Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
1993. február 11., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 „Csak a testünkön keresztül...” A gépeket akarták elvinni a megszálló kommandósok a nagyhalászi zsákgyárból Nagyhalász (KM - BE) — Képzeljük el, van egy haragosunk, aki innen háromszáz kilométerre lakik. Odautazunk, elverjük, eltörünk rajta egy botot, majd visszaérve felszólítjuk az útiköltség és a bot árának megtérítésére, különben feljelentjük a fizetség elmulasztásáért. Körülbelül ez a helyzet jelenleg a nagyhalászi úgynevezett kommandós megszállás után. De mi is történt valójában a nagyhalászi zsákgyárban? A dolgozókat kizavarták Február 6-án reggel kommandós csoport jelent meg a nagyhalászi Nyírpolipack Kft. telephelyén, élén Bereczky Károllyal a Kender Juta és Po- litextil Vállalat budapesti vezérigazgatójával. Az elmondások szerint 20 szerelő és mintegy 50 kommandós biztonsági őr vonult be a gyárba botokkal, 15-20 farkaskutyával. Az üzem területén tartózkodó dolgozókat kizavarták és hozzáfogtak a gépek leszereléséhez. — A Kender Juta 96 százalékban érdekelt ennél a kft.- nél — foglalja össze az előzményeket Koleszár Gyula, a nagyhalászi kft. ügyvezető igazgatója. — Azzal az ürügygyei, hogy nem fizetjük a bérleti díjat, január 15-én 15 napos felmondási időt adtak. Mi a 11 milliós elmaradásból a felszólításra 5 milliót határidőn belül kifizettünk, de további egyeztetésre nem volt mód, mert megszállták a gyárat. Gyorsan híre ment a faluban, elviszik a gépeket, oda a munkahely. Szombaton közel háromszázan gyűltek össze a gyár előtt, eluralkodott a pánik és a lincseléses hangulat, a kommandósok levették a szájkosarat a farkaskutyákról. A munka nem állhat meg Többen azt kiabálták: csak a testünkön keresztül vihetik el a gépeket. Állami tulajdonban — Nagyhalászban évtizedek óta ez az üzem adja a megélhetést az itt élőknek — halljuk Szoboszlai Ottó polgár- mestertől. — Természetes, hogy a dolgozók féltik a munkahelyüket, hiszen már így is 50 százalékos a faluban a munkanélküliek aránya. El sem tudom képzelni, mi történne, ha ezek az emberek az utcára kerülnének. Minden módot meg kell találni, hogy a dolgozók foglalkoztatása folyamatos maradjon. Délután a dolgozók betörték a gyárkaput. Közben megérkezett a rendőrség is. Szerencsére komoly incidens nem történt, a tömeg nyomására a teherautóra pakolt gépeket visszarakták. Mivel vannak olyan gépek, amelyeket két műszak alatt lehet csak újra használhatóvá tenni, a nagyhalásziak a termelés kiesése miatti kárt 5 millióra becsülik. A vezérigazgató álláspontját ismerjük a tvinterjújából. Azt nyilatkozta: azért akarták elvinni a gépeket, mert azok a nagyvállalatnak 20 millió forintos tiszta nyereséget jelentenek. A halásziak szerint azokat a gépeket vitték volna el, amelyek a jelenlegi csőd- egyezség folyamatában még állami tulajdonban vannak, és a kft.-nek a nyereséget hozzák. Amint mondják, az itt megtermelt hasznot mindig elszívta a főváros. Az ügy ezzel nem fejeződött be, inkább elkezdődött egy folyamat, amelynek a nagyhalászi gyár önállósodása lehet a vége. Nem biztos, hogy a fővárosiak belenyugszanak a kudarcba. Ezért kérdeztük meg Négyest Miklós alezredest, a nyíregyházi rendőrkapitányság vezetőhelyettesét, aki szolgálatban volt a tömegjelenetnél, hogyan lehet ezt a kérdést kezelni? — Elég feszült volt a helyzet, végződhetett volna Balázs Attila felvétele másképpen is, de estére elcsendesedtek az indulatok. A vagyoni vitákat nem az utcán, hanem a bíróságon kell elrendezni. A legfontosabbnak ezzel kapcsolatban azt látom, hogy a kommandósok alkalmazásának és tevékenységi körének szabályozására sürgősen jogi állásfoglalásra lenne szükség. # Ki hívta Önöket Nagyhalászba? Már épp hívni akartuk telefonon a pesti vezérigazgatót, a megtörtént események után változtatott-e álláspontján, amikor a gyárba a fővárosi cégtől telex érkezett. Abban a vezérigazgató felszólítja a kft. ügyvezetőjét, hogy térítsék meg a február 6-i nagyhalászi kiszállás költségeit, amely — nem olcsók a kommandósok — 2 és félmillió. Mert ha nem, jogi útra térnek. Remélhetőleg az lesz a jogász első kérdése: és ki hívta Önöket Nagyhalászba? Reggeli autós, bosszantó sorompó Nyíregyháza-Sóstóhegy (KM - Mező) — Minden reggel bosszankodással kezdik a napot azok, akiknek útja az Úttörő utcát átszelő sorompón keresztül vezet. A reggeli csúcsforgalom idején hosszú sorok kígyóznak a pirosat jelző lámpák előtt, miközben véget nem érő tehervonatok kattognak a síneken. Létezik ugyan egy földút, amely alkalmas a sorompó elkerülésére, de esőben, hóban ezen közlekedni nem lehet. Az---------------Tárca — önkormányzat többször tervezte már ennek az útszakasznak a rendbetételét, de erre a mai napig még nem került sor. Marad tehát a várakozás. Sóstóhegy állomásfőnökét, Vas Györgyöt kérdeztük, miért éppen akkor bonyolítják a teherforgalmat, amikor a legtöbb ember munkába indul. —A mi állomásunk csak fogadja a mindkét irányból érkező szerelvényeket — tájékoztat —, a vonatok indítását máshol végzik. A teherforgalom nem állandó menetrend, hanem 12 órás terv szerint zajlik. így naponta változik az, hányszor van zárva a sorompó. Reggel fél hét és fél nyolc között menetrend szerint 3 személyszállító vonatot fogadunk. Ezt egészíti ki a teherforgalom, ami a jelzett időszakban átlag 3-4 szerelvényt jelent. Ezek elhaladását természetesen meg kell várni. A sorompó egyébként 10 percnél tovább soha nincs lezárva. Mivel a vonatközlekedésben változás nem várható, ezért mindenkinek úgy kell elindulni otthonról, hogy számítson a néhány perces várakozásra. Amint azt Romanovits Istvántól, a Városfejlesztési Iroda helyettes vezetőjétől megtudtuk, ebben az évben nincs arra remény, hogy a sorompót megkerülő műút elkészül. Jelenleg a szennyvízvezeték lefektetése folyik a területen, s ha a központi céltámogatás megérkezik, ebben az évben sor kerül még az ivóvízvezeték megépítésére is. Ha ezeket a munkákat elvégzik, akkor következhet az útépítés. Kérdéses viszont, hogy a szükséges fedezetet mikor tudja biztosítani az önkormányzat. ív’ ezét ölében keresztbe A téve ült a félhomályban. Cefetül érezte magát. Feje mintha hordónyira dagadt volna. Mintha elefántok tapostak volna nyakán. A nyaki főütőeret tapogatta. Némi megkönnyebbülést nyújtott, hogy szíve egyenletesen vert. Mélyeket lélegzett, de az abroncs csak nem akart ereszteni. Téblábolt a lakásban. Már éppen tizedszer készül kávét inni. Csak éppen annyit, hogy lefoglalja magát. Nem is a kávé ízéért, nem is hatásáért, csakhogy valamivel lefoglalja magát néhány percre. Alkoholt nem akart fogyasztani, mert úgy érezte, hogy a pillanatnyi kábulás után annál keservesebb lesz a kijózanodás. Györke László Nihil Félúton a konyha felé mégis meggondolta magát. Nem. Ebből is elég lesz. Lehet, hogy éppen ezért lüktet annyira a feje, mert túlpörgette magát... Észrevette a konyhaszekrényen a csavarhúzót. Itt áll már néhány napja. Hogy miért nem tette a helyére? A fene tudja. Valahogy, amióta időmilliomos lett, semmihez sincs ereje. Lassan a kezébe vette a szerszámot. Lógott az egyik kilincs. Behúzta a csavart. Megmozgatta. Egészen más fogás esett rajta. Aztán ösztönösen ment a következő ajtóhoz. Hát perszej annak is lógott a kilincse. Érdekes, eddig észre sem vette, csak az előzőtől félt, hogy egyszer kiesik, aztán vagy kinn reked vagy benn. Ha már elkezdte, végigjárta az egész lakást. Mikor befejezte a „munkát”, egy villanásnyira visz- szatért az a régi jó érzés, mint amikor jól kidolgozza magát az ember. Persze, ez kicsi, pöttöm munka volt, csupán ennek arányában csapta meg a jó érzés is. Mert nyomban ott volt utána a nagy valóság: reggel nem (sem) kell bemennie, mert nincs hová... yj» ttől megint hatalmába JJj kerítette az a rettenes érzés, amitől újra a fejébe tolult a vér, s attól félt, hogy egy ér egyszer csak megpattan ott belül. Egyik percről a másikra visszazuhant a semmibe. Kezét ölében keresztbe téve csak ült a félhomályban és nehéznek, végtelenül nehéznek érezte magát. Nézőpont ) Adózunk, adózunk Györke László n égi vicc: adórendit szerünk svéd, bérünk albán, de most nem erről akarok szólni. Inkább arról, hogy lassan már semmi sem lesz kis hazánkban, amiért, amire, amihez ne kellene adót fizetnünk. Kezdetben vala, ugye, az szja, aztán az áfa, majd a kétkulcsos áfa. Ezt nyilván — csupán egy jó „kupa” kell hozzá — lehet tovább kulcsosítani. Miért ne, hiszen hét bőrt lehet állítólag lenyúzni rólunk. Na, de ez mind semmi! Bár, ha eszem, ha iszom, ha rágyújtok, ha levelezek, ha olvasok, ha utazom, kinek fizetek még azonkívül, hogy már így is leróttam a díjat— azon felül, amit a dolog ér — a nagy-, a kiskernek, fizettem érte luxus-, fogyasztási és ecetera adót, most még ráadásul eszem, iszom, füstölök, írok, olvasok utazom a (kétkulcsosnak. Akkor kezdtem az adófizetés végtelen „lehetőségeitől” szorongást érezni, amikor megadóztatták a költségtérítést. Ami, ugye — ha csak nem volt valakinek lehetősége a „visszaélésre” — gyakran a valós kiadásokat sem fedezte. A minap hallottam a nyugdíjasok fórumán, hogy a szakszervezeti segély is adóköteles 499 forint felett. Tehát ennyi után még nem kell adót fizetni. Nem csoda, ha a nyugdíjas pedagógusok tiltakoztak! nak). De hát nincs mit tenni, „a szabál az szobái”. Rebesgetik már egy ideje, hogy a családi pótlék is adóköteles lesz. Hurrá! Amit ad alanyi jogon a tb, abból majd lecsíp, szintén alanyi jogon, az APEH. Aztán ott van az önadózás, az önbevallás. Eddig milyen egyszerű volt az alkalmazottaknak: megbízták az ahhoz értő kollégát, aki annak rendje és módja szerint elkészítette adóbevallásukat. Ám most más a helyzet: ha valakinek a bérén kívül bárminemű más jövedelme volt — lett légyen az, mondjuk, tanszersegély, ne adj'isten valamiféle tiszteletdíj vagy valami hasonló — akkor bizony ülhet neki a bevallásnak. De ki ne maradjon ám semmi pluszjövedelem, mert, ha valaki valamit eltitkol akár készakarva, véletlenül — jaj annak! Próbafülke Balázs Attila felvétele Kommentár Röplapok Baraksó Erzsébet A nnyi mindent le kellett már nyelnünk rendszerváltás címen, ám minden képzeletünket felülmúlja az a röpcédula, ami a napokban került forgalomba. Egyebek között a következőket tartalmazza. Idézet: „A kormány két és fél év alatt szinte teljesen tönkretette azt, amit mi... évtizedek alatt megteremtettünk." Továbbá: „Politikai elfogultságból feladták a korábbi szovjet és más hagyományos piacainkat." Azután: „...megtűri az újfasiszta, nacionalista csoportokat, sőt szövetkezik velük." Majd: „a kormány az országot és a környező államok magyarságát a szomszéd országok kénye- kedvére szolgáltatta ki, s e politika következtében Magyarország idegen érdekekért háborúba sodródhat szomszédaival.” Ki tette tönkre az országot? Milyen okok játszottak közre, ami miatt dugába dőlt a szovjet piac? Ki szövetkezik a nép ellenségeivel? Ki szolgáltatta ki a határokon túl élő magyarokat? Hátulgombolós kisgyermeknek néznek bennünket, mintha nem tudnánk, ki igyekezett megszabadulni a csődtömegtől, amikor már nem volt más kiút? Már a történelmi tények sem számítanak, hogy így összemossák Trianont a mostani rendszerváltozással? Nagy a nép iránti felelőssége minden közszereplést vállaló személynek, politikai szervezetnek, kivált ha az emberek hangulata pattanásig feszül. Nem kellene arra jogosult pártatlan, független szervezeteknek megvizsgálni, hogy hol kezdődik, és meddig terjed a politikai uszítás fogalma? A röplap az „egyszerű embereket” szólítja meg, sorakozzanak fel e párt mögé. Sokan vagyunk egyszerű emberek, ostobák azonban nem vagyunk. El kell azonban ismerni a toborzót kibocsátó MSZMP következetességét: a röpcédula minden betűje az elsőtől az utolsóig — vörös. Annyi mindent le kellett már nyelnünk, de amit e szín jelképezett a röplapozó párt zászlaja alatt, azzal az egyszerű embereket már nem lehet megetetni. Az elkerülő út építésére még sokáig kell várni
