Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-12 / 36. szám
1993. február 12., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Hogy ne kérjék vissza a tandíjat Ahol az iskolarendszeren belüli oktatásban tanulják a szakmát. Nyíregyháza (KM - Kállai) — Az át- és továbbképzések korát éljük. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az a körülmény, hogy egyre-másra indulnak a legkülönbözőbb szervezésű tanfolyamok, hivatalos „papírt” adó kurzusok és akiknek ezek jelentik az egyetlen váltási vagy szakmaszerzési lehetőséget, meg is ragadják az alkalmat. Pénzt, fáradságot nem kímélve eljárnak a foglalkozásokra, új ismereteket és vizsgadokumentumot szereznek. A képzési dzsungelben — mert sokan ilyenszerűen elva- dultnak látják a sokféleség esetenként szabályozatlannak tűnő mozdulatait — azért ki- sebb-nagyobb problémák is előfordulhatnak. Kapnak „papírt” □ Milyen zavarok, hiányosságok üthetik fel a fejüket az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás területén? — kérdeztük Ihnáth Györgyöt, Nyíregyháza önkormányzata humán irodájának oktatási referensét. — A probléma gyökere elsősorban ott keresendő, hogy valóban megsokasodott azoknak a jogi vagy természetes személyeknek a száma, akik rendelkeznek tanfolyamszervezési jogosítvánnyal. És, ami ezzel együtt jár: a minisztéri- um(ok)tól kapott engedélyük alapján bizonyítványt adnak. Eddig, látszólag nincs is semmi baj. Van engedély, van tanfolyam, és kapnak „papírt” is a résztvevők. □ Akkor hát miért az aggodalom? Mi a „hiba" a munkanélküliség egyre nyomasztóbb réme leküzdésére szervezett kurzusokkal? ‘— Épp a napokban kaptunk egy körlevelet az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól, melyben a következőket közük: több esetben előfordult, hogy oktatási szervezetek — a munkaügyi központok által támogatott és a munkanélküliek képzésére, átképzésére szolgáA legkorszerűbb mérőműszerekkel felszerelt autódiagnosztikai műhely a nyíregyházi 110-es szakközépiskolában Harasztosi Pál felvétele ló — szakképzést szerveztek anélkül, hogy a jogszabályi előírásoknak eleget tettek volna. Nem vitatható □ Ha kérhetem, erről szóljon egy kicsit részletesebben, konkrétabban! Milyen előírások megsértéséről van szó? — Maradjunk az előbbi példánál: az ipari és kereskedelmi miniszter 12/1992. (IV. 4.) IKM rendelete „Az iskola- rendszeren kívüli, az ipari és kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szakmai oktatásról, képesítésről és minősítésről” egységesen szabályozza az e tárca szakmai fennhatósága alá tartozó szakképzés és szakképesítés feltételeit, valamint eljárásrendjét. Természetesen minden más ágazatnak szintén megvannak az ugyanilyen szabályozói, melyeket be kell tartani. Alapfeltétel pl. hogy az oktatás szervezője nyilvántartásba vétessen (az IKM esetében ezt a Humán- politikai Osztálytól kell kérni). Ez nem más, mint bejelentési kötelezettség. Az országosan egységes szakmai követelményeket is a főhatóságok határozzák meg, kötelező érvénnyel. A személyi és tárgyi feltételek színvonala sem felel meg minden esetben az előírtaknak. □ Egy valóban egységes követelmény- és vizsgarend- szer — ami az új szakképzési törvény életbe lépésének egyenes következménye kell, hogy legyen — elejét vehetné minden szakmai megalapozatlanságnak, megakadályozhatná az esetleg fedezet nélküli dokumentumgyártást. A vizsgán úgyis kiderülne a „Mekk- mesterség”. Nem így gondolja? — Valóban. A már most is meglevő rendeletek betartása és az egységes vizsgakövetelmények érvényesítése révén kerülhető el, hogy a szakmai képzés felhíguljon, olyan bizonyítványokkal csaphassák be a jóhiszemű embereket, melyek mögött nincs elegendő szakmai tudás. A képzés és átképzés fontossága — elsősorban a munkavállalást elősegítő hatása miatt — nem vitatható. Az sem lehet azonban kétséges, hogy az európai szinthez történő csatlakozási törekvéseink — és akár ismét idézhetem az ominózus körlevelet —, gazdaságunk versenyképességének a növelése csak elismert és bizonyíthatóan jó szakképzéssel és szakemberekkel oldható meg. Vagyis: szakmailag kifogástalan képzési programok, az objektív és szubjektív feltételekkel egyaránt rendelkező szakképző szervezetek és az európaival analóg követelmények kellenek. Minden egyes tanfolyam, kurzus, felkészítő vagy átképző esetében! Alapos tájékozódás Q Mit tud tanácsolni a mostani és leendő átképzősöknek? — Csupán egyet: még mielőtt beiratkoznának, tájékozódjanak alaposan minden feltételről. Mi az, amit kínálnak az oktatás szervezői, mire jogosít majd a vizsgadokumentum, és egyáltalán kik, mit, miből és milyen módon (keretek között, módszerekkel) oktatnak. Ha ezeket a dolgokat kellőképpen tisztázzák, vélhetően kevesebb lesz a csalódás és a „visszakért tandíj”. ________Tárca _ A z útmenti akácfasor takarásában lopakodva megy a két fiú. Nem igazi a takarás, hiszen már a novemberi fagy lerázta a lombokat, földre zsugorította a kötésig érő gizgazt. A szúrós fák között messzire látni, csak a Tisza füzes partja állja útját a tekintetnek. A szabolcsi település helység-névtáblája ide fehérük, már nem sokáig kell cipekedniük a fiúknak. A hófehér táblától kőhajításnyira tíz-tizenkét alacsony épület húzódik. Többségükről hiányzik a vakolat, a mész, a hiányos tetőkön, padlásokon szelek nyargalnak. A fiúk sunnyogva mennek. A nagyobbik—aki elől halad — meg-megáll, körbe forgatja a tekintetét. Bizonyára azt förkészi: nem jön-e kerülő, mezőőr, rendőr, vagyonőr, vagy efféle szőrös szívű ember. A nagyfiú (lehet vagy 15 éves) ormótlan nagykabátot visel, nem rá szabták. A derekát durva kötél övezi. Ha nagyot lép, kabátja alól kivillan a baltanyél, mint megannyi tárgyi bizonyíték. A kötélen kívül is hordhatná, mondhatni viselhetné a baltát. Am rejti. Észjárása, szándéka érthető. Ha a felsorolt emberek valamelyike felbukkan, egy vállrándítással az árokba dobják a fát, sliccüket babrálva úgy tesznek, mintha csak „fütyülnének". Dolguk végeztével pedig kimennek a kövesútra és andalognak, mintha csak a szomszéd falitNábrádi Lajos Tűzrevaló a fasorból ban lekésték volna a buszt. A fáért meg visszajönnek, amikor az este becsukja a szemét és jótékony homály telepszik a tájra. A kisebbik fiú bemutatása is megér pár mondatot. Lehet vagy tucatnyi éve, hogy az anyja világra (de milyen világra!) hozta. Göndör, fekete hajából néhány apró fehér toll világlik. Mélyen ülő szemei mint a gyémánt, úgy csillognak. Bazi nagy gumicsizmában szotyog a lába. ahogy lép. A nagyobbik fiú szálegyenes akác alatt rogyadozik. Szénásszekérhez jó volna vendégoldalnak. A kisebb a vékonyát cipeli lombostól, gallyastól. Az út szélén csikorogva fékez a piros Dacia. Mindkét fiúnak földbe gyökerezik a lába. Válldobásra, futásra készek. — Tőlem ne féljetek! — kiáltom nekik. A rémület elül az arcukon és bambán néznek rám. Közlöm velük: csak érdeklődöm, hol lakik Lakatos Lajos, a köszörűs. Megmondják. A nagyobbik fiúval pár szót váltok. —Miért nem apátok viszi a fát? Ő hol van? — Bement Niridházára, hátha akad valami fekete melója. — Hát anyátok? — Az meg bent batyuzik a faluba. — Hány tesh’éretek van? A kisebbik fiú a szabad bal kezét a magasba emeli és ma- szatos újjain hangosan számolja: ' — A Lajos, a Jani, Józsi, Éva. Erzsi. Az öt. — Menjetek csak! — biztatom őket. Mennek is. viszik a fát, hogy ki ne verje őket az Isten hidege. Földárverezés Nyíregyháza (KM) — Készülődhetnek a földárverezésre a napkoriak. Március 17-én reggel nyolc órakor 21 táblából válogathatnak a kulturház- ban tartandó liciten, ahol 2300 aranykorona-értékű, összesen 320 hektárnyi szántó, gyep, erdő vár új gazdára. Nyírmeggyesen március 18-a az árverezés időpontja. A helyi művelődési házban rendezi meg a kárpótlási hivatal a licitet, itt 270 hektár föld kerül kalapács alá mintegy 2900 aranykorona-értékben. Tiszaeszlár határa sok aranyat ér. Ezt igazolja, hogy közel 6000 aranykoronát jegyeztek be a 300 hektár árverezésre kijelölt szántóra és gyepre. A licitálás József-napkor, március 19-én lesz a helyi művelődési házban. Beregsurányban mindössze 90 hektár föld találhat gazdára március 22-én délelőtt tíz órától a művelődési házban. Az árverezésre kijelölt terület 1100 aranykorona értékű. Márokpapiban március 22- ét jegyzik majd be az új föld- foglalás napjaként. A délelőtt tíz órakor kezdődő árverezésen 1200 aranykorona-értékű szántó, erdő és gyep összesen 160 hektár várja új gazdáját. Nézőpont Hegyre homokot Balogh Géza V ajon milyen kép él rólunk a nagy országokban? A kis nemzetek fiainak rögeszmésen visszatérő kérdése ez, s minél kisebb egy nép, annál fontosabbnak tartja a franciák, az angolok, a németek véleményét. Óriási hát a tülekedés köztünk, s valóságos sorscsapásként érjük meg, ha egy-egy nyugati sajtótermékben netán megbírálnak bennünket valamiért. E kis országok ezért aztán mindent megpróbálnak, hogy kedvező színben tüntessék fel magukat, s eszükbe sem jut talán, hogy szélmalomharc mindez. A tapasztalatok ugyanis egyértelműen mutatják eme igyekezet hiábavalóságát: az irigyelt, s csodált országok állampolgárai a legtöbb esetben még arra sem képesek, hogy megkülönböztessék Budapestet és Bukarestet, Tanzániát meg Ugandát. De ne legyünk igaztalanok, nem csak az utca embere tájékozatlan. Sokszor még a politikusok fejében is összemosódnak a határok, a nemzetek legjellemzőbb sajátosságai. Lásd a trianoni békeszerződést, vagy a napjainkban játszódó boszniai tragédiát... Ezért még csak haragudni sem szabad nagyon rájuk, pláne nem a hétköznapi emberre. (Szálljunk magunkba, s tűnődjünk el azon, mi magyarok vajon különbséget tudunk-e tenni mondjuk Csád, meg Szenegál között...?) Az egyszerű franciára, angolra, németre már csak azért sem haragudhatunk, mert az utóbbi időkben nagyon sokat tesznek, hogy megsegítsék a távoli országok rászorulóit. Segélycsomagok tízezreit indítják útba, melyek közül soknak éppen Magyarország a címzettje. Hogy aztán e csomagokban néha mosolytfakasztó dolgok is kerülnek...? Előfordul, hogy az egyenlítői országokba bundát, a szibériaiaknak napozóolajat, a szabolcsiaknak meg almát küldenek. Azt mondom, mégsem ironizáljunk ezen. Örüljünk a használható holmiknak, köszönjük meg a segítő szándékot. Ne mondjuk azt, hogy: Hegyre homokot...?! Legyünk nagyvonalúak. Amilyen nagyvonalúságra csak a kis nemzetek képesek. Fehérgyarmat pályázati pénzből megteremtette a kistérségi televíziózás lehetőségét. Most továbblépnek és a műsort a fehérgyarmati fejállomás juttatja el Vásárosnaményba, onnan pedig kábelen jut el az előfizetőkhöz Molnár Károly felvétele Kommentár _____________ Ejnye-bejnye Bojté Gizella A z elmúlt hetekben több ismerősömtől hallottam, életveszélyesen megfenyegették. Ha valakinek beszélni mer, ha nyilvánosságra hoz bizonyos dolgokat, vagy feljelentést tesz bárhol is: nagyon megjárja! Nem teketóriáznak ám elvetemült felebarátaink: kinyírják az embert vagy bármelyik hozzátartozóját, itt nincs menekvés, jobb esetben súlyos testi sértéssel hagynak nyomot áldozatukon. S az emberek félnek. Valójában pedig annak van ret- tegnivalója, aki fenyeget. Nagyol véthetett az a világ ellen, akinek menekülnie kell embertársai megvetése elől, aki súlyos hátrány kilátásba helyezésével próbál kibújni az igazságszolgáltatás alól. A törvény szigora kevés, a rend őrei mi vagyunk. Ami abból áll, hogy a gonoszkodással, a szemét- séggel, a bűnnel merjünk szembenézni és tiltakozni ellene, mert lassan eltemet bennünket. Önbecsülésünk diktálja ezt. Nem biztos, hogy néhány hónap börtön vagy pénzbírság képes visszatartani a bűnözőket. Nekünk csak egyetlen fegyverünk marad, a tisztesség. Nem járhatunk úgy el, mint Charles Bronson a Bosszúvágyban, aki lelövöldözte a bűnözőket. De any- nyit legalább mondjuk, hogy ejnye-bejnye.
