Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-19 / 15. szám
Kelet-Magyarország 3 Licitálás a más gazdaságára Az igazi harc még csak most kezdődik a földért Újfehértón Ujfeherto (KM - Balogh Géza) — Talán emlékszik még az olvasó a közelmúlt újfehértói eseményeire. Akkor a helyi gazdák egy csoportja megunva a jogi csű- rést-csavarást, saját kezébe vette a földosztást. A régi örökség vagy tulajdon jogán több mint kétszázan döntöttek úgy, hogy nem várnak tovább, most már szántanak, vetnek. Csak egyetlen gond volt, a földek akkor még a termelőszövetkezetek kezén voltak. Következett hát a feljelentés, a bírósági tárgyalás, meg minden, ami azzal jár. Azóta szerencsére pont került az ügy végére, ám most Fehértóról megint furcsa hírek jönnek. Bosszút álljanak A helyiek egy csoportja azt akarja, hogy minél hamarabb megkezdődjön a licit, egy másik csapat viszont határozattan tiltakozik a az érdekegyeztető fórum által kijelölt földalapok elcserélése és visszaadása ellen. A meglehetősen bonyolult ügy hátterét a helyszínen próbáltuk kideríteni, felszerelkezve azokkal a beadványokkal, melyek a halasztást kérők aggályait sorolták fel. Ebben többek között kérik, hogy a képviselő-testület oszlassa fel a jelenlegi földrendező bizottságot, mert annak tagjai csak egy szűk kör érdekeit képviselik, s mindent megtesznek azért, hogy az úgynevezett földfoglalókon bosszút álljanak. Állításuk szerint nem rendezték a gyenge minőségű földek magas aranykorona-értékét, nem a megállapodás szerint jelölik ki a licitre a táblákat, ráadásul hetvenszázalékos táblakijelölést szorgalmaznak, holott az eddigi felmérések alapján a lakosságnak mintegy húsz százaléka jelentkezett csak a februári árverésre. A földrendező bizottság elnöke Papp Ferenc, a helyi polgármesteri hivatal munkatársa, nem ismeretlenek, természetesen, előtte sem az iménti vádak. Jegyzőkönyveket, iratokat, feljegyzéseket mutat, azt akarván bizonyítani, hogy eddig minden különösebb gond nélkül készülhettek az első árverésre. Irreálisan magas Legelőször is azt tisztázza, hogy nem történt semmiféle, a bizottság néhány tagját kijátszó utólagos csere. A félreértést az okozhatja, hogy a Lenin Tsz területén lévő úgynevezett Szárhegyet, mely jórészt gyenge homok, az eredeti elképzelést mellőzve kivették a kárpótlásra jelölt területből, s egy másik darabra cserélték fel. A levélírók kifogásolták jó néhány tábla irreálisan magas aranykorona-értékét is, erre viszont csak az lehet a válasz, hogy annak megváltoztatására helyben senki sem jogosult. Éppen ezért a földrendező bizottság a földhivatalhoz fordult, hogy vizsgáljon felül jó néhány táblát, mert az aranykorona-értékkel ott valóban baj van. Mindezek azonban eltörpülnek a következő kifogás mellett, hogy tudniillik az önkéntes földfoglalók kárára történik majd meg az első árverés. Mint már említettük, annak idején több mint kétszázan kezdték a szükséges rendeletek híján is az önálló gazdálkodást a fehértói határban. Született egy hallgatólagos megegyezés, miszerint a kezdeti támadások után lehetővé teszik számukra a nyugodt munkálkodást. Az érintettek jó gazdákhoz illően gondosan művelték a földet, bőségesen trágyáztak, tették ezt abban a hiszemben, hogy később sem háborgatják őket. Most viszont az általuk elfoglalt területek is beleesnek a kárpótlásra kijelölt táblákba. Hiába volt tehát a gondos talajművelés, egyáltalán nem biztos, hogy az árverések után is megtarthatják a földet, ráadásul közülük csak kevesen rendelkeznek a kárpótlási jeggyel. Természetes hát, hogy féltik a már jól bejáratott gazdaságokat. Már vetni kell Tudomásul kell azonban venni, hogy létezik a városban egy másik érdekcsoport is, vélekedik a földrendező bizottság elnöke. Annak tagjai azt mondják, hogy miért legyenek az egykori földfoglalók privilegizált helyzetben, miért ne lehetne licitálni az általuk elfoglalt jó minőségű táblákra is... A kívülállónak úgy tűnik, a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz lesz igazságot tenni a fehértói gazdák között. Pedig valamilyen megoldást találni kell, hiszen az idő sürget. Lassan szántani, vetni kell, vagyis hát kéne. Ha szükséges, tör és robbant Készenlétben a jégvédelmi egység megyénk folyóin Nyíregyháza (KM - Cs. Gy.) — A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság megkezdte az ez évi védekezési felkészülést. Aktualizálja a különböző szervekkel, vállalatokkal, például a vízgazdálkodási társulatokkal, a közúti igazgatósággal, a polgári védelemmel kötött együttműködési megállapodást. Nagy szükség is van erre, hiszen — mint azt Kerti Andor, a FETI-VIZIG osztályvezetője elmondta — az igazgatóság a védekezési munkálatokra a korábbinál jóval kisebb létszámot tud mozgósítani. Ugyanis míg 1988-ban több mint 1500, addig jelenleg már csak 860 dolgozóval rendelkezik. Holott a természeti és más adottságok nem változtak, vagyis a megye több folyója: így a Szamos, a Tisza, a Túr és a Kraszna vízgyűjtő területének szomszédságában helyezkedik el, ahol az árhullámok igen gyorsan alakulhatnak ki. A FETI-VIZIG kezelésében lévő folyókat — összesen 280 kilométer hosszan — kisebb megszakításokkal jég borítja. Ez egyelőre nem okoz sok problémát, azonban kisebb árhullám hatására torlódásokat idézhetnének elő. A jégvédelmi egység — ha szükséges — törésre és robbantásra bevethető. Az igazgatóság 618 kilométer hosszúságú fővédvonalai közel felének magassága és keresztmetszete a szükségesnél kisebb, viszont a töltések állapota a szűkös pénzügyi lehetőségekhez képest kielégítő. Elek Emil felvétele A közeljövőben a beosztott védelemvezetők a gondjaikra bízott szakaszokat végigjárják, s azt tételesen leellenőr- zik. Ezután áttekintik a védelmi helyzetet és meghatározzák a feladatokat. neki a: összes alapanyagot, amelyek felhasználásával, elfogyasztásával testileg és szellemileg megfelelő állapotban lehet a munkaidő kezdetére. Jól hangzott, logikusnak látszott gondolatmenete. Elégedett volt magával, így kell tennie. Már szemei előtt lebegett pénztől felvirágoztatott, megújult élete, amikor hirtelen nagyot legyintett, és megrázta a fejét. Képtelenség az egész, hiszen ő Apórue kontinensen, ám Ragyamor- szág egy városában dolgozott. Sóhajtott egy egészségeset, azután fellapozta a helyi újságokat, és olyan üzletek után kutatott a hirdetések között, amelyek valamit olcsóbban árulnak. __________Tárca a pórue kontinensen, Ra- /l gyamország egy városában dolgozott. Olyan térség volt ez, ahol az árak egyre emelkedtek, és hogy, hogy nem a vezető politikusok szerint ezzel párhuzamosan az életszínvonal is. Mindennap fellapozta a helyi újságokat, és olyan üzletek után kutatott a hirdetések között, amelyek valamit olcsóbban árulnak. Nem volt ő zsugori ember, csak éppen egymaga alig tudott megélni a helyi viszonyok szerint közepesnek mondható fizetéséből. Ezért sokat jelentett hónap vége felé az a néhány forint, amit a lapok böngészésével és kevéske utánjárással megtakarított. így hát ma reggel is hasonlóan tett, ám most csak az első oldalig jutott. Hatalmas főcím számolt be az épp soros áremelésekről. Ezentúl drágábban veheti a kenyeret és más sütőipari termékeket, a tejet, többet kell fizetnie, ha meleget szeretne csinálni a lakásban, és a vízért is... Nem olvasta tovább. Már csak az okokat kereste. Néhány sorral lejjebb megtalálta: az alapanyagok áremelése miatt. Kibogozhatatlan láncolat — gondolta. Nem elég, hogy pusztít az új hárombetűs népbetegség, az áfa, most még ez is. Lassan akarva-akaratlan éhségsztrájkba kezd. Persze csak azért, hogy közben meg ne fagyjon. Ja, és hogy az éhezés közben néhány pohár vizet kortyolhasson. Hiszen ilyen árak mellett nem telik mindegyik luxuscikkre. Vagy a kaja, vagy a meleg, vagy a víz. Mert ha mindet akarja egyszerre, akkor gáz van, persze csak ha meg tudja fizetni. Hirtelen jobb ötlete támadt. Arra gondolt, talán benyújthatna a munkahelyén egy kérelmet, melyben fizetése megemelését indínányozza. Annak a munkaerőnek ugyanis, amit ő nap mint nap hivatása gyakorlásába befektet, emelkedett az előállítási költsége. Egyre drágábban kínálják Baltigh Frigyes Árnyékvilág Nézőpont Elégtétel Cselényi György A minap kollégám jegyzetében arra hívta fel a figyelmet, hogy noha a mezőgazdaságról a vetésterületek nagyságát illetően kedvező híreket hallani, de sok helyütt a munka minőségét, és az ilyen-olyan vetőmagvak felhasználását tekinh’e, nem árt „nyugtával dicsérni a napot”. Sajnos, azt hiszem, e bizonytalansági tényezőhöz Magyarországon — s így a Nyírségben is — elemi erővel társul az emberi tökéletlenség és rosszindulat is. Mert mi mással magyarázható az, ha valaki a más paprika-, uborka- vagy do- hányültet\’ényét szándékosan teszi tönkre. Ilyenről lapunk Forró nyomon című rovatában is többször hírt adtunk. Vagy például legutóbb Magyen valaki egy magánszemély gyümölcsösében 23 almafát kivágott, amellyel 60 ezer forint kárt okozott. Az ilyen megoldások akkor sem fogadhatók el, ha a tettesek esetleg valós sereihelyett műkért kívántak elégtételt venni, illetve az igazságszolgáltatás malmainak meglehetősen lassú őrlését nincs türelmük kivárni. Előre félek, mi lesz itt, ha a piacgazdaság a termelők és a kereskedők között a korábbinál is élesebb konkur- renciaharcot gerjeszt? Pedig a nehézségek leküzdésére az etikus verseny mellett az összefogás, a kompromisszum, a legtöbbek számára elfogadható megoldás keresése és megtalálása lehet a legjobb mód. Példát vehetünk a japán autógyárakról, amelyek ha piaci, illetve értékesítési gondjaik vannak (márpedig most vannak), nem egymás tönkretevésén, hanem a még szorosabb együttműködésen munkálkodnak. Az elhúzódó válságon így igyekeznek túljutni. Az Isuzu a Hondával és a Mazdával is tárgyal. De jó lenne, ha mi, magyarok már minden erőnket a gazdaság fejlesztésére fordíthatnánk, s az energiánk nagy része nem a saját butaságunk elleni küzdelemben emésztődne fel. Telefon Nyírjákóban Nyírjákó (KM) — Nyírjákóban a napokban 23 újabb lakásba kötötték be a crossbar telefont, s így a községben már összesen százban, vagyis minden harmadik házban van. Megyénk telefonellátottságát ismerve ez igazán jó dolog. A falu közel ezer lakosa közül 150-en munkanélküliek. S hogy a közhangulatot ennek ellenére sem a siránkozás jellemzi, az az iparkodó természetüknek tudható be. A megélhetésüket nagyrészt a zöldség- és gyümölcstermesztésben végzett rengeteg munkával teremtik meg. A településen 182 hatvan éven felüli él, akiket karácsonykor 500 forint értékű élelmiszercsomaggal ajándékoztak meg. Kommentár Táncórák alapfokon Kállai János Ajem. Most nem Vilma 1V néni táncsulijáról lesz szó, és még csak nem is Bo- humil Hrabal világhírű regényének groteszk „koreog- áifiáiról”. Hanem arról, hogy a magyar iskolák egy- némelyikében rádöbbentek valamire, ami nemzeti (népi) kultúránk értékmegőrzése és a hagyományok továbbvitele szempontjából egyaránt fontos. Egészen egyszerűen fogalmazva: rájöttek, hogy a mai gyerekek világából kifogytak a hajdanvolt játékok, népdalainkat, rigmusainkat, de még a népmeséket sem ismerik igazán. Alig tudnak valamit a régi mesterségekről, a magyarfalu építészeti remekléseiről, a közösségformáló szokásokról, a jeles napokhoz fűződő rituális eseményekről, vagyis mindarról, ami a manapság oly sokszor hangoztatott és hiányolt nemzeti identitás (azonosságtudat) kötelékeit kialakíthatná és erősíthetné bennük. Nos, a Nyíregyházi 14. Sz. Általános Iskola is a „helyzetfelismerők" közé tartozik. Náluk ugyanis kétévente szegeznek olyan tanulócsoportokat, melyekben a kisdiákok órarendjében a néptánc mint rendes tantárgy szerepel. Félreértés ne essék: az ilyen osztályokba nemcsak a született tehetségeket veszik fel, mert maga a stúdium sem csak a tánclépések és mozdulatok szakszerű elsajátíttatására korlátozódik. A játékos hangulatú és felépítésű foglalkozásokon a nebulók megismerkednek népi kultúránk alapelemeivel, az értékőrző hagyományokkal, a népművészet jeles alkotásaival. Kényszer és erőltetettség nélkül bukkanhatnak rá olyan kincsekre, melyekkel talán sohasem találkoznának, ha nincsenek ezek a „táncos" órák. És mindehhez még pluszként „jön” a kulturált mozgás, a szép testtartás, a magabiztosabb fellépés és a szereplések sikerének az ajándéka. Ha csupán ennyi lenne az új tantárgy haszna, akkor is érdemes lenne csinálni. De tudnunk kell: sokkalta többről van szó! 1993. január 19., kedd HÁTTÉR
