Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
glilll! 1:11 I I I |w \ Hr J ^Bfe?;i| KjS I BSp, VH^|] Ml f7M;\ Bfi /&ffl ^Kk&MtftM \ SB \ u y Bi;>^ Wk>'4 IK I unttTj mn^ ^H^ir BF :.;:':3j • ;<l ■BMf : :' ■•■•^3 BWy BRHn BBBb •< • :;‘>3 BBlM oBh JK^ BPrx-j mKK.. ;<i§9 BHfai- • ?$ A KM hétvégi melléklete fflüa¥ kérdések Három kulcs az áfának Nyíregyháza (KM - MCS) „ — A piacgazdaság körülményeinek, feltételeinek jobban megfelelő új számviteli rendszer keretében tavaly vezették be a társasági adót. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy jelentős változtatásra nincs szükség, viszont a törvény alkalmazásához pontosításra, illetve módosításra került néhány rendelkezés. Mindezekről Veze Andrásnét, a nyíregyházi Adóaktuál Kft. ügyvezetőjét kérdeztük. □ Lázas munkákba kezdtek a gazdasági társaságok, hogy könyvelésüket összerázzák. Az adóalap megállapításánál milyen változásokat kell figyelembe venniük? — Módosult az adóalap meghatározásának követelménye. Az adózás előtti eredményt csökkentő és növelő tételek kibővültek, néhány tételt módosítottak. Ennek megfelelően változást jelent a tárgyi eszközök és inmateriális javak értékesítésekor az adóalap meghatározása. Az adóellenőrzés és önellenőrzés során megállapított eltérések miatti módosításokat törvényi szinten szabályozták. Ennek megfelelően az előző évek miatt a számvitelben elszámolt helyesbítéseket az adóalap meghatározásánál vissza kell rendezni. A bevételként elszámolt összeget levonásba kell helyezni, a ráfordításként elszámolt összeget az adózás előtti eredményhez hozzá kell adni. E követelményeket már az 1992. évi adókötelezettség meghatározásánál alkalmazni kell. Növelni kell az adóalapokat 1993-tól azoknak az adóalanyoknak, akik a tulajdonosaik által nyújtott nagyobb összegű kölcsönök után kamatot fizetnek. Ezzel a törvény meg akarja akadályozni, hogy a gazdasági társaságok tulajdonosai adózás nélkül a tevékenység jövedelmét kivonhasVeze Andrásné sák. Míg 1992-ben az átalakult termelőszövetkezetek a vagyontárgyak felértékelését adómentesen végezhették, 1993-tól az átalakuló gazdasági társaságoknak, szövetkezeteknek a vagyon felértékelését jelentő átértékelési különbözettél az adóalapot növelni kell. Az adóalanyok széles körét érinti az a változás, hogy az 50 ezer forint érték alatti tárgyi eszközök beszerzése esetén az eszközök értékét az adóalany hét adóév alatt egyenlő részletekben leírhatja. □ Jelentősen változott az általánosforgalmi adónál a termékértékesítés meghatározása. Beletartozik-e ebbe a fogalomba például az árverés? — Ez évtől új törvény szabályozva az általános forgalmi adózás követelményeit. Ennek megalkotásánál figyelembe vették az 1988-tól bevezetett adózás eddigi tapasztalatait. A törvény szerkezetében is változást jelent az előzőhöz viszonyítva, ezen kívül néhány fogalmi meghatározást is pontosítottak, módosítottak. így a termékértékesítés fogalmi meghatározása között szerepel (és termékértékesítésnek számít), ha a szerződéskötés jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik. Termékértékesítés az is, ha az adóalany a terméket a vállalkozásból kivonja, vagy ellenérték nélkül mások tulajdonába adja. Mindezt az indokolja, hogy az adóalany vállalkozói tevékenysége során az eszközök beszerzésekor, illetve a saját beruházásként történő megvalósításkor (aktiváláskor) az adót visszaigényelte. így a tevékenység megszűnésekor indokolatlan volna a terméket adófizetés nélkül kivonni. □ Személygépkocsihoz üzemanyag-vásárlásnál az adó visszaigénylésére nyílik-e lehetőség? — Szinte minden adóalanyt érintő jelentős változás, hogy termékértékesítésnek számít, ha az adóalany a megvásárolt üzemanyagot személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel. Az ilyen gazdasági eseményhez kapcsolódó adó levonására (visszaigénylésére) viszont nincs lehetőség. Nem vonható le az adó akkor sem ha a motorbenzint és háztartási tüzelőolajat nem továbbértékesítésre szerzik be. □ A köztudatban elterjed a kétkulcsos áfa törvényelnevezés. Akkor hogy lehet mégis három adókulcs? Megmaradt- e egyáltalán a nulla százalékos kulcs? — A lakosság részére háztartási célra értékesített villamos energiánál és egyes gyógyszertermékeknél nulla- százalékos mértékű kulcsot alkalmaznak. Hatszázalékos kulcsot kell alkalmazni az alapvető élelmiszereknél (hús-, tej-, cukor-, növényolajipari termékeknél, valamint a kenyérnél és a tésztaipari készítményeknél). Ennek bevezetése ezeknek a termékeknek a fogyasztói árát várhatóan megemeli. A végső fogyasztók nagyobb terhét jelenti számos energiahordozó és ipari termék adókulcsának nulláról hatszázalékosra való emelése. A szolgáltatások terén is emelkedett az adó mértéke. Az eddigi nullakulcsos szolgáltatás hatszázalékosra, a 15 százalékos 25 százalékra emelkedett. Hatszázalékos adófizetési kötelezettség terheli többek között a mezőgazdasági szolgáltatásokat, a gazdasági haszonállatok bérbe adását, a mosást, vegytisztítást, a szállodai szolgáltatást. □ Óriási tumultus volt a karácsonyi ünnepek előtt és a két ünnep között az APEH megyei igazgatóságán, ahol naponta 500-600-an hozták be lakásépítéssel, -bővítéssel, közművesítéssel kapcsolatos áfa- viszszaigénylésüket. Ennyire kedvezőtlenül módosul a törvény? — Megváltozott a tárgyi adómentes értékesítések köre. A földterület- és a lakóingatlan-értékesítés tárgyi adómentesség alá esik. Kivétel ez alól a lakóingatlan-építés befejezés előtti, illetve befejezés utáni első értékesítés. A lakóingatlan első értékesítése 25 százalékos adóköteles. Ugyancsak megváltozott a magánszemélyek, építőközösségek és társasházközösségek lakás építésével, bővítésével és közművesítésével kapcsolatos adóvisszaigénylési módja is. Ők 1993-94-ben jogosultak a lakásépítéssel, -bővítéssel és közművesítéssel, valamint befejezetlen vagy kész lakásvásárlással kapcsolatban a számlákon igazolt megfizetett adó összegének visszaigénylésére. A visszaigényelhető adó összege nem haladhatja meg lakás vásárlásánál vagy építésénél a 400 ezer forintot, lakásbővítésnél a 200 ezer forintot, lakásközművesítésnél az 50 ezer forintot. Ezen túl a törvény adómentességet ad állami tulajdonban lévő egyes vagyontárgyak értékesítésére is. A TARTALOMBÓL: • Egy számla nyomában • Tenyérni fehér falaink • Megcsonkított vármegyék • Istvándi, a megtartó falu X apuníL munkatársát, Szekeres ‘Tibort nemiben kftt Bemutatni oívasóinknaki disz gondosan megkomponált fotóival naponta találkozhatnak.. ct Xelet-Magyarország hasábjain. ‘Bár nem tartja magát fotóművésznek, ihletett kém | peivet mégis rendszeresen részt vesz tárlatokpn, ; külföldi kiállításokon is szerepelt már. Tagja a |j :Hortobágyi Alkotótábornak, A galériánkban bemutatott képekis a téli Hortobágyon születtek: i — x KM galéria JÉ 1 Pl Szekeres ‘Tiborfotóij Tájkép Magán&ékmény EOVGClÜl dZ ÉlGtbOÜ Dankó Mihály A karácsony meghittsége, a szilveszter pezs- gős hangulata és az újévi fogadkozások után úgy érezzük, mintha kiürült volna a lelkünk. A nagy ünnepi készülődésben, a sürgés-forgásban kimerültek érzelmi akkumulátoraink. Pedig nem csak ünnep az élet, mely sok mindenre ráirányítja, de el is tereli a figyelmet. A hétköznapok —és ezek vannak többen—si- várabbak. A napi munka, a létért való küzdelem megfakít, elhomályosít mindent. Amiért eszembe jutottak ezek a gondolatok: napjainkban egyre többször tapasztaljuk a korábbi stabil kapcsolataink elsivárosodását, felbomlását. Mindez a közösségek megváltozott szerepére vezethető vissza. Vegyük a családot. A hagyományos gyermek—szülő kapcsolat teljesen átalakult. Már az anyákat sem olyan szoros kapocs fűzi csemetéikhez, mint régebben. Hisz három évtől, sőt néha korábbi időszaktól nincs sok köze az apróság neveléséhez. Bár a családban látott példa még mindig fontos szerepet tölt be, de az együttlét ideje annyira összezsugorodott, hogy jó, ha a legelemibb problémák szóba kerülnek. A kisgyermekkortól történő önállóságra tanítás aztán megbosszulja magát: a szálak sokkal vékonyabbak, és sokkal hamarabb szakadnak el. A hagyományos lakóközösségek felbomlásával a legkirívóbban akkor szembesül az ember, ha a tanyákat járja. A megrozzant házak magányos lakói mindig csak várnak: a postást, az orvost, a gyerekeket. Üresek a kapu előtti kis- padok, a szomszéd is messze került, már panaszkodni sincs kinek. A másik véglet a kis- és nagyvárosok betondzsungel- jeiben összezsúfolt „állampolgárok” helyzete. Ki törődik itt azzal, hogy mit csinál a másik? Talán csak a botrányhősök hívják fel magukra a figyelmet. Különben is próbáljon meg valaki kiülni a padra, az utca keskeny, nagy a forgalom, a bűz, a por. A járókelők nem sétálnak, hanem rohannak, egymásnak ütköznek. Nemhogy beszélgetni, de köszönni sincs idejük. A sarki fűszeres helyett is önkiszolgáló ABC-ben lehet vásárolni. Kivel váltsanak akkor szót? A barátok, az azonos gondolkodásúak egymásratalálá- sának is megvannak a maga akadályai. Gondolok itt elsősorban az idő hiányára, de nincsenek meg a tárgyi feltételek sem, hogy leüljön valaki eszmét cserélni. Megváltozott a művelődési intézmények szerepe, nyereségorientált tevékenységük nem bír el egy szubjektív társaságot. Maradnak a találkozásra a vendéglátóhelyek. Itt pedig — elnézést attól a néhány kivételtől — meggondolandó leülni egy-egy asztalhoz hosszabb, tartalmasabb beszélgetésre. A kocsma az kocsma marad, a zaj, a füst, az illu- minált egyének, s addig, míg az ital ilyen nyereséges, ez a létesítmény sem lépheti túl önmagát. Hiányoznak — mert még nem alakulhattak ki — a már nyugaton olyan jól bevált mentsvárak, a klubok is. S ami a legfájóbb, felbomlottak a munkahelyi közösségek. Hol van már az összekovácsoló csoportszellem, az együttérző szolidaritás? Megváltoztak a belső törvények és normák. A létbizonytalanság, a kíméletlen harc nem ad időt a ba- rátkozásra. Vagy én, vagy ő? — vetődik fel a kérdés, akkor miért adjam ki magam neki? Teljesen elképedtem, mikor egyik ismerősöm az egykori brigádrendszert sírta vissza, annak mindenféle szocialista felhangja nélkül. Ahogy érvelt, akkor volt kirándulás, közös buli, eljutott színházba. Mese habbal a megváltozott munkamorál. Neki akkor is ugyanolyan keményen le kellett dolgozni a nyolc órát, mint most, ahhoz, hogy fizetést kapjon. Y Ya a létfontosságot je- l—J lentő csoportok, közös- JL JL ségek felbomlanak, mibe kapaszkodhat a rászoruló? Az ember társas lény, egyedül elvész!
