Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
HATTER 1993. február 13., szombat Kelet-Magyarország 3 ' Nyíregyháza belvárosa Szekeres Tibor FElVÉTaE A jog sem segített Sonkádon Tüskés ítélet, elkeseredett ügyfelek és ellentmondó adatok a kamatadóról Nyíregyháza (KM - M. Magyar László) — Aki pereskedésre szánja el magát, tisztában van azzal, hogy nyerhet is, veszíthet is. Veszíthet emelt fővel, vagy úgy, hogy a bírósági eljárás során emberi mivoltában megsértik. Ez utóbbi érzés él tüskeként a sonkádi Papp Lászlóban és feleségében. Még most is forr bennük az indulat, amint a szerkesztőségi szobában mesélik a történteket. Magas a részlet — 1986-ban, mint oly sok fiatal, mi is elkezdtünk építkezni — mondja a férj. — Felvettünk 3 százalékos kölcsönre 320 ezer forintot, valamint kaptunk 100 ezer forintot kamatmentes kölcsönként. Aztán az országgyűlés meghozta a megemelt kamatról a döntést, azonban a megemelkedett törlesztőrészletet mi nem tudjuk fizetni. A feleségem 4 ezer forintot kap szociális segélyként a sonkádi polgármesteri hivataltól, az én keresetem a termelőszövetkezetben 4200 forint, a két gyermek után kapott családi pótlékkal együtt az összjövedelmünk 13 ezer forint körül van. Ebből nem tudjuk fizetni az 5700 forint adósságot havonta, az eredeti törlesztőrészletet azonban rendszeresen befizetjük. így jött össze közel 33 ezer forint hátralék 1992-ben, aminek a megfizetését kérte tőlünk az OTP. A család ekkor fordult a Jogvédő Liga ügyvédjéhez, a Debrecenben élő dr. Sárközi Istvánhoz. Az ügyvéd elkészítette az ellentmondást, s beadták a Fehérgyarmati Városi Bíróságra. A kereset lényege: legyen lehetőség az eredeti törlesztőrészletet hosszabb ideig fizetni, vagyis hadd nőjön a futamidő. Hiába várt idézés Mivel a Papp család nem tudta kifizetni a debreceni ügyvéd útiköltségét, így saját magukat képviselték novemberben a tárgyaláson. Az OTP képviselője nem jelent meg a tárgyaláson, ezért a bíró elnapolta a tárgyalást arra hivatkozva, hogy az OTP-nek kell nyilatkoznia az ellentmondással kapcsolatban. — Vártuk a második tárgyalásra az idézést, helyette az ügyvédtől kaptunk levelet, amelyben közli: a bíróság december 30-án tárgyalt, s ítéletet is hozott — folytatja Papp Lászlóné. — Érdekes módon erről a tárgyalásról sem Debrecenben az ügyvéd, sem mi nem kaptunk értesítést. Tulajdonképpen az bosszantott fel, s azt tartom az emberi jogok megsértésének, ami az ítéletben szerepel: „A jelenlegi jövedelmek pontosan nem ismertek, az alperesek nem jelentek meg, részletes előadást nem tettek.” Ha egyszer nem küldtek idézést, hogy jelentünk volna meg! Minden jövedelmünkről adtunk be papírt. Igazoltuk az én 4 ezer forintomat is, ennek ellenére az ítéletben a következő olvasható: „A rendszeres szociális járadék, valamint a munkanélküli-járadék összege a II. rendű alperes vonatkozásában együttesen feltétlenül eléri a 10 ezer forintot.” Felháborító, hogy egy bíró önhatalmúlag ilyeneket írjon be az ítéletbe. Dönt a megye A Papp család ügyét dr. Görgényi Lajos bíró tárgyalta: — A család ügyvédje kapott értesítést a decemberi tárgyalásról. arról nem tehetek, hogy nem jött el. Egyébként ezt az ítéletet az ügyvéd már megfel- lebezte, majd a megyei bíróság hoz másodfokon ítéletet. — Az ítélet a feleség jövedelmeként 10 ezer forintot említ, holott hivatalos papírral igazolták, hogy csak 4 ezer forintot kap. Hogy lehet ez? — Nem tudok egyebet mondani. — Az ítélet utal a jegybanki kamatok, illetve a pénzintézetek kamatainak csökkentésére. A megállapítás önmagában helyes, csak éppen nincs semmiféle kapcsolatban a lakáscélú hitelek megemelt, 15 százalékos kamatával. — Az álláspontom benne van az ítéletben, nem tudok mást mondani. Majd dönt a megyei bíróság. Képújság Nyíregyháza (KM - CSK) — Az ember nem gondolná, hogy a képújság lehet szép is — eddig legalábbis nem feltétlen azért kapcsoltuk be délutánonként a nyíregyházi városi televízió képújságját, hogy esztétikai élményt nyerjünk, hanem a benne található információk miatt. Néhány napja azonban meglepve tapasztaljuk, hogy a hírek, programok mellett színes képek és grafikák is megjelennek a képernyőn. Marincsák Ilonától, a képújság szerkesztőjétől érdeklődtünk, vajon mit „tud” még a gép, s a formai változást követik-e tartalmiak is. — Egyelőre továbbra is délután fél öttől hatig jelentkezik munkanapokon a képújság — mondta —, de a későbbiekben szeretnénk meghosszabbítani a műsoridőt. Egy ügyes kis szerkezettel fényképeket, grafikákat is meg lehet jeleníteni a képernyőn, s még rajzolni is tud a program. Aki igényli, akár fényképpel együtt köszöntheti a képújságból születés- vagy névnapján hozzátartozóját. Ugyanezzel a módszerrel tárlatokhoz kedvcsinálóul néhány festményt, kiállítási tárgyat is be tudnak mutatni.--------------Tárca — r» zakadt a hó egész este, jó u időbe telt, amíg barátunk és hitvese kimentette az autót a fogságból, kotorták le az irdatlan hótömeget. Fázósan topogtak a hóban, de képzeletben már otthon, a jól befutott szobában melegedtek. Utasuk is akadt, ismerős hölgy, őt még hazaviszik előbb, igaz, kis kitérő, de mégse kószáljon a városban a késői órán. Tíz óra elmúlt már, amikor hazaindultak. Hirtelen észrevették az úttest közepén integető embert. Rövid megbeszélés után úgy döntöttek, noha stoposo- kat nem szoktak felvenni, most meg kell állni, hátha gyors segítségre van szükség. — Uram, nem tudna adni egy liternyi benzint, amivel a kútig elmennék? Itt fogyott ki... — a fiatalember hangja elég reménytelennek hatott. Barátunk arra gondoltján már így: bevitte az állami szervizbe az autót fél tankkal, a benzin eltűnt és a kihozott kocsi télen megállt az utcán. — Szívesen, ha van egy gumicsöve — válaszolt, és hozzátette— amíg megkeresi, elvisszük az utasunkat. Amikor az utas kiszállt, az asszonynak megfordult a fejében, ha nem mennének visz- sza az elakadt autóhoz, hanem egyenesen tovább hajtanának, öt percen belül otthon lehetnének. Nagyon fázott a lába, mégis a vastagabb csizmát kellett volna felvenni. — Mi lenne, ha nem mennénk vissza? Biztosan akadt már valaki, aki segített — szólt tétován. — Nem lehet—hangzott a férj tömör válasza. — Az adott szót nem szeghetjük meg — és fordult vissza. Nemhogy segítséget nem kaptak, de az elhúzó kocsik vezetői rá se hederítettek az útközépen integető fiatalemberre, megállás nélkül elhajtottak. A gumicső megvolt, ám túl tömörnek bizonyult, a dzsekis nem boldogult vele. Széttárták a kezüket, talán jön egy taxis, vagy egy vonóhorgos, aki behúzza a kútig. Sziporkázott a szűz hó az erős utcai lámpa alatt, nappali fényesség volt az utcán. Rendőrautó közeledett. Talán ők segítenek a bajba jutott autóson Barátunk indított. Látta, a felesége reszket — Mindjárt otthon leszünk — bíztatta. A visszapillantó tükörből látták, nem kanyarodik oda a rendőrautó a fiatalemberhez, hanem őket követi. Megelőzve autójukat, lekörözték a kis lámpával. A rendőr kérte a papírokat. Kétszáz forintra büntették meg, mert nem az indulás előtt, hanem utána kapcsolta be a világítást. — De hiszen nappali fény volt I — méltatlankodott az asszony, amikor a rendőr elment és újra elindulhattak. — Tessék, jótett helyébe jót várj. Tettünk egy kerülőt, hogy egy nő biztonságban hazaérjen, le ne üssék, visszafordultunk, mert várt egy vadidegen, és mindezek után még mi fizessünk. — Szabály, az szabály — zárta le a férj. — Este elindulás előtt kell bekapcsolni a világítást. A sztorit baráti társaságban mesélték. Többen helyeseltek az asszony mellett: ha nem fordulnak vissza, nincs rendőr, nincs büntetés. Miért fontosabb egy teljesen ismeretlen személy, mint az ember élete párja, pláne ha majd megfagy? Az asszony viszont erősen hitte, hogy a férjének van igaza. Baraksó Erzsébet Jótett helyébe Nézőpont A fogyasztó kegye Nyéki Zsolt A közgazdászok szerint napjainkban egy ország megteheti, hogy lezárva határait mindenből önellátásra törekedjen, de ezzel együtt időgépet is kellene konstruálnia, mely néhány száz évvel visszarepítené a történelemben. A gazdasági élet vérkeringésének szerepét látja el a nemzetközi kereskedelem, ám a kivitel, de főleg a behozatal megítélése nem mindig egyértelmű. Az áldásos hatás könnyen ösz- szemosódik a hazai érdekellentétekkel. Egy-két évtizeddel ezelőtt, a viszonylagos jólét idején sem éheztünk, de hiányzott a polcokról az a bőséges áru- választék, amelyből csak a nyugatra eljutó ismerősök hozhattak némi kóstolót. A szabad behozatal bővítette a kínálatot, megtörte a hazai gyártók monopol helyzetét, a fogyasztók kegyének elnyeréséért most már meg kell küzdeni mindenkinek. Az árudömping ugyanakkor megfojthatja a gyakran azonos minőségű terméket produkáló magyar vállalkozásokat. Esetenként az utolsó csavarig a nagyobb vetély- társak áldozatául esnek, az átszervezésekkel járó létszámleépítés, az idegen termékek gyártása már a modern ipari gyarmatosításra emlékeztet. Az étkezési búza hiányáról felröppenő hírek, s az azokat gyorsan követő hivatalos cáfolatok jelzik: a hazai piacot évtizedekig 140 százalékosan ellátó ágazatban valami nincs rendben. Ezen a területen az import egyértelműen kudarc lenne. A műtrágya importkorlátozása hiába tűz ki évszázados célokat (a magyar ipar támogatását), az eredmény inkább egy szűkebb réteg sikeres lobby tevékenységére emlékeztet. A sertésbehozatal is sikerként könyvelhető el, amennyiben a hazai állomány nagy hasznot hozó exportja miatt van rá szükség, de ha a tranzakciónak a belföldi ellátás látja kárát, a siker megkérdőjelezhető. A bonyolult üzletek kötésében a végcél a lényeg: az adásvétel nehéz tudományának a többség érdekét kell szolgálnia. A Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetét sportruházati termékei tették ismertté a nyugat-európai piacokon. Repertoárjában kiemelt helyen szerepelnek a toll- peheilyel töltött dzsekik, melyekből 16 ezer készült tavaly Balazs Attila felvétele Kommentár Létminimum Györke László A napokban a megyei nyugdíjaskamara fórumán az egyik felszólaló, aki mellesleg a nyugdíjas pedagógusokat képviselte, igen frappánsan világított rá, végül is mennyi a létminimum Magyarországon. Térségenként, szervezetenként változik. Van, ahol kilencezerről beszélnek, van, ahol tizenháromezerről. Megítélése tehát teljesen bizonytalan. A többi felszólaló azt tette szóvá — jogosan —, hogy míg itt, Szabolcs-Szatmár- Beregben alacsonyabbak a jövedelmek, s természetesen a nyugdíjak is, a rezsi — lakásfenntartás, vízdíj, csatornadíj, villany, gáz — paradox módon magasabbak, mint mondjuk a fővárosban. Nem beszélve olyan alapvető élelmiszerről, mint a kenyér. Hogy is van ez? Ott a legmagasabbak az árak, ahol legalacsonyabbak a jövedelmek? És, természeteséül?), ott állapítják meg a létminimum magasabb határát, ahol olcsóbb a rezsi, a kenyér és magasabbak a jövedelmek? Egyik visszatérő momentum volt az összejövetelen, hogy jó jó: mi itt elmondjuk egymásnak bajainkat, de ki segít rajtunk, ha a meghívott országos urak közül senki sem tisztelte meg jelenlétével a fórumot. A megyei nyugdíjaskamara meghívását még csak válaszra sem méltatták. Még az országos kamara részéről sem...
