Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
1993. január 27., szerda HÁTTÉR Messzire gurult az alma Egy demonstráció indítékai Nyíregyháza (KM - GB) — Amint arról tudósításunkban beszámoltunk, a múlt héten közel negyven nyírbogát! almatermelő érkezett egy borús délelőtt Nyíregyházára, hogy szabályos körülmények között tüntessen a Nyírtranzit Kft. irodaépülete előtt, tiltakozásul a kereskedő cég egy éve fennálló sok milliós tartozása miatt. A tiltakozó almatermelők közül néhánynak a véleményét adjuk most közre, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi vezette a nyírbogátia- kat elkeseredett lépésük megtételéhez. Kétszáz család pénz nélkül Kerekes Pál a nyírbogáti Bogát-Trade Kft. ügyvezetője: „1991-ben több mint 130 vagon almát értékesítettünk a Nyírtranzitnak, amelynek az árát, 8,5 millió forint összeget sajnos a mai napig nem kaptuk meg. A békés tüntetéssel az volt a célunk, hogy nyomaté- kot adjunk kérésünknek, és ki tudjuk fizetni több mint kétszáz családnak a jogos almapénzt. Többszöri hitegetés előzte meg az ügyvezető Braun úr részéről a kifizetést, de sajnos ez a mai napig sem történt meg. Tovább nem tudunk várni. Az emberek elégedetlenek, és úgy határoztak, mindaddig folytatják tiltakozásukat, amíg ezt a pénzt ki nem fizeti. Reméljük, a most magunkkal hozott petíció megteszi majd a hatását. — A Bogát-Trade Kft. 1991 márciusában alakult a helyi Rákóczi Tsz keretein belül. Célunk és feladatunk a gyümölcs-, elsősorban az almatermesztés és értékesítés, valamint almalégyártás. Az említett kétszáznál is több család a megtermelt almáját rajtunk keresztül értékesítette, amiért Kerekes Pál mi kötelezettséget is vállaltunk. Úgy érezzük, hogy amikor kiállunk tüntetni, nemcsak a kft. kintlévőségeit, hanem az emberek pénzét is követeljük. A Nyírtranzit Kft. sajnos csődeljárás alatt áll. Decemberben történt egy sikertelen tárgyalás a csődegyezség érdekében. Braun úrral akkor született egy megállapodás, amelyben vállalta, hogy három részletben kifizeti a pénzünket december közepéig. Sajnos azóta is hiába várjuk a teljesítést.” ígéretből van elég Pál Barna a nyírbogáti mezőgazdasági szövetkezet főag- ronómusa: „Több alkalommal is voltunk a fizetési ígérete óta Pál Barna Braun úrnál, aki azt mondta, tárgyal velünk, mindent leegyeztet. Ez nem történt meg, sőt hangoskodássá fajult részéről a dolog, amikor közölte, hogy neki is tartoznak, így semmit nem tehet. Ezért döntöttünk úgy, hogy most már a demonstrációhoz folyamodunk. Miután a szövetkezet is társtulajdonosa a Bogát-Trade Kft.-nek, annak idején hitelt vett fel, hogy a kistermelőket a kft. ki tudja fizetni. Nekünk ez a hitel azóta „ketyeg”. Közben mi is csődöt jelentettünk. Nekünk így létfontosságúvá vált ez az összeg. Most már a 3,5 milliós kamattól sem tekinthetünk el, azzal együtt akarjuk megkapni a pénzünket. A tagok a tavalyelőtti alma után járó összeget a mi áldozatvállalásunk következtében ugyan megkapták, de éppen emiatt is került a szövetkezet csődhelyzetbe. A Nyírtranzit helyett elvállalt hitel minket tett lehetetlenné. Bár megtörtént a csődegyezség a hitelezőinkkel, most már ez a kintlévőség magát a szövetkezetét, s vele együtt a tagjaink munkahelyét veszélyezteti. Braun úr csak hiteget minket. Jó, neki is lehetnek problémái — állítólag 300 millióval tartoznak neki is —, de ez nem sodorhatja veszélybe háromszázötven embernek a létbiztonságát. Mert azt tudni kell, ez a 12 millió már elég nagy összeg ahhoz, hogy egy a termelésből amúgy is gyengén élő szövetkezetei leültessen.” Göncöl György szövetkezeti tag, almatermelő: „A tsz hitelt vett fel azért, hogy minket ki tudjon fizetni, de a 40 százalékos kamatokat is a szövetkezet nyeli le, mert ő, mármint Braun Mihailó tartozik tízmillióval. Most például nem tudok venni permetezőszert, nem tudok csinálni semmit, egyszerűen azért, mert nem fizetik ki a tavalyi almatermésemet. A tsz-szel nem áll szóba senki, amíg csődhelyzetben Göncöl György Szekeres Tibor felvételei van. Pedig 80 millió adóssága van, amit meg kéne adni. Hát akkor miből fizessen ki minket, termelőket? A családban nekünk összesen 4,5 hektár bérelt területen 13 vagon almánk volt. Négyfelé osztódna a bevétel, így nekem is járna 135 ezer forint, amit nem tud most a szövetkezet kifizetni. Van pénzem, de még sincs. Nincs tartalék Ugyanakkor a villanyszámlát nekem valamiből csak rendezni kell! Ha valaki egy hektár almást akar művelni, le kell tennie 16 ezer forint megváltási díjat, plusz 40 ezer forint permetszerköltséget. Ehhez tartalékra lenne szükség, ami most senkinek sincs, hisz tavaly sem a paprika, sem az uborka nem jött be, most meg az alma árát is bottal üthetjük. Nem beszélve azokról a tsz- dolgozókról, akinek a munka- nélküli járadéka másfél év leteltével most járt le. Ha lesz a polgármesteri hivatalnak segélyre pénze kapnak, ha nem, hát mit fognak csinálni? Egy szó mint száz, valamiből mindannyiunknak élni kellene. Ezért tüntetek most én is.” Egyéves a Kárpátalja Alapítvány Az 1991-es év legvégén a miskolci cégbíróságon bejegyzett Kárpátalja Alapítvány kuratóriuma a múlt hétvégén tartotta éves beszámoló munkaülését. Ennek központi témája természetesen az elmúlt egy év eredményeinek és tapasztalatainak elemző összefoglalása, illetve a jövőépítés, a továbblépés kérdései voltak. Erre az ülésre dr. Gyulai Gábor címzetes államtitkár, BorsodAbaúj-Zemplén és Heves megye köztársasági megbízottja hivatalában került sor, amelyre meghívót kapott alapítványunk minden alapítója is. Fennállásának első évében az alapítvány — szerényen számolva is — több mint 10 millió forint értékű, térítés- mentes, jellegében igen széles spektrumot lefedő adomány kiszállításában működött közre. Ezenkívül számos diákcsoport, illetve felnőtt művészegyüttes magyarországi nyaralását és bemutatkozását támogatta a nyár folyamán. A kárpátaljai magyarságra kívántuk felhívni a szélesebb közvélemény figyelmét azzal a két nagyobb rendezvényünkkel, amelyeken 1-1 meghívott kiemelkedő/ magyar politikus — Göncz Árpád köztársasági elnök (egyben alapítványunk fővédnöke) és Jeszenszky Géza külügyminiszter — személyes részvételükkel és aktivitásukkal fémjelezték az alapítványunk által is képviselt ügy jelentőségét. A kuratórium nem tartotta semmiben sem szükségesnek módosítani az alapszabályt, így az egy évvel ezelőtt megfogalmazott célokat kívánjuk a jövőben is követni. Dr. Szótér László a kuratórium elnöke-------------Tárca — AT éma küzdelem. Ez a cí- iV me annak a könyvnek, amelyet a minap kaptam ajándékba. A könyv borítóján roskadozó házikó látható, vaksi kis ablakkal. Lehangoló e kép. amely a szerző fénykorát, a harmincas éveket idézi. Fura véletlen: e könyv átvételének napján telefonált rám egy fiatal pesti újságíró, aki még soha nem járt Nyíregyházán. „Lejönni” készül, s telefonon kért, hogy legyek a kalauza, és feltétlenül mutassam meg neki a Sóstói Múzeumfalu öreg házait. Öreg házak, fiatal házak és ház nélküli fiatalok — morfondíroztam magamban. S ahogy becsuktam a szemem, képzeletem vetítővásznán megjelent a kömörői szalmatetős házikó, a soktornyú ti- szadobi kastély, az örökösföldi panelház, s magam előtt látom a Nyíregyháza szélén lévő legújabb házakat, amelyek egyike-másika már-már hivalkodóan szép. A háztetőket, a tetőfedő eszközöket is felidéztem. A tiszaszalkai betoncserép-üzemet. Innen szürke és szállításnál köny- nyen törő, de a szegény embereknek megfelelő cserepek kerültek a beregi házakra. Vaján néhány házat most is enyhén rozsdásodó pléhtető véd csapadéktól, hidegtől. S emlékszem a per tárgyát képező nyíregyházi lapos „Irma tetőkre", amelyek alá sok lavór és edény is szükségeltetett. Említést érdemel a tévében reklámozott erős, de méregdrága osztrák cserép. A nád, a sás és a szalma nemcsak a múzeumfalu háztetőin láthatók. A szatmári részen és a régi tirpák bokrokban még megbotlik a tekintetünk néhány háború előtt épült házikón. A Vámosatya közelében lévő tanyán a hosszú cselédlakásnak már csak az alapja és a vályogpora látható. (A fiatal történelemtanárok vajon tudják-e, hogy 4 nagy létszámú cseléd családnak volt itt egy közös konyhája?) A hatvanas években jártam egy lengőfolyosós pesti házban, amelyben proli nép lakott zsúfoltan, de békésen. Aztán megcsodáltam a pécsi takaros kertes házak tágas, díszes ablakait. A 70-es évek elején a Bujtoson és a Szarvas utcán még állt néhány nádfedeles, mind a történelem tanúja volt. Szidtuk, de mennyire vágytuk a panelházakat a boldog 70-es években. A SZÁÉV évente 1500 lakást épített megyénkben, aztán 1200-at, majd 500-at, aztán egyet se. Összedőlt a vállalat, mint egy viskó. A régi szép időkben e vállalat vezetői közhelyként mondták építők napján: „Aki házat épít, az a hazát építi”. De jó is volna, ha ismét sok szép ház épülhetne széles e hazában! Nábrádi Lajos Házak e hazában Nézőpont j Vízdíj és szökőár Nábrádi Lajos J J a csökken a kereslet, ll. többnyire csökkennek az árak. A piacgazdaság hagyományosan így működik. Ezért meglepő, hogy a SZA- VICSAV a vízfogyasztás csökkenésének ellenére idén ismét árat emel. Pontosabban az ivóvíz-szolgáltatás díját az árhatóság, vagyis a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium állapítja meg. Pedig a minisztérium tudhatja, hogy tavaly megyénkben hét százalékkal csökkent a vízfogyasztás és a prognózis szerint idén további 10-12 százalékos csökkenés várható. A minisztérium furcsa módon azt is előírta a vállalatnak: az idei díjat úgy állapítsa meg, hogy három százalékos nyeresége is származzon a vízdíjakból. Pedig köztudott, hogy a vízszolgáltatás évek óta veszteséges. Különböző csatornákon ki- szivárgott és a közvéleményben elterjedt, hogy a vállalat ennek ellenére évről- évre nyereséges. Ez pedig érthető módon irritálja a fogyasztókat. Tavaly egy köbméter ivóvíz díja 38 forint volt. Idén — ha a minisztérium dik- tálásának engednek — 52 forint is lehet. A szakemberek szerint nem lesz ennyi, mert várható, hogy megszavaznak bizonyos állami támogatást, és akkor „csak" 48 forintot kérnek egy köbméterért. A negyvennyolcból viszont bizonyára nem engednek. A SZAVICSAV-nak év végén 25 millió forint vízdíjjal tartoztak a fogyasztók! A szökőár után ez év végén még több lesz a vállalat „ kintlévősége". Lehet-e csodálkozni? A vízórák bekötése után kevesebben mossák fölöslegesen az autójukat, takarékoskodnak, ezért (is) a csökkenés. A kenyér, a tej árának drasztikus emelése utáp drasztikusan emelik a vízdíjat. Ezért növekszik majd a kintlévőség. A vállalat illetékese szerint a kutak, berendezések évi rendes karbantartása olyan drága, hogy a bevételből azt nem lehet fedezni. A csökkenés ellenére komplett karbantartásra van szükség. Ezt az állítást azonban még ellenőrizni kellene. Jó volna, ha a minisztérium és a vállalat gondjaiból kevesebbet zúdítanának a fogyasztók nyakába. Január negyedik vasárnapjának reggelén szinte országszerte esett az eső. Fehérgyarmat fehérbe' öltözött. Molnár Károly felvétele ’ Kommentár Szakértők Baraksó Erzsébet G yakran hangoztatták az önkormányzatok képviselői a rendszerváltozáshoz kapcsolódó kijelentésekben: az állások betöltésénél csak a hozzáértés jöhet számításba, a megfelelő helyekre szakértők kerülnek. Azt hihettük e kijelentésekből; vége van annak a korszaknak, amikor a hivatalok első számú vezetői fenntartották maguknak a sajtónyilatkozat jogát, s másokat nem engedtek a sajtó közelébe. Am a napokban lapunk érdeklődését a megye egyik polgármesteri hivatalában két szakértőnek vélt dolgozó is elutasította azzal, hogy 1. szabadságon van a főnök, és ő szokott nyilatkozni, 2. a polgármester úr az illetékes a sajtónyilatkozat jogára. Mondanunk sem kell, ezáltal lelassult az információáramlás, a nyilvánosság pedig kapott egy nagy pofont. Meglepő volt az eset, hiszen az egyszerű ügyben egy beosztott ügyintéző is felvilágosítást tudott volna adni, nem szerettük volna a polgármestert feltartani. Később azután a polgármestertől megtudtuk, senki nem tiltotta meg a beosztott dolgozóknak a nyilatkozást, ő csak azt ajánlotta, ha a sajtó vitás, kényes kérdésekkel foglalkozik, nem fogja magukra hagyni a szakértőket, hanem készségesen áll maga is a sajtó rendelkezésére. így mindjárt másként állnak a dolgok, az esetre azonban tanulságos lehet felfigyelni. Vagy tényleg kaptak valamilyen utasítást a beosztott szakértők, vagy rossz tapasztalatuk van a sajtóval, ami óvatossá teszi őket, vagy nem tekintik magukat szakértőnek. Nem tudhatjuk, de lennie kell valamilyen oknak, ha nem vállalják a nyilvános szereplést, holott rendelkeznek a szükséges információkkal, sőt, az adott területen talán jártasabbak is, mint a polgármester. Élnek még a régi beidegződések, s jobban kellene egymásra és magunkra figyelni, hogy az ilyen esetek ne váljanak jelenséggé, s ugyanazok a magyar szavak ugyanazt jelentsék mindnyájunknak. Keíet-Magyarország 3
