Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

1993. február 11., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 7 Összefogással a közös célokért A környezetvédelem nemcsak egy falu, hanem az egész világ ügye Nemesített kőrisfa Beregsurányban Harasztosi Pál felvétele Cselényi György Beregsurány (KM) — Közgyűlést tartott a napok­ban a Beregsurányi Környe­zetvédelmi és Községszépítő Egyesület. A rendezvényen lapunk is képviseltette ma­gát, bár az országban kevés faluszépítő egyesület műkö­dik, de gondjaikkal, törekvé­seikkel bizonyosan nincse­nek egyedül. Talán az össze­jövetelen elhangzottak révén másoknak is a helyzetükön javító ötletük támad. Az ese­ményre még a határ túlolda­láról is érkeztek vendégek, mert a beregsurányiak ter­vei a megye határain is túl­szárnyalnak. Filep Gyula, a helyi önkor­mányzat képviselője megnyi­tójában elmondta: az egyesü­let négy éve alakult meg 12 alapító taggal, s hogy a kör­nyezetvédelem nemcsak egy falu, hanem az egész világ ügye. Szerencsére sokan gon­dolkoznak a környezetük szebbé tételén. Fásítják a falut Angalét Sándor, az egyesü­let elnöke kifejtette, hogy az országban a zöldmozgalom körülbelül 10 éves múltra te­kint vissza, és a célok megva­lósítását a környezetvédő la­pok jól segítik. Az egyesület idei terveiben a „Tiszta udvar, rendes ház” akció felújítása szerepel. En­nek jegyében létrehoznak egy bizottságot, amely a feltételek kidolgozása után ellátogat a portákra, s dönt a táblák oda­ítéléséről, elhelyezéséről. Fásítást is szerveznek. Az elképzelések szerint a falu házai elé, vagy a kiskertekben társadalmi munkában egy-egy fenyőfát ültetnek. Ebben min­den bizonnyal a helyi önkor­mányzat, a téesz, az iskola, az egészségügy, a határőrség és a kereskedelmi egységek is részt vesznek. A fásításból ter­mészetesen nem maradnak ki a közületek, intézmények és az egyház területei sem. A községben a szemét ösz- szegyűjtése és elszállítása ér­dekében már néhány konténert elhelyeztek, de azok száma nem elegendő. Szeméttároló telepet kellene kijelölni. Fon­tos lenne a polgármesteri hi­vataltól nem messze lévő trá­gyatelep felszámolása. Nagy gond, hogy a termelőszövet­kezetben elhullott állatok nin­csenek megnyugtató módon elhelyezve, a tetemek szana­szét hevernek. Egy állathulla- temető megépítése elkerül­hetetlen. Valamennyi jelenlévő egye­tértett abban, hogy a környe­zetvédelemben átütő siker az emberek nagy része szem­léletváltozása nélkül nem ér­hető el. Angalét Sándor alapított egy helyi újságot, amellyel az in­formációáramlást szándékszik gyorsabbá és alaposabbá ten­ni. A környezetvédelmi cso­portot az Autonómia Alapít­vány 60 ezer forinttal támogat­ja. Az összegből az óvodai és iskolai nevelést szeretnék tá­mogatni, környezetvédelem­mel foglalkozó lapokat rendel­nek, és szemléltetőeszközöket szereznek be. Felszólalásában Filep Gyu­la egyebek mellett arról be­szélt, hogy Beregsurány a Be- reg egyik legszebb faluja volt, három uradalommal, s ugyan­annyi kúriával. Ebben közre­játszott az is, hogy a városok­ba ezen a községen minden­képpen keresztül kellett men­ni. A lakók sokat adtak a tele­pülésre. A környezetvédelmi helyzet javításában az önkor­mányzatra szintén szerep há­rul, mert az utóbbi húsz évben az állampolgári fegyelem so­kat romlott. Óvatos turizmust D. Pete István természet­felügyelő több mint 10 éve vé­gez természet- és környezet­védelmi munkát. Úgy látja, e terület a gazdasági élet minden gondját magán viseli. Sajnos sok dolog természetvédelem­mel szemben elsőbbséget él­vez. Szemléleti probléma, pénz- és lehetőséghiány jel­lemzi a helyzetet, pedig a táj­védelmi körzetben pótolhatat­lan természeti értékek vannak. A vízutánpótlás milliókba ke­rül, ebben a vízügyi szakem­berek is ludasok. A nemzeti parkok pénzkeretét lefaragták, ugyanakkor a költségek emel­kedtek. Balogh Árpád a Felső-Ti- sza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője a ter­mészetvédelmi munkát misz- szióhoz hasonlította. Javasol­ta, hogy a környezetünk jelzé­seit — mint egy beteg ember a tüneteket — vegyük komo­lyan, s lehetőleg a bajok mel­lett nem menjünk el. A termé­szet csak akkor nyújt élményt, ha nem bánnak vele felelőtle­nül. Ráski György, a helyi iskola igazgató-helyettese arról adott tájékoztatást, hogy két éve újra gyerekzsivalytól hangos Beregsurány. Az alig megkö­tött vakolatú épület köré virá­gokat és fákat ültettek a tanu­lók közreműködésével. A ter­mészet óvása akkor válik iga­zán bennsőjükké — fejtette ki —, ha maguk is tevékeny­kednek érte. Arra a fára igazán ügyelnek, amelyet ők locsol­tak, s azt a virágot nem tapos­sák ki, amelyeket ők gondoz­tak. Kérte, merjenek rájuk bízni testhezálló feladatokat. Határ menti összefogás Hacsa József önkormányza­ti képviselő már látott olyan falvakat, ahol nagy számban díszfák vannak. Azt is szóvá tette, hogy a kis településeken élőknek, ha valamit el akarnak érni, (víz, gáz, csatorna...) mindenért a zsebükbe kell nyúlni, míg a fővárosi embe­rek egy sor dolgot ingyen kap­nak. Dalmai Árpád, a Bereg­szászról érkezett vendég az együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kérte: a surá- nyiak és a kárpátaljaiak pró­báljanak közösen cselekedni, s az eredmény biztosan nem marad el. Az összefogás azért is lehetséges, mert sok ember rokona a határ túloldalán él. Papp László, a határőrség képviselője arról adott számot, hogy a környezetvédelmet ők is igyekeznek elősegíteni. Sze­rinte sok házi üzemanyagkutat létesítenek, de a szabályokat nem mindenütt tartják meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságban keletkező gallyak és egyéb hulladékok megsemmisítésére is nagyobb figyelmet kellene fordítani. Veszélyes hulladékok Atomhajó m Oslo (MTI) — Oroszország Nem tervezik a szelektív szemétgyűjtést Nyíregyháza (Horányi Zsu­zsa) — Nyugat-Európában gyakran látni, hogy a szemét- tároló konténerekben külön helyre kerül az üveg, a mű­anyag, a papír és egyéb hulla­dék. Ez az újrafelhasználás szempontjából fontos. Nyers­anyagszegény országunkban miért nem lehet ezt megvalósí­tani? Érdeklődtem a Nyíregyházi Köztisztasági Kft.-nél, hogy tervezik-e Nyíregyházán a szelektív szemétgyűjtést. — Azt még nem, de a ház­tartásban fellelhető veszélyes hulladékok gyűjtésére már benyújtottuk pályázatunkat az önkormányzathoz — tudtam meg Soltész József igazgató­tól. — A városunk polgárai­nak életvitele során keletkező veszélyes hulladékok szerve­zett begyűjtésének és átmeneti tárolásának lehetőségeit keres­sük. — Nincs szabályozva a háztartásokban keletkező ve­szélyes hulladékok kezelése... — A gyakorlat az, hogy megkülönböztetés nélkül a kommunális hulladékokkal kerül ki a szeméttárolókba. Ez a kommunális hulladéklerakó legnagyobb veszélyforrása. Nem ritka, mikor fasorokban, külterületeken illegális lera­kók felszámolása során, a környezeti károkat hátrahagy­va kerülnek ezek begyűjtésre. Felismerve a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, úgy határoz­tunk, hogy fölvállaljuk a la­kosság körében keletkező ve­szélyes hulladékok begyűjté­sét és végleges elhelyezéséig történő kezelését. Kísérleti jel­leggel indulunk, az első lomta­lanítási akcióval egybekötve, március végén, április elején. — Melyek a veszélyes ház­tartási hulladékok? — Gyógyszermaradék, szárazelem, gombakkumulá­tor, kimerült akkumulátor, fénycsövek, izzólámpák, fá­radt olaj, használt étolaj, ola­jos rongy, flakon, hajtógázos palackok. — Hogyan tervezik a be­gyűjtést? — Egy zárt Ifa típusú teher­autó átalakításával mozgó be­gyűjtő autót alakítunk ki. A begyűjtést szombati napokra tervezzük. Négy nagy körzetre osztottuk a várost. Körzeten­ként két-három állandó be­gyűjtőhely lesz, és meghatáro­zott útirány szerint, mozgó be­gyűjtőkocsi járja a város ut­cáit. a tenger mélyéről felszínre kívánja hozni azt a két, nuk­leáris fejjel ellátott torpedót, amely a norvég partoknál négy éve elsüllyedt szovjet atom­tengeralattjáró fedélzetén ta­lálható, és mára környezeti bombává vált. Mivel a hajó egészben nem emelhető ki, a torpedókat leválasztanák a tengeralattjáróról, és elkülö­nítve emelnék a felszínre. A Komszomolec nemzetközi vi­zeken 1685 méterrel a tenger­szint alatt fekszik. A hajótest reaktorából egy év óta szi­várog a nukleáris fűtőanyag, ám norvég szakemberek sze­rint a környéken kifogott és megvizsgált halak testében nem észleltek veszélyesnek mondható sugárzási értéket, ezért hagyni kellene a tenger­sírban, mert megmozdítása esetén újra működésbe léphet a reaktor. Téli madárlesen Nyíregyháza (KM - Jakab Gusztáv) — Sokak szemében afféle holt időszak a tél. Pedig aki egy kicsit is jártas a ter­mészet dolgaiban, s nyitott szemmel jár, sok érdekes ma­darat megfigyelhet erdőn-me- zőn, de még a városi beton- dzsungelben is. A város szennyezett levegő­je kevésbé hűl le, mint a kör­nyező mezőké, pusztáké, ezért a fázós madarak szívesen húzódnak be a parkokba, ker­tekbe. Az emberrel szemben kevésbé bizalmatlanok, így a megfigyelésük is könnyebb. Az első téli vendégek, a cinegék októberben jelennek meg, ők a közeli erdőkből köl­töznek a városba. Az igen élénk, örökmozgó kismadarak két fajával találkozunk: mind­kettőnek sárga a melle, de a széncinegének keskeny fekete szakálkája is van, a kékcinege pedig égszínsapkát visel. A feketerigó állandó mada­runkká csak az utóbbi harminc évben vált — feltehetőleg az urbanizáció hatására —, nyári rovartáplálékát télen a városi fák bogyóival váltja fel. Nyíregyháza csendesebb ut­cáin (például a Honvéd utcán) tin nevében (Fringilla coelebs) is megörökítette ezt a sajátos cölibátust (nőtlenséget). Csat­lakozik néha a csapatokhoz a félelmetes csőréről ismeretes meggyvágó is, amely nevéhez hűen akár a meggymagot is szétroppantja. Más pintyfélék, mint a süvöltő vagy a csíz, vi­szont szívesebben élnek ma­gukban vagy csak néhány fős csapatokban. A sóstói erdő környékén gyakran találkozhatunk rigók­kal. A már említett feketerigón kívül a szőlő- és fenyőrigóval, amelyek akár százas csapatok­ba is összeverbuválódnak. A nagyobb termetű léprigó ked­vence a Tölgyes csárda kör­nyéki tölgyeken élősködő fa­gyöngy bogyója. Ezeknek a madaraknak az azonosítása amatőr természetbúvárok szá­mára sem jelent gondot, ám néhány faj felismerése részint a rejtőzködő életmód miatt már tapasztalatot igényel. Nem is gondolnánk, milyen gyakori télen a városban az ökörszem, amelynek legtöbb­ször csak fémesen csengő pittyegését hallani. A közvéle­ménnyel szemben nem ez a legkisebb madarunk, hanem a A süvöltő november közepétől gyakran találkozhatunk vegyes pinty­csapatokkal, amint kedvenc csemegéjüket, a kőrismagot fogyasztják. Köztük a leggya­koribb a hamvaszöld színű zöldike és a tarka tengelic. A csodaszép énekéről ismert er­dei pintyek is megtalálhatók a csapatban, de csak a hímek, mert az „asszonyok” télire el­vonulnak. Tavasszal, mire a tojók megérkeznek, a hímek már felosztják a területet, s fél­tékenyen védik is. Az a hím, amely télire elvonul vagy késlekedik, hoppon marad, s azon az éven már nem talál párjára. Egy leleményes ter­mészettudós az erdei pinty la­nálánál alig csöppebb sárgafe­jű királyka. Az apró madárkát mágnesként vonzzák a fenyő­csoportok, ahol apró rovarok után kutat. A madár alapszíne halványzöld, fején aranysárga sávval, minden bizonnyal in­nen kapta a nevét. A cinegék, pintyek és rigók után a városba merészkednek a ragadozók is. A külvárosi kertekben mindennapos lát­vány az alacsonyan, fák, bok­rok között vadászó, portyázó karvaly. Igazi különlegesség­nek számít a városban néhány ragadozó — az északi tund­rákról érkező kissólyom, vagy a galambokra éhes héja — megjelenése. Környezetünkért Önkormányzatok támogatják az alapítványt Nyíregyháza, Budapest (KM - K. D.) — Az állami tá­mogatások csökkenése és az anyagi források beszűkülése egyre kevésbé teszik lehetővé, hogy az önkormányzatok saját erőből képesek legyenek megoldani környezetvédelmi gondjaikat, megvalósítani programjaikat. E visszás hely­zetet felismerve hozta létre a Környezetünkért Egyesület és az Ökofinánc Rt. az Alapít­vány az önkormányzatok kör­nyezetvédelmi támogatására nevű szervezetet. A célok megvalósítása érde­kében sorsjegyek kibocsátását határozták el, a múlt év máju­sától árusítják a KÖRNYEZE­TÜNKÉRT borítékos sorsje­gyet, mellyel 20 forintért 20 és 100 ezer forint közötti nye­reményre tehet szert a szeren­csés vásárló. S az sem mel­lékes, hogy a haszon nem a ki­bocsátó cég kasszáját gyara­pítja, hanem az önkormányza­tok környezetvédelmi beru­házásainak fejlesztését szol­gálja; a támogatásokat pá­lyázat útján lehet elnyerni. Ez a forrás természetesen nem oldja (oldhatja) meg e mostohán kezelt terület gond­jait, de segítséget nyújt. Nem véletlen, hogy számos önkor­mányzat anyagilag is támogat­ja az alapítványt, mások a sorsjegyek terjesztésére vál­lalkoztak. Az elképzelések között sze­repel — ezért az alapítvány tárgyalásokat folytat a mun­kaügyi központokkal —, hogy a munkanélküliek bevonásá­val enyhítsenek a közös gon­dokon. A terjesztők a munka­nélküli-segély mellett vehetik fel a sorsjegyárusítási jutalé­kukat, egyúttal enyhítenek az alapítvány terjesztési gond­jain.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents