Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-05 / 3. szám
CSUPA ERDEKES 1993. január 5., kedd Ezen az útszakaszon már csak egy girhes tehén állja útját az elnöki vizitnek Egyiptomiak bevetésre készen. Tizenhét nemzet fiai vesznek részt a Szomáliái hadműveletekben. Az egyiptomiak a napokban hajóztak ki a mo- gadishui kikötőben A kődobálás áldozata a földön fekvő szórnál! leány. Mit tehetek, tárja szét a kezét az amerikai katona. Az elsősegély mintegy negyedórát váratott magára M áború ap-felvételek rí átül nézetben A kis fekete srác kővel dobálta meg a tengerész* gyalogosokat a kikötőben. Egy kiadós fenékbe rúgás a büntetése Előkészületek az elnöki látogatásra. Az amerikai tengerészgyalogos tüzelőáilást foglal el Bush Iá* togatási útvonalának egyik fontos pontján Szívek és agyak Anne Moir—David Jessel: Agyszex (2.) „Amit minden férfi és nő tud a két nem különbségéről, csak nem merte hangoztatni” — írta az angol szerzőpáros nagy sikerű könyve elejére. Ók tehát kimondják a titkos gondolatokat. Vitray Tamásné fordításában a Gondolat Kiadó publikálja a magyar kötetet, amelyből részleteket közlünk. A férfi és a nő egymás iránti testi vonzalma abból fakad, hogy fizikai értelemben különböznek egymástól. Bármilyen kultúrához és bármilyen csoporthoz is tartozzon egy férfi, ha megkérdezzük, milyen nő tetszik neki, több mint valószínű, hogy az olyan nőkre voksol, akinek teste ott gömbölyded, ahol az övé lapos, ott puha, ahol az övé izmos, és — bár ez vita tárgya, legalább annyira esztétikai, mint tudományos értelemben — ott domborodik ki, ahol az övé keskeny. És megfordítva: a nők rendszerint a széles vál- lú, keskeny csípőjű férfiakat szeretik. Kivétel persze mindig akad, nem is kevés — egy vizsgálat szerint például az antialkoholista férfiaknak a kis keblű nők tetszenek —, de a szabály ennek ellenére állhat. A testi vonzalomtól eltekintve minden egyéb tekintetben a hasonlóságokat keressük egymásban. A számítógépes pár- kereső szolgálat kérdőíveit is úgy állítják össze, hogy intellektuális értelemben hasonló a hasonlóval kerüljön össze. Hányszor hallani, hogy „az Isten is egymásnak teremtette őket.” De azután, bár testileg partnerünk fizikai másságát találtuk vonzónak, idővel bizonyos csalódottsággal — sőt nemegyszer a kudarc érzésével — döbbenünk rá, hogy társunk szinte minden más szempontból is mennyire különbözik tőlünk. A számítógép kimutatta, hogy eszményien összeillünk: mindketten szeretjük a finom ételeket, az operát, utáljuk a cigarettafüstöt — és mégis, néhány hét múlva idegenként állunk egymással szemben... A nő lényegéhez tartozik, hogy érzékei finomabbak, mint a férfiaké. Érzékenyebb az érintésre, a szagokra és a hangokra. A látványból többet érzékel, és jobban vissza tud emlékezni arra, amit látott. Agyi jellegzetességei folytán sokkal fontosabbak számára a személyes, emberek közötti kapcsolatok. Azóta, hogy néhány órás csecsemőként szemével máris kereste a.kapcso- latot az emberekkel, a nő mindig is jobban vonzódik embertársaihoz. Jobban érti és alkalmazza a testbeszéd nyelvét. Gyakrabban mosolyog, mint a férfiak, még ha semmi oka sincs rá, és a férfiaknál köny- nyebben tud kedves lenni azokhoz, akiket nem kedvel — ez talán egyfajta védekezés, amellyel viszonylagos fizikai gyengeségét ellensúlyozza. Barátnőivel meghittebb, tartósabb és rendszeresebb kapcsolatot tart fenn, örömét és bánatát is megosztja velük. Jobban megjegyzi az arcokat és a jellemvonásokat, és jobban megérti, hogy mit sugall a másik ember viselkedése, még akkor is, ha az meg se szólal... Az ifjú férfi egészen más nyomon jár. Agyát, amely a kezdet kezdetén még „nő alkatú” volt, jóval születése előtt megváltoztatta a hormonhatás. Két fontos érzékében: hallásában és a tapintásában gyengébb a nőknél. Agya spe- cializáltabb, figyelmét semmi más nem tereli el. Születése óta a tárgyak világában él: érdeklődését az köti le, hogy milyenek, hogyan működnek, milyen teret foglalnak el a tárgyak. Agyának működési stratégiája arra készteti, hogy minden problémát általános és gyakorlati, azon felül eleve önző szemszögből közelítse meg. Ha meghívják egy társaságba, és ugyanarra az időpontra befut egy másik meghívás is, elkezdi mérlegelni, hogy melyik milyen előnyöket jelenthet számára, vagy pedig eltöpreng, nincs-e valami mód arra, hogy mindkettőre elmenjen. A nők többsége ezzel szemben magától értetődően az elsőnek érkezett meghívást fogadja el, vagy azt az összejövetelt választja, ahol várhatóan ő is, és a többiek is jobban érzik majd magukat. A férfi kapcsolatait az erő és a dominancia, a nőét a másokra való támaszkodás, az övéit kiegészítő tulajdonságok utáni vágy és a barátság szükséglete vezérli. Az ifjú férfi eddig ideje jó részét rokon lelkekkel — saját neme körében töltötte. Aztán hirtelen eljön a pillanat, amikor ezt a két, egymásnak idegen lényt űzni kezdi a másik felé biológiai szükséglete, és miközben fizikailag vonzódnak egymáshoz, biológiai alkatukból az is következik, hogy sok más tekintetben kibékíthetetlen ellentétek vannak közüttük. Miért csodálkozunk hát azon, hogy a szerelem ilyen bonyolult? Vagy talán mégis jobb lenne, ha megelégednénk azzal, hogy csodálkozunk? Proxmire szenátor mindenesetre így vélekedett, amikor ellenezte, hogy a szerelem mibenlétét tanulmányozni kívánó kutatók állami támogatásban részesüljenek. Okfejtése a következő volt: 200 millió amerikai óhajtja, hogy bizonyos dolgok maradjanak meg titoknak, és ezen dolgok között fő helyen van az a rejtély, hogy miért szeret bele a férfi a nőbe és megfordítva. Nem, szenátor úr, semmi esetre sem árulnánk el a szerelem titkát (még akkor sem, ha ismernénk). De meggyőződésünk, hogy kevésbé volna rögös az igaz szerelemhez vezető út, ha a két nem valamivel jobban megértené egymást. Partnerünkben szeretjük fizikai másságát, de eltérő jellemét, gondolkodásmódját, értékrendjét és érzékenységét csak akkor szerethetjük meg, ha tudatára ébredünk ezek mibenlétének, és megtanulunk velük élni. Ezrével feneklenek meg a házasságok a kölcsönös értetlenség zátonyán: fogalmunk sincs, miért reagál a másik annyira másképpen mindenre. Tizenéves gyermekeink megtudhatják a könyvekből, hogy miként működtessék nemi szervüket, de azt senki sem magyarázza el nekik, hogy a férfi és a nő lelke miben különbözik, és hogy e különbségek kiegészítik egymást. Vannak persze olyan házasságok, amelyek éppen ezért mennek tönkre, mert a házastársak rájönnek hogy alapvető és kibékíthetetlen különbségek vannak köztük. A legtöbb esetben azonban mindkét fél a másik nem iránti teljes értetlenségben vág neki a házasságnak. A nemek pszichológiájáról sokkal kevesebbet tudunk, mint — mondjuk — arról, hogy mivel foglalkoznak a labirintusban a patkányok. De amit már tudunk, és amit ki tudunk következtetni, az teljesen egybevág mindazzal, ami a férfiak és a nők agyának eltéréseiről kiderült. A férfiak számos vizsgálatban elpanaszolták, hogy kevés szexben van részük; sok nő viszont egyenesen sokallta a neki kijutó szexet. És ez csak az egyik különbség a sok közül; az emberiség szex iránti egyöntetű lelkesedése csak a jéghegy csúcsa; a mélyben a két nemet egy világ választja el szexuális étvágya, vonzalma élvezete és vágyai tekintetében. A tudomány sok mindent írt már a szexről, és amit leírt, abban tudományos értelemben is sok a kétes értékű megállapítás. Ennek az az oka, hogy a szex mindenfajta kultúrában magánügynek számít. A sze- xuálantropológia nem tud több lenni, mint szubjektív okfejtések szövevénye, amelyek, „kóroktani egybeeséseken, mitológiai párhuzamokon vagy más, többé-kevésbé az irodalom vagy a művészet intuícióira hagyatkozó meggondolásokon alapulnak.” Hans Eysenek brit pszichológusprofesszor sajnálattal konstatálja, hogy e téren a főszerep a szociológusoké és a pszichoanalitikusoké. Ugyan miféle tanulság vonható le a szexuális teljesítmény számított átlagértékeiből, teszi fel a kérdést, amikor Georges Simenon azzal kérkedett, hogy tízezer szeretője volt, míg a filozófus Kantnak életében egyetlen nővel sem volt dolga?... Következik: Férfias férfi, nőies nő? 14 Kelet-Magyarország Egy szomáli kisfiú fogja vadonatúj barátja kezét. A Bush-látogatás alatt más helybéli nemigen maradhatott az út mentén
