Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

1993. január 23., szombat Kelet-Magyarország 3 Negyedik után ismét elsősök A pedagógusképzéshez igazodik az oktatás az egyes gyakorlóiskolában Kompenzációs felár a mezőgazdaságban Nyíregyháza (KM - Barak- só Erzsébet) — Nyolcosztá­lyos gimnáziumi képzést folytat a következő tanévtől a nyíregyházi tanárképző fő­iskola 1. számú gyakorlóis­kolája. A szeptemberben kezdődő oktatásról Orosz­vári Istvánná, az iskola igaz­gatója adott tájékoztatást. □ Miben különbözik ez a képzés más iskolák gimnáziu­mi oktatásától? — Más szempontokat mér­legeltünk, mint egy hagyomá­nyos általános, vagy egy kö­zépiskolában. A mi elképzelé­seink a felsőoktatáshoz, a pe­dagógusképzéshez illeszked­nek, hiszen a főiskolai hallga­tók számára itt vannak a taní­tási gyakorlatok. Egy, a mos­taninál differenciáltabb, 12 év­folyamos iskolát alakítunk ki az ELTE Radnóti Gimnáziu­ma programjának adaptálásá­val. Döntésünket motiválta, hogy mind a személyi, mind a tárgyi feltételek adottak a középiskolai oktatáshoz, van elegendő, egyetemi diplomá­val rendelkező tanárunk, akiknek megvan a középfokú oktatásra jogosító képesítésük. □ Konkrétan milyen felépí­téssel működik szeptembertől ez az iskola? — A minisztériumi enge­dély alapján ez a képzési for­ma nem kísérlet, hanem egye­di megoldás, amit a főiskola tanácsa az önkormányzattal egyeztetett. Lesz egy elemi oktatás: az elsőtől a negyedik osztályig. Megmarad a hagyo­mányos képzés elsőtől nyolca­dikig. A nyolcosztályos gim­Nyelvórán a nyíregyházi tanárképző főiskola 1-es gyakorlóiskolájában, ahol szeptembertől megkezdődik a nyolcosztályos gimnáziumi képzés Harasztosi Pál felvétele názium tízéveseknek indul a negyedik osztály után. Ebben lehetőségük lesz továbbtanul­ni saját iskolánk mostani ne­gyedikeseinek, illetve foga­dunk diákokat a város és kör­nyéke iskoláiból is. □ Mi a felvételi vizsga tár­gya? — Az írásbeli és a szóbeli vizsgán azt kell tudniuk a gye­rekeknek, amit negyedikes ko­rukra el kellett sajátítaniuk, azonkívül kíváncsiak vagyunk arra, milyen a fantáziájuk, a taníthatóságuk, a kommu­nikációs készségük, gondol­kodási képességük, van-e va­lamilyen irányultságuk, illetve miben tehetségesek. □ Milyen szakterületekre specializálódnak? — Kiemelt szerepet kap a vizuális nevelés a rajz tagozat révén, a matematika oktatása a tagozatos osztályokban. Két­évenként indítunk ének-zenei osztályokat. Négy idegen nyelv közül választhatnak a diákok — angol, francia, né­met, orosz — pluszlehetőség van a latin nyelv fakultatív ta­nulására is. □ Nem félő az, hogy ebben a képzésben a gyerekek túl­ságosan is az itt gyakorló pe­dagógusjelöltek, s az oktatás kísérleti alanyává válnak? — A minden szempontból egészséges, ép, nem sérült szellemiségű gyermekek szá­mára nem jelent akadályt, vagy nagyobb megterhelést, ha a leendő tanárjelöltek az ő közreműködésükkel készül­nek fel hivatásuk gyakorlásá­ra. Az érdeklődők számából is következtethetünk arra. hogy a gyerekek és a szülők szívesen jönnek hozzánk: most úgy tű­nik, két-háromszoros lesz a túljelentkezés. Végül egy praktikus infor­máció: a jelentkezés határideje január 31., részletesebb tájé­koztatást az 1-es gyakorlóis­kolában kaphatnak az érdeklő­dők. Nyíregyháza (KM) — A mezőgazdasági termelők kü­lönleges adóalanyi jogállásá­ról és az eljárási szabályokról az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal elnökhelyettese az MTI-n keresztül a követke­ző közleményt adta ki: A személyes adatok védel­méről és a közérdekű adatok nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. §-a értel­mében az APEH továbbra is használhatja a személyi szá­mot adóigazgatási azonosító számként. Az adózás rendjéről szóló és módosított 1990. évi XCI. törvény kötelezően előír­ja a személyi szám használa­tát, s ez nem sérti a személyi­ségi jogot sem. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 56. §- ának rendelkezései szerint, ha a mezőgazdasági termék értékesítése során a kom­penzációs felár érvényesítési jogával élni kíván, úgy a ter­méket átvevőnek (felvásárló­nak) a személyi számát, ha adószámmal rendelkezik ab­ban az esetben az adószámot köteles nyilatkozatban megad­ni. A felvásárló a termék átvételéről felvásárlási jegye­ket bocsát ki, amelyen adó- igazgatási azonosítási szám­ként a személyi számot, az adószámot kell feltüntetni. En­nek alapján az adóalanyt az adóhatóság bejelentkezettnek tekinti, és jogosult a kompen­zációs felár érvényesítésére.----------------Tárca _ A z ember visszasírja a régi ünnepeket. A karácsonyt, a húsvétot, az augusztus hú­szadikákat. Nem az öt-tíz, ha­nem a harminc-harmincöt év­vel ezelőttieket, a gyermekkor ünnepeit. Amikor minden szép és egyszerű volt, amikor a leggyűröttebb arcokon is ki­simultak a ráncok. A gyer­mekkor azonban elmúlt, las­san mi lépünk az apáink, nagyapáink helyébe. S ne­künk kéne az ő testükbe bújni. Ritkán sikerül, még ha igyek­szik is az ember. Ez a mostani is igazi, békés karácsonyestnek ígérkezett. A falu fölött mély, bársonyos csönd úszott, pipáltak a ké­mények, s messze, a nagy égen ragyogtak a csillagok. Túl voltunk már a vacsorán, az asszonyok letakarították az asztalt, mikor apánk felállt, s ránk nézett. Egyetlen szót sem mondott, de tudtuk, mi követ­kezik. Vegyük a nagykabátot, indulunk nagyapátokhoz. Ot szegényt már rég elte­mettük, a dédunokák nem is látták, de a szenteste sosem múlik el, hogy meg ne néz­nénk a régi házat. S persze, a nagybátyánkat, aki megörö­költe a portát. Pár száz lépés csupán az tőlünk, mégis mennyi minden megesik, míg odáig érünk. Talpunk alatt ropogott a hó, fönt fénylett a hold, s megje­lent az égen egy repülő. Apa, ez merre megy, kérdezték nyomban a lányok. No nézzük csak, mondtuk, délkeletnek tart, akkor ez bizony Törökor­szág. Lehet, hogy Rodostó, ahol Rákóczi, meg Mikes Ke­lemen bujdosott. Hát amaz, mutattak egy másikra. Észak­nyugatnak vette az irányt, te­hát bizonyosan Prágát vá­lasztotta. Tudjátok, ahová Szilágyi Örzsébet levelét megírta... A gyermekek hitték is, nem is, amit mondtunk, s nemso­kára vad hógolyózásba kezd­tek. El is felejtették már talán, hogy miről beszélgettünk, ám mikor lekanyarodtunk a szűk kis mellékutcába, feltűnt me­gint egy repülő. No, ez hová mehet, kérdeztük most már mi. Ok persze csak vonogat- ták a vállukat. Olaszország­nak, feleltük mi helyettük, de lehet, hogy Boszniának. Óvatlanul csúszott ki szánkon a szó, szívtuk volna már visz- sza, de már későn. Mert ab­bamaradt a hócsata, s a kér­dések özöne zúdult ránk. „Vajon ott is karácsonyoz- nak...? Vagy lőnek, harcol­nak...?" Az iménti csend és béke pil­lanatokon belül elillant, nem győztük tompítani a vad, gyermeki kérdések élét. A hó már nem is volt annyira puha, a csillagok fénye is ko­pott, ám végre valahá- ra megérkeztünk. Bá- tyáméknál szólt a tele­vízió, az akváriumban ker- getőztek a halak, s úgy tűnt, helyreáll a meghitt hangulat. Nénénk süteményt, meg bort tett az asztalra. Később mi, férfiak elvonultunk a konyhá­ba, hogy cigarettázni tudjunk. Könyököltünk az asztalon, néztük a kályhában izzó parazsat, s alig-alig esett szó köztünk. Minden olyan volt, mintha csak nagyapánk is itt lett vol­na köztünk. Amikor Ferenc napjára beköszöntött a dér, karácsonyra meg vastag hó­takaró fedte a falut. Amikor kántáló, meg betlehemes csa­patok járták az utcákat, ami­kor boldogan köszöntötte mindenki a másikat. A régi ünnepeken járhatott mindannyiónknak az esze, amikor hirtelen kinyílt az aj­tó, belépett rajta az unoka­öcsénk. Kezében egy puská­val. Döbbent csend telepedett ránk, pedig hát egy igazán ár­tatlan jószágot tartott a kezé­ben. Egy rozsdás, tus nélküli puskát, amit még valamikor az átvonuló, második világ- háborús honvédeink adhattak oda nagyapánknak, hogy ás­sa el, nehogy fegyverrel a kézben essenek fogságba. A jó öreg pedig elásta, s ha­láláig őrizte a titkot. Sőt, azon túl is, hiszen öcsénk néhány napja találta meg a fegyvert. Megtisztította, megolajozta, s mutatja büszkén a kincset. Ami használhatatlan már, persze, de még így, rozsdá­san, ócskavasként is döbbe­netes hatású. Különösen most, karácsony szent estjén. A mikor azt hittük, végre béke van. Bennünk, s a vi­lágban. Am a múlt figyelmez­tet. Tanuljunk belőle, de köz­ben gondoljunk a gyermeke­inkre. Ha kell, rejtsünk el elő­lük minden gondot, minden rosszat, hogy nekik is olyan szép legyen az ünnep, mint nekünk volt egykor. Balogh Géza Szent-este Nézőpont Fehéren, feketén... Kovács Éva T7 gyik napilapunkban a L.j svájci vasutak fegyelme­zettségéről, pontosságáról olvastam. A cikkből kide­rült: a svájci vonatok nyolc­van százaléka alig egy per­cet késik, a vasút irányítói azonban ezzel a teljesít­ménnyel is elégedetlenek. Ez eddig rendjén is van, gondolom magamban, csak­hogy jön a cikkben a befe­jező mondat: vajon mit szól­nak a svájci viszonyokhoz a mátészalkai fekete vonat utasai? — töpreng a pesti újságíró, kinek még hálás is lehetnék, mert vállára veszi e vidék, a megye gondjait. Csak éppen azt felejtette el, hogy mára már megszűntek a szabolcsi fekete vonatok, ami ugyan öröm, bánat „csupán" annyi, hogy velük együtt megszűntek a nehéz, de sokak számára biztos megélhetést jelentő főváro­si, dunántúli munkalehető­ségek is. Itt járok a töprengésben, amikor egy másik országos lapban olvasom: az egyik legnagyobb párt majdnem legnagyobb politikusa sze­retné az országos tanácsko­zás napirendjét megváltoz­tatni, mert — mint mondja —- hogy jön az ki, ha megér­kezik a kolléga a messzi Sza­bolcsból, s a hosszú út után még ki sem fújhatja magát, ripsz-ropsz elnököt kell vá­lasztania... Ahogy mondani szokták, itt lett elegem az egészből. A pesti újságírónak, a politi­kusnak nem Zala, nem Ba­ranya, hanem épp Szabolcs- Szatmár-Bereg jutott az eszébe. Ismét a negatív jel­ző, amely az eltelt évtize­dekben megyénk nevéhez ta­padt. A „sötét" Szabolcsról, a „halmozottan hátrányos helyzetű” vidékről, amely­nek lakói ma is képtelenek levetni magukról a szomorú bélyeget. Belátható időn be­lül mi is felzárkózhatunk az országos átlaghoz. Addig is, amíg ez bekövetkezik, adas­sák meg nekünk az egészsé­ges önérzet, a mértékletes büszkeség joga: azért, mert Szabolcsból érkezünk, még mi is lehetünk önálló gondolkodásra, tiszteletre, akár elismerésre, nem pedig lenézésre és sajnálatra méltó, fehér emberek. Az ünnepek után Balázs Attila felvétele Kommentár___________ Felelősség Kováts Dénes O aj nos egyre gyakrabban u hallunk olyan híreket, melyek amúgy sem mindig szilárd lábakon álló bizal­munkra mérnek csapásokat, megingatva azt. Lassan azt sem tudjuk már, keserves- nehezen, vagy könnyebben megszerzett pénzünket hol tudhatjuk biztonságban. A párna alatt, a szekrény­ben, vagy más helyeken tar­tani nem célszerű (gondolva a gyakori betörésekre), s ott nem is kamatozik. Szeret­nénk megfelelő helyen tudni, ezért választjuk a pénzinté­zeteket, de számos jel mutat­ja: óvatosnak kell lennünk. Ki tudja például, mikor ren­deződik a Gávavencsellői Takarékszövetkezet káro­sultjainak ügye, megrázta a közvéleményt az Ybl bank csődje, s most hallhattuk: az Iparbanknál is gondok van­nak, a hírek szerint erősen érintett a nyíregyházi kiren­deltség is. Bár vizsgálatok voltak, s vannak, hogy egye­sek felelőtlen (vagy tuda­tos?) üzelmei játszanak köz­be ezekben a csődökben, a felelősök mintha elkerülnék a számonkérést. Erre lehet ugyanis következtetni bizo­nyos jelekből, melyek arra is utalnak, nem ugyanazon el­bírálás alá esik mindegyik pénzintézet. A közvélemény elé tárt információkból — melyek az esetek többségé­ben véknyan csordogálnak — azt a következtetést lehet levonni, hogy a fővárosi pénzintézeteken (ki tudja, milyen politikai vagy gazda­sági érdekekből?) az állam megpróbál segíteni, de ke­vésbé törődik azzal, mi lesz a szabolcsi kárvallottakkal. Hiszen segélyt kap az Ipar­bank, variálnak az Ybl bank ügyével, a keleti végeknek pedig nem igazán jut segít­ség. Pedig itt talán jobban elkelne. Arról nem beszélve, hogy nem lenne szabad a felelős­séget eltussolni, a vétkeseket futni hagyni azzal: az elbo­csátáson kívül nem tehetnek mást.. Mintha büntetleneb- bül herdálhatnának el ma­napság milliókat nagyobb beosztású vezetők, mint ez­reket a „kisemberek”. Jól van ez így?... HÁTTÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents