Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
1993. január 9., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Szellőztetik a halak otthonát Megyénk halastavait 25-30 cm-es jégpáncél borítja, ez veszélyezteti a halállományt. A megelőzés érdekében „szellőztetni” kell naponta, hogy a víz alatti gázok eltávolodjanak. Képeinken a lékvágás, és az oxigénmennyiség-ellenőrzés Harasztosi Pál felvételei I Útilapu az útalapnak Hová tűnt a tiszarádi út ára? Nyíregyháza (KM — Balogh József) — Beszterecen van a világ vége — tartotta a mondás valamikor a környező falvakban. Aztán mikor a térképre néztünk, s láttuk, hogy három irányból is megközelíthető, egy közeli faluba pedig csak egy út vezet, s csak azon visszafordulva lehet elhagyni, azon gondolkodtunk: vajon hol lehet akkor Tiszarád? A kérdés még ma is aktuális, bár tavaly úgy tűnt, itt is elénekelhető: Tiszarádra két úton kell bemenni. Az út azonban — bár a pénz megvolt rá — nem épült meg. A történet azzal kezdődött, hogy a Nagyhalász—Tiszarád közötti összekötő út építésére a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a vasmegyeri Micsurin Tsz, a Földművelésügyi Minisztérium, a nagyhalászi, a tiszarádi ésia vasmegyeri polgármesteri hivatal gazdasági megállapodást kötött. Eltűnt a pénz a bankból 32 millió forintot adtak ösz- sze, amelyből közel 3 kilométer (2852 méter) utat kellett volna megépíteni, s ezzel Tiszarád két irányból lett volna megközelíthető. A megállapodás értelmében az út építésének befejezési határideje 1992. augusztus 30-a lett volna. Hogy miért nem volt út- avatás Szent István ünnepén, arról Bodó Barnabástól, a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság főmérnökétől a következőket tudtuk meg. — Egyik legfőbb oka, hogy a pénzt a beruházó, a vasmegyeri Micsurin Tsz számlájára utalták a társulás tagjai, s a pénz egy része eltűnt a bankból. Feltételezhető, hogy a tsz sokfelé tartozott, s ahogy befolyt a pénz a tsz számlájára, a bank kifizette a követeléseket. Ehhez természetesen nem lett volna joga, de a felelősség elsősorban a tsz-t terheli, mert az útépítésre befizetett pénzeket egy elkülönített számlán kellett volna kezelni a Magyar Takarékszövetkezeti Részvénytársaságnál. Jelentős felelősség terheli a lebonyolítást vállaló mérnöki irodát is, mert a gazdasági megállapodásnak van egy olyan pontja, hogy a Földművelésügyi Minisztérium által adott támogatást a lebonyolító számlájára kellett volna átutalni. Ez a pénz is a beruházó saját és nem elkülönített számlájára került. A közúti igazgatóság már korábban gyanította, hogy valami nem stimmel, mert az ellenőrzések során kiderült, hogy a munka végzése nem megfelelő ütemben halad. Kérdőre is vonta miatta a kivitelezőt, a NYÍRBAU Útépítő Kft.-t, mivel egy korábbi nyilatkozat alapján az igazgatóság ezt az utat a későbbiekben üzemeltetésre átvette volna, amennyiben az megfelelő minőségben elkészül és megfelel a követelményeknek. Ez tulajdonképpen azonos a gazdasági megállapodásban megfogalmazott követelményekkel. A kivitelező nem hibás — A kivitelező közölte: azért állt le a munkával, mert nem kapta meg a beruházótól a pénzt. Ez 1991. szeptember 5-én történt. Készült egy jegyzőkönyv is, amely szerint a beruházó és kivitelező megállapodott a fizetési feltételekben és a munka továbbfolytatásában. A beruházó, a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezet azonban ebben a jegyzőkönyvben foglaltaknak sem tett eleget és a későbbiekben sem utalta át azt a pénzt a vállalkozó részére, amely megillette volna. Szerencsére még ezt megelőzően a közúti igazgatóság a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól kapott 10 millió 560 ezer forintot átadta a vállalkozónak arra hivatkozva, hogy a vállalkozó ezt az összeget lényegesen meghaladó munkát már elvégzett, ellenértékét pedig nem kapta meg. Az ágazati minisztérium pénze* tehát nem veszett el, megkapta a kivitelező, az utat azonban azóta sem lehet átadni, mert hiányoznak a befejező és kiegészítő munkák és nem is lehet tudni, mikor lehet azokat most már pénzügyi okok miatt befejezni. — December 9-én a közúti igazgatóság kezdeményezésére összeült valamennyi érdekelt, köztük a Földművelésügyi Minisztérium is — mondja Bodó Barnabás —, ahol az igazgatóság megpróbált mindenkit nyilatkozatra bírni. A Micsurin Tsz elnöke — aki már nem azonos az eredeti szerződést kötő elnökkel, hanem új ember — felajánlotta, hogy a hiányzó pénzösszeg erejéig a vasmegyeri hűtőház apportrészét átadná a kivitelezőnek, hogy ennek fejében fejezze be a munkát. Folytatás a bíróságon A kivitelező nem fogadta el az ajánlatot, így a munka további folytatása valószínű a bíróságtól függ. Arra kellene rákényszeríteni a baj okozóját, hogy a másra költött pénzt teremtse elő és fordítsa az útépítés befejezésére. Hogy Tiszarádra is két úton lehessen bemenni.-------------Tárca — j j ála az orvostudomány ii fejlettségének, ma már tényleg mindenre van orvosság és a legelvetemültebb betegségek is egyre inkább gyó- gyíthatóbbakká válnak. A halandó amint rendellenességet tapasztal megszokott közérzetéhez képest, kapja magát, és uccu az általa lecédulázott házior\>oshoz, ahol további félcédulások társaságában kivárja, amíg sorra kerül. Benn a rendelő fehérjében aztán kellő dagályossággal, viszont követhetetlenül előadja panaszát. Erre az Emberi Szervezet Titkainak Tudója némi vizsgálódás, valamint rövid töprengés után felír neki néhány szert. Keresőképtelen a vényt lobogtatva suhan a patikába, ahol azt beárazzák: az angyali türelmű patikusnő — ritkább esetben patikus — mindenekelőtt kisi- labizálja az orvos keze írását, de legalábbis következtetni próbál a vélhető megfejtésre. Az így kijött elnevezést beazonosítja a gyógyszerészek irdatlan nagyságú kislexikonában található logaritmustáblák valamelyikén, majd a vízszintes sor és függőleges oszlop találkozásánál beméri, mibe kerül a készítmény. Ott még tengeri csomóban megadva, nulla fokon, 25 százalékos páratartalomnál, szociális háló nélkül. Ezt követi a művelet, a gyógyszerész szélsebesen gyököt von az egy pirulára eső állami támogatásból és hatványra emeli a társadalombiztosítás kinnlévőségét, majd kivonja belőle az egészségügyi dolgozók és miniszterük fizetése közti különbséget. Az eredményt megszorozza az adótisztviselők számával, végül osztja a helyi önkormányzatra leadott szavazatokkal. Ami kijön, azt írja a recept sarkába örök tanulságul, amitől a beteg máris úgy érzi, hogy lábadozóban van. Otthon aztán bekapja az első egy-két-há-négy szemet, és úgy mellesleg elolvassa a gyógyszerekhez mellékelt tájékoztatót a várható mellékhatásokról. Megtudja, hogy a továbbiakban autót nem vezethet, 11-est nem rúghat és jobb, ha a kürjéből kihagyja a tripla ugrásokat. Maximum kávédarálás, de csak módjával. És ez még semmi! Jön a az émelygés, az imbolygás, az illegés, a billegés, bőrpír, kiütés viszketés, kettős látás és a nyelési zavarok. Majd hányinger, hasmenés, székrekedés egyszerre. hhez társul a szájszáraz- Hd ság és aktivitáscsökkenés, a rövid vágta, hosszú vágta és a díszlépés. Lidércnyomás, hallucináció, depresszió, agresszió, progresszió. Ipi-apacs és hunyóbunyó. Viszont elmúlik a baj. Ha a páciens túléli a mellékhatásokat. Réti János Mellékhatások Nézőpont ) Álom, álom Balogh Géza AT éhány megszállott mali gyárnak van egy gyönyörű szép álma: honosítsuk meg hazánkban is a falusi turizmust. Nyugat-Európá- ban virágzik ez az üzletág, nálunk azonban még Csipkerózsika-álmát alussza. A Dunántúlon még csak-csak, de az Alföldön csupán mutatóban találni egy-egy sikeresebb vendégfogadót. Pedig történtek, s történnek biztató próbálkozások. A napokban például megalakult hazánkban is a „Szövetség a közép-kelet-európai zöld falusi vendégfogadás kiépítéséért”, melynek fő célja a zöld bioturizmus újbóli fellendülésének elősegítése. E nem éppen szerencsés nevet választó szövetség a tavaly Franciaországban megtartott első európai zöldturizmus fórum határozatai szellemében kíván ténykedni, vagyis, a falusi vendégfogadásunkat úgy képzeli el, hogy azt a nyugat-európai tapasztalatok adaptálásával a nemzeti hagyományokra támaszkodva építjük ki. Igaz, e szándék kinyilatkoztatásával még nem sokat jutunk előre. Azonban már az is nagy dolog, hogy egyáltalán elgondolkoztak azon, miért nem jött eddig annyi külföldi vendég a falvakba, tanyákra, mint amennyit szerettünk volna. A hangsúly a nemzeti hagyományok megbecsülésén, felmutatásán van. Végre észrevették a terület gazdái, hogy a rotterdami dokkmunkás, az ausburgi tanár, a klagenfurti könyvelő Magyarországon elsősorban a magyaros vendéglátásra kíváncsi. Nem hamburgert akar ebédelni, nem borsodi sört kíván inni, s nem a hivalkodóan otromba, városiakat utánzó falusi házakban szeretne megszállni. Hamburger, meg sör van ott is — talán elhiszik, még jobb is, mint nálunk—, s a városi típusú házainkra sem kíváncsi. Mindezek figyelembevételével próbálja meg feléleszteni e „zöldszervezet” a falusi, tanyasi turizmusunkat. Remélhetőleg nagyobb szerencse kíséri majd tevékenységüket, mint a korábban működő szervezetekét, s a majdani tortából talán megyénknek is jut néhány szelet. Köszönet az ajándékért Halmos Jánosbé írja Balkányböl Boldog új évet kívánunk és köszönetét mondunk a nagykállóí egészségnevelési központban ár. Berták Katalin vezetésével működő klub tagjainak, hogy az intézetünkben élő óvodás gyermekeknek a Mikulás- és a karácsonyi ünnepekre ajándékkal kedveskedtek. Kommentár Állóháború Kovács Éva rt zívből remélem, való- ij ban igaza lesz Katona Tamásnak, aki a miniszter- elnöki hivatal államtitkáraként szóban és írásban egyaránt többször is azt ígérte, a rádió és televízió elnökeinek minap bekövetkezett lemondásával továbbra sem veszélyezteti semmi a két vezető hírszolgáltató függetlenségét. A kedves olvasók között bizonyára sokan vannak most olyanok, akik e bevezető után félreteszik az újságot, mondván, már jó ideje megfogadták, a médiavitáról ezentúl nem hajlandók elolvasni semmit. Meg tudom őket érteni. A rádió és televízió körül kialakult, időtlennek és legtöbbször reménytelennek tűnő veszekedésről sokaknak van lert sújtó velemenye. Ok azok, akik úgy tartják, a médiavita afféle úri huncutság csupán, s csak arra való, hogy a valós problémákról, a gazdaság gondjairól, a rohamos elszegényedésről elterelje a figyelmet. Van ebben is valami, de tetszik, nem tetszik, a vita valahol mégiscsak a lényegről folyik. Arról a rendkívül fontos kérdésről, hogy vajon mindentől és mindenkitől ßggetlenül az igazat, csakis a tiszta igazat olvashatják az újságokban, hallhatják- láthatják a televízióban az emberek, s nem valami sajátos, egyesek szája íze szerint átfogalmazott információk jutnak-e el hozzájuk, hozzánk. A magyar kormány, nevezetesen Antall József miniszterelnök valamint Kulin Ferenc és Katona Tamás váltig azt állítják, a függetlenséggel, a tárgyilagossággal ezentúl sem lesz semmi baj. A két leköszönő elnök ugyanakkor azt hangoztatja, baj nem lesz, hanem máris van a kréta körül, hiszen a falakon belül megkezdték sajátos hadállásaikat kiépíteni egyesek. S épp ez, ez a sajátos ügybuzgalom az, amitől tartani lehet, ami a vezetők minden jó szándéka ellenére mégiscsak negatív fordulatot eredményezhet. Rendszer- változás óta sajnos akadt már erre konkrét példa. Sokaknak ellenszenves szó a médiaháború, úgy tartják, sokkal érzékletesebb helyette a médiavita. Nem szorul talán különösebb magyarázatra, hogy a háborúk oka legtöbbször a meg nem oldott, elmérgesedő, áldatlan vita. Jó lenne ezúttal elkerülni a háborút...
