Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-20 / 16. szám

1993. január 20., szerda HÁTTÉR Gyógyszerkészítő laboratórium Tabletták, kúpok, kenőcsők, szemészeti alapoldatok készülnek nagy mennyiségben a megye gyógyszertárai részére a Nyíregyházi Gyógyszertári Központ új gyógyszerkészítő laboratóriumában. A piac további bővíté­sét a jelenlegi kapacitás lehetővé teszi, melyhez a nemrégiben beüzemelt világszínvonalú német tablettacso- magoió gép jelentősen hozzájárul . Balázs Attila felvétele Tőkét várnak a Záhonyi átrakóba Szeretnének létrehozni egy TVieszt-Záhony-Kijev tengelyt Nábrádi Lajos Záhony (KM) — Úgy tű­nik, Záhony visszanyeri régi rangját, tekintélyét és ismét fontos szerepet tölt be ha­zánk gazdaságában, meg az európai tranzitforgalomban. A múlt év elején sokan azt jósolták, hogy megszűnik a MÁV Záhonyi Üzemigazga­tósága és beolvad a debre­ceni igazgatóságba. Ezzel szemben 1993 januárjától a kisvárdai vasútállomást és vonzáskörzetét az itteni üzemigazgatósághoz csatol­ták. További fontos átszer­vezés is várható. A témáról beszélgettünk Lőrincz Sándor üzemigazga­tóval. Csökkent a forgalom — Mi határozza meg Zá­hony térségének szerepét? — Földrajzi helyzetünk mi­att is a Független Államok Kö­zösségének gazdasága, a ma­gyar-orosz kapcsolat, de kihat ránk Kelet és Nyugat kapcso­-------­-------Tárca — Á téli hónapokban a zsíros ételek fogyasztása afféle védekezés a hideg ellen. A hi­deg napokban a disznótorok szolgáltatják a magyar ember számára a legfinomabb fala­tokat. A fogyókúrát télen fel kellßggeszteni, mert úgy sem tudunk ellenállni a disznósá- gok csábításának. Minden családban volt ré­gen egy öreg: apa, nagyapa vagy sógor, aki értett a disz­nóöléshez, és a disznótorban a különféle húsmenük ízesíté­séhez. A szakértő tartósítás után, a 100-150 kilós sertés aztán egész télen elegendő húst, zsiradékot biztosított a család számára. Napjainkra a városokba is visszatért a disznótorozás szokása. Sokan fél disznókat vesznek, maguk dolgozzák fel, és a mélyhűtők­be tárolva sokáig járhat rá a család. A nagyvárosokban nemzet­lata is. Az utóbbi években pél­dául Dél-Európába irányult tranzitforgalmunk 18 százalé­ka. A jugoszláviai háború és az embargó miatt ennyivel csökkent forgalmunk. Szeren­csére a bevételünk kisebb arányban csökkent. Tavaly ha­zánk bővítette kapcsolatait a FÁK-kal, főleg a gabonaex­portnak vettük nagy hasznát. A múlt évben mintegy ötmillió tonna árut szállítottunk keleti szomszédainknak, ez 151 szá­zaléka az 1991. évi kivitelnek. Reméljük, idén a befelé irá­nyuló forgalom is növekszik. Oroszország ugyanis adóssá­gát áruval (nem csak fegyve­rekkel) törleszti. Már decem­berben is mutatkozott némi ja­vulás a befelé irányuló forga­lomban. Nyugati és déli üzle­temberek szerint a jugoszlá­viai háború már nem tart soká­ig, ez nekünk több szempont­ból is jó lehet. — Olasz gazdasági és közle­kedési szakemberek már idén is tárgyaltak Záhonyban, a múlt évben francia és német szakemberek „térképeztékfel” a körzetet. Miért? — Már tavaly is bővítettük szolgáltatásainkat raktározás­sal, tárolással. Sok Niva terep­járó gépkocsit tároltunk példá­ul nyugati vadászok, farmerek megbízásából. Gyapotot, cel­lulózt is tároltunk, majd átrak­tunk és útnak indítottunk igény szerint. E két termék — főleg a gyapot — iránt meg­nőtt nyugaton és délen az ér­deklődés. Külföldi üzletembe­rek, közlekedési szakemberek ezért is szeretnék hamarosan létrehozni a Trieszt-Záhony- -Kijev tengelyt. Az illetéke­sek már dolgoznak a terveken. Jó befektetés — Az átszervezésnek elter­jedt a híre. Mi várható ettől az intézkedéstől? — Idén gazdasági társulássá akarjuk átszervezni az üzem- igazgatóságot. Az átszervezés az 1800-2000 dolgozót foglal­koztató gépesített rakodási fő­nökségre épül. A gazdasági társulást bel- és külföldi tőke bevonásával szeretnénk létre­hozni. Azt hiszem, aki ide be­fektet, az távlatokban jó helyre teszi a pénzét. Az átszervezés kisebb beruházásokkal, mun­kahelyteremtéssel járhat, töb­bes haszon várható az intézke­déstől. Néhány kisebb raktár­bővítésre, a műszaki berende­zések korszerűsítésére lehet számítani. Csomagolok, zsá­kolok létrehozása is szerepel a tervek között. Ha júliusig nem is, de év végére mindenképp végrehajtjuk az átszervezést. Fuvarozói ankét —Az elmúlt napokban Deb­recenben is döntöttek átszer­vezésről. *Ez hogy érinti az üzemigazgatóságot? — Felsőbb döntésre létrejött a MÁV Keleti Üzemigazgató­sága. Ez a vasút átszervezésé­nek egy része. Cél a piacorien- táltabb vasúti tevékenység. A mf körzetünkben is a piacszer­zésre, a piacorientált munkára törekszünk. A hozzánk csatolt Kisvárdán január második felében ezért is tartunk fuvaro­zói ankétot a városban és kör­nyékén működő üzemek kép­viselőinek és a vállalkozók­nak. Tájékoztatjuk őket terve­inkről, lehetőségeinkről, lehet, hogy információink nyomán még különböző üzletet is köt­hetnek. Kisvárdán is elébe megyünk megrendelőinknek. közi szokások terjednek el a tartósításban is, lásd prágai sonka. A magyar konyha jel­legzetessége a szalonna hasz­nálata. A magyaros ízeket sok etelben a kolozsvári szalon­na, a debreceni paprikás, és a ßstölt, abált tokaszalonna je­lenti, de az utóbbi években el­terjedőben van a Finnország­ból importált szaunaszalon­na is. A szaunaszalonnát apró szütyőkbe csomagoljuk, és lépcsőzetes rostélyra helyez­zük. A zsírosabbak felülre, a soványabbak alulra kerül­jenek. A szaunakályhában elektromos ßtéssel köveket izzítunk, melyekre páclevet kell locsolni. A páclevet min­denki ízlése szerint keverheti. Lehet mentolos, ánizsos, le­vendula és kutyabengekéreg- illatú. A rostélyon a szalon­nak 100- 120 fokig is felhe- vülnek, és hosszú percekig párolódnak a forróságban. A saját levükben fövő szalon­nákra azonban vigyázni kell, le ne süljenek, ezért a szalon­na és a háj tömegéhez képest kilogrammonként 1 dl pácvi­zet kell időnként locsolni a kövekre. Még így is előfordul­hat, hogy az érzékenyebb sza­lonna túlhevül, és bőrén sze­derjesfoltok jelennek meg. A szalonna felszíne a páro­lás és pácolás hatására gaz­dagon gyöngyözik, fiatalabb egyedek bőrét vizes rongyok­ba ajánlatos csavarni, hogy oda ne süljön a rostély aljára. A szaunaszalonna felszíne attól lesz tepertős, hogy időn­ként jéghideg vízbe merítjük, átforgatjuk és újra a pároló rostélyra helyezzük. Az így kezelt szalonnát az eljárás után laza szövésű törülköző­vel leszűrjük, majd amikor teljesen lehűlt, száraz ruhába csomagoljuk. A szaunapácolást heteken át folytatva a szalonna speciális zamatot kap, hűvös helyen nyárig is eltartható. A szaunaszalonna rendkívül ka­lóriadús, koleszteringazdag, de nehéz — testi munkával, tornához, kocogáshoz, rozs­kenyérrel, hagymával — bár­mikor fogyasztható... Váljék egészségükre! Kulcsár Attila C701 in£iC72>lnnnsi w4L<XUI IIIIIICÄ Kelet-Magyarország 3 Nézőpont Minőség tegnap és ma Galambos Béla Aláírtuk a társulási szer­ződést az Európai Közös­séggel. Azonban, ha való­ban tagok akarunk lenni, nincs más lehetőségünk, mint megfelelni az ottani kö­vetelményeknek. Ezeket az idén január elsejétől kötele­ző jelleggel életbe lépett elő­írásokat be kell tartaniuk azoknak a magyar vállala­toknak, akik a közös piaci országokba akarnak szállí­tani. Nem lesz könnyű a fejlett országokban régóta termé­szetessé vált magas minősé­gi követelményeket itthon teljesíteni. Ugyanis eddig — az elmúlt ötven évben — ál­lami, vállalati szinten egy­aránt nem így termeltünk. Nem is alakult ki ilyen szem­léletünk. Mert milyen is volt a minőségvédelem, minőség- biztosítás az elmúlt fél év­század során Magyarorszá­gon? Ismerősöm meséli, né­hány évtizeddel ezelőtt egy ipari melléktevékenységet folytató termelőszövetkezet­ben dolgozott, ahol alkatré­szeket esztergáltak az akkor nagy hírű Vörös Csillag Traktorgyár számára. A szállítmányok minőségével nem volt minden rendben, ugyanis azok harmada, fele selejttermék volt. A minő­ségbiztosítás azonban mű­ködött, mégpedig a követke­zőképpen: az üzem vezetője minden szállításnál felment a traktorgyárba, két korsó jóféle vörösborral a kezé­ben, amit ottfelejtett az il­letékes osztályvezetőnél. A „lámpás” meg is tette a ha­tását. A gyár minden egyes alkatrészt első osztályúként átvett a tsz-től, csak egy kérése volt. A selejtet már a gyártáskor válogassák kü­lön ládába és úgy vigyék Budapestre, hogy a gyárban legalább ezzel ne kelljen foglalkozni, ott azonmód vi­hessék az olvasztóba. A fenti példával illusztrált üzleti kapcsolat már a múl­té. Ma, amikor mindenki el­adni akar, csak valódi minő­séggel lehet a piacon meg­maradni, s a cégeket életben tartani. Ehhez pedig az eu­rópai szabványoknak meg­felelő, szigorú minőségbiz­tosításon keresztül vezet az út. Vásárosnaményban rendszeressé vált, hogy a mű­velődési autó hangosítása segítségével a legeldu­gottabb városrészben élőket is tájékoztatják a VMK változatos programjairól f Molnár Károly felvétele Kommentár Terített aszfalt Balogh Géza r egnap reggel belerúg­tam egy kiflibe. Munká­ba loholtam éppen, elhagy­tam már a régi buszállo­mást, valahol a Béke mozi környékén jártam, mikor utamba került a kifli. Nem láttam. Erezni is csak annyit éreztem, hogy belebotlom valamibe, s már repült is az a valami..., az a szép, kövér kifli. Nyúlós, nyálkás idő volt, amikor az ember különösen hajlamos a moralizálásra, amikor a történések mögött valami mély tragikumot ke­res, ám én még csak meg sem rezzentem. Csupán egy villanásnyi gondolat volt, hogy azért egy Móra, egy Tömörkény, egy Dickens nem menne el szó nélkül a földön heverő kenyérdarab mellett. Igenis eltöprengene azon, hogy mennyire hiá­nyozhat az a néhány falat sok családban..., de mon­dom, ez csupán villanásnyi ideig tartott, el is feled­keztem róla, mire a szer­kesztőségbe értem. De mit látok a portán? Egy nagy papírzsákot, tele zsömlével, kiflivel, túrós bé­léssel. Reggel találta a por­tásunk a görög katolikus templom mellett, terítve volt velük az aszfalt. Rejtély, mi­képpen kerültek oda. Meg­próbáltuk kideríteni, végig­telefonáltuk a várost, de se­hol, senkinek sem hiányzott az a zsáknyi kalács. Lám-lám, mondhatnánk, mégsem vagyunk mi azért annyira szegények, ha már reggelente kiflivel, meg tú­rós béléssel terítjük be utcá­inkat. Gondolunk a galam­bokra, a verebekre, az égi madarakra, s talán az ott­hontalanokra. Ha optimista lennék, állít­hatnám, hogy elértük a Ká­naánt. Legalábbis a kapu­ját. Csak a kulccsal ne csámborgott volna el az őr­ző. Vagy ő is kalács-szerző körútra indult...?

Next

/
Thumbnails
Contents