Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
SPORT 1993. február 8., hétfő Kelet-Magyarország 15 Mi lett volna, ha mindenki egészséges? Idegenbeli győzelemmel kezdtek a kisvárdai hölgyek Jankovicsot két komlói is szabálytalanul szereli Szekeres Tibor felvétele Nem sikerült a négy közé jutás Pankráció kosárlabda helyett Nyíregyháza (KM - Mán. Bodnár T.) — Márciusban világbajnokságon vesz részt férfi kézilabda-válogatottunk, ezért a bajnokságot alaposan felpörgették. Az alsóházban játszó nyíregyháziak vasárnap délután a nagy rivális Komló ellen búcsúztak a rájátszás első körétől. Komlón a baranyaiak egy góllal nyertek, a visszavágót a hazaiak nem a legjobb előjelekkel várták, hiszen nagyon sok volt a sérült, nem teljesen egészséges játékos. Nyíregyházi KC-Komló 26-19 (14-8) Bujtosi csarnok, 2 ezer néző, v.: Keszi, Lövész. NYKC: Boczák - Tóth 6/2. Hellinger 3, Jankovics 4. Kerekes 1, Be- rényi 4, Kun 4. Csere: Szabó (kapus), Medve 3/3, Tóvizi 1. Edző: Szőke István és Bartha Dénes. Komló: Horváth - Szentes 1, Bognár 5, Takács, Tolsztih, Czakó 4, Keszthelyi 9/3. Csere: Fata (kapus), Papp, Burán. Degré. Edző: Skaliczki László. Kiállítások: 8, ill. 4. Hétméteresek: 6/5, ill. 4/3. A baljós jelekre rácáfolva jól kezdtek a hazaiak. Igaz a védekezésben be-becsúsztak hibák, ám a támadások végén gyakorta rezdült a komlóiak hálója. A hetedik percben még nem (3-3), ám ezt követően mindig megnyugtató volt előny, sőt a félidő végére már magabiztossá vált a vezetés. Ennek ellenére volt mitől tartani, hiszen nemrégiben a debreceniek ellen is hasonló különbséggel zárták az első félidőt, aztán kínlódás lett a vége. A legnagyobb problémát az okozta, hogy erővel bírják-e majd a házigazdák. Nos, bírták, igaz szünet után már jobban akadozott a játék, de szerencsére a komlóiak nem voltak csúcsformában. A hazaiakat feltétlenül dicséret illeti az első félidei játékért, és a nagy akarásért, amely végül a sikert eredményezte. így sikerülhetett győzelemmel búcsúzni, és az alsóház legjobb helyéről várni az áprilisi folytatást. Az első párosításban a ceglédi együttes lesz az ellenfél. Szőke István: Szorosabb mérkőzésre számítottam, de szerencsére játékosaim ötletes támadójátékkal rukkoltak elő. Ez a körülményeket figyelembe véve dicséretes. Skaliczki László: Gratulálok a hazaiaknak. Győzelmük megérdemelt, mert a játék minden elemében felülmúltak minket. *** Az NB I-es női kézilabdabajnokság második körének első mérkőzésén idegenben, a TFSE otthonában lépett pályára a Kisvárdai SE. A találkozón beigazolódott a szabolcsi tréner. Berzsenyi Mária jóslata. Ő ugyanis úgy vélte, hogy csak az egyetemisták ellen lehet bármiféle keresnivalója csapatának. Bár az idegenbeli győzelemben ő sem bízott igazán. TFSE-Kisvárda 17-19 (9-9) Alkotás u„ v.: Koutny, Sziklai. KSE: Demeter B. — Demeter A. 3, Fodor, Agárdi 1, Prock 4, Ignatyenkó 3, Szántó 2. Csere: Tóth (kapus), Zagyi- raka 5/5, Huszák, Kulcsár 1. Edző: Berzsenyi Mária. Kiállítások: 2 perc a vendégeknél. Hétméteresek: 6/6, ill. 5/5. A válogatottakkal is megerősített fővárosiak ellen nagy bravúrt vitt véghez az alsóházban eddig pont nélkül sereghajtó szabolcsi csapat. Ezzel az eredménnyel a két gárda helyet cserélt a tabellán. Salgótarján (Molnár Béla) — A tét rendkívül nagy volt: az NB I-es férfi kosárlabda-bajnokság B-csoportjának legjobb négy csapata közé kerülni, s ezáltal a rájátszásban a felsőházba jutásért küzdeni. Egy lapra tett fel mindent a nyíregyházi Tanárképző gárdája, szombaton otthonában mégis a Salgótarján harcolta ki ezt a jogot. Salgótarjáni KK-Nyh. Tanárképző 62-56 (34-30). Salgótarján, 900 néző. V.: Szilvássy, Lugossy. Tanárképző: Fejes 4, Taraszov 15, Skurin 17/6, Sitku 9, Bartók 5. Csere: Szemerszki 4, Cservék 2. Edző: Elek Tamás és Sallai József. Az eredmény alakulása: 5. perc: 11-9, 11. p.: 24-13, 17. p.: 34-22, 24. p.: 36-37, 30. p.: 47^5, 38. p.: 55-56. Fejes sikeres ziccerdobásával kezdődött a mérkőzés, de a Salgótarján gyorsan fordított. Már a kezdés utáni rettentően kemény harcból — mondhatni verekedésből — kitűnt, nem mindennapi a mérkőzés tétje, ennek ellenére a 6. percben mindössze két-két személyi hibát olvashattunk a csapatok nevei mellett. A hihetetlenül kemény küzdelemnek tudható be a rendkívüli kosárínség is, a játékosok alig-alig találtak be a nagy lökdösődésben a kosárba. Taraszov messze nem tudott olyan eredményes lenni, mint a múlt heti mérkőzésen, ennek ellenére az ő, és Skurin pontjaival tartotta a lépést a vendég csapat. A második játékrész csodálatosan indult a főiskolások számára, hisz átvették a vezetést, és ezután felváltva estek a kosarak. Felborzolódtak a kedélyek, mert a hazaiak időmérője több alakalommal is szabálytalanul újraindította a 30 mp-es támadási időt mérő órát a hazaiak támadásainál, s a mérkőzés fővárosi ellenőre nem volt hajlandó korrigálni és figyelmeztetni őt. Mindén egyes dobóhelyzetért kegyetlenül meg kellett küzdeni, valóságos pankráció folyt kosárlabda helyett. A játékvezetők tétlenül nézték a verekedést, ez a mérkőzés meghaladta a tudásukat, képességüket. Lélegzetelállítóan alakult a végjáték, ahol az utolsó percben még egy ponttal a nyírségiek vezettek, de a fellángolásnak ezzel vége is lett. Az öldöklő fizikai és idegi harcot a hazaiak jobban bírták. A Tanárképző küzdött, hajtott, az akaráson nem múlott, de ezen a pályán, és estén most ennél többre nem tellett. Bánatra semmi ok, az alapszakaszt várhatóan az 5. helyen fejezi be az Elek—Sallai legénység. Csúfos hazai vereség A lélektelen játékra nincs magyarázat Év eleji látogatás a Kisvárdai Sport Egyesületben Megalkuvás, kompromisszum árán tartható fenn a klub Annyira azért nem állunk jól, hogy szakosztálybővítésre gondolhassunk — mondja Demeter László, a KSE elnöke a szerző felvétele Nyíregyháza (Horányi Zsuzsa) — Veszprémben, szoros küzdelemben 3-2-re nyertek a hazaiak a nyíregyházi Tanárképző NB I- es férfi röplabdázói ellen. A főiskolások itthon, visszavágásra készültek. Nyíregyházi Tanárképző- Veszprém 6-3 (-13, -11, -11) Stadion játékcsamoka, v.: Varga, Zalánfi. Tanárképző: Járosi, Izsai, Bugyi, Bamucz, Horváth, Mondi. Csere: Kuszkó, Hengsperger. Edző: Járosi János. Az első perctől a vendégek vezettek, a hazaiak csak néhány percre vették kezükbe az irányítást. A veszprémiek mezőnyben nem ismertek elveszett labdát. Szerencséjük is volt, mert a bírók elsiklottak a szabálytalanul ütött labdáik felett, és azon, hogy a hálóhoz értek. A második szettben már 7 ponttal vezettek (4-11), mikor a hazaiak felcsillantottak valamit abból a játékból, amit valójában tudnak. Sikerült felzárkózni (10-11),' de ezzel mintha minden puskaporukat ellőtték volna. A vendégek jobban összpontosítottak és a pontjaik sem maradtak el. A nézők azt várták, hogy majd a harmadik játékrészben fordítanak a főiskolások, de nem így történt. A vendégek biztos előnyre tettek szert (0-7). Megismétlődött az előző játszma, a hazaiak még felzárkóztak (11-11), de innen már egy pontot sem engedélyeztek a veszprémiek. A vereséget nem lehet megmagyarázni. A hazaiak gyenge játékára nincs is magyarázat. Enerváltan, lélektelenül, figyelmetlenül játszottak. Játéktudásban nem voltak jobbak a vendégek, „csak” győzni akartak és mindent meg is tettek ezért. Kisvárda (KM - G. Dézsi Mária) — Hálás feladat-e manapság egyesület elnökének lenni? Azt hiszem, nem. A mindennapos anyagi gondok, a fennmaradásért folytatott ádáz küzdelem sok keserűség forrása. Ki az, aki mindezek mellett még kedvet érez a klubelnökséghez? Demeter Lászlót, a Kisvárdai SE vezetőjét is többször foglalkoztatta a felmondás gondolata, de aztán mindig úgy döntött, marad. — Négy évre választott a testület erre a posztra — kezdi beszélgetésünket Demeter úr. A főállásom mellett — a kisvárdai kórház munkavédelmi vezetője vagyok — társadalmi munkában elég nehéz ennek az egész embert kívánó feladatnak megfelelni. Megalkuvás, kompromisszum árán tudjuk fenntartani az egyesületet, de szerencsére remek partnereim vannak, a szakosztályok vezetőivel is jó a kapcsolatom, így ez megkönnyíti a munkámat. — Önök nem kényszerültek még a „legegyszerűbb” módon. szakosztály-leépítéssel könnyíteni a klub helyzetén? — Ott még nem tartunk. Négy szakosztállyal rendelkezünk, ebből kiemelt az NB I- es női kézilabda és az NB III- as labdarúgás, ezen kívül van még szintén harmad osztályú asztalitenisz-csapatunk, valamint az utánpótlás-neveléssel foglalkozó ökölvívó-szakosztályunk. Mindezeken felül szívügyünknek tartjuk a tömegsport támogatását is. — A nemrég átadott új sportcsarnok gondolom sok nehézséget levett a vállukról? — Az kimondhatatlan. Kezdjük azzal, hogy az egyesület — tehát az iroda — a garázsok és egyéb eldugott építmények után végre méltó helyre költözhetett. Aztán megfelelő körülményeket teremthettünk az első osztályú kézilabdacsapatunknak is, nem beszélve a tömegsportrendezvényekről és az iskolai testnevelésről. Az tény, az új létesítmény nagyot lendített Kisvárda sportéletén. Ennél már csak egy uszoda segíthetne többet, az nagyon kéne a városnak. — Említette, hogy leépítésre nem gondoltak, netán a szakosztálybővítés szóba került? — Annyira azért nem állunk jól. A szintentartás a célunk. A kézilabdát és a focit nagyon szeretik a városban, igénylik is, így ezt a két sportágat kiemelten kezeljük. Legfőbb feladatunk most, hogy a női kézi- sek bennmaradjanak a legjobbak között. A focistáink nagyon jól szerepeltek az őszi szezonban. Az NB III élmezőnyéhez tartoznak, ez nekünk is megfelel anyagilag. — Apropó, anyagiak! Az ez évi költségvetésükhöz elegendő pénz áll rendelkezésükre? — Dicsekvésre nincs okom, de egyelőre nem is panaszkodom. Erre az évre 9,3 millió forintban állapítottuk meg a költségvetést, melynek több mint felét az önkormányzat adja. A többit szponzoroktól kell összeszedni. Szerencsénkre a polgármesterünk nagyon szereti a sportot, így ő személyes garancia a mi fennmaradásunkra. A kevés jó tanárképzős sáncok egyike: Izsai (jobbról) és Bugyi a hálónál Szekeres Tibor felvétele
