Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

1993. január 4., hip S"”** ŐRSZEM „Valamit tenni kell!” Nyírjákó őrei Cselényi György Nyírjákó (KM) — Az ezer­lelkes Nyírjákó polgárőrsé­gének híre lassan túlszár­nyal a község határain. Nem véletlenül, hiszen a közel fél éve 38 fővel alakult szervezet ma már 60 tagú. De nem is a létszám lényeges, hanem az aktivitás. Minden éjjel minimum hárman és saját gépkocsi­jaikkal vannak szolgálatban. A mozgékonyságukra jel­lemző: amikor a riportkészí­tés ötletét felvetettem, né­hány tagot a polgármesteri hivatal épületébe pillanatok alatt összeverbuváltak. A helyiségben piros arcú, markos, jókedélyű emberek. — Az élelmiszerboltot, a kocsmát, az iskolát, a presszót és a nyilvános telefont évente többször feltörték — említette Vékony István, a polgárőrség elnöke. — A mezei lopások­ról, meg az igencsak elharapó­zott kocsmai verekedésekről nem is szólva. Mindez az em­berek hangulatára rendkívül rossz hatást gyakorolt. A la­kosság egyre határozottabban követelte: valamit tenni kell! — Végiggondoltam, kikre számíthatnánk — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Kálmán polgármester, aki szintén pol­gárőr. — A meghívónkra nem kevesebben, mint 43-an jelen­tek meg, azt is hozzátenném, nyáron, a legnagyobb dolog­időben. A csoport azóta is jól működik. A munkáját Nyitjá­ké önkormányzata eddig 50 ezer forinttal támogatta, ami főként benzinre és zseblámpa- elemekre ment el. — Engem a csatlakozásra az inspirált, hogy egyszer garáz­da elemek a házam előtt álló Lapunk e rovatában hét­ről hétre sok tragédiáról szá­moltunk be. Hogy jól indul­jon az új év, a rendőröket ki­vételesen arra kértük, nevet­tessenek meg bennünket. így néhány an, Vígvári István, Szakács István, Hanász Jó­zsef, Cziránku András egy- egy rendhagyó történetet mondtak el. Az asszony megviccelése Bejelentés érkezett: egy fér­fi a spájzban felakasztotta ma­gát. A megadott címre érkező rendőrt a kapuban egy férfi fo­gadta. A nyomozó ismertette jövetele célját, s megkérdezte, hol van a megboldogult, K. Já­nos? — Itt vagyok — szólt a fér­fi. A rendőr igencsak megle­pődött. Kiderült, a férfi a feleségé­vel való tréfálkozásból, úgy tett, mintha felakasztotta volna magát. Amikor az asszony a helyiségbe nézett, a szemei tágra nyíltak, a szája tátva ma­radt, majd egy hatalmasat vi­sítva kiszaladt. Ha úgy vesszük a vicc jól sikerült, de azt nem a feleség teherautóról több láda gyü­mölcsöt leborongattak — vall­ja Szegedi Zoltán. — A község közbiztonságá­ban gyökeres változás történt — szólt, s nézett körül elége­detten Vékony István. — Hó­napok óta csend van, a meg­kezdett bűncselekmények pe­dig kísérleti szinten maradtak. ■ A megye különböző terüle­tein már több polgárőrséggel beszéltem. A szavaikból azt vettem ki: az ügy nemegyszer azért laposodik el, mert a szol­gálatok zöme alatt nem törté­nik semmi. Jóllehet, azért nem, mert az önkéntesek jön­nek, mennek, mozognak. De az ember már csak ilyen: szto­rira, sőt sikerélményre vágyik. A nyírjákóiaknak volt-e ilyes­miben részük? — A tevékenységünk lénye­ge a megelőzés — mesélte Bárdi Béla. — A faluban ál­landóan mozgásban vagyunk, főként éjjel. Ha idegen autót, vagy motort látunk, megál­lítjuk, s a vezetőjétől megkér­dezzük, kit keres, esetleg se- gíthetünk-e? és a család, hanem inkább a szomszédok honorálták neve­téssel. Eltűnt a sértett A gépkocsizó járőr Nyíregy­házán, a Rákóczi utca és a Víz utca találkozásánál járt. A sötét ellenére látta, egy férfi valakit leütött, majd a zse­bében turkált. A tettes amint az URH-t megpillantotta, fel­vette a nyúlcipőt. A rendőr ki­ugrott a kocsiból és gyalog szaladt utána. Kiadós sprint után a Bethlen utcánál sikerült elfognia, s megbilincselnie. Amint a bűncselekmény hely­színére visszamentek, a rendőr nem hitt a szemének. A sértett eltűnt, pedig nem járt arra ufó. A szakaszvezetőt kiverte a ve­rejték, mert ilyen esetet nem tanítottak vele a rendőrisko­lán, s arra gondolt, vajon a pa­rancsnoka mit fog szólni, ami­kor jelenti: rablás történt, itt az elkövető, de áldozat nincs. Biztos, ami biztos alapon a rablót a kapitányságra előállí­totta, felvették az adatokat, majd az illetőt elengedték. An­nál inkább, mivel katonai be­hívó volt nála. A sértett másnap dagadt arc­cal és kék szemaljakkal ke­reste fel a rendőrséget. Azt — Az eltévedtek, vagy más tisztességes szándékúak öröm­mel veszik ajánlkozásunkat, a rosszban sántikálók viszont a pokolba kívánnak bennünket — veszi át a szót Faragó Sán­dor. — A gyanús gépkocsik rendszámát felírjuk, s leadjuk a baktai rendőrőrsnek — tette hozzá Kolvek József. — Egy- egy ilyen adat a különböző bűncselekmények felderítése során a rendőrségnek hasznos lehet. A közintézmények és más objektumok zárait jó né­hányszor ellenőrizzük. — Néhány konkrét intézke­désünkről is hadd szóljunk — veti közbe Vékony István. — A közelmúltban Nyírjákó ha­tárában egy motoros stílfűrész hangjára figyeltünk fel. A ko­romsötétben is rájöttünk, azzal a kerekhegyi dűlőben dolgoz­nak. Kiderült, egy férfi hatmé­teres akácfákat akart kivágni. Egyet sikerült neki. Odamen­tünk, mondtuk neki, mi van, majd szóltunk a baktai rendőr­őrsnek, amely felvette az illető adatait. Az ügyből végül sza­mondta, a bűncselekmény helyszínéről a tettes bűntársai tüntették el. De hogy az autó­jukból hol tették ki, arra a ré­szegsége miatt nem emlék­szik. Kiderült, a tettes nem sokáig volt katona, mert az ügy nyo­mán nem vitték be. Hamaro­san rendőrkézre kerültek a bűntársai is. Székelzárás A kapitányság előcsarnoká­ban a rendőrön kívül román nők, férfiak és gyerek tartóz­kodtak. Az egyik székre a tize­des is leült. A hasadt ülőke azonban becsípte nadrágját. Állt volna fel, de a szék a frakkját sehogyan sem akarta elengedni. Az ügyfelek látták, valami nem stimmel, de fogal­muk sem volt róla, mi a gond. A rendőr pedig azért is palás­tolta szorult helyzetét, mert ha a nadrágja egy része a rés szájában marad, fedetlen ülep- pel a megjelenése még jó in­dulattal sem felel meg a szol­gálati szabályzat előírásainak. Amikor a férfit a lábai között látták nyúlkálni, különösen a nők kapták el tekintetüket. A rendőr, a szék és a nadrág küz­delmét mintegy 2-3 percig bír­ták ki nevetés nélkül, majd bálysértési eljárás lett. Egy másik alkalommal egy Petne- háza felé elhajtó idegen gép­kocsit vettünk üldözőbe. El­fogni nem sikerült, de a rend­számát felírtuk. Később meg­tudtuk, az autóval lopott hul­lámpalát szállítottak. Leg­utóbb, december 24-én cso­portos garázdaság kialakulását akadályoztuk meg. Időben je­leztünk, s a baktai rendőrök az intézkedést átvették. ■ Jó-jó, a polgárőrség él, dol­gozik. De mit szól hozzá a ta­gok családja? Ugyanis a szép cél elérésével általában min­denki egyetért, azonban a „miért pont én...?” — körül adódik a leghevesebb vita. — A családom talán nyu- godtabban alszik, mert tisztá­ban van vele, ha mi nem va­gyunk talpon, a portákról bár­mit eltakaríthatnak — magya­rázza Faragó Sándor. — Egy emberre havi egy­szer kerül sor, amit kibír — jegyzi meg Kiss Kálmán. Természetesen a polgárőrök rendezetlen jogi helyzetét a nyírjákóiak is nehezményezik, valamint a megfelelő hírössze­köttetés érdekében hasábrádi­ókra lenne szükségük. Tudo­másuk szerint a munkásőr­ségnek százával voltak, ame­lyeket jelenleg nem használ senki. Azok egy részét jó len­ne a polgárőrségeknek átadni. Végül két postai alkalma­zottal váltottam szót. — A polgárőrökre már csak azért sem mondhatok rosszat, mert a két fiam is tagja — új­ságolja Sipos Miklós kézbesí­tő. — A működésük óta a köz­rend rengeteget javult. — A posta is nagyobb biz­tonságban van — jelenti ki Góczi Istvánné hivatalvezető. — Korábban a bűnözők ide is betörtek. Most már sokkal nyugodtabb vagyok. szégyen ide, szégyen oda jót hahotáztak. A kaland szeren­csésen ért véget. Az ülőalkal­matosság ellen természetesen garázdaság, vagy hivatalos személy elleni erőszak címén nem lehetett eljárást indítani. Legfeljebb egy selejtraktárba zárására volt mód. Esketés A férjem beleugrott a kútba — mondta a telefonáló. A helyszínre siető rendőrök és a tűzoltók a szóban forgó em­bert nem a vízben, hanem tök részegen az ágyban találták meg. — Nem, a bejelentés nem volt valótlan — védekezett a család. — Az történt, hogy a férfi valóban beleugrott a kút­ba, de mielőtt elmerült volna, kérte az asszonyától és a gye­rekeitől, hogy egy jó erős kötelet engedjenek le. Megtet­ték. Ezután a családfő ön- gyilkossággal fenyegetőzve a rokonait a kút felső nyílásához parancsolta, s megeskette őket, hogy a jövőben vele szemben illendően fognak vi­selkedni. Ezután mintha mi sem történt volna, kimászott, berúgott, s álomra szenderült. Nevet a rendőrség Humormorzsák több tételben ZQfnai kfiCörtCegessége^ Karácsony pekingi módra Peking (MTI) — Kína köz­tudomásúlag nem tartozik a keresztény kultúrkörbe, így a karácsony ott értelemszerűen nem ünnep: az élet a megszo­kott kerékvágásban folyik, az emberek dolgoznak, az isko­lákban folyik a tanítás, s a vá­rosokban ugyanannyi a közle­kedési dugó, mint bármely hétköznap. Azaz: így volt ez egészen a közelmúltig, és így van ma is a kínai társadalom túlnyomó részében. A nagyvá­rosokban azonban kezd kiala­kulni az utóbbi években a kí­nai karácsony hagyomány- rendszere. December elejétől a bolto­kat elárasztják a karácsonyi üdvözlőlapok, a karácsonyfa- díszek, a színes lámpafüzérek és a karácsonyi gyertyák. El­vétve még fenyőfa is kapható, bár az ritka és drága kincs az északi városokban, köztük a fővárosban, Pekingben is, mert a télen rendkívül száraz klímájú és roppant kopár vidé­ken nincsenek nagy fenyőer­dők, ahonnan ezerszámra vág­hatnák ki a karácsonyfának valót. így a fára áhítozó kül­földiek általában beérik a se­lyemből és műanyagból ké­szült fenyőfautánzatokkal, amelyek olykor még fenyőil­latot is árasztanak. A szállo­dák halijaiban és a nagyobb áruházakban mégis szépen dí­szített valódi fenyőfák ékes­kednek. Az ünnep díszeihez tartoznak a 4-5 méteres óriás télapóbábuk, amelyeknek ha­sából rekedt hangszórókon át karácsonyi dalok recsegnek a vásárlók fülébe. A külföldiek által leginkább látogatott áru­házakban télapónak, illetve angyalkának öltözött fiúk és lányok járják az emeleteket, és olcsó cukorkát osztogatnak a vásárlóknak. A felsorolt külsőségek ere­detileg nyilván a nyitás politi­kája nyomán egyre duzzadó létszámú külföldi kolóniáknak szóltak, de láthatólag mind jobban élvezik a dolgot a hely­béliek is. A fiatal nemzedékre annyira átragad a karácsonyi hangulat, hogy maga is egyre inkább kiveszi részét az ün­neplésből. A kínai fiatalok ka­rácsonyi üdvözlőlapokat kül­dözgetnek egymásnak, és kel­lemes karácsonyi ünnepeket kívángatnak széltében-hosszá- ban az utcán járó-kelő külföl­dieknek. Burjánzó szokásukká vált továbbá karácsonykor „lógni” a munkahelyről vagy az isko­lából. Ilyenkor többnyire vi­dám társas programokat szer­veznek maguknak: csapatostul járják az éttermeket, karaoke bárokat és egyéb szórakozóhe­lyeket. Különösen kedvelt cél­pontjaik karácsonykor a nyu­gati étteremláncok helyi fiók­üzletei, Pekingben például a McDonald’s, a Pizza Hut és a Kentucky Fried Chicken étter­mei. Ennek a karácsonyozásnak azonban vajmi kevés köze van az ünnep keresztény vallási tartalmához, és a családi sze- retetünnep jelleg sem jelenik meg benne. A városi fiatalság jómódú rétege az utánozni vá­gyott nyugati civilizáció im­ponáló kellékeiként „aggatja magára a karácsony díszeit”, úgy valahogy, ahogyan a far­meröltönyt vagy a Pierre Car­din zakót viseli. Ahogy a nyugati fogyasztói társadalom eszményei egyre inkább át meg át hatják a kínai városi társadalmat, úgy várha­tólag a karácsony is mind mé­lyebb és mélyebb gyökeret ver Kína urbánus közösségeiben. Önjelölt császár Peking (MTI) — Kommu­nistaellenes parasztfelkelés szervezőit tették ártalmatlanná a kínai belbiztonsági szervek a kelet-kínai Honan tartomány­ban — jelentette decemberi számában a Mincsou Jü Facse (Demokrácia és Törvény) cí­mű, havonta megjelenő kínai folyóirat. Á jelentés szerint az össze­esküvők a feudális rendszert akarták visszaállítani Kíná­ban. A titkos szövetkezés ve­zetője, a 38 éves Li Csung-fü állítólag új császárságot akart alapítani önnön személyével a trónon. Elfogatása után tett vallomásában Li kijelentette: célja az „örök elégedettség mennyei birodalmának” meg­teremtése volt. A lap szerint az összees­küvők az elmaradott falusi népesség babonás hiedelmeire építették toborzó stratégiáju­kat. A szervezet felgöngyölíté­se is állítólag éppen úgy sike­rült, hogy egy civilruhás rend­őrtiszt a középkori babonák szakértőjének adva ki magát, be tudott épülni az összeeskü­vők közé. A lap idézi az ügyben nyo­mozást végző egyik rendőr­tiszt nyilatkozatát, amely sze­rint az egész szervezkedés egyszerre nevetséges és elgon­dolkodtató: nevetséges avítt céljaiban, s elgondolkodtató, hogy hat faluban is tudott hí­veket szerezni, köztük kom­munista párttagokat is. A kínai falvakban egyéb­ként a holt lelkek adásvételétől kezdve, a termékenységva­rázsláson át egészen az esőcsi­náló boszorkányságig sokféle ősi babona tenyészik. Enyhül a cenzúra szigora Peking (MTI) — Valame­lyest enyhül idén Kínában a cenzúra szigora: mint Szung Müven, a kínai kormány sajtó- és kiadói igazgatóságának ve­zetője tavaly év végén Peking­ben bejelentette, 1993-tól nem kell a könyvkiadóknak min­den egyes könyv kiadásához az illetékes kormányhivatal engedélyét kérniük, csupán „bizonyos speciális könyvek” publikálását kell továbbra is engedélyeztetni. Nem hivatalos értesülés sze­rint a politikai, ideológiai tár­gyú könyvek soroltatnak a „speciális” kategóriába. VEGYES Akció indul A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents