Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 7. szám

1993. január 9., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Szellőztetik a halak otthonát Megyénk halastavait 25-30 cm-es jégpáncél bo­rítja, ez veszélyezteti a halállományt. A megelő­zés érdekében „szellőztetni” kell naponta, hogy a víz alatti gázok eltávolodjanak. Képeinken a lék­vágás, és az oxigénmennyiség-ellenőrzés Harasztosi Pál felvételei I Útilapu az útalapnak Hová tűnt a tiszarádi út ára? Nyíregyháza (KM — Ba­logh József) — Beszterecen van a világ vége — tartotta a mondás valamikor a környező falvakban. Aztán mikor a tér­képre néztünk, s láttuk, hogy három irányból is megközelít­hető, egy közeli faluba pedig csak egy út vezet, s csak azon visszafordulva lehet elhagyni, azon gondolkodtunk: vajon hol lehet akkor Tiszarád? A kérdés még ma is aktuális, bár tavaly úgy tűnt, itt is elénekel­hető: Tiszarádra két úton kell bemenni. Az út azonban — bár a pénz megvolt rá — nem épült meg. A történet azzal kezdődött, hogy a Nagyhalász—Tiszarád közötti összekötő út építésére a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a vas­megyeri Micsurin Tsz, a Föld­művelésügyi Minisztérium, a nagyhalászi, a tiszarádi ésia vasmegyeri polgármesteri hi­vatal gazdasági megállapodást kötött. Eltűnt a pénz a bankból 32 millió forintot adtak ösz- sze, amelyből közel 3 kilomé­ter (2852 méter) utat kellett volna megépíteni, s ezzel Ti­szarád két irányból lett volna megközelíthető. A megállapo­dás értelmében az út építésé­nek befejezési határideje 1992. augusztus 30-a lett vol­na. Hogy miért nem volt út- avatás Szent István ünnepén, arról Bodó Barnabástól, a Nyíregyházi Közúti Igazgató­ság főmérnökétől a követke­zőket tudtuk meg. — Egyik legfőbb oka, hogy a pénzt a beruházó, a vas­megyeri Micsurin Tsz számlá­jára utalták a társulás tagjai, s a pénz egy része eltűnt a bank­ból. Feltételezhető, hogy a tsz sokfelé tartozott, s ahogy be­folyt a pénz a tsz számlájára, a bank kifizette a követeléseket. Ehhez természetesen nem lett volna joga, de a felelősség el­sősorban a tsz-t terheli, mert az útépítésre befizetett pénze­ket egy elkülönített számlán kellett volna kezelni a Magyar Takarékszövetkezeti Rész­vénytársaságnál. Jelentős fele­lősség terheli a lebonyolítást vállaló mérnöki irodát is, mert a gazdasági megállapodásnak van egy olyan pontja, hogy a Földművelésügyi Minisztéri­um által adott támogatást a le­bonyolító számlájára kellett volna átutalni. Ez a pénz is a beruházó saját és nem elkülö­nített számlájára került. A közúti igazgatóság már korábban gyanította, hogy va­lami nem stimmel, mert az el­lenőrzések során kiderült, hogy a munka végzése nem megfelelő ütemben halad. Kérdőre is vonta miatta a kivi­telezőt, a NYÍRBAU Útépítő Kft.-t, mivel egy korábbi nyi­latkozat alapján az igazgató­ság ezt az utat a későbbiekben üzemeltetésre átvette volna, amennyiben az megfelelő mi­nőségben elkészül és megfelel a követelményeknek. Ez tulaj­donképpen azonos a gazdasági megállapodásban megfogal­mazott követelményekkel. A kivitelező nem hibás — A kivitelező közölte: azért állt le a munkával, mert nem kapta meg a beruházótól a pénzt. Ez 1991. szeptember 5-én történt. Készült egy jegy­zőkönyv is, amely szerint a beruházó és kivitelező megál­lapodott a fizetési feltételek­ben és a munka továbbfolyta­tásában. A beruházó, a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezet azonban ebben a jegyző­könyvben foglaltaknak sem tett eleget és a későbbiekben sem utalta át azt a pénzt a vál­lalkozó részére, amely megil­lette volna. Szerencsére még ezt megelőzően a közúti igaz­gatóság a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztéri­umtól kapott 10 millió 560 ezer forintot átadta a vállalko­zónak arra hivatkozva, hogy a vállalkozó ezt az összeget lé­nyegesen meghaladó munkát már elvégzett, ellenértékét pe­dig nem kapta meg. Az ágaza­ti minisztérium pénze* tehát nem veszett el, megkapta a ki­vitelező, az utat azonban azóta sem lehet átadni, mert hiá­nyoznak a befejező és kiegé­szítő munkák és nem is lehet tudni, mikor lehet azokat most már pénzügyi okok miatt befe­jezni. — December 9-én a közúti igazgatóság kezdeményezésé­re összeült valamennyi érde­kelt, köztük a Földművelésü­gyi Minisztérium is — mondja Bodó Barnabás —, ahol az igazgatóság megpróbált min­denkit nyilatkozatra bírni. A Micsurin Tsz elnöke — aki már nem azonos az eredeti szerződést kötő elnökkel, ha­nem új ember — felajánlotta, hogy a hiányzó pénzösszeg erejéig a vasmegyeri hűtőház apportrészét átadná a kivitele­zőnek, hogy ennek fejében fe­jezze be a munkát. Folytatás a bíróságon A kivitelező nem fogadta el az ajánlatot, így a munka to­vábbi folytatása valószínű a bíróságtól függ. Arra kellene rákényszeríteni a baj okozóját, hogy a másra költött pénzt teremtse elő és fordítsa az út­építés befejezésére. Hogy Ti­szarádra is két úton lehessen bemenni.-------------Tárca — j j ála az orvostudomány ii fejlettségének, ma már tényleg mindenre van orvos­ság és a legelvetemültebb be­tegségek is egyre inkább gyó- gyíthatóbbakká válnak. A ha­landó amint rendellenességet tapasztal megszokott közérze­téhez képest, kapja magát, és uccu az általa lecédulázott házior\>oshoz, ahol további félcédulások társaságában kivárja, amíg sorra kerül. Benn a rendelő fehérjében aztán kellő dagályossággal, viszont követhetetlenül előad­ja panaszát. Erre az Emberi Szervezet Titkainak Tudója némi vizsgálódás, valamint rövid töprengés után felír neki néhány szert. Keresőkép­telen a vényt lobogtatva su­han a patikába, ahol azt be­árazzák: az angyali türelmű patikusnő — ritkább esetben patikus — mindenekelőtt kisi- labizálja az orvos keze írását, de legalábbis következtetni próbál a vélhető megfejtésre. Az így kijött elnevezést be­azonosítja a gyógyszerészek irdatlan nagyságú kislexiko­nában található logaritmust­áblák valamelyikén, majd a vízszintes sor és függőleges oszlop találkozásánál beméri, mibe kerül a készítmény. Ott még tengeri csomóban meg­adva, nulla fokon, 25 százalé­kos páratartalomnál, szociá­lis háló nélkül. Ezt követi a művelet, a gyógyszerész szélsebesen gyököt von az egy pirulára eső állami támogatásból és hatványra emeli a társada­lombiztosítás kinnlévőségét, majd kivonja belőle az egész­ségügyi dolgozók és miniszte­rük fizetése közti különbséget. Az eredményt megszorozza az adótisztviselők számával, vé­gül osztja a helyi önkormány­zatra leadott szavazatokkal. Ami kijön, azt írja a recept sarkába örök tanulságul, amitől a beteg máris úgy érzi, hogy lábadozóban van. Otthon aztán bekapja az első egy-két-há-négy szemet, és úgy mellesleg elolvassa a gyógyszerekhez mellékelt tá­jékoztatót a várható mellék­hatásokról. Megtudja, hogy a továbbiakban autót nem ve­zethet, 11-est nem rúghat és jobb, ha a kürjéből kihagyja a tripla ugrásokat. Maximum kávédarálás, de csak módjá­val. És ez még semmi! Jön a az émelygés, az imbolygás, az illegés, a billegés, bőrpír, kiütés viszketés, kettős látás és a nyelési zavarok. Majd hányinger, hasmenés, székre­kedés egyszerre. hhez társul a szájszáraz- Hd ság és aktivitáscsökke­nés, a rövid vágta, hosszú vágta és a díszlépés. Li­dércnyomás, hallucináció, depresszió, agresszió, prog­resszió. Ipi-apacs és hunyó­bunyó. Viszont elmúlik a baj. Ha a páciens túléli a mellék­hatásokat. Réti János Mellékhatások Nézőpont ) Álom, álom Balogh Géza AT éhány megszállott ma­li gyárnak van egy gyö­nyörű szép álma: honosítsuk meg hazánkban is a falusi turizmust. Nyugat-Európá- ban virágzik ez az üzletág, nálunk azonban még Csip­kerózsika-álmát alussza. A Dunántúlon még csak-csak, de az Alföldön csupán mu­tatóban találni egy-egy si­keresebb vendégfogadót. Pedig történtek, s történ­nek biztató próbálkozások. A napokban például mega­lakult hazánkban is a „Szö­vetség a közép-kelet-európai zöld falusi vendégfogadás kiépítéséért”, melynek fő célja a zöld bioturizmus újbóli fellendülésének elő­segítése. E nem éppen sze­rencsés nevet választó szö­vetség a tavaly Franciaor­szágban megtartott első eu­rópai zöldturizmus fórum határozatai szellemében kí­ván ténykedni, vagyis, a fa­lusi vendégfogadásunkat úgy képzeli el, hogy azt a nyugat-európai tapasztala­tok adaptálásával a nemzeti hagyományokra támaszkod­va építjük ki. Igaz, e szándék kinyilat­koztatásával még nem sokat jutunk előre. Azonban már az is nagy dolog, hogy egyáltalán elgondolkoztak azon, miért nem jött eddig annyi külföldi vendég a falvakba, tanyákra, mint amennyit szerettünk volna. A hangsúly a nemzeti hagyományok megbecsülé­sén, felmutatásán van. Végre észrevették a terület gazdái, hogy a rotterdami dokkmun­kás, az ausburgi tanár, a klagenfurti könyvelő Ma­gyarországon elsősorban a magyaros vendéglátásra kí­váncsi. Nem hamburgert akar ebédelni, nem borsodi sört kíván inni, s nem a hivalkodóan otromba, váro­siakat utánzó falusi házak­ban szeretne megszállni. Hamburger, meg sör van ott is — talán elhiszik, még jobb is, mint nálunk—, s a városi típusú házainkra sem kíván­csi. Mindezek figyelembevéte­lével próbálja meg felélesz­teni e „zöldszervezet” a fa­lusi, tanyasi turizmusunkat. Remélhetőleg nagyobb sze­rencse kíséri majd tevékeny­ségüket, mint a korábban működő szervezetekét, s a majdani tortából talán me­gyénknek is jut néhány sze­let. Köszönet az ajándékért Halmos Jánosbé írja Balkányböl Boldog új évet kívánunk és köszönetét mondunk a nagykállóí egészségnevelési központban ár. Berták Ka­talin vezetésével működő klub tagjainak, hogy az inté­zetünkben élő óvodás gyer­mekeknek a Mikulás- és a karácsonyi ünnepekre aján­dékkal kedveskedtek. Kommentár Állóháború Kovács Éva rt zívből remélem, való- ij ban igaza lesz Katona Tamásnak, aki a miniszter- elnöki hivatal államtitkára­ként szóban és írásban egy­aránt többször is azt ígérte, a rádió és televízió elnökei­nek minap bekövetkezett le­mondásával továbbra sem veszélyezteti semmi a két vezető hírszolgáltató füg­getlenségét. A kedves olvasók között bizonyára sokan vannak most olyanok, akik e beve­zető után félreteszik az újsá­got, mondván, már jó ideje megfogadták, a médiavitá­ról ezentúl nem hajlandók elolvasni semmit. Meg tu­dom őket érteni. A rádió és televízió körül kialakult, időtlennek és legtöbbször reménytelennek tűnő vesze­kedésről sokaknak van le­rt sújtó velemenye. Ok azok, akik úgy tartják, a médiavi­ta afféle úri huncutság csupán, s csak arra való, hogy a valós problémákról, a gazdaság gondjairól, a rohamos elszegényedésről elterelje a figyelmet. Van ebben is valami, de tetszik, nem tetszik, a vita valahol mégiscsak a lényegről fo­lyik. Arról a rendkívül fon­tos kérdésről, hogy vajon mindentől és mindenkitől ßggetlenül az igazat, csakis a tiszta igazat olvashatják az újságokban, hallhatják- láthatják a televízióban az emberek, s nem valami sajátos, egyesek szája íze szerint átfogalmazott infor­mációk jutnak-e el hoz­zájuk, hozzánk. A magyar kormány, neve­zetesen Antall József mi­niszterelnök valamint Kulin Ferenc és Katona Tamás váltig azt állítják, a függet­lenséggel, a tárgyilagos­sággal ezentúl sem lesz semmi baj. A két leköszönő elnök ugyanakkor azt han­goztatja, baj nem lesz, hanem máris van a kréta körül, hiszen a falakon belül megkezdték sajátos hadál­lásaikat kiépíteni egyesek. S épp ez, ez a sajátos ügybuz­galom az, amitől tartani lehet, ami a vezetők minden jó szándéka ellenére még­iscsak negatív fordulatot eredményezhet. Rendszer- változás óta sajnos akadt már erre konkrét példa. So­kaknak ellenszenves szó a médiaháború, úgy tartják, sokkal érzékletesebb he­lyette a médiavita. Nem szo­rul talán különösebb ma­gyarázatra, hogy a háborúk oka legtöbbször a meg nem oldott, elmérgesedő, áldat­lan vita. Jó lenne ezúttal elkerülni a háborút...

Next

/
Thumbnails
Contents