Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
1993. január 4., hip S"”** ŐRSZEM „Valamit tenni kell!” Nyírjákó őrei Cselényi György Nyírjákó (KM) — Az ezerlelkes Nyírjákó polgárőrségének híre lassan túlszárnyal a község határain. Nem véletlenül, hiszen a közel fél éve 38 fővel alakult szervezet ma már 60 tagú. De nem is a létszám lényeges, hanem az aktivitás. Minden éjjel minimum hárman és saját gépkocsijaikkal vannak szolgálatban. A mozgékonyságukra jellemző: amikor a riportkészítés ötletét felvetettem, néhány tagot a polgármesteri hivatal épületébe pillanatok alatt összeverbuváltak. A helyiségben piros arcú, markos, jókedélyű emberek. — Az élelmiszerboltot, a kocsmát, az iskolát, a presszót és a nyilvános telefont évente többször feltörték — említette Vékony István, a polgárőrség elnöke. — A mezei lopásokról, meg az igencsak elharapózott kocsmai verekedésekről nem is szólva. Mindez az emberek hangulatára rendkívül rossz hatást gyakorolt. A lakosság egyre határozottabban követelte: valamit tenni kell! — Végiggondoltam, kikre számíthatnánk — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Kálmán polgármester, aki szintén polgárőr. — A meghívónkra nem kevesebben, mint 43-an jelentek meg, azt is hozzátenném, nyáron, a legnagyobb dologidőben. A csoport azóta is jól működik. A munkáját Nyitjáké önkormányzata eddig 50 ezer forinttal támogatta, ami főként benzinre és zseblámpa- elemekre ment el. — Engem a csatlakozásra az inspirált, hogy egyszer garázda elemek a házam előtt álló Lapunk e rovatában hétről hétre sok tragédiáról számoltunk be. Hogy jól induljon az új év, a rendőröket kivételesen arra kértük, nevettessenek meg bennünket. így néhány an, Vígvári István, Szakács István, Hanász József, Cziránku András egy- egy rendhagyó történetet mondtak el. Az asszony megviccelése Bejelentés érkezett: egy férfi a spájzban felakasztotta magát. A megadott címre érkező rendőrt a kapuban egy férfi fogadta. A nyomozó ismertette jövetele célját, s megkérdezte, hol van a megboldogult, K. János? — Itt vagyok — szólt a férfi. A rendőr igencsak meglepődött. Kiderült, a férfi a feleségével való tréfálkozásból, úgy tett, mintha felakasztotta volna magát. Amikor az asszony a helyiségbe nézett, a szemei tágra nyíltak, a szája tátva maradt, majd egy hatalmasat visítva kiszaladt. Ha úgy vesszük a vicc jól sikerült, de azt nem a feleség teherautóról több láda gyümölcsöt leborongattak — vallja Szegedi Zoltán. — A község közbiztonságában gyökeres változás történt — szólt, s nézett körül elégedetten Vékony István. — Hónapok óta csend van, a megkezdett bűncselekmények pedig kísérleti szinten maradtak. ■ A megye különböző területein már több polgárőrséggel beszéltem. A szavaikból azt vettem ki: az ügy nemegyszer azért laposodik el, mert a szolgálatok zöme alatt nem történik semmi. Jóllehet, azért nem, mert az önkéntesek jönnek, mennek, mozognak. De az ember már csak ilyen: sztorira, sőt sikerélményre vágyik. A nyírjákóiaknak volt-e ilyesmiben részük? — A tevékenységünk lényege a megelőzés — mesélte Bárdi Béla. — A faluban állandóan mozgásban vagyunk, főként éjjel. Ha idegen autót, vagy motort látunk, megállítjuk, s a vezetőjétől megkérdezzük, kit keres, esetleg se- gíthetünk-e? és a család, hanem inkább a szomszédok honorálták nevetéssel. Eltűnt a sértett A gépkocsizó járőr Nyíregyházán, a Rákóczi utca és a Víz utca találkozásánál járt. A sötét ellenére látta, egy férfi valakit leütött, majd a zsebében turkált. A tettes amint az URH-t megpillantotta, felvette a nyúlcipőt. A rendőr kiugrott a kocsiból és gyalog szaladt utána. Kiadós sprint után a Bethlen utcánál sikerült elfognia, s megbilincselnie. Amint a bűncselekmény helyszínére visszamentek, a rendőr nem hitt a szemének. A sértett eltűnt, pedig nem járt arra ufó. A szakaszvezetőt kiverte a verejték, mert ilyen esetet nem tanítottak vele a rendőriskolán, s arra gondolt, vajon a parancsnoka mit fog szólni, amikor jelenti: rablás történt, itt az elkövető, de áldozat nincs. Biztos, ami biztos alapon a rablót a kapitányságra előállította, felvették az adatokat, majd az illetőt elengedték. Annál inkább, mivel katonai behívó volt nála. A sértett másnap dagadt arccal és kék szemaljakkal kereste fel a rendőrséget. Azt — Az eltévedtek, vagy más tisztességes szándékúak örömmel veszik ajánlkozásunkat, a rosszban sántikálók viszont a pokolba kívánnak bennünket — veszi át a szót Faragó Sándor. — A gyanús gépkocsik rendszámát felírjuk, s leadjuk a baktai rendőrőrsnek — tette hozzá Kolvek József. — Egy- egy ilyen adat a különböző bűncselekmények felderítése során a rendőrségnek hasznos lehet. A közintézmények és más objektumok zárait jó néhányszor ellenőrizzük. — Néhány konkrét intézkedésünkről is hadd szóljunk — veti közbe Vékony István. — A közelmúltban Nyírjákó határában egy motoros stílfűrész hangjára figyeltünk fel. A koromsötétben is rájöttünk, azzal a kerekhegyi dűlőben dolgoznak. Kiderült, egy férfi hatméteres akácfákat akart kivágni. Egyet sikerült neki. Odamentünk, mondtuk neki, mi van, majd szóltunk a baktai rendőrőrsnek, amely felvette az illető adatait. Az ügyből végül szamondta, a bűncselekmény helyszínéről a tettes bűntársai tüntették el. De hogy az autójukból hol tették ki, arra a részegsége miatt nem emlékszik. Kiderült, a tettes nem sokáig volt katona, mert az ügy nyomán nem vitték be. Hamarosan rendőrkézre kerültek a bűntársai is. Székelzárás A kapitányság előcsarnokában a rendőrön kívül román nők, férfiak és gyerek tartózkodtak. Az egyik székre a tizedes is leült. A hasadt ülőke azonban becsípte nadrágját. Állt volna fel, de a szék a frakkját sehogyan sem akarta elengedni. Az ügyfelek látták, valami nem stimmel, de fogalmuk sem volt róla, mi a gond. A rendőr pedig azért is palástolta szorult helyzetét, mert ha a nadrágja egy része a rés szájában marad, fedetlen ülep- pel a megjelenése még jó indulattal sem felel meg a szolgálati szabályzat előírásainak. Amikor a férfit a lábai között látták nyúlkálni, különösen a nők kapták el tekintetüket. A rendőr, a szék és a nadrág küzdelmét mintegy 2-3 percig bírták ki nevetés nélkül, majd bálysértési eljárás lett. Egy másik alkalommal egy Petne- háza felé elhajtó idegen gépkocsit vettünk üldözőbe. Elfogni nem sikerült, de a rendszámát felírtuk. Később megtudtuk, az autóval lopott hullámpalát szállítottak. Legutóbb, december 24-én csoportos garázdaság kialakulását akadályoztuk meg. Időben jeleztünk, s a baktai rendőrök az intézkedést átvették. ■ Jó-jó, a polgárőrség él, dolgozik. De mit szól hozzá a tagok családja? Ugyanis a szép cél elérésével általában mindenki egyetért, azonban a „miért pont én...?” — körül adódik a leghevesebb vita. — A családom talán nyu- godtabban alszik, mert tisztában van vele, ha mi nem vagyunk talpon, a portákról bármit eltakaríthatnak — magyarázza Faragó Sándor. — Egy emberre havi egyszer kerül sor, amit kibír — jegyzi meg Kiss Kálmán. Természetesen a polgárőrök rendezetlen jogi helyzetét a nyírjákóiak is nehezményezik, valamint a megfelelő hírösszeköttetés érdekében hasábrádiókra lenne szükségük. Tudomásuk szerint a munkásőrségnek százával voltak, amelyeket jelenleg nem használ senki. Azok egy részét jó lenne a polgárőrségeknek átadni. Végül két postai alkalmazottal váltottam szót. — A polgárőrökre már csak azért sem mondhatok rosszat, mert a két fiam is tagja — újságolja Sipos Miklós kézbesítő. — A működésük óta a közrend rengeteget javult. — A posta is nagyobb biztonságban van — jelenti ki Góczi Istvánné hivatalvezető. — Korábban a bűnözők ide is betörtek. Most már sokkal nyugodtabb vagyok. szégyen ide, szégyen oda jót hahotáztak. A kaland szerencsésen ért véget. Az ülőalkalmatosság ellen természetesen garázdaság, vagy hivatalos személy elleni erőszak címén nem lehetett eljárást indítani. Legfeljebb egy selejtraktárba zárására volt mód. Esketés A férjem beleugrott a kútba — mondta a telefonáló. A helyszínre siető rendőrök és a tűzoltók a szóban forgó embert nem a vízben, hanem tök részegen az ágyban találták meg. — Nem, a bejelentés nem volt valótlan — védekezett a család. — Az történt, hogy a férfi valóban beleugrott a kútba, de mielőtt elmerült volna, kérte az asszonyától és a gyerekeitől, hogy egy jó erős kötelet engedjenek le. Megtették. Ezután a családfő ön- gyilkossággal fenyegetőzve a rokonait a kút felső nyílásához parancsolta, s megeskette őket, hogy a jövőben vele szemben illendően fognak viselkedni. Ezután mintha mi sem történt volna, kimászott, berúgott, s álomra szenderült. Nevet a rendőrség Humormorzsák több tételben ZQfnai kfiCörtCegessége^ Karácsony pekingi módra Peking (MTI) — Kína köztudomásúlag nem tartozik a keresztény kultúrkörbe, így a karácsony ott értelemszerűen nem ünnep: az élet a megszokott kerékvágásban folyik, az emberek dolgoznak, az iskolákban folyik a tanítás, s a városokban ugyanannyi a közlekedési dugó, mint bármely hétköznap. Azaz: így volt ez egészen a közelmúltig, és így van ma is a kínai társadalom túlnyomó részében. A nagyvárosokban azonban kezd kialakulni az utóbbi években a kínai karácsony hagyomány- rendszere. December elejétől a boltokat elárasztják a karácsonyi üdvözlőlapok, a karácsonyfa- díszek, a színes lámpafüzérek és a karácsonyi gyertyák. Elvétve még fenyőfa is kapható, bár az ritka és drága kincs az északi városokban, köztük a fővárosban, Pekingben is, mert a télen rendkívül száraz klímájú és roppant kopár vidéken nincsenek nagy fenyőerdők, ahonnan ezerszámra vághatnák ki a karácsonyfának valót. így a fára áhítozó külföldiek általában beérik a selyemből és műanyagból készült fenyőfautánzatokkal, amelyek olykor még fenyőillatot is árasztanak. A szállodák halijaiban és a nagyobb áruházakban mégis szépen díszített valódi fenyőfák ékeskednek. Az ünnep díszeihez tartoznak a 4-5 méteres óriás télapóbábuk, amelyeknek hasából rekedt hangszórókon át karácsonyi dalok recsegnek a vásárlók fülébe. A külföldiek által leginkább látogatott áruházakban télapónak, illetve angyalkának öltözött fiúk és lányok járják az emeleteket, és olcsó cukorkát osztogatnak a vásárlóknak. A felsorolt külsőségek eredetileg nyilván a nyitás politikája nyomán egyre duzzadó létszámú külföldi kolóniáknak szóltak, de láthatólag mind jobban élvezik a dolgot a helybéliek is. A fiatal nemzedékre annyira átragad a karácsonyi hangulat, hogy maga is egyre inkább kiveszi részét az ünneplésből. A kínai fiatalok karácsonyi üdvözlőlapokat küldözgetnek egymásnak, és kellemes karácsonyi ünnepeket kívángatnak széltében-hosszá- ban az utcán járó-kelő külföldieknek. Burjánzó szokásukká vált továbbá karácsonykor „lógni” a munkahelyről vagy az iskolából. Ilyenkor többnyire vidám társas programokat szerveznek maguknak: csapatostul járják az éttermeket, karaoke bárokat és egyéb szórakozóhelyeket. Különösen kedvelt célpontjaik karácsonykor a nyugati étteremláncok helyi fióküzletei, Pekingben például a McDonald’s, a Pizza Hut és a Kentucky Fried Chicken éttermei. Ennek a karácsonyozásnak azonban vajmi kevés köze van az ünnep keresztény vallási tartalmához, és a családi sze- retetünnep jelleg sem jelenik meg benne. A városi fiatalság jómódú rétege az utánozni vágyott nyugati civilizáció imponáló kellékeiként „aggatja magára a karácsony díszeit”, úgy valahogy, ahogyan a farmeröltönyt vagy a Pierre Cardin zakót viseli. Ahogy a nyugati fogyasztói társadalom eszményei egyre inkább át meg át hatják a kínai városi társadalmat, úgy várhatólag a karácsony is mind mélyebb és mélyebb gyökeret ver Kína urbánus közösségeiben. Önjelölt császár Peking (MTI) — Kommunistaellenes parasztfelkelés szervezőit tették ártalmatlanná a kínai belbiztonsági szervek a kelet-kínai Honan tartományban — jelentette decemberi számában a Mincsou Jü Facse (Demokrácia és Törvény) című, havonta megjelenő kínai folyóirat. Á jelentés szerint az összeesküvők a feudális rendszert akarták visszaállítani Kínában. A titkos szövetkezés vezetője, a 38 éves Li Csung-fü állítólag új császárságot akart alapítani önnön személyével a trónon. Elfogatása után tett vallomásában Li kijelentette: célja az „örök elégedettség mennyei birodalmának” megteremtése volt. A lap szerint az összeesküvők az elmaradott falusi népesség babonás hiedelmeire építették toborzó stratégiájukat. A szervezet felgöngyölítése is állítólag éppen úgy sikerült, hogy egy civilruhás rendőrtiszt a középkori babonák szakértőjének adva ki magát, be tudott épülni az összeesküvők közé. A lap idézi az ügyben nyomozást végző egyik rendőrtiszt nyilatkozatát, amely szerint az egész szervezkedés egyszerre nevetséges és elgondolkodtató: nevetséges avítt céljaiban, s elgondolkodtató, hogy hat faluban is tudott híveket szerezni, köztük kommunista párttagokat is. A kínai falvakban egyébként a holt lelkek adásvételétől kezdve, a termékenységvarázsláson át egészen az esőcsináló boszorkányságig sokféle ősi babona tenyészik. Enyhül a cenzúra szigora Peking (MTI) — Valamelyest enyhül idén Kínában a cenzúra szigora: mint Szung Müven, a kínai kormány sajtó- és kiadói igazgatóságának vezetője tavaly év végén Pekingben bejelentette, 1993-tól nem kell a könyvkiadóknak minden egyes könyv kiadásához az illetékes kormányhivatal engedélyét kérniük, csupán „bizonyos speciális könyvek” publikálását kell továbbra is engedélyeztetni. Nem hivatalos értesülés szerint a politikai, ideológiai tárgyú könyvek soroltatnak a „speciális” kategóriába. VEGYES Akció indul A SZERZŐ FELVÉTELE
