Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-27 / 22. szám

1993. január 27., szerda HAZAI HOL-MIMÉHHHHHHNH Kelet-Magyarország 5 Bihari borítékolta az eredményt A választók több mint negyven százaléka bizonytalan Bihari Mihály Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - Szőke Judit) — Január 16-án elő­adást tartott Nyíregyházán Bihari Mihály neves politoló­gus, az ÉLTÉ tanszékvezető­je. Akkor a baloldali politi­zálás esélyeit latolgatta. A vele készült interjúban ak­tuális és távlatos politikai kérdések megválaszolására kértük. A médiáról A közvélemény egy része számára nem teljesen világos, mi ez a nagy „felhajtás” a tévé és a rádió vezetői körül. Most elülni látszik a csatazaj, de bi­zonyára csak ideig-óráig. A médiaháború rövid politoló­giai elemzésére kérem. — Kétségtelen tény, hogy a tömegtájékoztatás hatalmi erő, ha nem is olyan értelemben, mint a klasszikus hatalmi ágak. A tömegtájékoztatási eszközöknek — annak révén, hogy az emberek vélemémyét közvetlenül befolyásolni tud­ják — erős tömeges ráhatásuk van. A sajtóért mint hatalmi tényezőért a világon minde­nütt harc folyik a pártok kö­zött. Mindegyik párt azt sze­retné, hogy neki magának le­gyen rádiója, tévéje, sajtója. Viszont a világon mindenütt megbukott a pártsajtó. A de­mokráciákban a sajtót sehol sem tudták a pártok maguk alá gyűrni. Ez a veszély nálunk fennáll. Főleg a MDF Csurka- számya teljes egészében meg­próbálja uralni, de legalábbis felosztani a sajtót. Ez megle­hetősen korlátolt elgondolás. Mikor valaki azt hiszi, hogy a választásokat megnyerték 43 százalékos arányban, akkor most már minden­ben 43-as arányt, vagy a koalíció ese­tében 57-58 szá­zalékos arányt kell, hogy kapjanak — a gazdaságban, a szolgáltatószférá­ban, a mozikban —, ez egy bomírt el­gondolás. — Létezik ilyen elv... — Ez az úgyne­vezett zsákmány­elv, ami a modem versengő pártpoliti­kának az elve, va­gyis hogy az egy­mással versengő pártok olyan mér­tékben zsákmányol­nak pozíciókat, he­lyeket, amilyen arányban a szavazá­sokon szerepelnek. Ez igaz, de csak egy korláto­zott szférára, a parlamentre, a bizottságokra, a felső, minisz­teriális szintekre és az önkor­mányzatokra. Ezeket a törek­véseket az összes többi terü­leten el kell hárítani. Bizonytalanság Friss közvéleménykutatási adatok szerint a leendő vá­lasztók több mint 40 százaléka bizonytalan. Az átlagemberek elveszíteni látszanak politikai tájékozódóképességüket. Leg­alább a bal és a jobboldal te­kintetében igazítson el ben­nünket — néhány gyakorlati példa segítségével. — Nem lehet egy vagy két kritérium alapján elkülöníteni őket, bár vannak kritikus, víz­választó értékek. Az az ember, aki azt vallja, hogy a társa­dalomban igenis a különböző tehetségűek között harc folyik, a tehetségesebb győzzön, aki tehetségtelen, az szoruljon háttérbe, hulljon ki — tipikus többszázéves jobboldali gon­dolat. De konkrét ágazati poli­tikákban is megfogható. Gaz­daságpolitikára lefordítva: az erősebb szervezeteknek adnak adókedvezményt és a rosszab­bakat sújtják nagyobb adóval. Az a gazdaságpolitika, mely azt mondja, hogy az erőset nem kell annyira támogatni, inkább a gyengének kell adó- kedvezmény, hogy verseny­társsá válhasson, az baloldali, és egészen más gazdaságpoli­tika, például privatizációs, adózási politika épül rá. — Borítékolna egy 1994-es választási eredményt? — Úgy gondolom, hogy négy fontos párt, az MDF, az SZDSZ, az MSZP, és a FIDESZ lesz benn a parla­mentben, és négy-öt kis párt. Körülbelül 22-12 százalék között lesz e négy párt parla­menti helyeinek az aránya, tehát nem lesz nagy különbség közöttük, tömörül majd a párt­struktúra. Kiugró győztes nem lesz szerintem, megnyerheti a választásokat a FIDESZ vagy az MDF. Három-négyféle ko­alíciós alternatíva képzelhető majd el, de nem biztos, hogy a legtöbb szavazatot szerző párt fog kormányt alakítani — nem egyformák koalíciós integrá­ciós képesség tekintetében. Nem utódpárt A ’94-es választásokig két olyan párt van, amelyik na­gyot változhat: az MDF és az MSZP. Az MDF választási szereplését elemi módon meg­határozza az, hogy a Csurka- Antall hatalmi harc hogyan dől el. Lehet 22 százalékos győztes vagy második, de lehet 12 százalékos — a leg­nagyobb — vesztes. Ha az MSZP el tudja fogadtatni, hogy nem utódpárt, és igazán markáns és végrehajtható tár­sadalmi alternatívája van és a jelöltek állításában komoly megújulást tud elérni, akkor akár meg is duplázhatja vá­lasztóinak arányát. Az SZDSZ és a FIDESZ politikai arcula­ta, személyi felállása szerin­tem nagy meglepetéseket nem tartogat. Kivonult a minisztérium A föld rendezésén múlik a falu nyugalma Tarpa (KM - Balogh Géza) — Némi túlzással azt is mondhatnánk, a múlt hét vé­gén a fél földművelésügyi minisztérium megjelent Tar- pán, hogy tájékoztassa az egybegyűlteket a mezőgaz­daság legfontosabb kérdései­ről. A zsúfolásig megtelt kultúr- házban pillanatokon belül fel­forrósodott a hangulat, hiszen a megye minden részéből — többek között a Szamosszeg- ről, Nyírbéltekről, Tiszabecs- ről, Eperjeskéről, Újfehértóról — összesereglett sokaság egyenes, kertelés nélküli vála­szokat várt Gergátz Elemér minisztertől, Botos Károly és Betz Miklós főosztályvezetők­től, valamint a tárca megyei hivatalainak irányítóitól. Betartani a szabályokat A több mint öt órán át tartó eszmecsere vissza-visszatérő gondolata volt, hogy a nagy átalakulás során a lehető leg­precízebben be kell tartani a szabályokat, hiszen e hóna­pokban dől el, hogy mi lesz a magyar mezőgazdasággal, a földből élőkkel. Ma az ágazat, annak ellenére, hogy tavaly is több mint huszonöt százalékát adta a hazai exportnak, súlyos gondokkal küzd, melynek igen sok, kitapintható oka van. A válság jelei már a nyolc­vanas évek elején erősen mu­tatkozni kezdtek, az évtized végén pedig egyértelművé vált. Rohamosan csökkent a hatékonyság, teljesen egyol­dalúvá vált az export, a lehető legegyszerűbb tömegterme­lésre rendezkedett be a szek­tor. Megkezdődött a biológiai alapok felélése, s erre a beteg ágazatra zúdult a szabadpiac, a maga vad törvényeivel. A kivezető út talán legelső állomása a tulajdonviszonyok rendezése, mely százezreket érint az országban. El is ké­szült a kárpótlási törvény, ám azzal szinte senki sem elége­dett. Toldozott-fokozott, tele kompromisszumokkal, azon­ban végrehajtható. Igazuk van azonban az embereknek, hogy a kárpótlás ütemének sokkal gyorsabbnak kellene lenni, hiszen a tulajdonrendezés el­húzódása rengeteg bizonyta­lansággal jár. Nyílik az olló Hiányzik a piaci intézmény- rendszer, tovább nyílik az ag­rárolló, súlyos probléma az agrárszociális robbanás, a me­zőgazdaságban is mind na­gyobb méreteket öltő munka- nélküliség. Sürgős tennivaló a piaci intézményrendszer kié­pítése, mert jelenleg a véglete­kig kiszolgáltatott a magyar paraszt. A földpiac szinte egy­általán nem működik, a föld­nek nincs értéke, így nem be­szélhetünk a föld-jelzálogról sem. Igen sok a vitás kérdés — egyebek mellett nem tisztá­zott, hogy ki mennyi földet ve­het, hogyan védjük majd meg a földbérlőt, milyen jogai le­gyenek a bérbeadónak...— melyekre a feleletet csak a bir­tokpolitikai irányelvek adhat­nak. A tárca vezetői már erő­sen szorgalmazzák ezeknek a kidolgozását, ám ehhez politi­kai döntések szükségesek, s mindenekelőtt új földtörvény. Versenytársak lesznek Az természetes, hogy a piaci viszonyokat a mezőgazdaság­ban is érvényesíteni kell, ám ha az ágazatot preferencia nélkül a piac törvényeire bízzuk, igen nagy baj lesz. Az ide befek­tetett tőkének rendkívül lassú a megtérülése, ráadásul akik haj­landóak lennének is a befek­tetésre, azoknak nincs elég pénzük, s a bankok is húzódoz­nak a hitelnyújtástól. De ha ad­nak is, abban nincs sok kö­szönet, hiszen a rendkívül ma­gas kamat elviszi a paraszt minden kevéske hasznát. Mire számíthatunk hát az előttünk lévő időkben? A vita résztvevői — akik között ezút­tal szerencsére igen sok szövet­kezeti vezetőt is találhattunk — abban szinte teljes mér­tékben megegyeztek, hogy a korábbi termelőszövetkezeti rendszert meghaladta az idő, s valóban váltani kellett. Az elkövetkező időkben három gazdálkodási típus fog megje­lenni: a részidős gazdaságok, ahol mintegy mellékállásban művelik a földet, létrejönnek a családi típusú gazdaságok, és az igazán nagy termelő egy­ségek. Ezeknek pedig létérdekük az összefogás. Igaz, bizonyos fokig versenytársak is lesznek, ám a felvásárlókkal, ipari fel­dolgozókkal szemben csak úgy érvényesíthetik az akara­tukat, ha közösen lépnek fel. Mint hallottuk, az agrárrend­tartási törvény elfogadása után első lesz a tejpiac rendbetéte­le, kimondottan a minőségi tej preferálása fog elsőbbséget él­vezni. Az idén egyébként mintegy öt milliárd forint ju­tott a piaci zavarok mérsék­lésére, ennél azonban sokkal nagyobb összegre lenne szük­ség. Új, váratlan gondokkal is szembesülni kényszerül sok ember. Mindenekelőtt azok a szövetkezeti tagok, akik azért nem léptek ki, mert hitték, hogy biztonságban lesznek, hogy bőven jut majd munka az új gazdálkodó egységekben is. Sokukat azonban keserű csa­lódás ért, mert már most kö­zölték velük, hogy ne számít­sanak állandó munkára, jó, ha időszakosan tudják foglalkoz­tatni majd őket. Közülük most jó néhányan legszívesebben a falba vernék a fejüket, de már késő, a jelenlegi rendeletek szerint lejárt az óra. Ők már csak abban reménykedhetnek, hogy a tárca szándékát sikerül keresztülvinni, s lehetővé vá­lik újból a kilépés. A megyénkben is sokan bíz­nak ebben. Még akkor is, hogy tudják, rengeteg nehézség vár arra, aki maga akarja kézbe venni a sorsa alakítását. Szlovák kapcsolat Nyíregyháza (KM - Barak- só Erzsébet) — A szlovákiai Kereszténydemokrata Mozga­lom keresi a kapcsolatok kié­pítésének és az együttműkö­désnek a lehetőségeit a ma­gyar Kereszténydemokrata Néppárt szervezeteivel. Ennek egyik jeleként az eperjesi szer­vezet megbízásából a napok­ban egy delegációval Nyíregy­házán tárgyalt az aktuális kér­désekről JozefPolacko, a szlo­vák párt országos alelnöke, aki megbízatásáról a következő­ket mondta: — Mivel szomszédos orszá­gok vagyunk, egymásra va­gyunk utalva a jó kapcsolatok kialakításában, és a politikai pártok közül a keresztényde­mokrata pártoknak kell felvál­lalniuk azokat a feladatokat, amelyek azt szolgálják, hogy a népek, a nemzetek és a külön­böző vallási felekezetek egy­más mellett tudjanak élni. A kereszténydemokráciának kell vállalnia az ökumenikus gon­dolat kiteljesítését. Meg kell ismerniük egymást a keresz­ténydemokrata pártoknak, hi­szen az európai történelem is azt bizonyítja, hogy minden kontaktus a megismerésen alapszik. — Ami a konkrétumokat il­leti — folytatta az alelnök — a nyíregyházi út alkalmával egyeztettünk gyermekcsopor­tok csereüdültetésének lehető­ségeiről, tanulmányoztuk az evangélikus Kossuth gimnázi­um működését, és több terü­leten kezdeményeztük a kap­csolatok kölcsönös kialakítá­sát. Nálunk is megalakult a párt ifjúsági tagozata, működ­nek a keresztény pedagógu­sok, orvosok és iparosok ka­marái, s lehetőséget látunk e szervezetek és a hasonló ma­gyar csoportok tagjainak együttműködésére. A két párt közötti kapcsolat- felvétel egyben azt is jelenti, hogy a kereszténydemokrata szervezetek közvetítésével erősebb szálak szövődhetnek a két város, Eperjes és Nyíregy­háza között, amiről Nyíregy­házán írták alá a napokban a megállapodást. Mit jelent ez a gyakorlatban? Erről dr. Mol­nár Zoltán, a KDNP nyíregy­házi elnöke adott tájékoztatást. — A városok közötti együtt­működés előkészítése már mintegy két éve tart. Hangsú­lyoznom kell, hogy a kapcso­latok felvételét szlovák part­nereink kezdeményezték, és azt ők erőteljesebben szorgal­mazták. A tárgyalásokon azt érzékeltük; a kölcsönös meg­értés és a tolerancia jegyében kívánnak fellépni. Ennek az egyik alapja az lehet, ha az ifjúság minél szélesebb rétegei körében sikerül lebontani az előítéleteket. Ezért örülök sze­mély szerint is annak, hogy már ezen a nyáron harminc­harminc gyermek vesz részt csereüdültetésen, és ez a to­vábbiakban folytatódik. Az ot­tani ifjúsági tagozat keresi az együttműködés útjait az itteni Ifjúsági Kereszténydemokrata Unióval, megállapodásunk szerint ez az ifjúsági klubokon keresztül megvalósulhat. — A különböző keresztény- demokrata kamarák között is kialakulhatnak jó kapcsolatok, hiszen nálunk is működnek a keresztény orvosok, pedagó­gusok, vállalkozók kamarai szervezeti. Ezek közül ez utóbbi, a vállalkozóké jöhet először számításba, mivel az ottani iparosok és vállalkozók kamarája erősen érdeklődik régiónk iránt. Konkrét ajánla­tot is kaptak arról, hol találnak maguknak az egyik közeli községben olyan piacot, ahol zöldséget és gyümölcsöt vásá­rolhatnak. A következő lépés­ként mi most megküldünk szá­mukra egy listát arról, milyen termékeket tudunk ajánlani. Bízom abban, hogy segíteni tudunk ezzel az együttműkö­déssel is, és a két ország vál­lalkozói kölcsönösen megta­lálják egymást. Éjszakai utazás Harasztosi Pál felvétele Lemondott az elnök A KM január 21-i számában Lemondott az elnök címmel rövid információ jelent meg. Erre szeretnék reagálni. Az elnök úr lemondása saj­nálatos. Lemondásának oka viszont alaptalan. Irányítani, utasítani csak olyan embert le­het, vagy kell, aki nincs tisztá­ban a munkájával s nem tudja pontosan mi a feladata. Vészes lehet egy vezető életében, ha vezetői készségekkel nem ren­delkezik, ez alapvető dolog a hatékony munkavégzés érde­kében. Mindezen túl, egy ve­zetőnek ésszerűen kell elfo­gadni a kritikát és sok dolgot szükséges észben tartani, ha kritizál valakit, vagy ha őt kri­tizálják. Ahhoz viszont, hogy erre rájöjjön, magába is kell szállnia. Nem akarok szemé­lyeskedni ebben a pár mondat­ban, csak szeretnék rávilágí­tani arra, mit kell szem előtt tartani annak, aki az emberek és egy szervezet irányítását vállalta. Fodorné Ősz Éva LPSZ Vállalkozók Pártja ügyvivője Megyei Koordinációs Bizottság tagja

Next

/
Thumbnails
Contents