Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
CSUPA ERDEKES 1993, január 7., csütörtök A nők és a szívügyek Anne Moir-David Jessel: Agyszex (4.) „Amit minden férfi és nő tud a két nem különbségéről, csak nem merte hangoztatni” — írta az angol szerzőpáros nagysikerű könyve elejére. Ők tehát kimondják a titkos gondolatokat. Vitray Tamásné fordításában a Gondolat Kiadó publikálja a magyar kötetet, amelyből részleteket közlünk. A legtöbb társadalomban a női szépségnek nagyobb figyelmet szentelnek, mint annak, hogy milyen egy férfi külseje. A férfiaknál elsősorban a rátermettséget és a bátorságot tartják vonzónak, és nem a jó megjelenést. Nancy Kissinger tudta, mit beszél, amikor kijelentette: a hatalom a legerősebb ajzószer. Hajlamaink és nézőpontunk velünk született különbségei mellett nem is csodálkozhatunk azon, hogy a férfiak nincsenek tisztában vele, mitől lehetnek vonzók a nők számára. Azt hiszik, hogy a nők az izmos férfitestet tartják a legszexisebbnek, miközben a nőknek csak egy százaléka tekinti ezt a legellenállhatatlanabb férfivonásokat. A férfiak 15 százaléka él abban a hiedelemben, hogy a nők imádják a nagy péniszű férfiakat, ám ez a nőknek csak 2 százalékára igaz; a legtöbb nő a széles vállat és keskeny csípőt részesíti előnyben. A nőknek kevésbé fontos a nemi kielégülés, mint a férfiaknak. A szexuális kapcsolatban túlnyomó többségük a gyengédséget és a meghittséget keresi. A férfiak — igen gyakran és teljesen tévesen — saját maguk szexuális tükörképének tekintik a partnerüket, és teljes erővel bedobják magukat, abban a téves tudatban, hogy „ez kell a nőnek”, holott a nő nem csak szexuális értelemben, de alapvetően is a gyengédségre vágyik. A nők esetében egyébként a kielégülés felé is a gyengédség a biztosabb út: a gyengéd, meghitt szeretet fontosságát bizonyítja, hogy ha házasságban élnek, a nők 560 százalékkal gyakrabban jutnak el az orgazmusig, miközben a férfiaknál csak 63 százalékos a növekedés. A férfiaknak kevésbé fontos a szex érzelmi és társas oldala. Egy érdekes vizsgálatban egyetemi hallgatóknak kellett egytől ötig terjedő osztályzattal minősíteniük nemi kapcsolatukat különféle partnereikkel — alkalmi ismerőseikkel, barátaikkal és szerelmeseikkel. A fiúk futó kalandjaikat 4,2- re, tartósabb viszonyaikat 4,4- re, szerelmi kapcsolataikat 4,9-re taksálták. A lányok szintén szerelmi kapcsolataikat értékelték a legmagasabbra, ezután következtek a tartósabb kapcsolatok, futó kalandjaiknak viszont mindössze 1,0 pontot adtak, mondván, hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon kevéssé nyújtottak nemi élvezetet. A nők egyenjogúvá válása egyértelműen magával hozta, hogy több nő létesít alkalmi nemi kapcsolatot — „ha a férfiaknak lehet, miért ne lehetne nekem is?” — de ez még nem jelenti azt, hogy az ilyen viszonyokból ugyanannyi nemi örömük származik, mint a férfiaknak. A nők egyszerűen másképpen működnek. Az agy szerveződése folytán a nő a kapcsolatot helyezi előtérbe, a férfi pedig a teljesítményt: szinte nyilvántartást vezet hódításairól. A nő agya más: nem úgy épül fel, hogy a szexet külön skatulyába helyezze. Ez inkább a férfiagy sajátja — mintha a szexnek egy külön rekesze volna benne, teljesen függetlenül az érzelmektől. A nő agya a szexet az érzelmi viszonyok sokkal tágabb körével hozza összefüggésbe, méghozzá egy olyan közegben, ahol az emberi viszonyoké a vezető szerep. A nők nemigen tudnak belemenni egy „bújjunk ágyba, aztán felejtsük el” kapcsolatba. Számukra a férfival lefeküdni nem egyszerűen újabb skalpot jelent, hanem a meghittség olyan közegét, amelyet képtelenek egy pillanat alatt maguk mögött hagyni. És mégis, a nők gyakrabban vetnek véget a romantikus kapcsolatoknak, mint a férfiak. Ám ez is csak aláhúzza azt, amit a nők agyáról tudunk. A nők még a romantika iránti vágyukban is jobban meg tudják ítélni egy kapcsolat kilátásait, hiszen az ilyen viszonyok mibenléte és értéke terén világéletünkben ők voltak a szakértők. A nők általában praktikusabban kezelik a szívügyeket, mint a férfiak... A megtört szívű férfi hiába bizonygatja, mennyire vágyik a nőre, és mennyire nagy szüksége van rá; a nő sajnos pontosan tudja, hogy a vágy és a szükség nem igazi alapja egy kapcsolatnak. A nő agyában a józan ész és az érzelmek között fizikai értelemben is sokkal szorosabb a kapcsolat, és így alkalmasabb érzelmei elemzésére és ésszerű kiértékelésére. A fiatal férfiak gyakrabban esnek szerelembe, mint az ifjú hölgyek, mert szívük és eszük között nem olyan szoros a kapcsolat — pontosabban: mert agyuk funkciói között kevesebb az összeköttetés. A férfi nem is érti meg igazán, miért szakít vele a nő, hiszen maga a romantika is egy kicsit rejtélyes a számára. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy amikor egy férfi megpróbál érzelmesen viselkedni, a férfinemre jellemző mentális stratégiát választja: nem anynyira szavakkal, mint inkább tárgyakon keresztül próbálja érzelmeit kifejezésre juttatni. Nem véletlen, hogy a bonbon és az ékszer sokuk számára az érzelmek fokmérője, mint ahogy az sem, hogy így gondolkodnak: „helyettem, kis virág” — szavakkal ugyanis nem tudják kifejezni érzelmeiket. Sok férfi üdvözlőkártyát küld szerelmének születésnapjára vagy feleségének a házassági évforduló alkalmából; eddig nincs is baj. A gond akkor támad, amikor elkezd tanakodni, mi a fenét írjon a kártyára. A férfiak nehezebben bánnak a szavakkal. Tény és való, hogy némelyik férfi így gondolkodik: a nemi kapcsolat munkamegosztásában én nyújtom a szexet, a nő pedig gondoskodik az érzelmi háttérről. A férfinak is szüksége van a szerelemre — a statisztika szerint a nőtlen és özvegy férfiak korábban halnak —, ám az ilyenfajta érzelmi munkamegosztás nem mentes a problémáktól. A nő arra vágyik, hogy a férfi ossza meg vele gondolatait, s válassza társául reményeiben és gondjaiban. A férfit idegesíti, hogy a nő mindenfélét elvár tőle. Mennyire tipikus férfigondolkodás! „Mindig az a baja velem, hogy nem beszélgetek vele. Egyszerűen nem értem! Biztos vagyok benne, hogy ismeri a gondolataimat — de ez neki nem elég.” Eközben a nő így gondolkodik: „Néha hajlandó vagyok meghallgatni, de akkor is alig válaszol. Csak akkor mutat valami valódi érzelmet, amikor be van csípve.” Az alkohol áttöri a férfiagy skatulyái közötti válaszfalakat. Egy férfinek a lélekbúvárok azt tanácsolták, mutassa ki jobban érzelmeit $zíve hölgyének — a férfi erre lemosta a nő kocsiját... Megint egy példa a férfiak sajátságos szerelmi nyelvére, amelyben csak tettek, tevékenységek szerepelnek. Szerelme jeleként a férfi vacsorára, vitorlázni, síelni vagy uram bocsá! futballmeccsre hívja barátnőjét; a nő baráti érzelmeiben az is benne foglaltatik, hogy a férfi avassa őt a bizalmába. Nehéz megérteni, miért plántálta be a természet egy faj két nemébe ezt az eredendő összeférhetetlenséget. Talán azért, mert ha mindannyian egyformán éreznénk és gondolkodnánk, hamarosan elegünk lenne egymásból. Másfelől viszont a nemiség bizonyosan kevésbé lenne „katasztrófa sújtotta terület”, ha ezeket a különbségeket tudomásul vennénk és megértenénk. A tudomány megteszi, ami tőle telik, bizonyítva, hogy a férfiak és a nők gondolkodása különbözik. A többi már rajtunk múlik. Kezdhetjük például azzal, hogy tudomásul vesszük: a nemiség terén a férfiak érdekei önzőbbek és tárgyiasultalak. Ez nem a pornográfia bűne vagy valamilyen társadalmigazdasági összeesküvés eredménye, amely a nők leigázására és a férfiak uralmának biztosítására szövődött. Egyszerűen arról van szó, hogy a szexualitás, az agresszivitás és a hatalomvágy a férfi természetéből fakad — ilyenné teszi agya, hormonjai és a közöttük kialakuló kölcsönhatások. A pornográfia betiltása tehát aligha csillapítaná a férfiak nemi étvágyát. A nőknek pedig föl kellene figyelniük arra, hogy a férfit könnyen fel lehet izgatni, any- nyira, hogy a legcsekélyebb baráti gesztust is könnyen szexuális kihívásként értelmezi. A nőknek azt is tudomásul kell venniük, hogy a férfiak zömmel a szex tárgyának tekintik őket. Ha ezt a tényt elfogadják és megszokják, eljuthatnak odáig, hogy még'valami közös izgalmat is kovácsolhatnak belőle, ahelyett, hogy megpróbálnák tagadni és kigyomlálni. A férfiaknak sem kell megtagadniuk természetüket — hogyan is lennének képesek erre? —, csak jobban tekintettel kellene lenniük a nők kommunikációigényére. Számukra ez nem könnyű feladat, mert a szerelem verbális kifejezésében nincsenek otthon, és sokszor nehézkesen fejezik ki magukat. Annyi bizonyos, hogy a szerelemnek még ez a botladozó kifejezésmódja is jobb, mint ha lemossák a szeretett nő kocsiját. Aligha várhatunk sok eredményt a zajosan ünnepelt szexuális forradalomtól. A férfi és a nő viselkedésmódjának legfőképpen biológiai és nem társadalmi gyökerei vannak, és ezért sokkal nehezebben változtathatók meg, mint azok a viselkedésformák, amelyek tisztán társadalmi eredetűek. Arra viszont megvan a lehetőségünk, hogy megbékéljünk a két nem szexualitásának eltérő természetével, és ahelyett, hogy megtagadnánk e különbségeket, inkább tiszteletben tartjuk őket. Nem vagdosunk sértéseket egymás fejéhez, elvakultan és tudatlanul, hanem teszünk egy lépést egymás felé. Ha tudomásul vesszük és elfogadjuk, hogy igencsak különbözőek vagyunk, egyben közelebb kerülünk ahhoz, hogy valamivel kevésbé legyünk idegenek egymás számára. És ez már önmagában is szexuális forradalom volna, olyan, amiért érdemes küzdeni. Következik: Két agy házassága. (Hétfői számunkban) 14 "Kelet-Magyarország %ödös Mbion AP-fELVÉTE
