Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

1993. január 5., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyaromág 5 Emlékezés a háborúra Két tűz között Nyíregyháza (KM — M. Magyar László) — A napok­ban megyénkben közel negy­venen vehették át a „Független Demokratikus Magyarországért” emlékér­met. Ez a kitüntetés elisme­rése annak az önzetlen áldo­zatvállalásnak, hazaszeretet­nek, amely 1945-ben az újjá­alakuló Magyar Honvédség­be, vagy a honvédség had­rendjén kívül szervezett ná­ciellenes magyar alakulatok­ba vezette az egykori tiszte­ket, tiszthelyetteseket, kato­nákat. Az egyik jelvény most már Heringh Jánost emlékezteti a múltra, a II. világháború ször­nyű éveire. Sokgyermekes családba született Heringh János 1918. december 24-én. A pénzügyi főtanácsos édesapának négy fiúról és egy lányról kellett gondoskodnia, s természete­sen a háztartásbeli édesanya sem unatkozott az öt gyermek mellett. Bombázás Kassán A katolikus gimnázium el­végzése után a megyeházán az alispáni hivatalban szociális kisegítőként dolgozott He­ringh János 1940. december 2- ig, majd bevonult a kassai 21. honvéd gyalogezredhez. — Nyíregyházán a Hadik Huszárlaktanyába szerettem volna kerülni, ugyanis imád­tam a lovaglást, s az iskolai szünetekben mi fiatalok lova­goltuk az állatokat a szabadsá­gon lévő katonák helyett. Bár apám később elintézte, hogy odakerüljek, de addigra már megszoktam Kassát. így utó­lag már örülhetek annak, hogy nem a nyíregyházi huszár­ezrednél szolgáltam, ugyanis több ismerősöm, köztük a Lá­Heringh János Harasztosi Pál felvétele zár fivérek is az ezred harcai során veszítették életüket. Kassán tartózkodtam akkor is, amikor volt az a híres, hírhedt bombázás. A repülőgépeket nem láttuk, nem hallottuk, csak a nagy robbanásra lettünk figyelmesek. Tőlünk légvo­nalban 500 méterre volt a pos­ta, azt bombázták. A szolgálat- vezetőm is ott halt meg, nem tudom, mit keresett arra, talán a postán járt. 1943. október 29-ig végig Kassán töltöttem a katonaidőt, s akkor leszerel­tem. Hazajöttem Nyíregyhá­zára, s édesapám zsák-zsineg üzletébe mentem tanulónak, ott dolgoztam ’44 februárjáig. Tűzkeresztség Akkor megint behívták Kas­sára katonának Hering Jánost, azonban most már mozgalma­sabb napok vártak rá és társai­ra. Ungvár közelében szállá­solták el őket, majd az ország német megszállását követően az Uzsoki-hágón foglaltak ál­lást. Mire a nagy hóba beásták magukat, jött az újabb pa­rancs: irány Oroszország. Nem sokáig váratott magára a tűzkeresztség, április 24-én Trumacik község közelében kellett fegyverrel viszonozni az ellenfél golyózáporát. A magyarok hadművelete nem sikerült, június végén pedig már a nagy orosz nyomás mi­att vissza kellett vonulni. — Gyertyánligeten tudtuk meg Horthy kiugrási kísérle­tét, amelynek természetesen nagyon örültünk. Másnapra azonban kiderült, hogy a há­borúnak nincs vége, minden megy tovább. Közben én let­tem az ezred közvetlen huszár­szakasz parancsnoka, a mi fel­adatunk volt a visszavonulás biztosítása. Rahónál, Bereg­szásznál, Abaújszántónál is bekerítettek bennünket, de az­tán mindig sikerült kitömünk a gyűrűből úgy, hogy még csak meg sem sebesültem. Kassa majd Zsolna volt a visszavo­nulás útvonala. 1945. április elején elterjedt a hír, hogy nincs értelme a harcnak, át kellene állni az oroszokhoz és a románokhoz. A szemben ál­ló felekkel előzetesen meg is állapodtunk abban, hogy átál- lunk és folytatjuk a harcot a németek ellen. Mikor mentünk volna át, beárultak bennünket a németeknek, akik már tá­madtak is ellenünk, úgy hogy majdnem két tűz közé kerül­tünk. Az átállás után Beszter­cebányán bevagoníroztak ben­nünket, s Hajmáskérre ke­rültünk, ott alakult meg ugyanis az új magyar hadse­reg. Ott a szegedi 14. honvéd gyalogezred szakaszparancs­noka lettem. Már csak gyakor­latozásra maradt idő, mert közben véget ért a háború, s leszereltek bennünket. Tífusz és fogság A beszélgetés során a fiú­testvérek sorsáról is szót ej­tünk. A legidősebb báty, An­dor továbbszolgálatra jelent­kezett, s munkásszázadhoz ke­rült mint szakaszparancsnok. Közreműködött a szentkirály­szabadjai repülőtér és a Sze- retfalva-Déda vasútvonal épí­tésében. 1942 nyarán a Don- kanyarhoz vezényelték, s az 1943-as szovjet áttörésnél fog­ságba esett. A család tudomá­sa szerint tífuszban halt meg. Elemérre, mint az ügyes fut­ballistára, hamar felfigyeltek, s Budapesten, a Pénzügyőr csapatának tagja lett. A hábo­rút azonban ő sem kerülhette el, 1944-ben mint légvédelmi tüzér Ukrajnában harcolt. Bu­dán esett fogságba 1945 janu­árjában, augusztusban pedig hazaengedték. Tibor sportszervezéssel fog­lalkozott, katonaként pedig a nyíregyházi tüzéreknél szol­gált. Egy gyakorlaton azonban megrokkant, s leszerelték. Heringh János a leszerelés után visszatért Nyíregyházára. Bár a Tűzoltó utcai szülői ház épen maradt, ruhái, cipői el­tűntek a nagy felfordulásban. A megyetanácsra nem vették vissza, így maradt apja zsák­zsineg üzletében. 1950-bea visszaadta az ipart, s a Nyír­egyházi Útfenntartó Vállalat­nál (később Közúti Építő Vál­lalat) helyezkedett el mint se­gédmunkás. Volt ő aszfaltos, vagonrakodó, kőtörő, admi­nisztrátor, majd bérelszámoló, anyagkezelő, anyagraktáros, normás. 1979-ben tervcso­portvezetőként innen ment nyugdíjba. — Nem érek rá unatkozni. Országos minősítésű atlétikai és úszóversenybíró vagyok, rendszeresen járok a verse­nyekre. Egyébként magam is sokat sportoltam, úsztam, vízi­labdáztam, s háromtusáztam 48 éves koromig. Elvégeztem háromtusából az edzőképzőt is. Három unokám van, a gyer­mekek gyakran meglátogat­nak. Örülök a kapott kitünte­tésnek, mert jelzi az egykori katonák megbecsülését. Pénzek és eredmények Polgármesterek szemével Győzött a népakarat Vásárosnamény (KM) — Gergelyiugomya lakosai fejé­ből pattant ki az ötlet, hogy a helyi művelődési házat önálló­an kellene üzemeltetni. A Pe­tőfi Sándor Általános Iskola szülői munkaközössége kez­deményezte, hogy általános művelődési központ jöjjön lét­re. Ez az intézménytípus 1981- től létezik Magyarországon. Elsősorban a kisebb települé­seken, településrészeken hoz­zák létre a szellemi és anyagi­tárgyi erőforrások hatékonysá­gának növelésére. Megfelelő működés esétén a lakosság va­lamennyi rétegének, korosz­tályának egységes terv szerint valósulhat meg a művelődése, szórakoztatása, informálása. A vásárosnaményi önkor­mányzat ezt a kérdést egyszer már levette a napirendről, a la­kosok azonban nem hagyták magukat. A kérdés decemberi újratárgyalásakor a képviselők 6:5 arányban megint elvetet­ték az ötletet. Ekkor az ülésen lévő gergelyiugomyai lakosok és a kerület képviselői 540 alá­írással kérvényt nyújtottak be. Ezt az elszántságot látván az önkormányzat megint megvi­tatta a kérdést, s végül létre­hozta január elsejével a Petőfi Sándor Általános Művelődési Központot, amelynek a veze­tője Sebestyén Gusztáv, az ál­talános iskola tavaly 5 évre ki­nevezett igazgatója lett. Biri — Berkesz (KM — M. M. L.) — Az év vége az ösz- szesítések időszaka, úgy ma­gánéletben mint a közhiva­talokban. Értékeljük az elért eredményeket, kutatjuk a hibák okait, s mindezzel együtt már a következő év feladataira, céljaira gondo­lunk. Összeállításunkban két pol­gármestert kérdeztünk meg ar­ról, milyennek látják az elmúlt évet. Benzinkút a faluban — Bin 1992-ben sokat fej­lődött — tájékoztatott Márton József polgármester. — Két kilométer hosszú aszfaltozott úthálózat készült, s elkezdő­dött a gázberuházás is, amely remélhetőleg ebben az új év­ben befejeződik. A gázhálózat építésére az Állami Fejlesztési Intézettől megkaptuk az 50 százalékos támogatást. Egy Avanti benzinkúttal is gazda­gabb lett a település. A sze­métlerakót megszüntettük, s helybeli vállalkozók kapták meg a területet, ők építették fel a benzinkutat, amely megold­ja a közeli településeken élők ellátását is. Nagyon kellene még a községnek egy iskola, de erre nincsen pénzünk, min­denbe belekezdeni nem sza­bad. — Gazdálkodásunk jónak mondható. Arra törekedtünk, hogy inkább maradjon egy kis pénz, mintsem túlköltekez­zünk. Fontos feladat lesz 1993-ban is az intézményeink — bölcsőde, óvoda, iskola, művelődési ház, könyvtár — működtetésének biztosítása, azonban a költségvetés szűkös lesz. Lehet, hogy a gázberuhá­záshoz hitelt kell felvennünk. A személyi jövedelemadó el­vonása is legalább 2 millió fo­rint kiesést jelent. Hogy biz­tonságosan eleget tehessünk valamennyi feladatunknak, ahhoz szerintem kellene még a költségvetésünkhöz 4-5 millió forint. Gondolnunk kell a se­gélyezésre is, hiszen a faluban sok az alacsony nyugdíjas és a munkanélküli. Decemberben a nyugdíjasainknak egyszeri segélyként ezer forintot fizettünk ki, ez a kis segítség 360 személyt érintett. Saját erőből Berkesz polgármestere, Ko­vács Menyhért is a jó hírekkel, az eredményekkel kezdte a be­szélgetést. — Még 1991-ben megkez­dődött, de 1992-ben fejeződött be az új óvoda építése, amely­nek az átadási ünnepsége janu­ár 5-én lesz 14 órától. Saját erőből készült el 14 millió fo­rint értékben a 30 férőhelyes óvoda. Eddig egy több mint százéves épületbe jártak a gyermekek, ezt a házat a ber- keszi nevelőotthon fogja majd hasznosítani. A falu belső ré­szén 2,5 km hosszúságban fej­lesztettük az úthálózatot: a ko­hósalak alap aszfaltburkolatot kapott. Ez a beruházás 8 millió forintba került, ebből 3 millió forint állami támogatás volt. Saját erőből 500 ezer forintért autóbusz-fordulót is építet­tünk. Ez a forduló megkönnyí­ti, hogy a középiskolásaink el­juthassanak a demecseri gim­náziumba. Elszámolatlanul 8 községgel együtt Berkesz részt vesz a térségi gázprog­ramban is. Az ÁFI48 százalé­kos támogatást adott a beruhá­záshoz, amelynek a munkála­tai már elkezdődtek, s 1993. végére fejeződnek be. A köz­ség középületeit is felújították 1992- ben. Új külsőt kapott a községháza, az ifjúsági ház, a tűzoltószertár. — A gázépítés 1993-ban kiüríti a pénztárcánkat, így más fejlesztésre nem tudunk gondolni, hiába vannak terve­ink — folytatta Kovács Meny­hért. — Jó lenne folytatni a földutak aszfaltozását, a járda­építést, de hát nincs pénz. Ko­rábban Nyírtass társközsége voltunk, s mint minden társközség, mi is hátrányos helyzetben voltunk. A vagyon­megosztás terén a jogosnak ítélt elszámolás még nem történt meg, pedig jól jönne a Nyírtasstól kapott pénz a község fejlesztéséhez. Az 1993- as évre a községi költ­ségvetés tervezet formájában már készen van, januárban dönt az önkormányzat róla. Érem katonáknak Várják a jelentkezőket A Magyar Köztársaság hon­védelmi minisztere „a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség kezdeményezésére, az előző kormányok több évtizedes mulasztását pótolván 1992- ben kiadott rendeletével a né­met megszállók elleni harcra önként jelentkezett magyar katonák érdemeinek elismeré­sére létrehozta a „Független, Demokratikus Magyarorszá­gért" emlékérmét. Az emlékérmet a miniszter azoknak adományozza, akik az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány toborzó felhívására ön­ként jelentkeztek, majd 1945. május 9-ig felvételt nyertek a Magyar Honvédség állomá­nyába, valamint a honvédség hadrendjén kívül szervezett náciellenes alakulatokba. Az emlékérem posztumusz is adományozható a túlélő há­zastársnak vagy leszármazott­jának. Első alkalommal az emlék­érmet december 20-án és 21- én, az Ideiglenes Nemzetgyű­lés megalakulásának évfordu­lóján adták át a jogosultaknak, a következő alkalom pedig 1993. március 15-én lesz. A Magyar Ellenállási Szövetség várja továbbra is az egykori katonák jelentkezését. Kéri, hogy jelentkezzenek az 1945- ös Honvédelmi Minisztérium szervezői, beosztottjai; a hon­véd kerületi kiegészítő pa­rancsnokságok, bevonulási központok katonái; a jász­berényi 1., a pécsi 4., a szege­di 5., a debreceni 6. és a mis­kolci 7. honvéd hadosztály ka­tonái; a debreceni 1. őrzászló­alj; az 1. vasút- és hídépítő zászlóalj; az 1. vasútbiztosító zászlóalj; a határportyázó szá­zadok, a folyami flottila, az aknakutató alegységek, a kór­házak, szertárak, intézetek, va­lamint a magyar királyi hon­védség 24. hadosztályának át­állt és Hajmáskérre elvonult tisztjei és katonái. Továbbá: a hadrenden kívül alakult Budai Önkéntesezred, a Temesvári 1. önkéntes magyar hadosz­tály, az 1. magyar vasútépítő hadosztály, a 3. vasútépítő dandár, az 1. magyar távbeszé­lő-építő zászlóalj egykori tisztjei, tiszthelyettesei, hon­védéi. A jelentkezéseket az alábbi címre kell elküldeni: Magyar Nemzeti Ellenállási Szövet­ség, 1054 Budapest V., Zoltán u. 16. IV. em. 425. A „Független, Demokratikus Magyarországért” emlék­érem Aláírások a Parlamentben Nyíregyháza (KM — M. M. L.) — Az Országos Vá­lasztási Bizottság még vizs-, gálja annak az 50 400 aláírás­nak a hitelességét, amelyet pár hete az Állampolgári Jogvédő Liga képviselői adtak át Sza­bad Györgynek, az Ország- gyűlés elnökének. Az aláírásokból 15 ezret Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében gyűjtöttek az akció so­rán a Jogvédő Liga tagjai. Mint közismert, az aláírás- gyűjtési akciónak az a célja, hogy az országgyűlés újratár­gyalja a kedvezményes hitelek megemelt kamatáról szóló tör­vényt. Szabad György az alá­írások átvételekor hangsúlyoz­ta, hogy a 32 százalékot vá­lasztók milyen nagy kedvez­ményt kaptak a tartozás felé­nek elengedésével. A találkozón részt vett Nyit- rai József is, a Jogvédő Liga nyíregyházi szervezetének ügyvezető elnöke, aki a tör­vény szerint szelektált a gaz­dagabbak és a szegényebbek között. A 1,4 millió hitelszám­lából 800 ezer család kifizette a tartozás felét, azonban közel 600 ezer család erre nem volt képes. Szabad Györggyel is­mertette Nyitrai József a Liga 4 pontos módosító javaslatát, amelyet valamennyi ország- gyűlési képviselőnek elküld­ték. A javaslat szerint vissza kell állítani az eredeti kamatot, legyen lehetőség a futamidő csökkentésére, a többletbefi­zetések és a levonások az ala­pot csökkentsék, s még legyen lehetőség arra is, hogy a tar­tozás felének befizetésével a többit elengedik.

Next

/
Thumbnails
Contents