Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
Aktuális kérdések Igazi mezőgazdák Nyíregyháza (KM Galambos Béla) — A mező- gazdaság helyzetének idei alakulása sorsdöntő kérdés egyrészt az egész ország, másrészt az alapvetően agrártermelésből élő szabolcs- szatmár-beregi nép jövője szempontjából. Az ágazatban föllelhető problémák megoldásának lehetőségeiről Jakab Ferenc MDF-es szabolcsi országgyűlési képviselőt, a Parlament Mezőgazda- sági Bizottságának alelnökét kérdeztük. □ Kezdjük talán a megyénk állattartóit különösen érzékenyen érintő, és mostanában fogyasztói oldalról is újra a bírálatok kereszttüzébe került tejtermelés problémájával. — A tejtermelés erősen visszaesett az elmúlt időben, tejellátási gondokat okozva Budapesten, miután az ottani tejipari vállalat gyakorlatilag termelő tevékenységet csak úgy folytat, hogy a megyei vállalatok tejét dolgozza fel és forgalmazza. Ez igen megdrágítja a tej árát. Ezen úgy kell segíteni, hogy a megyék, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, helyben dolgozzák fel az ott termelt tejet és a késztermékeket jól megszervezetten szállítsák fel a főváros ellátására. A megyei tejipari vállalt privatizációja során pedig el kell érni, hogy decentralizáltan, működőképes egységek jöjjenek létre, a legrövidebbre csökkentve az alapanyag-fuvarozási távolságát. Elképzelhető tehát, hogy önállósuljon Mátészalka, működödjön a beregi tejüzem és minden egység — így Rakamaz, Nyíregyháza is — a saját környékét, még megyehatárt is átlépve, lássa el. A szükségleteinél hagyományosan — a most induló tehénakció segítségével reményeink szerint ezután is — jóval több tejet termelő Bereg fölöslegét lehetne például értékesebb termékekké feldolElek Emil felvétele gozva a fővárosi szállításra átállítani. E terv megvalósulásával a munkanélküliség helyzetét is javítani lehetne a szatmári-beregi térségben, és segíteni a működőképes magángazdaságok kialakulását. □ Az egyéni gazdaságok kialakulásához, stabil működéséhez azért még sok mindenre van szükség. Milyen feltételek megteremtésén fáradoznak Önök? — Ahhoz, amiről eddig is beszéltünk, hogy segíteni kell 9 nagyüzemekben gazdaságtalanná vált fejőstehenek magángazdákhoz kerülését, de minden más egyéni gazdaság kialakításához, kedvezményes kamatozású hitelekre van szükség. Ez azonban még mindig kevés, mert a jószágnak takarmányra, annak megtermeléséhez pedig a gazdának eszközökre van szüksége. De rá kell vezetnünk a vállalkozókat arra is, mitől lesz jövedelmező a vállalkozásuk. Ehhez pedig természetesen gondoskodni kell az oktatásukról, képzésükről. Fel kell világosítani őket az adózási, számviteli előírásokról is, mert bizony ezeken is el lehet bukni. □ Nagyon hiányzik e felvilágosító munkához egy működő szaktanácsadó hálózat. — Pontosan azzal a céllal akarunk kialakítani minél gyorsabban egy szaktanácsadó rendszert, hogy segítse a gazdát az üzleti elképzeléseinek megvalósításában. Egy szaktanácsadónak jól kell ismerni a térség piaci viszonyait ahhoz, hogy olyan tanácsot tudjon adni már az induláskor, ami alapján működőképes vállalkozás indulhat. A szaktanács- adást végezheti akár társaság, akár magánszemély. Olyanok, akik felsőfokú agrárképesítéssel rendelkeznek, és jártasságuk van a gazdálkodás minden szintjén, például té- eszben dolgoztak ágazatirányítóként és gyakorlati-, valamint helyismerettel rendelkeznek, a tudásukat tanfolyamon kibővítik. Az új típusú szaktanácsadás — az átalakult régiek mellett — teljesen új alapokon jön létre, már a tavasz folyamán, budapesti információs központtal. Termelési, feldolgozási és kereskedelmi adatokat szolgáltat majd országos hálózatának, és a banki, jogi, számviteli természetű problémákat is elvégzi vidéki szaktanácsadóinak a kívánságára. Utóbbiak járják a falvakat, szerződést kötnek a gazdákkal, akiknek az állam megtéríti majd a szaktanácsadásért — például egy hitelképes üzleti terv elkészítéséért — kifizetett összeg 60 százalékát. □ Az új szaktanácsadó hálózat, de a szaporodó érdek- képviseletek is milyen vagyonra és általa milyen lehetőségekre számíthatnak? — Meggyőződésem, hogy az új érdekképviseleteknek és szerveződéseknek az anyagi és működési alapjait, egyrészt az újonnan alakultaknak önerőből, másrészt régi érdek- képviseletekből kiváló szervezeteknek a meglévő vagyon, infrastruktúrák felosztásából kell megteremteni, akár törvényi szabályozással is. □ Szerencsés dolog az a „tolongás”, ami az érdek- képviseletek között nálunk kialakult, vagy eredményesebb lenne ha egy jól működő szervezet fogná össze ezt a munkát. — Úgy gondolom, hogy miként létrejött a rendszerváltás után a többpártrendszer, ami persze az elkövetkezendő időben le fog még tisztulni, az érdekképviseletek tekintetében is szükségszerű, hogy induláskor több szervezet jöjjön létre. Ezek közül majd valamelyik megerősödik, bizonyítani fogja az életképességét és amellett fognak a termelők voksolni, illetve szerződést, kötni. El tudok azonban képzelni párhuzamosságot, szakirányú szolgálatot többfélét is, amelyek közül mindenki eldöntheti, hogy számára hosszú távon melyik a legkedvezőbb. Ami az agrárkamarát illeti, a kamarai törvényt még az év első felében tárgyalni kell, hisz ez az a szervezet, amely a kormánnyal szemben kompetens tárgyaló partner lenne. A különféle érdekképviseleteknek pedig a kamarába kellene tömörülniük. □ Mi a helyzet a gazdakörökkel, amelyek országos szövetségének Ön is elnökségi tagja? — Országosan több mint 200 szervezet működik, 20 ezernél is több taggal. A megyénkben eddig negyvenkét gazdakör alakult, és már létrejött a megyei választmány is. Azonban a szükséges infrastruktúra és anyagi lehetőség híján, eddig nem tudott működőképessé válni. Most a szak- tanácsadó rendszer kialakításában aktívan részt vesznek és a nagyüzemekből kikerült, munka nélkül lévő jó szakembereket igyekeznek a gazdaköri szaktanácsadó szolgálatba bevonni. Ezt az FM, megyei hivatalai révén támogatni is fogja addig, amíg önfenntartóvá nem válik. A TARTALOMBÓL: • Az igazságtétel parancsa • A Himnusz születésnapja • Nem látszik a jövendő • A kilakoltatott szerelem Lény virágokkal ^ OfyítxsafioCybóC induít keramikus- */\ művész útja 'Debrecenen és ‘Budapesten 1 át vezetett eí a művészetek és a művészekvárosába, Szentendrére. Alkotói munkásságának kiteljesedésében mindig nagy szerepet játszott az akarat és a bit, a „tudom, Hogy mit teszek!.' gondolat vezérelte megszállottság. Agyagba álmodott figuráiban Hitelesen fejezi ki a legszebb emberi érzéseket, találóan fogalmazza meg az együvé tartozás, az egymásrautaltság Hét köz- napiságukban is felemelő helyzeteit, kompozícióiban nemes egyszerűséggel és természetességgel ábrázolja a művészetek örök és megunhatatlan témáját: az embert. ,---------------------------------------------,— KM galéria (Kovács “Éva kerámiái iMüßdnpiiem&ny yyj^j |3||*ig __ |T)g|*jg Ai igyál Sándor-w- jan, aki nem kertel, s azt 1 / mondja: „Folyik a nagy V rablás, aki bírja—marja”. Más finomabban fogalmaz: „A privatizáció valójában olyan, mint az eredeti tőkefelhalmozás: most évszázadokra is eldőlhet családok, dinasztiák sorsa. Később már senki sem kutatja, hogy milyenek voltak egykor a módszerek..." Hát ez az! A módszerek, amelyek nem minden esetben felelnek meg a törvényesség, de még a lovagiasság szabályainak sem. (Erről jut eszembe, éppen a privatizációval kapcsolatban használják többen azt a kifejezést is, hogy a benne szereplők nem éppen Grál-lovagok.) Hallani például, hogy bár a többség kárpótlási jegyének még se híre, se hamva, az akták még valahol a bürokrácia kacskaringós útjain vesztegelnek, de némely falu határában a jobb földekre már rátette a kezét egy-két család, kiporciózták már a gyümölcsöst is, széthúzgálták az erő- és munkagépeket azok, akik vagy közelebb voltak a tűzhöz, vagy akik rámenősebbek, nagyobb hangúak. (Állítólag megesett, hogy a traktoros a nagy értékű gépet leállította az udvaron, s öléssel fenyegette azt, aki közel akart hozzá menni, mondván, hogy az nem lesz senki másé, csak az övé.) Vagy: sokan mondják elkeseredetten, hogy az állami tulajdon is ebek harmincadjára jutott. A tönkrement cégek, az elhagyott épületek ugyanis bagóért kerülnek a szemfülesek tulajdonába, akik között egyaránt megtalálható a letűnt rendszer kádere s az új elit izmosodó kapitalistája. Ok az üzleti tárgyalások közben nagyon is szót értenek egymással, nem kiabálnak kárpótlásért, meg igazságtételért. Ok az üzletemberek ehelyett a privatizációs kiskapukat keresik, az adótön’ényeket bújják, hogy felismerhessék, milyen jogcímen lehet minél többet leírni, visszaigényelni az adóból. Az sem ritka, hogy a még agonizáló állami vállalat egyik-másik vezetője észrevétlenül saját káeftét, bétét alapít az általuk irányított vállalat tevékenységi körére, hogy aztán majd „beszállítója" legyen a nagy- vállalatnak, ahol már semmit sem lehet gazdaságosan megtermelni, nem úgy, mint a ká- eftében. Az sem ritka, hogy ilyen újonnan alapított gazdasági közösség lép a tönkrement cég helyébe,—miközben százak, ezrek kerültek munka nélkül az utcára, s miközben fél tucatnyi ember válik észbontó gyorsasággal milliomossá. Ne legyünk igazságtalanok: a fenti példákat az irigyek és a sértődöttek citálják előszeretettel, sajnáltatván magukat, elleplezve kényelmességüket, tehetségtelenségüket. Pontosabban: ilyenek is vannak a kritizálok között. Am azok alkotják a háborgók zömét, akik a gátlástalanoktól, a harácso- lóktól, a másokon átgázolóktól féltik a tisztességes embereket, s az egész rendszerváltást. Kemény időket élünk, lejárt az üres frázisok és a lelkizés kora, új kifejezéseket kell szoknunk. racionálisabban szükséges szervezni az életünket, s akinek van munkája, a korábbihoz képest lényegesen többet kell dolgoznia. (Ezért is mondta az egyik külföldi tulajdonú vegyes vállalat dolgozója, neki százszor jobb volt a szocializmusban, mert most, ha nem húz teljes erővel, könnyen megmutatják neki a kijáratot.) Ezek tények, s aligha van okunk kétségbe vonni, hogy jó részük természetes velejárója a piacgazdaság kínkeserves meghonosításának. Am a fentebb említett „aki bírja — marja” elv maradéktalan érvényesülése veszélyeztetheti az egész demokratikus átalakulást. Törvények, méghozzá szigorú előírások kellenének, s tüzetes ellenőrzés minden szinten, nehogy az érdemtelenek Kánaánjává váljék a haza, s kiszolgáltatottak legyenek, akik rászolgálnak a megbecsülésre. Sokan gondolnak például arra, hogy miért nem éri el a törvény keze azt, aki milliókat sikkaszt, s vagy jó kapcsolatai révén menekül a rács mögül, vagy ha le is ül némi büntetést, szabadulván dőzsöl a korábban töménytelenül megszerzett vagyonából. Miért tűrik el, hogy az ilyenek a család-, a rokonság tagjainak játsszák át a százezreket, a milliókat; miért nem lehet földönfutóvá tenni azt, aki másokat tett azzá. A szigorúság, a törvények következetes megtartása korántsem jelenti az ellenszenvet a privatizációval szemben. Sőt, csakis a törvényes lehetőségek keretében gyarapítóit vagyon, az új értéket teremtő vállalkozás jelentheti a hőn óhajtott polgárosodást. A KM hétvégi melléklete
