtése mintaszerű (eggyetlen, egyetem). Az idegen szavakról már ezt nem lehet elmondani. Ezek ugyanis a használat során hamar meghonosodnak. A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása óta néhány idegen szóban érvényesült az egyszerűsítés elve, azaz a kiejtés szerint írjuk őket (intellektuel — entellektüel, leasing — lízing, souverain — szuverén stb.) Hiányolom viszont a napjainkban igen gyakran használt image, illetve menedzser (menedzsel) szavakat. Az Idegen szavak és kifejezések szótára lehetett volna az iránymutató (ebben megtalálhatjuk a nem magyar helyesírással írt szavak ejtését is), de ez hiányzik az irodalomjegyzékéből. Igen helyes, hogy javasolja pl. a j ejtését a dió, a celulóz szóban pedig a 1 kettőzését, a zsűriben az ű-t, és a dicsér szót dicsérnek is mondhatjuk. Előfordulnak viszont olyan szavak is, amelyeknek a javasolt kiejtését csak hosszas gyakorlás után tudjuk elsajátítani. Felvette gyűjteményébe az egyik legfurább helyesírású szót is: dzsesszzenekar/dzsessz-zene- kar. A szerző igyekezett a mindennapos szóhasználathoz igazodni, sőt figyelembe vette a különböző tudományok, szakmák, a sport, a zene stb. sajátos nyelvezetét, de bőven találunk olyan szavakat is, amelyeket életünkben egy- szer-kétszer mondunk (masa- módszámla, nyűgpecek, rigmusbrigád stb.). Némely esetben túlságosan precíz: miért kell az amice szót ragozni? Vagy: füzet szó jelenthet irkát, illetve a fűz tárgyragos alakját. De akkor miért hiányzik a fűzet ige? A pionírsorsot (is) vállaló szerző könyvét haszonnal forgathatjuk, még akkor is, ha egy-egy javaslatával nem értünk egyet. Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy nem hamarabb jelent meg. (Fekete László: Magyar kiejtési szótár, Gondolat Kiadó, Budapest, 1992). Nyíregyháza (KM — M. L.) — Valamennyien ismerjük a dalocskát, amely így kezdődik: „Csip-csip csóka, vakvarjúcska...” A csókáról mindenki tudja, hogy milyen madár. Ám ez utóbbival kapcsolatban kételyek merülhetnek fel: mi is az a vakvarjú? Gyorsan tegyük hozzá — a találgatásokat megelőzve —, hogy ez a szárnyas nem is világtalan, ráadásul még nem is varjú. Az összetétel első tagja a madár hangját utánozza (kvak — ebből lett aztán a vak), a második pedig azt jelzi, hogy a színe a varjúra emlékeztet. Mondjuk meg a hivatalos nevét is: bakcsó. Egy másik dal: „Hármat tojott a fekete kánya”. Nos, itt a fekete szín már valódi, csak éppen nem a kányáról i van szó, hanem a vetési varjúról. Megjegyzem még, hogy hármat ritkán szokott tojni, inkább 4-5 tojás az általános. Vagy: „Madárka, madárka, csácsogó madárka...” Bizony, nem minden énekesmadárra vonatkozik a dal, hanem csak a szajkóra, ismertebb nevén: a mátyásmadárra. Legyen egy klasszikus példánk is! Balassi Bálint így ír: Ti is, rárószámyon járó hamar lovak”. A Ráró ma többnyire lónév, de Balassi a kerecsen- sólyom gyorsaságára gondolt: Az említett államevek nem kitalált, hanem valóságos nevek voltak valaha, illetve egyes nyelvjárásokban még ma is azok. Nyelvünknek ugyan régi rétegét képezik, de alkalomadtán élhetünk velük. A va kva rjúcska^ nem is varjú
