Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-20 / 16. szám

1993. január 20., szerda Kelet-Magyarország 15 I. 1 ^===ss=s====^=jl Onkontrolljukat vesztett nők Egyre többen alkoholisták és veszettebbül isznak, mint a férfiak Nyíregyháza (KM) — A nők ivási szokásai eltér­nek a férfiakétól, általában stresszhelyzetben menekül­nek a pohárhoz: romló vagy tönkrement házasság, nemi kielégítetlenség, válás és özvegység, anyagi gondok, munkanélküliség miatt isz­nak. A 30-60 év közötti nőknek legalább négy százaléka te­kinthető alkoholveszélyezte­tettnek, de ahogy romlik a gazdasági helyzet, egyre több az ivós nő. A férfiaktól rit­kábban lesznek iszákosak vagy alkoholisták, viszont ha­marabb lerészegednek, májuk könnyebben károsodik, tehát ugyanaz az italmennyiség job­ban mérgezi őket, mint a férfi­akat. Gyors hatás Szervezetük öt-tíz száza­lékkal kevesebb vizet tartal­maz, mint a férfiaké, az ital gyorsabban fejti ki káros hatá­sát. Pár pohárka naponta, és anélkül, hogy felismernék, alkoholistákká válnak. Külö­nösen havivérzés előtt veszé­lyes az ivás, mert ekkor meg­nő szervezetükben a véralko­holszint. A nők többségében 3-6 év alatt már igen súlyos egészségkárosodás alakul ki — vérszegénység, fekélybe­tegségek, zsírmáj —, gyako­ribbak az ártalmak, mint a pe­rifériás idegbetegség, alkoho­los májgyulladás. S már Arisz­totelész megjegyezte, hogy az iszákos nők gyakran szülnek önmagukhoz hasonló szomorú és fejlődésben visszamaradt gyermeket. A nők veszettebbül isznak, mint a férfiak, mert elveszítik onkontrolljukat. Kisebb a gyó­gyulási vágyuk, ritkábban szoknak le a szeszről, ha meg­próbálják, többnyire hosszabb és sikertelenebb náluk az alko­holelvonó kezelés. Szánalmas emberi roncs válik egyhamar belőlük, ha időben nem hagy­ják abba az italozást. Család­juk biztosan széthullik, gyer­mekeik lelkileg sérültekké válnak. Érzelmi sérülések Későbben, 28-30 éves ko­ruk felé kezdenek italozni, fő­ként, ha magányosak — ha- jadonok, elváltak, özvegyek —, és még nem találtak élet­célt maguknak. A többség ott­hon iszik, titokban, kezdetben még bűntudatosan. Jellemző­jük, hogy neurotikusak, sivár a szexuális életük, ezért mindig elégedetlenek. Ha házasság­ban alkoholizálnak, szinte mindig rossz a párkapcsolatuk a férjükkel, túlzottan függenek tőle, vagy az is alkoholista, és együtt isznak. Esetleg a kettős elvárás — helytállni otthon és a munkahelyen is — annyira nyomasztja őket, hogy szoron­ganak, és ezt próbálják alko­hollal feloldani. Kedvelik az erős rövidita­lokat és sokszor gyógyszerre isznak. Ennek drámai a hatása, hiszen ez a keverék egyfajta kábítószer. A nők amúgy is ér­zékeny szervezetét szinte szét­rombolja. A kutatások szerint az alkoholista nők túlnyomó része gyermekkorban súlyos érzelmi sérüléseket élt át, vagy családjában az apa, anya, eset­leg mind a kettő alkoholista Balázs Attila felvétele volt. így ők is tovább viszik a bűnöket a saját gyermekeikre és tönkreteszik őket. Bízzuk az orvosra a kezelést Veszekedéssel, észérvekkel aligha lehet az italozásról le­szoktatni a nőket, mert az ő gondolkodásukat az érzel­mek irányítják. Az elvonáshoz nagy szükség van szerető csa­ládi háttérre, de mindenekelőtt az ivást kiváltó oko(ka)t kell megkeresni és megszüntetni. A kezelést, terápiát bízzuk szakorvosra és a lábadozás ne­héz időszakában hívjuk segít­ségül a természetgyógyásza­tot. Fontos, hogy ne ítélkez­zünk, hanem segítsünk az ital rabjává vált nőn. Rózsika csak a konyakot szereti Puffadt, széthulló vonású arca már jelzi a közelgő véget Sóstófürdő (KM - TMI) — Rózsikára — nevezzük így a harminckilenc esztendős, szalmaszőke hajú nőt — Sós­tón bukkantam rá a nyáron. Régesrég nem láttam. A strand melletti vendéglőben üldögélt kockás terítővei le­takart asztalnál, és akkor hajtotta fel harmadik ko­nyakját. Meleg, fülledt este volt, párok bújtak össze a vendéglő teraszán, és lassú, régi zenére táncoltak. Rózsika még rájuk se pillantott. Egész nap a tónál süttette magát, talán vőlegény­nek valót is riézdegélt a stran­dolok közül. Alkonyattájt ide­jött, italt kért, és azt mondta a fiatal pincérnek, várja a barát­nőjét és az urát. Furcsa nő Rózsika, öt éve még be sem tette volna a lábát ilyen vendéglőbe. Vállalat­igazgató férje elvitte Debre­cenbe, Budapestre, ha szóra­kozni kívánt. Talán azért, hogy ne lássák inni a felesé­gét. — Unatkozom otthon, kicsit kijöttem a természetbe, olyan szép nyáron — mondta mente­getőzve, hogy ilyen helyen lá­tom. — Amióta elváltunk, én még nem strandoltam... Aztán elbeszélte nekem, azért ment tönkre a tizenöt éves házasságuk, mert meddő, nem szülhet gyereket. Sajnál- kozón bólogattam rá, pedig tu­dom, hogy iszákossága miatt elhagyta a férje. — Nem vagyok nő — bá­mult Rózsika a negyedik po­hár konyakjára. Kerek fekete szemét befátyolozta a könny, hosszúkás arcán semmi sem mozdult; de lehet, hogy csak én nem láttam az erős, álarc­szerű smink alatt. — Jancsi sem tekintett annak — folytat­ta. — Tíz évig próbálkoztunk az orvosnál, senki sem tudott segíteni rajtam. így születtem. Te már hallottál ilyet? — né­zett rám kutatóan. Bólintásomra elhallgatott, én pedig eltűnődtem: a nők legtöbbje azért keres az italban menedéket, mert érzelmei kielégítetlenek. Ám elég sok asszony meddő az országban, és mégsem lesz alkoholista. Rózsika önértékelésével van baj, hiszen a nőiséget azono­sítja a szülőképességgel. Itt aztán meg is torpan, nem gon­dolja tovább, hogy meddőn is lehet teljes életet élni. Vagy nem akar? Önsajnálatában nyúlt az ital­hoz, amióta megtudta, hogy nem lehet gyereke. Öt éve, a válás óta pedig egyre mélyeb­bre süllyed. Még néhány lépés a lejtőn, és kocsmában találja magát, vagy hajléktalanszállá­son. Az autóját már elitta, a férjétől kapott háromszobás házát elcserélte egy másfél szobásért, a pénz lement a torkán. Nem csodálkozom raj­ta, csakis konyakot iszik, mert így elegáns. Bár Napóleon he­lyett jó már neki a kommersz is... — Mondd — kíváncsisko­dom —, legalább megnyugtat az ital? Boldogabb leszel tőle? — Boldogabb? — bámul rám különös pillantással. — Azt nem mondhatnám, de szükségem van rá. Enyhíti a szorongásomat. Amióta egy­értelműen megmondták, mű­téttel sem tudnak segíteni, örö­kösen félek valamitől. — Állami gondozottat is magatokhoz vehettetek volna. — Igen. De az nem az én gyermekem, érted? Nekem nem lehet! Rózsikáról mindenki le­mondott rég; a szülei, testvé­rei, barátnője. Makacsul ra­gaszkodik a magyarázatához, hogy ő nem nő. (Amit a nők nem akarnak belátni, ahhoz ideológiát gyártanak maguk­nak, ezért mondják, hogy igazi politikusok.) Ha beismerné, hogy ez álok, gyógyíttatni kel­lene az alkoholizmusát. Erre annak ellenére nem hajlandó, hogy három éve emiatt rok­kantnyugdíjazták. Azt meséli mindenkinek, májfertőzést ka­pott. Hazudik önmagának és emiatt menthetetlen, hisz a gyógyulás a betegség be­vallásával kezdődik. Jól tudja, hogy ez a leglassúbb, biztos öngyilkosság, és mégis iszik. Ki érti őt és a hozzá hasonló, önpusztító asszonyokat? Szomorúan hagytam ott Rózsikát a sóstói vendéglőben a kockás asztalnál. Bársonyos, meleg este volt, a tó felől könnyű szél fújt, és ékszerként ragyogtak fentről a csillagok. Arra gondoltam, jó esetben megadatik neki még tíz-tizen­öt esztendő, mert puffadt, szét­hulló vonású arca már jelzi a közelgő véget. Kleopátra orra Nyíregyháza (KM) — A történelemben az asszonyok igen nagy szerepet játszottak, bárha inkább csak a háttérből irányították azt. Az egyiptomi Kleopátra ama kevés kivéte­lek egyike, aki önnömagáról, és nem férjéről lett híres. Be­folyása oly nagy volt a saját korában, hogy neve mindmáig fennmaradt. Amit azonban róla tudunk, tele van tévhitekkel, nagyítá­sokkal. Mondják például, hogy ha ennek az okos és szép asszonynak kevésbé lett volna vonzó az orra, másként alakul a világtörténelem. Kedves bók ez a férfiaktól, csak hát Kle­opátra orra — inkább a külle­me, mert erről szól a szelle­messég —, aligha volt elegen­dő ahhoz a szerephez, amit Egyiptom uralkodónőjeként i. e. 51-től 30-ig játszott. Előtte még öt Kleopátra ült a trónon, ő volt ezen a néven a hatodik; i. e. 69-ben született, mint Ptolemaiosz (Nagy Sándor hadvezéreként ismert) egyenesági leszármazottá. Előbb fivérének, XIV. Ptole- maiosznak volt az uralkodó­társa és egyúttal a felesége, majd a másik fiútestvérének, XV. Ptolemaiosznak. Egyéb­ként makedón vér is csörgede­zett az ereiben. Orra, miként Egyiptom kul­túrája és nyelve, görög volt. Ma aligha neveznénk asszo­nyosnak, mert a szemöldöknél nem hajlott be és kacér buckák nélkül egyenesedett előre. Erős jellemre utalt, az bizo­nyos. Románca Julius Caesarral és Antoniussal közismert a tör­ténetet többé-kevésbé kiszíne­ző filmekből. Gyerekeket is szült tőlük, így Caesartól Cae- sariont. Apja a kisfiút — nem először és nem utoljára a vi­lágtörténelemben —, nem is­merte el magáénak. Antoniust három gyermekkel ajándékoz­ta meg Kleopátra. Fiú volt az első, őt a napistenről Alexand- rosz Heliosznak nevezte el, a következő kislány lett, ő a holdistennő tiszteletére a Kle­opátra Szelene nevet kapta, végül harmadiknak ismét fiút hozott a világra: Ptolemaiosz Philadelphoszt. A szép és vonzó uralkodónő — aki a rómaiak történelem- könyvébe is írt pár sort — i. e. 30-ban, harminckilenc eszten­dősen halálra maratta magát mérgeskígyóval. Utolsó tette csak számunkra furcsa, ugyan­is a kígyót szent állatként tisz­telték az egyiptomiak, és úgy tartották, hogy aki a hüllő segítségével jut be az árnyak birodalmába, halhatatlan lesz. A babona ebben az esetben be­igazolódott, mert Kleopátra (igaz, nem a kígyó jóvoltából) halhatatlanná vált: neve él, történetét kisebb-nagyobb té­vedésekkel még kétezer év múltán is ismerjük. Gyógyító lábápolás Nyíregyháza (KM) — Lá­bunk a legmegterheltebb és egyben legelhanyagoltabb testrészünk. A tevékeny ember élete során hétszer körülgyalo­golhatná az Egyenlítőt, annyit járkál. A bevásárló, háztartást vezető nők naponta tíz-ti- zenkét kilométert is megtesz­nek, mire hazaérnek, lábuk fá­radt, izmaik fájnak. Dédanyáink azt mondogat­ták, hogy a hosszú, egészséges élet titka a meleg láb és a hi­deg fej. Az első aranysza­bály, hogy lábunk mindig le­gyen melegben, így elkerül­hetjük a téli betegségeket — náthát, felsőlégúti gyulladá­sokat — is. Hordjunk kényel­mes, jól záródó cipőt, csizmát. Szervezetünk többnyire a helytelen táplálkozás miatt tele van salakanyagokkal, mérgekkel. A szódabikarbó- nás lábáztatás egyszerre mé- regtelenít és ápolja a lábat. Olyan forró vizet öntünk egy lavórba, amilyet csak el­bírunk, de megégetni nem sza­bad magunkat. Belekeverünk fél csomag szódabikarbónát, és addig áztatjuk benne a lábunkat — akár tévénézés közben —, amíg a víz kihűl. A bőrön keresztül eltávoz­nak a káros salakanyagok, helyreáll a vérkeringés, a kér­ges talp felpuhul, ugyanígy a bőrkeményedések, tyúksze­mek is. Ezeket könnyen lere­szelhetjük, óvatosan kivághat­juk. A szív-, érrendszeri és reumatikus betegségben szen­vedők azonban csak orvosi tanácsra alkalmazzák. Az áz- tatás után eukaliptusz- vagy másféle növényolajjal, esetleg babakrémmel kenjük be a lá­bat. A száraz bőrűek lába na­gyon hajlamos a kérgesedésre, a sarkon hamar kialakul a sza­ru. Ha a lábáztatással nem la­zul fel eléggé, kenjük be a lá­bunkat babakrémmel, dugjuk bele nejlonzacskóba és zsineg­gel kössük meg a bokán. Egy óra múlva könnyen eltávo­líthatjuk a kérget. A reszelős, érdes bőrt — könyökön, tér­den vagy sarkon — rendbe­hozza az olajos kezelés. Két deci növényolajat és három teáskanál búzacsírát vagy más csíraolajat üvegben, műanyag kanállal összekeverünk, te­szünk bele egy marék orbánc­füvet és lezárva két hétig me­leg helyen tartjuk. Ekkor leszűrjük, átöntjük egy másik, tiszta üvegbe, megint hoz­záteszünk egy marék or­báncfüvet, melegen tartjuk. Ezt ugyanis még kétszer meg­ismételjük. Nagy hatású, illa­tos masszázsolajat kapunk, ami táplálja, gyógyítja a bőrt. A talpfürdőhöz — kizárólag hőálló üvegben, vagy vízfür­dőben — langyosra melegít­jük és negyedóráig benne tart­juk a lábunkat. Elég annyi, hogy a kérges részt ellepje. Utána körkörös mozdulatok­kal felszívódásig belemasszí­rozzuk az olajat. Ötszöri keze­lés után eltűnik a szaru, s ha ezt hetente alkalmazzuk, soha nem fog megkeményedni. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó ■ EGYRŐL TÖBBET WmKUmÉHmmm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents