Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
A KM hétvégi melléklete SBuáfis kérdések Balogh József Ha pánikot nem is, de sok gondot okoz a kárpótlásra, főként a földre várók körében, hogy ügyük még sehol sem tart, az árverezésnek csak elenyésző hányada történt meg és másfél hónap múlva, március 31-én elérkezik az árverezések végső határideje, s a megmaradt föld a szövetkezetek tulajdonába kerül. Ez már csak azért is igazságtalan lenne, mert nem a kárpótlásra várók hibája, hanem a hivatal lassúsága miatt hiúsulna meg a kárpótlás. Dr. Sveda Bélától, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjétől kértünk választ a most legaktuálisabbnak tartott kérdésekre. — Való igaz, az I-es kárpótlási törvény végrehajtása tárgyában megjelent kormányrendelet úgy határoz, hogy az árverésekre 1993. március 31. napját követően nem kerülhet sor, az állami gazdaságok földjének kivételével. Az is igaz, hogy az átmeneti törvény úgy szabályozza a kérdést, hogy az árverések lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet a tagok tulajdonába kell adni. Ismereteim szerint azonban ezeket a rendelkezéseket a közeljövőben módosítani fogják, egyértelmű ugyanis, hogy a március 31.-i időpont betarthatatlan. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például 77 árverést tartottunk. A megye településeinek száma 228, és az is közismert, hogy legalább két árverést kell tartani minden településen. Tehát ha a települések számát kettővel beszorozzuk — de lehet, hogy háromszor is megyünk egy településre —, akkor legalább 500 árverezés lesz. Nyilvánvaló, hogy tarthatatalan a március 31-ei határidő. * Mikorra várható, hogy Esélyegyenlőség a földhöz jutásban a törvények szerint mindenki hozzájut a kárpótlási jegyéhez? — Az országos törekvés az, hogy augusztus, szeptember végére a benyújtott kárigényeket elbírálják, s az árveréseket az év végéig befejezzék a kárrendezési hivatalok. A mostani technikai lehetőségeink alapján úgy látom, hogy ezt a szeptemberi határidőt mi is tartani tudjuk. Elképzelhető, hogy amelyik megyében befejeződik az igények elbírálása, onnan segítséget kapunk. Többször elmondtam már, hogy közel 60 ezer kárpótlási igénybejelentés érkezett a megyéből a kárpótlási hivatalhoz az I-es kárpótlási törvény alapján, amelyből február 3-ig 21 684-et bírált el a hivatal. A megállapított kár összege 651 millió forint. Heti 1000, havonta általában 4000 határozatot hoz a hivatal, ez megfelel az ország más részein hozott határozatok mennyiségének. * Többen kifogásolják, hogy az első árverésen kimérik a legjobb földeket, s aki később kapja meg a kárpótlási jegyét, rosszul jár. Mit válaszol az ilyen panaszokra? — Minden alapot nélkülöznek ezek a megjegyzések. A földrendező bizottságok tesznek javaslatot a kárrendezési hivatalnak az első árverésre kijelölt földekre, ők ismerik legjobban a település lakosságát, a település termőföldjének összetételét, művelési ágát, aranykorona-értékét, s ennek alapján jelölik ki általában a földalap 30-40 százalékát. Tehát, ha egy településre 3000 aranykorona-értékű termőföldet közvetítettünk ki, ennyi a kárpótlási földalap, akkor az első árverésre 1000 aranykorona-értékű földet kell megjelölni úgy, hogy abban legyen a művelési ág megoszlása szerint szántó, rét, gyümölcsös, legelő, es a kijelölt terület ne haladja meg a kárpótlásra kijelölt föld 30 százalékát. Ezzel az esélyegyenlőséget kívánjuk biztosítani, tehát aki később juthat földhöz, legalább olyan minőségű és művelési árú termőföld álljon rendelkezésére, mint aki az első árverésen vehetett részt. % Több helyen az új tulajdonosoktól a kárpótlási jegy mellett különböző összegeket kértek a termelőszövetkezetek, mondván: az a föld már többet ér, mint ahány aranykorona-értéken jegyzik azt. Jogos az ilyenfajta pénzkérés? — Arról van szó, hogy például a gyümölcsösöket több helyen körbekerítették, elvégezték a meliorációt, utat, vízelvezető árkokat építettek, s az ezekre költött pénzt kérik a szövetkezetek azoktól, akik az árverezésen ilyen földhöz jutottak. Sajnos a nagyüzemek szívesen felszámolják a gyümölcsös telepítésével, gondozásával kapcsolatos költségeket is. Ezzel a kárrendezési hivatal nem ért egyet, mert a gyümölcsös aranykorona-értékében már kifejezésre jutott a telepítés minden költsége, így lett mondjuk a tíz aranykoronás szántóból negyven- aranykoronás gyümölcsös. Ha már a panaszoknál tartunk, azt is szóvá teszik sokan, hogy a hivatalban nem nagyon örülnek a panaszosoknak. — Közismert, hogy a megyei kárrendezési hivatal minden héten hétfőn és szerdán 8—12 óráig , tartja az ügy- félfogadást. Én nagyon sajnálom azokat az embereket, akik kora reggel 7 órától sorban állnak a hivatal előtt, és várják, hogy valamilyen felvilágosítást kapjanak. Már csak azért is, mert a panaszosoknak több mint 80 százaléka ügyének állása felől érdeklődik. Nagyon kevesen vannak, akik valamilyen konkrét ügyben keresik meg a hivatalt, még kevesebben azok, akik a hiánypótlási felhívásnak tesznek eleget,r és behozzák a kért adatokat. Én azt kérném, hogy ne érdeklődjenek, csak a legszükségesebb esetekben. Mi igyekszünk a benyújtott kárigényeket minél gyorsabb ütemben elbírálni. Hányán jutottak eddig a megyében termőföldhöz? — Február 3-ig 795 család jutott termőföldhöz, a termőföldek aranykorona-értéke meghaladja a 37 ezret, a terület nagysága 2 és fél ezer hektár. Szembetűnő különbség mutatkozik az árverési csoportok megduplázásával, az árverések ütemében. Tavaly 56 megtartott árverésen összesen 455 család jutott termőföldhöz, és gazdára talált 1200 hektár terület, míg ez év bő 1 hónapjában 340 család jutott termőföldhöz, és a terület meghaladja a tavalyi terület nagyságát. * Születtek-e olyan határozatok, amelyekkel nem értett egyet az állampolgár? — Igen. Többen jönnek be azért, hogy megmondják: nem értenek egyet a határozatunkkal. Mi a legjobb szándékunk, tudásunk szerint készítjük el a határozatokat, s ha valaki ezzel nem ért egyet, az Országos Kárrendezési Hivatalhoz nyújthat be fellebbezést. Mi is tévedhetünk, esetleg félreértelmezhetünk jogszabályt, ezért nekünk is megnyugtató, ha az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal felhívja rá a figyelmünket, hogy elrontottunk valamit, vagy megerősít abban, hogy megfelelő határozatot hoztunk. A TARTALOMBÓL: _______________ • Nyelvtan mellé teasüti • Hinni az orosi földekben • Az igazságügyi szakértő • Omega zsaru Daiaiui i fji z 1930-ban, 'Budapesten született festőművész váíoga- tott műveinek kiállítását a közelmúltban nyitották, meg a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Csontváry ‘Xamaragaíériájában. A muráíis alkotásairól országszerte ismertté vált művész 1954-ben szerzett diplomát a Magyar :Képzőművészeti főiskolán. 1961 és '63 között ‘Derkpvits- ösztöndíjban részesült, majd1965-ben olaszországi ösztöndíjat kapott. 1971 óta az Iparművészeti főiskola tanára. Munkássága elismeréseként 1972-ben Munkácsy-díjas lett. Rendszeresen részt vesz a hazai — országos — kiállításokon, de műveit megsimerhette (Párizs, (Bombay, Qlasgow, Szófia és Stockholm közönsége is. (Nagyméretű üvegablakát február 2-án adták, át a művészeti szakfözépiskpla zenei tagozatának, hangversenytermében. A mi kis maffiácskánk Ésik Sándor A z ezredfordulóra minden embernek lesz valaki az ismeretségi körében, aki AlDS-fertőzött — állítja egy orvos statisztikus. Ijesztő kilátás. Egyedüli vigasz, hogy a négy-öt esztendővel ezelőtt mostanra megjósolt robbanásszerű AlDS-kibontakozás — kopogjuk le valahol — úgy tűnik, elmarad. A természet természete mégiscsak kiismerhetetlen. Megvan persze enél- kül is a mi bajunk... Itt van mindjárt a maffia. Rosszabb, mint ez a fránya immunhiányos betegség. Dél-Olasz- országban, ahol éppen mai- napság buknak le nagyágyúik, állítólag nincs ember, akinek az ismeretségi körében ne akadna valaki, akiről sejteni lehet, hogy kapcsolatban áll valamiféleképpen a tiszteletreméltó társasággal. Hisszük, nem hisszük, ráadásul ilyen szép nevük van. Ha hinni lehet az ijedt előrejelzéseknek, hamarabb tűnik fel környezetünkben egy maffiózó, mint egy AIDS-beteg. Vajon honnan a pokolból bújnak elő a meglepően jól szervezett bolgár autótolvaj bandák, a véres leszámolásaikkal hírhedtté vált kínai és csecsen gengek, az intellektuális bűnözésben jeleskedő oroszok? Utóbbiak már a gazdasági életbe is beépültek, és nagymosásban teszik szalonképessé pénzeiket. A régi rendszer langyos békéjében hittük is, meg nem is, hogy a transzszibériai vasúton egyszerűen felszívódnak a nehéz vagonok, hogy a bolgár titkosszolgálat tagjai mérgezett hegyű esernyőkkel járkálnak még verőfényes nyárban is. Jó volna elhinni, hogy a mieink mégsem voltak annyira benne a... Miben is? Hát abban, hogy törvényen felül lépkedve nagyon sokat megengedhettek maguknak. Ok törvényen felül, az akkori igazi bűnözők pedig törvényen kívül. Nem csoda, hogy hamar megtalálták az utat egymáshoz. És most, hipp- hopp, tele van az ország vadnyugati jelenetekkel. Megcsonkított kínaiak, legéppisz- tolyozott oroszok, fényes nappal elrabolt kamionnyi cigaretta. Hol van ez már a kisvárosi stiklik szintjét alig meghaladó apró korrupcióktól? A sors groteszk fintora, hogy a szeivezett bűnözés megöli a kisbűnözést. Nem mintha hiányozna, de nem valami biztató kilátás a szicíliai rend. Ott a hétköznapok erkölcseit nem annyira a törvény tartja karban, hanem inkább a maffia kétarcú és képmutató viselkedési normái. Ráadásul nagyobb hatásfokkal, mint az államhatalom. Vajon a mi kis maffiács- káink, régi összefonódásaink kinövik-e magukat igazivá? Mindig is kettős erkölcsben éltünk, és a második nyilvánosságban egy pillanatra sem volt vitatéma, hogy van-e, vagy nincs valakinek olyan összeköttetése, kapcsolata, amely megkönnyíti bizonyos dolgok elintézését. Visszatérve a statisztikai játszadozáshoz: ugyan van-e ember, akinek a környezetében legalább egyszer ne vált volna nyilvánvalóvá, hogy valaki az ismerősei közül olyan közel ment a törvény határmezsgyéjéhez, hogy talán át is lépte. Most pedig, amikor a hézagossá vált jogban éppen a társadalom immunrendszere vált sérülékennyé, hogy ne mondjam: valamiféle társadalmi A1DS- veszély lépett fel, hát itt állunk védtelenül. Akinek kedve, tehetsége és megfelelően képlékeny erkölcsi értékrendje van, kedvére lehet akár maffiózó is. Nem a botcsinálta postarablókra gondolok, meg azokra, akik eléggé végig nem gondolt alkalmi akciókra szánják el magukat. A maffia, az nem ilyen. Az nem öl, csak ha büntet, nem rabol csak akkor, ha tuti a dolog, a keresztapák nagyban utaznak. Támadhatatlan egzisztenciájuk van, elegáns, ápolt külsejük, és gyermekeik — de az unokáik mindenképpen — már tisztességes embernek születnek. Ha Henri Ford a század elején megengedhette magának a kijelentést: a második milliót már egyenes úton is meg lehet szerezni, akkor nincs okunk sok jót feltételezni még a jól öltözött maffiáról sem. A dologban járatos maffiaszakértők szerint, amikor az egyént megérinti az ügy, az általában úgy történik, hogy nem is annyira taszító. Mi több, nem túl nagy megalkuvással akár el is fogadható kapcsolatba lépni valami nem teljesen körvonalazódott, de nagyon biztató dologgal. Az illetőnek kétsége sincs maga felől, hogy természetesen csak most az egyszer... Hiszen ez veszélytelen, nem létezik, hogy kiderüljön. Aztán pedig mint a kábítószer, nem tud szabadulni. Oly korban élünk, amikor közöttünk jár-kél az ördög, és nem tudni kinek, minek a képében. Kínál futó testi örömöt, és vele halált, gyors meggazdagodást és vele bukott egzisztenciát... Szépen állunk, mondhatom. " \ KM galéria Csíí^ István festményei
