Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-26 / 21. szám

1993. január 26.* kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Testvéreink északon A finn-magyar baráti kapcsolatok kezdetei Nyíregyházán Nyíregyháza (Dr. Reményi Mihály) — A Finn Köztár­saságot 75 évvel ezelőtt, 1917. december 6-án kiáltot­ták ki, miután elszakadt Oroszországtól, melynek fennhatósága alatt állt 1809 óta. Azt megelőzően évszá­zadokon át a svédek uralma alatt éltek és valamennyi skandináv néppel együtt csatlakoztak a reformáció­hoz. így érthető, hogy a finn-magyar barátság ápo­lói elsősorban az evangéliku­sok köréből és iskoláikból kerültek ki. A nyíregyházi Evangélikus Gimnázium tanára volt dr. Popini Albert 1899—1917-ig, majd az Evangélikus Leány- gimnázium igazgatója lett 1917 és 1919 között. Már a század első évtizedeiben igye­kezett megismertetni a magya­rokkal a finnek irodalmát. For­dította Juhani Aho és Aleksis Kivi műveit. Lelkészcserékkel kezdődött Iskolánk másik tanára dr. Lejfler Béla, aki Leffler Sá­muel gimnáziumunk igazga­tójának volt a fia, 1909-1920- ig tanított Nyíregyházán. A svéd nyelv lektora, magán­tanára, majd címzetes nyil­vános rendkívüli tanára lett a debreceni egyetemen. Itthon a svéd irodalmat népszerűsítette fordításaival. Házassága révén Svédországba költözött és a stockholmi magyar követség sajtóügyi előadójaként a ma­gyar irodalmat ismertette meg fordításaival a svédeket. Svéd, dán kitüntetései mellett finn kitüntetést is kapott. A huszas években az evan­gélikus egyház lelkészcserék­kel igyekezett ápolni a finn­magyar kapcsolatokat. Ennek kapcsán a harmincas években Joób Olivér nyíregyházi lel­kész töltött egy évet Finnor­szágban. Ő volt az első, akitől a szemtanú hitelességével hal­lottunk beszámolót a finnek életéről. A harmincas évek de­rekán mi már az elemi is­kolában tanultunk finn éneket. Valahol Finnországban Finn és észt evangélikusok jártak Nyíregyházán 1937. május 29-én. Elsős kisgim- nazistaként életemben először láttam a Kossuth gimnázium udvarán finn evangélikus ér­seket aranykereszttel a nyaká­ban. Furcsa volt számomra, hogy a finneknek érsekük is van, mert a finnek ötmillióan evangélikusok, ez többszöröse a magyar evangélikusoknak. A mi püspökeink akkor még nem viseltek aranykeresztet, csak 1939 óta. Himnusz finnül, magyarul Húszéves lett a Finn Köztár­saság 1937. december 6-án. Erről az alkalomról a mi iskolánk is megemlékezett az 1938. február 12-én tartott diákbálja keretében. Hagyo­mány volt a Kossuth gimnázi­umban, hogy a félév végezté­vel a Korona Szálló nagyter­mében diákbált rendezett, amelyet műsoros est vezetett be. A műsoros estet Zsolnai Vilmos igazgató úr nyitotta meg. Megemlékezett a Finn Köztársaság 20 éves fennál­lásáról. Ezután iskolánk ve­gyes kara zenekari kísérettel elénekelte a finn himnuszt ma­gyarul és finnül. Másodikos kisgimnazistaként az énekkar­ban énekeltem, amelyet Kre- csák László karnagyunk vezé­nyelt. Finnugor világtalálkozó Ezután gimnáziumunk szimfonikus zenekara Kiss János karnagy vezetésével előadta a legnagyobb finn ze­neszerző, Jean Sibelius Valse tristejét. A gimnázium növen­dékei Eino Leino és Larin- küösti finn költők műveiből adtak elő. Majd ismét a vegyes kar magyar és finn nyelven adta elő Merikanto Vigasz című finn dalát. Turóczy Zoltán, aki maga is megjárta Finnországot, 1939. május 16-án került Nyíregy­házára lelkésznek és Tisza- kerületi püspöknek. Evangeli- zációi során népszerűsítette Ruotsalainen Pál finn paraszt- próféta tevékenységét. Aggodalmat keltett a szov­jet-finn háború 1939-40 telén, melynek során elvesztették a finnek Karéba egy részét, amely számukra olyan kedves, mint nekünk Erdély. 1941-ben Kovács György felvétele emiatt a finnek is, mi is bele­keveredtünk a szovjet-német háborúba. A háború után a finnek és a magyarok más társadalmi rendszerben éltek, de a finn- magyar barátság nem hidegült el. Sőt, az utóbbi 10 évben egyre szélesedtek a kapcsola­tok. Ma már Nyíregyházának testvérvárosa a finnországi Kajaani. A kapcsolatok átlép­ték az egyházi kereteket és ma már a társadalmi, kulturális, gazdasági kapcsolatok révén sokkal több nyíregyházi is­merkedett meg a helyszínen a finnek életével. Természete­sen a finnek közül is sokan jár­tak Nyíregyházán és Magyar- országon. Komi nyelvroko­nunk fővárosában 1992. de­cember 4-6-a között tartották meg a finn-ugor nyelvcsalád népei a világtalálkozójukat. Reménységgel tekintenek nagy nyugati rokonaikra, a 15 millió magyarra, az 5 millió finnre és másfél millió észtre. Elhatározták, hogy a követke­ző világtalálkozójukat Bu­dapesten tartják meg a világki­állítás idején. Erre az alkalom­ra méltóan kell felkészülni. Az adakozó vállalkozó Nábrádi Lajos Sóstóhegy-Örökösföld (KM) — Nemcsak kapni, adni is szeret. Közösségi ember, a szó igazi értelmében. A bő negyvenesek tapasztalatát hordja magában. Erőteljes fér­fi, a kőművesmunkában edző­dött. Mestere szakmájának. Magas homloka, szemüvege miatt nem is munkásnak, in­kább értelmiséginek látszik. Egy kicsit valóban az. Hiszen könyvel, adminisztrál, vállal­kozik, tárgyal és nem kevés közéleti munkát vállal magára. Jótékonyságáról ismerik Sós­tóhegyen és még azon is túl. Ha ötlete megvalósul, ezrek és ezrek jutnak olcsóbban élelmi­szerhez. A neve Batta István. Foglal­kozása építési vállalkozó. Lakhelye a Nyíregyháza szé­lén magasodó Örökösföld. Itt él a toronyház magasföldszint­jén népes családjával. A falak itt kívülről ridegnek tűnnek, de az otthon melegséget áraszt. Három generáció él itt szeretetben, békében. A kis Harasztosi Pál felvétele unokáját esténként a térdén lo- vagoltatja... O a Kereszténydemokrata Néppárt sóstóhegyi szerveze­tének elnöke. A párt mellett működő megyei gazdasági ka­marának tavaly lett alapító tagja. A kissé szétszórt Sós­tóhegy az utóbbi pár évben felkapott hely lett, egyre-más- ra épülnek itt a házak, otthonra lelnek újabb százak és százak. Immár tízezer ember lakik itt — mint egy kisváros. A régi utcákban többnyire kevésbé jómódú, mondhatni szegé­nyebb emberek laknak. Főleg nekik segít a párt helyi szerve­zete. A jótékonysághoz az elnök közreműködésével főleg a vál­lalkozók adják össze a pénzt, így kaphattak nemrég jókora ajándékcsomagot a nyugdíja­sok. A templom építéséhez pénz gyűlt a .kalapba”, az építkezésnél ezer meg ezer tár­sadalmi munkaórát könyvel­hettek el. A párt alapszerve­zete kohéziót is jelent, jó ma­gyar szellemben igyekszik összetartani az embereket. Ezért is szerveztek kétszer szép hazai tájakra kirándulást. Megszervezték a látványos szüreti bált. A szilvesztert kö­zösségben, vidámságban töl­tötték. Idén először akarják megrendezni a sóstóhegyi napokat. Ha ez jól sikerül, szép hagyományt teremtenek vele. Több közéleti fórumot szer­vezett Sóstóhegyen az alap­szervezet a polgármesteri hi­vatal képviselőinek rész­vételével. Felvetették többek közt, hogy az Úttörő utcán és az Aranykalász soron a rossz út miatt lassan ellehetetlenül a közlekedés. Felajánlották: ha kell pénzt gyűjtenek útépí­tésre, karjuk erejét is bevetik a munkálatokba. Az építési vál­lalkozó kőművesei, ügyes se­gédmunkásai szakszerűen tud­nak utat építeni. A párt sóstóhegyi alapszer­vezetének jó híre eljutott déli szomszédainkhoz is. Szerez­tek egy teherautót és addig jár­tak vele körbe-körbe, míg tele lett. Oldal szalonna, konzerv, befőtt, ruha került a teherau­tóra, aztán irány Jugoszlávia. Batta István egyik idei nagy terve, hogy Sóstóhegyen alap­szervezetével létrehozza a KDNP-piacot. A nemes és ígéretes elképzelés szerint a helyi termelők, a környékbeli telektulajdonosok, esetleg a kemecseiek és nagyhalásziak Sóstóhegyre hozzák majd ter­mékeik egy részét. E piacon az árak elfogadhatóak lesznek... Kevesebb lakás épül a megyében A lakásvagyon mégis gyarapszik Nyíregyháza (Hajnal Béla) — A gazdaság állapotát, vál­tozásának irányát az infláció és a munkanélküliség mellett a lakásépítés fejezi ki legjob­ban. A KSH megyei igaz­gatóságán az első összesítés 1992-ről, éppen a lakásépítés és megszűnés adatait tartal­mazza. A lakásépítési kedv — mind országosan, mind a megyében — a 80-as évek közepétől, párhuzamosan a reálbérek csökkenésével és az infláció növekedésével, hanyatlik. Megyénkben 1992-ben 1653 lakás épült, ami az előző évinek 65, a két évvel koráb­binak 51, a nyolcvanas évtized átlagának 42 százaléka. Közis­mert, hogy a lakásépítés jelen­tős része — különösen falun — bontásra ítélt lakások he­lyén valósul meg. Érthető te­hát, a lakásmegszűnések csök­kenése a lakásépítés intenzi­tásának mérséklődésével függ össze. A lakásvagyon a lakásszám­tól függetlenül nagyobb ütem­ben gyarapodik, mert a most készülő épületek alapterülete, felszereltsége minden korábbit felülmúl. Ez következménye annak a nagy vagyoni, jöve­delmi különbségeknek (nap­jainkban főleg a nagyobb ke­resetűek építkeznek), melyek már a korábbi évtizedekben kialakultak, de igazán szélső­séges méreteket a két utóbbi évben hoztak. Különösen nagy volt a la­kásépítés visszaesése Nyír­egyházán, ahol az 1991. évi 805 lakással szemben 1992- ben csak 416 lakás épült. Eb­ben szerepe van a belvárosban található néhány nagyobb épü­lettömbben elhúzódó átadá­soknak. A városok közül meg­lepően nagy a visszaesés Fe­hérgyarmaton (66 lakással szemben csak 20 épült), Nagy- kállóban viszont növekedés tapasztalható (23-ról 39-re). A kiadott építési engedélyek még nem utalnak a gazdaság fellendülésére. Az elmúlt év­ben mintegy 17 százalékkal kevesebb építési engedélyt ad­tak ki, mint 1991-ben. Ebből arra következtethetünk, hogy 1993-ban a lakásépítésben to­vábbi csökkenés várható, de üteme már jóval kisebb lesz. Megalapozatlan gyanakvás Ellenvélemény az Alkaloidából A Kelet-Magyarország 1993. évi január 11-i 8. szám 8. oldalán az Arckép rovatban A családi orvos címmel cikk jelent meg, amely a tiszaesz- lári családi orvosról készült. A cikkben az Alkaloida Ve­gyészeti Gyár Rt.-t érintően a következő szöveg olvasható: , jVz allergiás hörghurut és a szintén allergiás bőrbetegség gyakorisága miatt az orvos a közeli Alkaloida vegyi anya­gaira gyanakszik. Pár éve pél­dául előfordult: csak hóna­pokkal később tudtak egy ott bekövetkezett robbanásról, amikor már a tömegesen je­lentkező megbetegedéseket nem lehetett a véletlen szám­lájára írni.” Az idézetben foglalt véle­mény alapjául szolgáló tényál­lítások, mint valótlan tényál­lítások, híresztelések megva­lósítják a jó hírnév sérelmét — írja hozzánk küldött levelében Dupcsák László, az Alkaloida vezérigazgatója, egyúttal kér­ve a valós tények közzétételét. Eszerint a társaság a szükséges engedélyek birtokában a jog­szabályokban és szabványok­ban előírtak szerint a környe­zetvédelmi és egészségügyi hatóságok rendszeres ellenőr­zése mellett végzi tevékenysé­gét. Az Alkaloida Rt. tevé­kenysége során nem kerül a környezetbe olyan mennyisé­gű anyag, ami a környezetre, az emberre egészségkárosító hatást gyakorolna. A hatósági­lag előírt ún. „kibocsátási ér­ték” olyan korlát, amely alatt a környezetbe kerülő anyagok az embert, az élővilágot a tu­domány jelenlegi állása sze­rint nem veszélyeztetik. — Nincs tudomásunk olyan adatról, vizsgálatról stb., amely ok-okozati összefüg­gést mutatott volna ki az Alka­loida tevékenysége és az em­lített megbetegedések között — írja a vezérigazgató. Más­részt a cikk szerint a lakosság csak hónapokkal később szer­zett tudomást az Alkaloidában történt „robbanásról”, holott az a lakosság egészségére ked­vezőtlen hatással volt. Teljes bizonyossággal nem zárható ki egy vegyi üzemben sem, de máshol sem műszaki vagy em­beri hiba lehetősége. A megtörtént sajnálatos bal­esetekről, rendkívüli esemé­nyekről, különösen, ha azok­nak esetlegesen a környezetet is terhelő hatásuk lehetett, a lakosság kellő időben tájékoz­tatásban részesült. Példaként említjük az 1989. szeptember 20-i anyagkeveredésből eredő robbanást — valószínű, az or­vos is erre utal —, ahol az Al­kaloida szakemberei mellett a KÖJÁL, a polgári védelem stb. szakemberei is részt vet­tek az okok és következmé­nyek vizsgálatában. A lakos­ság számára szükséges infor­mációk a helyzet felmérésével egyidejűleg nyilvánosságra kerültek. A baleset körülmé­nyeiről és környezeti hatásáról a Kelet-Magyarország is tudó­sított. Különösen károsnak ítéljük a megalapozatlan híresztelést azért, mert egy köztiszteletben álló orvos nyilatkozataként került nyilvánosságra. Ugyan­is az orvosi véleménynyilvání­tás azon a valótlan tényálláson alapszik, hogy az Alkaloida tevékenysége folytán olyan mennyiségű anyag kerül a kör­nyezetbe, amely egyes beteg­ségek gyakoriságára közvetlen hatással van. Ugyanígy az, hogy az Alkaloida a bekövet­kezett, környezetére is kiható rendkívüli eseményekről nem, vagy jelentős késedelemmel ad tájékoztatást.

Next

/
Thumbnails
Contents