Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
% é%ÉJ Az új év kezdetén arról kérdeztük a parlamenti pártok megyei szervezeteinek vezetőit, képviselőit, hogyan tekintenek a könnyűnek éppen nem ígérkező 1993-as esztendő elé, mit várnak az új esztendőtől, és az milyen feladatokat jelent számukra? Ezúttal a FKgP és az SZDSZ képviselőinek nyilatkozatait adjuk közre. Békében éljük meg az esztendőt Hoványi Ferenc, a Független Kisgazdapárt megyei főtitkára Az 1992. év mérleg készítése során megállapítható, hogy egy igen nehéz, kemény politikai csatákkal tarkított évet zártunk, melyet tagságunk — de a kívülállók is — értetlenül és tehetetlenül nézett végig, miközben az emberek zömét a nevető harmadik fél az esetek többségében félrevezette. Ezeket a félrevezető manővereket igen kemény ébredés fogja követni, ami szétoszlatja azt az illúziót, hogy a falvakban a „béke” időszaka következhet el. Az a tény, hogy a gazdákat, vagy az átalakult gazdálkodókat érintő kérdések — tulajdonrendezés, hitel, gépek, eszközök, értékesítés — mindmind megoldatlanok, helyenként negatív diszkriminációval terhesek, pl. a kormánygaranciával adott bankhitel csak a „nagyüzemeknek” állt rendelkezésére, nos, ez rengeteg gond forrása lesz az idén is. Övön aluli ütések érték és érik a kárpótlásra várókat és a közösből kiválókat egyaránt. Igen kevés azon nagyüzemi vezetők száma, ahol egyforma esélyt adtak a maradóknak és a kiválóknak. Magas a vagyont felélt szövetkezetek száma, ahol már hiába festették át a szövetkezet nevét jelző táblát, vagy lettek más gazdálkodó szervezetekké, nehéz gazdálkodási évnek néznek elébe. Félő, hogy mindezek csak háborúságot szülnek az elszegényedők és a jóval kisebb számú, hirtelen meggazdagodók között. A holtpontról kiindulást gátolja a megye tőkeszegénysége, ami visszafogja a vállalkozás lehetőségét. A jelenlegi feltételek egyáltalán nem vállalkozást segítők, inkább melegágyai a hazardírozásnak és a korrupciónak. Problémát látok a munkahelyteremtés állami finanszírozásában is. Egy-egy üzem privatizációját mindig teljes vagy részleges leépítés követ, majd utána lehet nagyobb létszámú munkanélkülit foglalkoztatni. Mindezek a manőverek torzítják a valós helyzetet, és a gazdálkodást megelőzi az ügyeskedés. Nagyon fontos feladatnak tekintem az érdekvédelmi szervezetek erősítését. Vallom, hogy csak egy kiegyensúlyozott szakmai érdekvédelem segíti úgy a kormány, mint a gazdasági vezetők munkáját. El kell válnia egymástól az érdekvédelemnek és az üzemi vezetésnek. Ha ez a folyamat letisztul és kialakul egy erős, igazi érdekvédelmi vonal, melynek csírái már megvannak, úgy változni fog a termelők jelenlegi kiszolgáltatottsága. Nagyon fontos, hogy létrejöjjenek a kereskedelemre szakosodott vállalkozások. Itt látok pozitív fejlődést, már az előző évben is voltak, akik tisztességgel végezték munkájukat, sajnos még kevesen vannak. Miközben megvívtuk harcunkat a pártunkat támadó erőkkel, úgy Budapesten mint vidéken, pártunk megerősödve, megtisztulva készülhet fel a választásokra. Olyan légkörben dolgoztunk, hogy mindenütt a felszított ellenségeskedés vett körül bennünket, ennek ellenére segítettük a rászorulókat a tulajdonáért vívott harcban, ami egyre kíméletlenebb. Tudom, mindez kevés, többet kell tennünk, remélem, hogy az idén több idő jut a szakmai munkára. Sajnos még várhatóak támadások pártunk ellen, de ezekre mi felkészültünk. Egyébként nem vitázni akarunk, hanem a korábbiaknál is hatékonyabban segíteni a földrendező bizottságok, a fórumok munkáját, a kárpótlás folyamatát. Ezért készülünk felállítani egy Kisgazda Tanácsadó és Segítő Irodát, ahol tanácsot kaphat a gazdálkodó az adóról, a támogatásokról, a hitellehetőségekről, a gépbeszerzésről... Szeretnénk ezt a segítségnyújtást közelebb vinni a gazdákhoz, hogy ne kelljen mindig a megyeszékhelyre utazniuk. Összeállt a programunk vitaanyaga, melyről most folyik a diskurzus, néhány hónapon belül így kész programmal indulhatunk a választási küzdelemnek. Ha kívánhatok erre az évre valamit, az az lehet, hogy békében, külső és belső háborúság nélkül éljük meg az esztendőt. Mind nagyobb teret nyerjen a tisztességes munka, mely megélhetést nyújthat egyre több családnak. Reméljünk együtt! Gulyás József az SZDSZ parlamenti képviselője Válaszlevél szoborügyben Tisztelt Szabó Zoltán! Önnek igaza van. Az ’56- ot megszenvedők nem kaptak elégtételt, hisz ha készült is ezt célzó törvény, mint a jóvátételről rendelkező, az nem hozott megfelelő megoldást. A parlamentben sem történt meg a belső megtisztulás, amelynek egyik oka az, hogy nem született meg a „nemzetbiztonsági törvény”. Teljesen jogos tehát az ’56- os eseményekben résztvevők hiányérzete. Hogy azonban ez menynyire nehéz probléma, mi sem mutatja jobban: az „’56- os társadalomban”, a forradalmat megélők között is mennyire különböző vélemények fogalmazódnak meg a jelenlegi társadalmi átalakulásokkal kapcsolatban. A város vezetése pozitív választ akar adni az ’56-os eseményekre, ezért egy emberként felvállalva ki akarja fejezni tiszteletét a forradalom, s a benne résztvevők érte hősi halált haltak emlékének. Ezért döntött egy emlékmű felállításáról, amelynek elkészítésére országos pályázatot írt ki. Ám ahogy a Donnál kopjafa jelzi a háborúban idegen földön elhullajtott magyar vért, ahogy a hazánkba hívatlanul érkező német hadsereg halottairól is megemlékezünk, úgy ez a szobor is hadd álljon emlékként az itt meghalt orosz katonáknak. A történelmet átlépni, elfelejteni, meg nem történtté tenni nem lehet. Együtt kell élni vele. Demokráciánk a többség demokráciája, amely azonban mindig figyel a kisebbség véleményére. Ezért foglalkoztunk annyit a kozák lovas kérdésével, ezért vette a város képviselő-testülete többször napirendre. S végül döntött a várospolgárok többségi véleményével összhangban a művészeti alkotásnak is jelentős Pátzay-mű- nek a jelenlegi helyén történő megőrzéséről. Ezzel együtt, amennyiben megfelelő művészi válasz születik, lehetőség van a téren is emléket állítani az ’56-os eseményeknek. Tisztelettel: Mádi Zoltán Nyíregyháza város polgármestere Ukrajna vámot szed Kijev (MTI) — Ukrajna keddtől vámot szed a területéről kivitt termékek után —jelentette az Ukrinform- TASZSZ. A kiviteli illetéket dollárban számítják ki, de ukrán valutában, a karbo- vanyecben kell megfizetni. A minimálbér kétszeresét meg nem haladó értékhatárig vámmentesen vihetnek külföldre cikkeket az ukrán állampolgárok, de e felett számos termék után — a televíziótól a magnetofonon át a szappanig — vámot kell fizetni. Külföldiekkel a kivitt áru értékének 100 százalékát kitevő illetéket fizettetnek. A tranzitutasok mentesülnek a fizetés alól, ha dokumentumokkal igazolják, hogy a náluk lévő cikkeket más országból vitték be. Vámkötelesek a postai úton külföldre küldött ánicik- kek is. A szlovákiai magyarságért Levél az ENSZ-nagykövetekhez A miniszterelnök és a kormány berendezkedtek arra, hogy berendezkedhetnek. A kormányzati filozófia a „rendszerváltás” mellé, sőt elé, a „mi voltunk, mi vagyunk és mi leszünk” hatalmi tételét állította” — olvashattuk a Pénzügykutató Rt. Jelentések az alagútból címet viselő, 1992 tavaszán megjelent elemző tanulmányában. A kérdések kérdése továbbra is az, hogy meddig tartózkodunk abban az alagútban, ahová a szocializmus nagy ígérete szükségszerűen juttatta hazánkat (a béketábor többi országával együtt), és mikor mondhatjuk el, hogy már látjuk az alagút végét. Kérdés persze az is, hogy a fent idézett kormánypárti filozófia („mi vagyunk, és mi leszünk” (!) hirdetői e cél érdekében — minden más égető kérdés helyett — tovább foly- tatja-e 1993-ban is azt a térfoglalási politikát, amelyet tulajdonképpen megválasztása óta folytat. Ez a térfoglalás, a hatalom kiterjesztésének politikája többnyire csendben ment végbe a gazdasági szférában, ahol a gazdasági vállalatok, rt.-k élére, igazgató- tanácsokba — soha letűnni nem akaró uram-bátyám világ játékszabályai szerint — kerültek, kerülnek a szakmai hozzáértés, képesítés nélkül kormánypárti káderek, képviselők. Az ilyen típusú térfoglalás körüli csend legfőbb biztosítéka a nyilvánosság kizárása. Ennek a térfoglalási gyakorlatnak — amely az élet valamennyi területén folyik — csak a jogállamiság kiépített garanciarendszere, az ország- gyűlési, ellenzéki kontroll és a sajtónyilvánosság együttesen szabhatnak gátat. Az állami hivatalok gazdasági, privatizációs mulasztásait, visszaéléseit legutóbb éppen parlamenti interpellációk és a sajtó nyilvánossága segítségével sikerült feltárni, de ha a kormánypártok propagandaeszközévé válik a rádió és a televízió, akkor a nyilvánosság kontrollja megszűnik létezni a kormányzat felett, ellenben kaphatunk helyette finoman kimódolt magyarázatokat arról, hogy „nem is élünk olyan rosszul, hiszen élhetnénk akár rosszabbul is, mint az egykori Jugoszlávia népei.” Kérdés tehát, hogy folytatódik-e a térfoglalási politika. A rádió és televízió területén nem valószínű, hogy feladja korábbi offenzív magatartását a kormányzat. Ez az a terület, ahol igen aktívnak mutatkozott az elmúlt évben, s bár ért el kétes értékű „sikereket”, azonban e sikerek nem feledtethetik el a gazdasági, valamint a szociálpolitikai kérdésekben elszenvedett kormányzati kudarcokat. Az átalakulás vesztesei nem elégíthetők ki a Csúcs-rádióval és a Kato- nás-Nahlikos televízióval. Új évet írunk. ígéretek és remények ideje ez. A kormány politikusai már megtették 1993-ra szóló nemzeti fölledülési ígéretüket. Valamennyien szeretnénk bizakodni, s haragszunk, ha elveszik tőlünk a reményt. Jobb tehát, ha reményeinkről írunk. Reméljük, hogy ez az év már kevésbé lesz az áldozat- vállalások éve. Reméljük, hogy nem tévesztjük majd el a politikai szerepeket. A kormánypártok nem várják el az ellenzéktől, hogy kormánypárti legyen, az ellenzék pedig nem várja el a kormánypártoktól, hogy ellenzékként viselkedjék. Ellenség helyett riválisokat látunk majd egymásban, mert ez feltétele a társadalmi békének, de azért is, mert a riválist legfeljebb legyőzni szokták, és csak legyőzni akarják, míg az ellenségnek a megsemmisítésére törnek. Reméljük azt is, hogy száműzetik a józan politikai retorikából egymás nemzet iránti elkötelezettségének megkérdőjelezése is, mert míg a belső ellenségkeresés az 50-es évek terméke, addig a nemzetietlenség vádja a 30-as éveké. Reméljük, hogy a térségünk biztonságáért tenni kész erők kerekednek felül mindenütt e régióban. Reméljük, hogy azok vannak többségben, akik a 90-es éveket támogatják, mert így bízhatunk abban, hogy a meghozott áldozatok előbb-utóbb értelmet nyernek, és meglátjuk az alagút végét! Kívánom, hogy ne áldozatai, hanem nyertesei legyünk valamennyien a születő demokráciánknak! Washington (MTI) — Szlovákia nem biztosítja a kisebbségi jogok védelmét, s kormánya támogatja a szélsőséges, kisebbségellenes indulatokat. Jelöljön ki ezért az ENSZ különmegbízottat, aki ellenőrzi, hogyan tartja be Szlovákia a világszervezet alapokmányának előírásait. Ez áll abban a levélben, amelyet a New York-i magyar emberjogi alapítvány a világ csaknem száz állama ENSZ-nagyköve- tének, valamint nemzetközi emberjogi szervezeteknek küldött abból az alkalomból, hogy az ENSZ kedden felveszi tagjai közé az önálló Szlovákiát és Csehországot. A levélben felhívják az ENSZ tagállamait: adjanak hangot a szlovákiai jogsértések feletti aggodalmuknak, s amikor gazdasági és politikai egyezményeket kötnek az új országgal, állítsák feltételül az emberi, köztük a kisebbségi jogok védelmét. A New York- i alapítvány 16 éve védi a magyar kisebbségek jogait. Elnöke, Hámos László a levélhez részletes dokumentációt csatolt a 650 ezres szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről. A dokumentumban rámutat: a csehszlovákiai 40 éves kommunista uralom alatt a magyarokat és a többi kisebbséget erőszakosan be akarták olvasztani. Ma Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök neo- kommunista kormánya ismét bűnbaknak állítja a kisebbségeket, hogy elterelje a figyelmet az ország politikai és gazdasági gondjairól. A csehszlovák és nyugati forrásokra támaszkodó dokumentációból kitűnik, hogy az új szlovák alkotmány nem biztosítja a kisebbségi jogokat, hogy a szlovák immár az ország egyetlen, hivatalos helyen használható nyelve, s még nem szlovák keresztnév sem adható a gyermekeknek. A tájékoztatás többek között kitér a bősi erőműre, amelyet a nemzetközi jog megsértésével építettek és működtetnek, s a tényre, hogy a háború után „kollektív bűnösként” elmarasztalt magyarokat — ellentétben a német kisebbséggel — máig nem rehabilitálták és kártérítést sem kaphatnak. Megvilágítja, hogy a szélsőséges Matica Slovenska közvetlen kormánytámogatást élvez, s hogy a magyar kisebbség — amelynek felforgatónak bélyegzett képviselőivel Meciar tárgyalni sem kíván — az ENSZ, az EBEÉ alapokmányai értelmében igénylik jogaikat. — Szlovákiának meg kell tartania a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi normákat, s a nemzetközi közösség feladata, hogy ezt elérje. A magyar kisebbség a stabilitás érdekében hatékony lépéseket kér — mutat rá az amerikai magyar emberjogi szervezet 1993.január 20.,szerda > :-V HAZAI HOL-MI Kefet-Magyarország 5
