Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

1993. január 2., szombat TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarország 5 Legyen kinek átadni a terhet / Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének újévi köszöntője Kedves Barátaim, hát vége ennek az évnek is. Bizonyára akad közöttünk, aki azzal zár­ja, hogy ez élete legsikere­sebb, ha nem is legkönnyebb éve volt. De azt hiszem, jóval többen, akik szemében 1992 a létért folytatott szakadatlan küzdelem, az elhalasztott álmok, a beteljesületlen vá­gyak, a sikeres vagy épp si­kertelen újrakezdések eszten­deje. Az ország egésze számára keservesen nehéz közbülső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jövőbe vezető úton. Kilométerkő, amelyet magunk mögött kell hagy­nunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bár­milyen rögös is, végig kell jár­nunk. Hisz helyettünk senki se fogja. És végső soron rajtunk múlik, hogy képesek le­szünk-e végigjárni. Ma éjjel hát arra ürítsük po­harunkat, hogy megintcsak si­került megőriznünk értékeink javát. Az emberségünket és önmagunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győztük az évet kitartással, türelemmel és ötletekkel. Hogy lassacskán, tetszik, nem tetszik, de megtanuljuk: csak együtt, egymással szót értve juthatunk egyről kettőre. Kor­mány és nép. Párt és párt. Munkaadó és munkavállaló. Család és család. Férfi és nő. Szomszéd és szomszéd. Mert ebben van az erőnk. Az ország ereje. És semmi másban. Tud­juk, megtanultuk: „Szívére ve­szi terhűnk, gondunk. Vállára venni nem bolond...” Se Nyu­gattól, se Kelettől, senki em­berfiától jó szónál, biztatásnál többet okkal nem várhatunk. Barátaim, parázslik körülöt­tünk a világ. Át-átcsap határa­inkon egy és más gonosz szél, de elmondhatjuk: a mi fede­lünk alatt még mindig jutott és jut menedék a hadak űzte me­nekülőnek. S megtanultuk, hogy jó, ha az emberi élet, a szellemi érték védelmében ki­nek mije van — pénze, ereje, szakértelme — azt a másoké­val összedobja. Hogy az egy- érdekűek okosan teszik, ha összefognak közös és jogos érdekeik védelmére és érvé­nyesítésére. Hogy az azonos gondokkal küszködő közössé­gek könnyítenek terhükön, ha hangot adnak a gondjaiknak, és egyeztetik a tennivalóikat. Ha a hívők nem mondanak le az együttes istenközelség, a sorsverte kisközösségek az emberközelség melegéről. Mert ha fagyot lehel körülöt­tünk a világ, egymást kell me­lengetnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyöngébbeknek, a meleget áhítónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány vagy a nyomorúság teléből kéredzke- dik közénk. Barátaim, ma éjszakára mé­gis feledjük a gondjainkat: jó lelkiismerettel és nyugodt lé­lekkel ürítsük poharunkat a jövendőnkre. Akinek pezsgő jutott, pezsgővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval köszöntse az új esztendőt. Ami könnyű, biz­tos hogy nem lesz. De egymás számára könnyebbé tehetjük. Igyunk az asszonyaink egészségére, akik jövőre is háromszázhatvanötször vívják meg csatájukat a mindenna­pokkal, s a férjeikére, akik az övéik és az ország betevő fa­latjáról gondoskodnak. És igyunk a gyermekeinkére, a lányokéra és fiúkéra, pólyáso- kéra és kamaszokéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiunké, s a világ rendje az, hogy legyen kinek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a magunk vál­lán. És igyunk az apáinkéra- anyáinkéra, akiknek a terhét csak részben vettük át, mert maradt az ő vállukon több mint elegendő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éjjel nem ünnepel­nek: akik hazánk határát, az utcán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kórházakban a súlyos betegek­re, s akik velük maradtak, az ügyeletesekre. A mozdonyve­zetőkre. Meg mindazokra, akik épp minket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a haj­nalt. A ránk virradó új eszten­dőt. S végezetül hadd köszönt­sem Önöket én — minden ma­gyart a határon innen és a ha­táron túl, és valamennyi más anyanyelvű honfitársamat — József Attila öt sorával: ......az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy pádon a napba üljön és fölpiruljon még a vér...” George Bush amerikai elnök pénteken egy köny- nyűpáncélost vezet vissza a baidoai reptérre, mi­után meglátogatott egy árvaházat ebben az éhség sújtotta Szomáliái városban AP-felvEtel Szilveszter éjszakája Panic Amerikában Belgrád (MTI) — Milan Panic leváltott jugoszláv mi­niszterelnök csütörtökön, nem sokkal éjfél előtt az Egyesült Államokba utazott. A Tanjug értesülése szerint Panic a Bush- és a Clinton- kormányzat képviselőivel is találkozik majd. Útjának fő célja, hogy lebeszélje az ame­rikai politikusokat a boszniai válságba való katonai beavat­kozás tervéről. Mitterrand— Bush-találkozó Párizs (MTI) — Az Elysée palota képviselője újév napján megerősítette, hogy Francois Mitterrand elnök találkozik George Bush elnökkel. Az eseményre vasárnap kerül sor, az amerikai elnök moszkvai látogatása után. A palota közlése szerint a találkozót a francia elnök java­solta George Bushnak. a világban London, Párizs (MTI) — Az újévet a hagyományokhoz híven világszerte rengetegen köszöntötték az utcákon. A francia főváros fő sugár- útját, a Champs-Elysées-t szil­veszter éjszakáján soha nem látott számban lepték el a pári­zsiak: a rendőrség becslése szerint 300 000 ember tolon­gott éjfél tájban a néhány kilo­méteres útvonalon. Ezúttal el­ső ízben kitiltották az útvonal­ról és környékéről a gépkocsi­kat, holott eddig az éjféli autós felvonulás és a véget nem érő kürtkoncert volt az új év kö­szöntésének jelképe. A párizsiak magukkal vitték az ünnep kellékeit: sokaknál volt pezsgősüveg, hazulról ho­zott poharakkal koccintottak, és petárdák százainak durro­gása, csillagszórók szikrázása jelezte az éjfélt. A nagy tö­megre megerősített rendőr­járőrök vigyáztak, de kevés dolguk akadt: alig néhány sze­mélyt kellett előállítaniuk rendzavarás és zsebtolvajlás miatt. Az utcai mulatság a Pá­rizsban szokatlan, mínusz öt­hat fokos hideg dacára a haj­nali órákig tartott: akkor sokan vonultak át a Trocadero térre, ahonnan kora reggel indult útjára a Párizs-Dakar autós és motoros rali mezőnye. New Yorkban, a Times Square-en szintén mintegy 300 000 helyi lakos és turista gyűlt össze a szilveszter meg­ünneplésére. A péntekre virra­dó éjszaka egyébként nyolc­vannál is több amerikai város­ban szerveztek újévi rendez­vényeket: koncertekre, felvo­nulásokra és táncünnepségek­re került sor, ám a szeszes ita­lokat valamennyiről kitiltot­ták. London központjában, a Trafalgar Square-on csütörtök éjszaka csaknem 80 000 em­ber ünnepelt. A rendőrség is nagy erőkkel vonult ki, hiszen tavaly több tucatnyian megse­besültek az össznépi szilvesz­teri mulatságban. Most súlyo­sabb incidens nélkül telt el az éjszaka, bár így is tizenöten szenvedtek sérüléseket, a rendőröknek pedig 40 sze­mélyt kellett előállítaniuk, mert „túl jól érezték magu­kat”. Egy amerikai indián fejdíszt viselő kislány fújja a dudát Manila egyik fő sugárútján. A Fülöp-szigetiek vad mulatozást rendeznek — gyakran petárdákkal hogy megünnepeljék az új évet, amely kínai nap­tár szerint a Kakas éve Sok hűhó semmiért Hogyan nem született meg a médiatörvény? Budapest (ISB — Domb- rovszky Ádám) — Szerdáról csütörtökre virradó éjjel az ellenzék csatát nyert, de a két éve dúló médiaháború­ban ezzel nem került kedve­zőbb helyzetbe. A kormánykoalíció pártjai abszolút figyelmen kívül hagyták á három ellenzéki párt kedd délutáni bejelentését, amikor minden kétséget kizá­róan világossá tették, hogy nem fogják megszavazni a médiatörvény azon részeit, ahol kétharmados minősített többség szükséges az elfoga­dáshoz. A további fejleményeket ez­után már borítékolni lehetett, de a koalíció pártjai olyan ma­gabiztosan kezdték el szerdán délután három óra felé a médi­atörvény határozathozatalát, hogy azt lehetett sejteni: vala­mi nagy ütőkártya van a ke­zükben. Az első óra szavazási pro­cedúrája után már világos volt az is, hogy több olyan „cikke­lyét” szavazták meg a törvény­nek, amely egy olyan parag­rafusra épül, amit viszont nem fogadtak el. Nyilvánvaló te­hát, hogy igencsak lesznek problémák a törvénnyel, s ta­lán ezekben a percekben már le lehetett volna állítani a tel­jesen feleslegesnek tetsző gombnyomogatást. Már látszottak a körvonalai egy „lyukas” törvénynek, amit esetleg együtt lehetett volna alkalmazni az Alkotmánybíró­ság által egyébként csak no­vemberig érvényben tartott 1974-es rendelettel. A kettő együtt persze egy olyan ab­szurd jogi helyzetet teremtett volna, ami ha lehet, még to­vább kuszálhatta volna a jelen­legi médiaügyet. Négy óra elteltével három­negyed hét körül szünetre ke­rült sor, amikor Balsai István­tól próbáltunk tájékozódni. Határozottan leszögezte, hogy az ellenzéki frakciók destruk­tív magatartása ugyan meg­akadályozza, hogy egy min­denre kiterjedő korszerű tör­vény szülessen, de ez akkor is törvény lesz. Az igazsághoz tartozik, hogy az igazság­ügyminiszter arra is utalt, hogy még a szavazás közben vannak, tehát ennél konkrétab­bat nem tud mondani. Azután visszament az ülés­terembe, és továbbra is hangos igenekkel és nemekkel jelezte, hogy ezt a lyukas törvényt ko­molyan veszi. A határozathozatal ennek megfelelően minden különö­sebb meglepetés nélkül zajlott. Az SZDSZ folytatta a már ko­rábban is elkezdett taktikát: minden kétharmados elfoga­dottságot igénylő határozatnál egységesen tartózkodott a frakció. így született meg a magyar Parlament történeté­nek valószínűleg példa nélkül álló esete: a Laborczi Géza nyíregyházi képviselő neve alatt futó módosítási javaslatot 0 igen-szavazattal utasították el. Helyenként még jó kis mó­kának is tűnt ez az „előszil- veszter”. Legfeljebb azon le­hetne meditálni, hogy egy ál­landóan időzavarban lévő par­lamentnek meg szabad-e ezt tenni. Igaz, az éjszakázást, s ezt akár túlórázásnak is nevez­hetjük, önként vállalták a hon­atyák. Vagy legalábbis a frak­ciófegyelem késztette őket ar­ra, hogy a 15 órás médiaszava- zás-rajtnál 300-nál is többen voltak, amihez hasonlóra e so­rok írója legfeljebb az alakulás utáni első hetekből emlékszik. December 31-én 2.15-kor azután tényleg sor került a végszavazásra. Előtte a kor­mánykoalíciós pártok rövid visszavonulás után eldöntöt­ték, hogyan fognak szavazni. Kulin Ferenc, a kulturális bi­zottság MDF-es elnöke már a plénum előtt leszögezte: ez a törvény tökéletesen működő­képtelen. E véleményhez Bal­sai István is csatlakozott, és ezután már nem volt meglepe­tés: a határozathozatal során megszavazott lyukas törvényt a 292 jelen lévő közül a vég­szavazásnál 0 képviselő sza­vazta meg. Azaz vehetjük úgy is: de­cember 30-án 15 óráig tartott a Parlament ülése. Ami utána történt, felejtsük el! Bár el tudnánk... Vonat­szerencsétlenség Németországban Oldalára dőlve fekszik a vonat, amely szilveszter napján összeütközött egy másik szerelvénnyel. A mozdonyvezető meghalt, négy utas megsérült MTI-teiefotó

Next

/
Thumbnails
Contents