Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-05 / 3. szám
1993. január 5., kedd HÁTTÉR Játék a fejedelmi sátorban Kalocsay-találmányok a Szabolcs Expo ’96 világkiállítási rendezvényein Rajzunkon a fejedelmi jurtasátor Szabolcs (KM — Balogh József) — Az ember odaáll egy tér kellős közepére, belenéz a fényképezőgép keresőjébe, aztán azt hiszi: valaki tréfát űz vele, vagy szédülés fogta el, mert azt is látja, ami mögötte van, egyszerre válik láthatóvá előtte az egész tér. Nem boszorkányság ez, hanem mára már elérhető technika, amelyet Kalocsay István nyíregyházi kutatómérnök találmányaként ismerhetett meg a világ. Az általa tervezett objektív alkalmas arra, hogy 360 fokban fényképezhetünk vele mi amatőrök is. Utak a megoldáshoz A találmányhoz vezető út több építészi, tervezési feladaton át vezetett a megoldásig. Kalocsay István építészmérnökként többször végzett helyszíni tanulmányokat olyan városrészekben, ahová új épületeket tervezett. Egy ideig a 60-120 fokos perspektivikus panorámaképeket saját kezűleg rajzolta meg, később — első alkalommal a diósgyőri várban — már egy szovjet FT—2 típusú forgólencsés fényképezőgéppel illesztette a tájba az S vonalvezetésű lakó- épületsávokat. Igazából a szabolcsi földvár rekonstrukciós tanulmányterve érlelte meg végképp benne az elhatározást: olyan eszközt kell tervezni, amely alkalmas--------------Tárca — M a éjjel újra eljött hozzám Állam Bácsi. Megszoktam már, hogy mindig fölkeres, ha valami gond gyötri. Ilyenkor általában fölöttébb szórakozott és ingerlékeny. Bekukkant a szekrényembe, kiüríti a frigideremet, gondosan megszámolja a pénzemet és még gondosabban elteszi a saját tárcájába. No nem szándékosan, a fenét! Merő szórakozottságból. Csak az bosszant, hogy any- nyira még soha nem volt szórakozott, hogy az ó pénzét tette volna az enyémbe. Tudom én; az ezeréves rutin... De hogy véletlenül se téveszti el... A múltkor nagyon megszidott, mert nem találta az esküvői cipőmet. Tudják, azt a gojzervarrott feketét, amiben negyven évvel ezelőtt oltár360 fokos teljes körpanoráma megörökítésére, vagy megfordítva: az így készült végtelenített fénykép vetítésére. A szabolcsi földvár rekonstrukciós tervében ugyanis szerepelt az az elképzelés is, hogy a földvár vezéri sátrában vetítve kellene bemutatni a turistáknak Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképét. A századelőről ismert 11 darab vetítőgépet alkalmazó módszer költségesnek bizonyult, így a megvalósításról le kellett mondania. A körképvetítés, illetve fényképezés optikai, műszaki megoldása továbbra is foglalkoztatta a kutatót, s meg is találta a megoldást. Sikerült a körlátást biztosító olyan optikai szerkezetet készítenie, amely nemcsak egyszerűbb a többinél, hanem a színtorzulásokat is kiküszöböli. Az optikai előtét, bármilyen fényképezőgép eredeti lencséjével együtt működik, s anélkül módosíthatók a látvány arányai a rögzített gyűrűképen, hogy közben a felvételt készítő a helyét változtatta volna, vagy az obejektívet cserélte volna. Egyedülállót alkotott Kalocsay István a kepiszkóp feltalálásával is, ami a kép visszaalakítására ad megoldást. Ha az egyszerűen kezelhető kis eszközbe belehelyezzük a gyűrűképlemezt és körbeforgatjuk, olyan élményben lesz részünk, mintha a fényképezés eredeti helyszínén a saját tenhoz vezettem az én Amálká- mat. Jót mosolyogtam rajta — persze csak magamban —, mert épp a múlt szombaton T. Ágoston László Súlyadó adtam el a bolhapiacon. Valami őrült régiségkereskedő ötszáz forintot adott érte. Azt mondta, ez múzeális ritkaság, mert állami támogatás van benne. Csak otthon vettem észre, hogy a fenét; elfelejtettem kivenni a vadonatúj zoknimat. Amikor így éjszakánként meglátogat Állam Bácsi, mindig nagyon figyelmes, előzékeny. Megkérdezi, hogy vagyok. Én is magamra öltöm a gelyünk körül körbeforogva szemlélnénk környezetünket. Szerencsés újságíró vagyok. A napokban módomban volt megtekinteni, kézbe venni és használni a teljes folyamatos körképet szemléltető eszköz legújabb változatát, a körisz- kópot. Sőt csodálatos élményként kigyönyörködhettem magam a budapesti közterekről készített színes körképek varázslatos látványában. Közkincs lehet az újdonság Legalább ennyi információt kellett ahhoz leírnom, hogy érthető legyen: mit is szeretne Kalocsay István megmutatni a világkiállítás elő-, kiegészítő és utórendezvényén Szabolcs községben az egyéb látnivalók mellett. Egyrészt mert az általa feltalált körfényképezés sok kutatót, feltalálót foglalkoztatott a világban, másrészt mert egy újdonság csak akkor válhat közkinccsé, ha sokan megismerkedhetnek vele. Szabolcson jó alkalom kínálkozik erre. A világkiállítás ideje alatt folyamatosan szerveznek majd országjáró utakat a vendégek számára, ennek egyik állomása lesz a honfoglalás kori település. A találmányi világkiállításhoz csatlakozó, bemutatóhoz a fejedelmi sátorban egy gömbcsamokot kell kialakítani, egygépes vetítőrendszert gyártani, s akkor nemcsak megmutatni lehet a gyűrűképes fotózást, hanem az álló körképeket vetíteni lehet nagyobb létszámú nézők részére is, sőt mód nyílik majd arra, hogy teljes körképes mozgó filmek vetítésére is. Ezenkívül megszervezhető lesz a gyűrűképes levelezőlapok, füzetek, diák, szemléltetőeszközök tömeggyártásának és értékesítésének rendszere mind Szabolcson, mind a fővárosban. A magyar szellemi alkotások körét kívánják a rendezők szélesíteni Kalocsay István kutatómérnök másik két találmányának ismertetésével. Visszacsalogatható a Tisza Ezer évvel ezelőtt a szabolcsi földvár egy félszigetre települt, földsáncait még a Tisza habjai nyaldosták. Az azóta eltelt századok alatt a természet és az ember által végrehajtott szabályozás következtében a folyó hűtlenül tovább vándorolt. A tetraéder-tömlős gát nevű találmánnyal gyorsan és olcsón lehet majd visszacsalogatni a Tiszát fürdőző- és csónakázótavak alakjában a földvár tövébe. A napszivattyú elnevezésű másik találmány szolgáltatja majd a tavak feltöltéséhez, a fejedelmi sátor fűtéséhez és világításához szükséges napspektrumból nyerhető energiát. legjobb, ünneplő modoromat, és azt mondom, hogy „köszönöm, jól". Mit ad Isten, másnap reggel olvasom az újságban, hogy fölemelték a fogyasztási adót. Hát így legyen az ember udvarias... Legutóbb már éltem a gyanúperrel, a dafócból készült, itt-ott lyukas modoromban fogadtam. A köszönésre is csak annyit válaszoltam, hogy „mi kéne, ha vóna, öregúr?" Azt mondta erre: „Bor, búza, békesség, fiam." Volt—mondtam. —De a bort előre meg ittátok a medve bőrére, így aztán a búzát nem tudtátok megkülönböztetni az ocsútól és azóta egymást szapuljátok a Parlamentben. Mi meg csak lesünk benneteket, mert hogy cirkuszjegyre már nem telik. Ma éjjel a szokottnál is redősebb homlokkal ült le az ágyam szélére. — Kifogytam az ötletekből, fiam — panaszolta. — Bevezettem az útadót, a füstadót, a szexadót, a helypénzt, a súlypénzt, mindent, amit lehetett, mégse elég. Adj tanácsot, mit tegyek! — Valamiről megfeledkeztél, uram! Csak az autókra vetetted ki a súlyadót, az utasokra nem. Méresd le az embereket, és aki vaságyastól többet nyom húsz kilónál, fizettesd meg vele az élősúly többletet. — Hogy ez nekem nem jutott eszembe... — derült föl az arca — hiszen ez mindent megold! — Még annál is többet, uram. Különösen akkor, ha huszonöt kilós vaságyakat gyártatsz. Kelet-Magyarország 3 KGST-piac Cselényi György 77' szem ágában sincs az L-j úgynevezett KGST-piacoknak reklámot csinálni. Sőt, azt is bevallom, a legutóbbi karácsonyi bevásárlások (vagyis egy vérbeli szombati nyüzsgés) idején életemben először jártam ott. De e látogatás furcsa tanulságokkal szolgált. Legfőképpen azzal, hogy érzésem szerint, a volt szocialista országokban előállított termékeket sok honfitársunk érdemtelenül lebecsüli. Ennek lehet, nemcsak az az oka, hogy nekünk bizonyos tekintetben valamivel jobban megy, hanem az iparcikkek csomagolása messze elmarad a nyugatiakétól. De tartósság tekintetében korántsem biztos, hogy minden cikk alulmúlja a csillogó társait. A nyíregyházi KGST-piacon például príma órákat, késeket, játékokat, ernyőket, szerszámokat, ruhákat, s ki tudná felsorolni, mi mindent látni. Például az oroszok által árult WC-papírt is veszik, mint a cukrot. S bizonyosan megvan az oka, mert kétlem, hogy emberek tömege tartósan átverhető lenne. Sőt, már nem egy autóst hallottam panaszkodni, hogy a Zsiguliját—amelyet a nyugati márkák iránti áhítatában gyorsan és meglehetősen olcsón elpasz- szolt —, visszasírja. Igaz ugyan, hogy új autócsodája gyors, kényelmes, s a haverok körében lehet vele vagánykodni, de a tervezői és gyártói nyilván nem olyan utakat vettek figyelembe, amilyeneken a magyar polgár nap mint nap közlekedni kénytelen. Gondoljunk például a sáros földutakra. Aztán a nyugati személyautók egy részének az sem nagyon tetszik, ha több mázsa áru fuvarozására használják, márpedig számos hazai polgár ezt kívánná tőle. Szóval, mielőtt a volt testvéreink produktumait leszólnánk, nézzük, illetve gondoljuk végig, mit, mire, s mennyiért kínálnak. Hátha mégsem minden portékájuk szemétdombra való. Ezt tanúsítja a pici forgatag is. Amit államközi szinten nem sikerült normálisan megoldani, a KGST-piacokon a kisemberek elintézik maguk között. Jó-jó, az adófizetésről egyelőre megfeledkeznek. De talán előbb-utóbb hátha ez ellen is születik valami elfogadható módszer. Három évtizede, hogy Fehérgyarmaton az Ének- Zene Tagozatos Általános Iskolában az év utolsó napjaiban ünnepi hangversenyen búcsúztatják az óévet. így volt ez 1992-ben is Molnár Károly felvétele Kommentár _____________________ Bokáig üvegcserépben Nagy István Attila n okáig érő üvegcsere- LJ pekben járjuk körül a Kossuth teret. Petárdák robbannak, rakéták süvítenek el, gyakran szemmagasságban. Az egyik „kilövőállás” mellett fiatalember ügyeskedik: a pezsgősüveg szájába rakja a rakétát, meggyújtja a zsinórt, s egy pillanat múlva már fényes csíkot húz sisteregve, szikrákat szórva a szerkezet. Sokan vagyunk a téren. Bámészkodók és „aktív" ünneplők. Akik félünk a har- sányságtól és az erőszaktól, s akik tudják ezt. Kiélik hát — ezen az éjszakán szabadon — a bennük lévő erőszakosságot, durvaságot, hatalomvágyat. Nem szól rájuk senki. A rendőrök ott állnak a fal mellett, nézik a tombolva ünneplőket. Nincs okuk az intézkedésre, nem történik rendbontás. Izgága verekedés, tettlegesség, késelés. Csak a jókedv harsányabb, az öröm szétára- dóbb, mint máskor. Mögöttünk lihegve közeledik néhány suhanc. Az egyikük zsidózik, a másikuk az idegeneket telepítené „jó" helyre. A legszelídebb csak azt kérdezi : mi a francot keresnek a magyar hazában ? így: a magyar hazában! Valamelyik hosszas fejtegetésbe kezd, de ezt már nem halljuk. Csak a pezsgős- meg a borosüveget látjuk: időnként meghúzzák. Tizenhat, tizenhét évesek. Recsegnek, ropognak az üvegcserepek a talpunk alatt a sétálóutcában. Megállunk a Nyírfa előtt, a hideg bebújik az ingünk alá. Gyerünk haza, a jó melegbe! Reggelre talán összesöprik a szemetet. Nézőpont :
