Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
1993. január 7., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Lelkesít a Szőke Tisza Győztek az aláírásgyűjtők Gergelyiugornya (KM - D. M.) — A napokban adtuk hírül, hogy a Vásárosnamény- hoz tartozó Gergelyiugor- nyán lakossági kezdeményezésre általános művelődési központ jött létre. S bár a vásárosnaményi városi ön- kormányzat először nem támogatta az ötletet, végül is egy 540 aláírással érkezett beadvány meggyőzte őket. A Tisza-part kihalt épületei között varjak kergetőznek, a szél átfütyül a lemezbódék között..., mint egy holt város. A folyón a fodrossá fagyott jégtáblákon szikrázik a téli napfény. De csak az üdülőtelep kihalt, a településen zajlik az élet. A SZERZŐ FELVÉTELE rült az ablakokra. Tervezik az intézményen belül egy ifjúsági minicentrum létrehozását. Ha a gyermekkönyvtár átkerül az iskolába, a felnőtteknek konditermet alakítanak ki. Az együttműködés szép példája a „Mindenki karácsonyfája”, melynél az éjféli mise után az egész Ugomya ott énekelte a Mennyből az angyalt. Vetélkedő a strandon Szeretnének bekapcsolódni nyári programjaikkal az üdülőterület rendezvényeibe is. (Bár nagyon fájó a gergelyi- ugomyaiaknak, hogy egyetlen helybéli vállalkozó sem működik a Tisza-parton.) A meleg vizű strandon vetélkedőket akarnak szervezni, s a szabadtéri színpad adottságait is jobban kihasználni. A gergelyiugomyai példa valószínűleg nem egyedi, de jól tükrözi: az összefogás milyen eredményekre képes. Reméljük, a lelkesedés továbbra is megmarad, és a kultúrán kívül más célokra is „befogható”. Mindenki karácsonyfája a művelődési ház előtt den ráhatás nélkül ajánlják fel a segítségüket és támogatásukat. Nem akarnak elszakadni Az elmondottakat hallva bárki azt gondolhatná, el akarnak szakadni Naménytól, önállóvá szeretnének válni. (Hisz napjainkban a „válás” nagy divat.) Itt nem ez a mozgatórugó, a településrész lakói hangsúlyozzák: jól érzik magukat a város kötelékében, bíznak a vezetésben, a beígért beruházások, a szennyvízhálózat és a vezetékes gáz megvalósításában. — Nem riválisai akarunk lenni a városi művelődési központnak — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Béláné, aki a közművelődés irányítását látja el. — Csak egy kis pluszt szeretnénk nyújtani az itt lakóknak, s úgy érezzük, erre magunkban képtelenek vagyunk. Az erőket össze kell fogni, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az emberek lelkesedését sem. Az 540 aláírás nagyon könnyen összejött, s ha kell, az egész település írástudója ellátta volna kézjegyével a kérvényt. Ez a lépés nem két, vagy a negyven klubtag akarata, hanem egységesen mindenkié. — .A tantestülettel megbeszéltük. Ők is úgy döntöttek, vállalják a pluszfeladatokat — teszi hozzá az igazgató. — Nem elég az általános iskolásokkal foglalkozni, a felnőtt lakosságot is be kell vonni a közművelődésbe. Bár nálunk az a furcsa helyzet állt elő, hogy inkább az iskolából kikerült fiatalok kallódnak el. Őket kell megnyerni, s reméljük, a szüleiken keresztül sikerülni fog. Tudjuk, nem kis fába vágtuk a fejszénket Tény, sok helyütt halódnak az ÁMK-intézmények, itt pedig úgy látták, ez hoz megoldást. Pedig a feltételek csak részben adottak, a régi művelődési ház eléggé lerobbant, ráfér majd a felújítás. A 450 ezer forint önkormányzati támogatás csak az alapokra elég. így maguknak kell magukon segíteni. A klubtagok már csináltak asztalokat, függöny keNépszínművel kezdődött — Ez kész csoda — fogad Sebestyén Gusztáv, aki január 1-jétől a Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ igazgatója. — Manapság, amikor mindenki a saját anyagi gondjaival van elfoglalva, kedvetlenség, visszahúzódás a jellemző, itt összefognak az emberek, tenni akarnak. Két éve alakította meg 30-40 lokálpatrióta a Szőke Tisza klubot, amely a magja, a mozgatója az eseményeknek. Lelkesedésük természetesen másokra is hatott. Kezdetben cél volt a tartalmas együttlét, a kulturális tevékenység, például megtanultak egy népszínművet, melyet bemutattak a környező településeken is. Rendszeresen segítenek a hagyományos farsangi bál, a szüreti felvonulás lebonyolításában. A mozgatórugók között említi még az igazgató az emberek településszeretetét is. Megmutatkozik ez a sport támogatásában, a temérdek társadalmi munkában. így készült el a katolikus templom, felépült az óvoda, felújították a művelődési házat, kilambé- riázták az új iskolát. S ami lényeg: egymást serkentve, minJ7' gy bő negyvenes, erős Lj testalkatú, szőkésbarna férfi január 5-én délelőtt fél tíz körül a az OTP nyíregyházi épületében a zsebeit megtömte ötezresekkel, majd feltűnés nélkül, emelt fejjel távozott. Egy mosolygós, fiatal lány kísérte. Mindketten beszálltak a közelben parkoló Trabantba és büdös füstfelhőt hagyva maguk után gyorsan elhajtottak. Fortuna istenasz- szony kísérte útjukat... Az elhajtás előzményei. Paczolai Sándor, a Szerencsejáték Rt. debreceni képviselője egy bő négymillió forintos nyeremény ünnepélyes átadására hívta meg e sorok íróját. Az átadás előtt szinte mentegetőzött: „A múlt héten a debreceni nyertesnek, a sajtóban már név nélkül ismertté vált rokkantnyugdíjasnak 67 millió forintot adtunk át. Ez a Nábrádl Lajos Trabantcsere szerencsével 4 millió 300 ezer jóval kevesebb, de mi az egymillión felüli nyereményeket jelentősnek tekintjük". Mellesleg mi is. A nyertes úgyszintén. E szerencsés féifi nem járult hozzá nevének közléséhez. — Legyen elég annyi, hogy Nyíregyházán élek és jókor, jó helyre jött a pénz — mondta. Szűkszavú nyilatkozatát megtoldotta azzal, hogy a beteges feleségét az ünnepek után vitte vissza a kórházba. A nyeremény áttételénél lévő lánya (aki a Trabanthoz kísérte) 22 éves, •. tehát eladósorba került. Kell a pénz a stafírungra. Az OTP-s lakásukat még hosszú évekig törleszteni kellene. Most kifizeti a hátralékot. A régi Trabant helyett pedig vesz egy autót. A maradék pénzről később dönt a család. Úgy egyezett meg a pénzügyi szakemberekkel, hogy csak egymillió forintot visz haza, a többit benthagyja a takarékban. A nagy szerencséjéhez vezető útról elmondta, hogy 1968 óta rendszeresen lottózik azonos számokkal. Eleinte sok szelvényt vásárolt, az inflációval párhuzamosan csökkentette a szelvények számát. Az utóbbi pár évben a 6-os lottón is rendszeresen játszik. S most a december 7-i húzáson 5 plusz 1 találatot ért el. Nem merte közölni a jó hírt a családdal, csak akkor, amikor a sárga újság, a Sportfogadás karácsony előtt közölte a szelvénye számát. Viccelődve még hozzátette: „1968 óta 25 évig ostromoltam Fortunát, amíg a kegyeibe fogadott”. Nézőpont Üres zsebbel Tóth Kornélia G yakran húzzuk elő a népi bölcsességet tükröző megállapítást: nevezetesen, a szegényt az ág is húzza. Mélyen átérzik ezt az igazságot Eperjeskén, ahol most igen sok váratlan gondot okozott az óvodában váratlanul kiütött tűz. Nemcsak derült égből volt ez villámcsapás, hanem felborította az igen-igen szerény körülmények közt gazdálkodó önkormányzat számításait. Halász Mihály polgár- mester kesernyésen jegyezte meg: már csak az Ipari és a Külügyminisztériumban nem járt személyesen az elmúlt két évben, ugyanis any- nyira kellene nekik egy iskola, mint egy falat kenyér. Öt régesrégi épületben próbálnak meg a kor színvonalán képezni a jövőnek szakembereket. Úgy gondolták, talán a pályázatokkal nagyobb szerencséjük lesz, de sajnos az út- és csatornaépítésre kért 4 milliót nem kapták meg, és reménykedtek az elmaradott településeknek adható támogatásban is. Mint igencsak hátrányos helyzetben lévők, 5 millió forintot szerettek volna ebből a központi pénzalapból. De mit hoz a sors? Ezres lé- lekszámnál húzták meg a határt, így az 1250 embert számláló Eperjeske túl nagynak bizonyult. Az pedig a sors külön fintora, hogy az óvodával együtt leégett a konyha, amelyet már régen be akart záratni a Köjál. Nem kétszázötven adagosra tervezték, ugyanis itt főztek az óvodásoknak, iskolásoknak, innen hordták el az ebédet a szociális étkeztetésben részesülők. Most aztán építhetnek hipermodern konyhát, meg óvodát, csak legyen miből... Széttárja a tenyerét a polgármester, két nappal szilveszter előtt egy közel 6 millió forintos kárt okozó tűz még nagyobb és gazdagabb önkormányzatnak is fejfájós új évet hozott volna. Hát még, ahol semmi tartalék. A közelmúltban fejeződött be a Nyíregyházi Bessenyei György Kollégium felújítása Balázs Attila felvétele Kommentár _____________ Tanyák népe Balogh Géza \jem tudom, észrevette-e ly az olvasó, az utóbbi időkben mintha változna a magyar televízió műsorpolitikája. Mind több az olyan riport, beszélgetés, dokumentumfilm, mely a magyar vidék valóságát boncolgatja. Az elmúlt években már majdnem megszoktuk, hogy a tévé szerint csak az a fontos esemény, ami New Yorkban, Párizsban, vagy Budapesten történik, meglepő hát nekünk, zalaszentgróti- aknak, sülysápiaknak, nyíregyháziaknak e változás. Persze, örülünk neki. Hogyne örülnénk, hiszen a nyolcmilliós vidéken olyan változások zajlanak, melyek évtizedekre meghatározhatják az itteni emberek életét. Hogy mást ne mondjunk, a földkérdés rendezése... A földből élők sorsának várható alakulását járta körül a hét elején egy bő öt- venperces riportfilm a televíziónkban. Nyolc vagy tíz csongrádi gazda beszélt, ecsetelte a kilátásait. Gondjaik, örömeik jórészt ugyanazok, mint a somogyiaké, a jászkunoké, a szabolcsiaké. Nehézkes a privatizáció, drága a vetőmag, nincs ára a terménynek, a jószágnak. Ennek, e gondok bemutatásának kelljen hát örülnünk? Ez töltsön el bennün/ két bizakodással? Nem. Am nem mehetünk el dicsérő szó nélkül egy olyan film mellett, melynek készítői arra vállalkoztak, hogy — ha csak egy szeletét is — megpróbálják felvillantani azokat a problémákat, melyek leginkább foglalkoztatják a földből élőket. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk, a nagyvárosi ember nem is igen fogja fel még, hogy amikor a magyar vidékről beszélünk, mennyi minden forog kockán. Ezért kell nekünk, napjaink krónikásainak rendszeresen szállítani az ottani híreket. Többségünk teszi ezt abban a reményben, hogy eljutnak mindezek oda is, ahol az életbe vágó döntések születnek. Ahol jórészt eldől a parasztgazdaságok sorsa. S közvetve a mienk is. Szép új általános iskolával büszkélkedhet a kis nyírségi község, Pócspetri fi: Elek Emil felvétele * v=: % ->v A •, • - • -
