Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
1993. január 25., hátfő GAZDASÁG Kelet-Magyarország 13 Izmosodó húsbirodalom Kevesebben, de egyre többet termelnek Lafkó Tibor A SZERZŐ FELVÉTELE Nyíregyháza (KM - GB) — Napi 40 tonna húskészítmény előállítása nem kis mennyiség a húsos szakmában. Márpedig ennyire rendezkedett be a volt Szabolcs Húsipari Vállalat nyíregyházi telepét a felszámolással megbízott Hextra Kft.-től tavaly augusztustól bérlő R-KO-N Kft. Az ország különböző részein működő társvállalati vevőknek valamint a megyénk kétharmadának, sőt, a szomszédos borsodi és hajdúsági területek egy részének ellátására egy másik, kereskedelemmel foglalkozó kft.-t is alakítottak magántőke bevonásával, R-KO-KER néven. Százhúsz tonna virsli Teljes a bizalom a felszámoló és a bérlő között. Nincs is ok panaszra, hisz az Alföldön saját hizlaldákkal és húsüzemekkel rendelkező R-KO-N „birodalom” — amelyiknek az 1992. év forgalma meghaladta a 3 milliárd forintot — az egész nyíregyházi üzemet bérelve kevesebb emberrel többet termel, mint az elődje bármikor. A kapacitáskihasználás az eltelt fél év alatt megközelítette az optimális mértéket. Erre egy érzékletes példa, hogy a szilvesztert megelőző három és fél napon csupán virsliből 120 tonnát dobtak piacra. A korábbi 1200 dolgozóból mára ugyan alig 500-an maradtak, ám manapság az is értékelendő, hogy legalább ennyi embernek biztos megélhetése van. A munkások hangulata jó, hiszen munka van bőven. Kemény a fegyelem, de érzik a zsebükön, hogy érdemes. Mint megtudtuk, az R-KO-N hosszú távon gondolkodik. Kinyilvánította azt a szándékát a felszámoló Hextra Kft.- nek, hogy meg kívánja vásárolni a jelenleg bérelt telepet. Erre a felszámolás befejezéséig, az elkövetkező másfél év során kell sort keríteni. A vásárlási szándék is bizonyítja, megtalálta a számítását Szabolcsban a „birodalom”. Arról, hogy mi a látványos sikerük záloga, az R-KO-KER ügyvezetője, Lafkó Tibor így vélekedik: Minden megváltozott — Az alapanyag-ellátás megnyugtató módon rendezett. A felvásárlás új alapokon nyugszik, hisz a cég saját hizlaldáiból látja el a húskészítménygyártást. A termelés szervezettsége magas szintű. A munkaidő kihasználása, a munkatempó teljesen más, mint korábban volt. A dolgozók érdekeltté lettek téve a több és jobb munkában, s most a hajdani 1200 embernek kevesebb mint fele végzi el a munkát. A kereskedelem is nagyobb sebességre kapcsolt. A piacon történő változásokra a lehető leggyorsabban reagálunk. A termelésben dolgozó 400 emberen kívül jelenleg 60-an végzik a kereskedelmi, áruforgalmazási munkát. Az áruszállítás területén további változásokat terveznek. Az eddigi 12-13 gépkocsi, amelynek egy részét bérli a kft., más része nekik dolgozó magánfuvarozó, ezekben a napokban továbbiakkal egészül ki. így 18-20 kocsi végzi már az áru terítését a három megyére kiterjedő piacon. Keresik a lehetőséget, hogy a jövőben teljes egészében saját gépkocsiparkot alakítsanak ki. — A cég nagyságából fakadóan meghatározó szeretne lenni az értékesítési területen — mondja az ügyvezető —, amelyben alapvető fontosságú az árpolitika. Nem követő, hanem meghatározó árpolitikát alakítottunk ki. Ez különösen érdekes a fogyasztó felé tett engedményeknél. Meghatározó árpolitika — Miután áfakötelesek lettek januártól a termékeink, a társaság úgy döntött, hogy az általános forgalmi adót a korábbi árainkon belül érvényesíti. Gyakorlatilag ez annyit jelent, mintha 6 százalék árengedményt adnánk a fogyasztóink részére. Ezt mindaddig tartjuk, amíg a lehetőségeink megengedik, hisz tudjuk, hogy amennyiben meghatározók tudunk maradni az áraink tekintetében, úgy tovább növelhetjük a piaci részesedésünket is. Ehhez kell hozzáigazítani, javítani a szállítási tevékenységünket úgy, hogy minden gépkocsivezetőnk a cégünk ügynöke is legyen egyben. Kérdés, hogy a végül is ár- csökkentésnek számító áfa „lenyelése” egy idő után nem érinti-e a felvásárlási árakat és ezen keresztül a sertéstartókat. Erről így vélekedik a kereskedelmi szakember: — Ez idáig még nem jelentkezett feszültség a termelői oldalról. A felvásárlási ár emelése ellen hat ugyanis a békés megyei sertéspestis következtében kialakult állategészségügyi helyzet, illetve az exportszállítási tilalom. Kínálati piac alakult ki sertésből. Ameddig ebben nincs változás, a felvásárlási árak sem igen változnak a piac törvényei szerint. Egyelőre tehát a sertésnél nem várható, ellenben a marhánál úgy néz ki, elkerülhetetlen egy 10 százalék körüli felvásárlási áremelés. „Nem emelkednek az áraink” — mondja Lafkó Tibor az R-KO-KER ügyvezetője t 5 8 Hivatalos árfolyamoki Érvényben: 1993. január 20. Valuta Deviza Ka&adai dollár 64.37 65.77 65.08 65.42 Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Kuvaiti dinár 269,72 275,22 272,67 274,05 Német márka 51,47 52,43 51,71 51,95 Angol font 127,35 130.15 127,88 128,58 Norvég korona 12,16 12,40 12,24 12,30 Ausztrál dollár 54,84 56.08 5531 55,81 (»asz to <1000) 5633 57,61 56,52 5684 Belga frank (100) 249,86 254,52 251,25 252,41 0. schilling (100) 731,83 745.43 735.28 738.68 Dán korona 1339 13.65 13,47 13,53 Port. esc. (100) 57,30 58,40 57,49 57,77 Finnmárka 1533 15,63 15,13 1533 Spa. peseta. (100) 72,62 74,14 73,07 73,45 Francia frank 1534 15,61 1531 1539 Svájci frank 56,20 57,28 56,36 56,64 Hollandion« 45,77 46.63 46,00 4632 Svédkorona 1151 11.77 11,59 11,65 ír font 136,63 13933 13721 137,85 USAdoüár 825 7 84,13 83,42 8332 JapánjendOOi 6621 67,41 66,63 66,93 ECU 101,14 103,10 10155 102,05 Földvisszaadás Fehérgyarmaton Az előzetes megállapodás után Fehérgyarmat (KM - M. K.) — A fehérgyarmatiak is izgalommal várták, hogy ki-ki birtokba vegye ősei, illetve a tsz-be bevitt földet. A fehér- gyarmati Zalka Máté Tsz felszámolása jelenleg is zajlik, ezért a földvisszaadási megállapodások aláírása csak december közepén kezdődhetett meg. Az átlagosan 12 aranykoronás földekből mindössze 10 ezer aranykoronát jelöltek ki tagi földek céljára, s ennek alig 40 százalékára nyújtottak be igényt. Az érdekeltek véleménye alapján Balogh Kálmán, Bar- tha Gyula, Osán László, Piros Bertalan és Szűcs Géza ügyelt arra, hogy a lehető legigazságosabban válasszák ki a visz- szaadásra kerülő táblákat. *** Január 17-én, vasárnap délelőtt 12 volt tsz-tag (illetve hozzátartozója) gyalogolt kilométereket, hogy Balogh Kálmán földosztó bizottsági tag segítségével a jékei Nagytagban megkapja jövendő birtoka egy részét. Az eltelt időszakban nem sikerült megfelelő megoldást találni, most viszont igen, így például Tardi István megkaphatta az 1,19 hektárnyi szántót, mely 23,63 aranykorona értékű. A többit a Kuti-tagban kapja meg. A Szamos melletti szántón még ott van az előző évi háztájiban termelt s vegyszerezett kukorica szára. A tulajdonosok úgy tervezik: a tavaszi szántást követően kukoricát, illetve napraforgót vetnek, s 1993- ban nem vegyszerezik a területet, hogy jövőre már megkötöttség nélkül gazdálkodhassanak ezen a részen. Megegyeztek abban is, hogy az árokpartra nyár- illetve jegenyefát ültetnek, s a földu- tat is közösen tartják rendben. A 18,5 hektáros terület önálló ingatlanná alakításának költsége és a tulajdonjog ingatlannyilvántartási bejegyzésének eljárási illetéke a tulajdonost terheli. Mivel ezen a területen a tsz semmiféle munkát nem végzett, így költségtérítésre nem került sor. A kimért területeket kicövekelték, s amint az idő engedi, hozzáláthatnak birtokuk műveléséhez. Az elkövetkezendő napokban, hetekben újabb tagi földterületek kerülnek gazdáikhoz, így várhatóan a tavaszi szántást már nem kell elmulasztani tulajdonos hiányában. Össznépi játék (Költségvetés, privatizáció, adó, közteherviselés) Nyíregyháza (KM — Hajnal Béla) — Úgy tekint ránk 1993, hogy sok gondunk közül az ország költségvetésének a helyzete az egyik, amely a legkomolyabb aggodalomra ad okot. Nem kétséges, hogy a költségvetés ez évi alakulása a társadalom és közvetve a gazdaság működő- képességének fennmaradásában is fontos szerepet játszik. A Nemzetközi Valutaalap igényei, az Érdekegyeztető Tanács javaslatai és nem utolsósorban a parlamenti képviselők vitája nyomán az országgyűlés 185 milliárd forint hiánnyal hagyta jóvá az idei költségvetést (összehasonlításul: ez mintegy 3,5- szerese a Művelődési és Közoktatási Minisztérium teljes költségvetésének, ami pedig sok egyéb között tartalmazza az egyetemek és a főiskolák, az országos könyvtárak, levéltárak, múzeumok stb. költségvetését, a tankönyvkiadás, az egyházak és az alapítványok támogatását stb.). E megdöbbentően nagy hiány eléréséért is (tudniillik, hogy ne legyen több!) minden erőfeszítésre szükség van gazdasági átalakulásunk mai fázisában. Közismert, ezeknek az éveknek a legnagyobb feladata az állami tulajdonú vállalatok magán- vagy külföldi kézbe adása. A privatizációt, főleg annak gyakorlatát sokan bírálják, mégis meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi feltételek mellett egyszerűen nincs más alternatíva. Nem kívánom a privatizációból adódó veszteségeket elemezni. Igaz, nem is nagyon tudnám, mert a privatizáció tranzakciói sohasem kerülnek napvilágra. A nyilvánosság hiánya (mikor ismerjük már fel?) felmérhetetlen erkölcsi károk forrása. A privatizációs veszteségek mellett nem elhanyagolható az a kár, ami az államot azzal éri, hogy általában a privatizált cég adósságát és adóját elengedik. A kieső állami jövedelem nagyobbik hányada azonban jövőbeni veszteség, melynek nagyságára még becslések is alig vannak. A fentiekből máris következik, hogy a privatizáció és a költségvetés alig vannak köszönő viszonyban egymással, másképpen fogalmazva: a privatizált vállalatok alig járulnak hozzá a közteherviseléshez. A Közgazdasági Szemle egyik szerzője szerint a költségvetés bevételeinek tekintélyes hányada szükségszerűen a még nem privatizált, állami kézben lévő „balek” vállalatoktól származik. E vállalatokra éppen ezért nincs vevő, mert „balekek” (értsd: mert maradéktalanul megtartják az adó-, a társadalombiztosítási, a számviteli stb. törvényeket). Pénzügyi mutatóik így egyre rosszabbak, a kutyának sem kellenek. Egyik neves közgazdászunk szerint egy tisztességesen adózó állami vállalat és egy ügyesen manipuláló magáncég esetében az adóteher 5:1 arányú. Mások szerint a magánvállalkozók (tisztelet a kivételnek!) azért fejlődhetnek, mert az adóhivatalnál történő elszámolásokkal jól lavíroznak, ha nem ezt tennék, majdnem mindannyian tönkremennének. Össznépi játék folyik: ki tud több pénzt „megtakarítani” az adóhivataltól. Kíméletlen és szabályozatlan harc közepette (mintha a történelem ismételné önmagát!) választódik ki az a társadalmi réteg, amely a tőkés fejlődés hordozója lesz vagy legalábbis lehet. Néhány év alatt végletesen egyenlőtlen jövedelmi és vagyoni különbségek alakulnak ki, amit jól illusztrál az a közelmúltban Heves megyében történt baleset, ahol BMW kerékpárjukon rőzsét toló embereket gázolt el. A költségvetés szerencsére már nem függ olyan mértékben a (bevallható) adójövedelmektől, mint korábban, mert a nagy vihart kavart kétkulcsos áfa bevezetésével valamelyest biztonságosabbá vált a költségvetés bevételi oldala. Az egyre romló adómorált mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 1992- ben az adóhatóság az 1990- es és 1991-es éveket ellenőrizve a gazdálkodóknál mintegy 12 milliárd forintos nettó adóhiányt állapított meg. 1992-ben az adómorált tekintve az áfa-visszatérítésekkel volt a legtöbb gond. Igen sokan akartak ugyanis fiktív számlák vagy fiktív cégek nevében jelentős áfaösszegeket visszaigényelni. A rossz adómorál járvány- szérűén gyors terjedése azt eredményezte, hogy miközben a vállalati szektor termelése 1991-ben folyóáron 5-10 százalékkal nőtt, a gombamódra szaporodó vállalkozói kör kimutatott nettó nyeresége 60 százalékkal csökkent (306 milliárd forintról 140 milliárdra). Az adóhivatal tavaly nyári jelentéséből számomra az volt legemlékezetesebb, hogy az ország több mint 4 ezer divatáru-kereskedőjéből egy sem akadt, aki 1991-ben nyereséggel zárta volna az évet. Azt sem számolta még ki senki, még becslésszerűen sem, hogy az egyre inkább nagyüzemi jelleget öltő, országszerte megtalálható (a legális és illegális tevékenységeket jól összekeverő) „KGST- piacok” hány milliárd forint fogyasztási adóval, általános forgalmi adóval, vámmal stb. csökkentik a költségvetés bevételeit. Sőt ez a kereskedelmi forma egyre inkább intézményesül, mintha a legtermészetesebb lenne — a jogállamban feltétlenül elítélendő — ilyen jellegű tevékenység folytatása. Sietek leszögezni: sajnos, valóban vannak rétegek, akik a magas árak miatt már csak itt tudnak vásárolni, de megkockáztatom ők vannak kevesebben. Nézetem szerint a szegény rétegeket nem is a „KGST-piacra” kell kényszeríteni, hanem erős szociális hálóval szükséges ellátni. A láthatatlan jövedelmek felszínre hozásával, az illegális tevékenységek korlátozásával a politikának is ki kellene mozdulnia tétova- ságából. Az ország külföldi hitelezői ugyanis rossz szemmel néznék a költség- vetés helyzetének romlását. Ezt pedig az arányos közteherviselés megteremtésével lenne legkönnyebben elkerülhető. Árfolyamok ______________________ Tőzsde Index január 21-én: 756,64 (-6,04) árfolyam (%): Vételi Eladási Bp. Értékp. és Befekt. Rt. 72,00 76,00 Co-Nexus* 72,00 — Első Magyar-Angol Bróker 73,00 76,00 Lupis Brókerház 74,00 80,00 New York Budapest Kft. 70,00 75,00 Pakett Bróker Rt. 74,00 77,00 ♦Kárpótlási jegy átváltása vásárlási utalványra 75%-on. (Az utalványokat a Centrum Áruházak, a Délker, a Főnix, az Intertriál, a Merkúr, az Orex, a Pécsi Agroker, a Renomé Rt., a Royal Bútor, a Skála-Coop Áruházak fogadják el.)
