Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
1993. január 18., hétfő GAZDASÁG Kelet-Magyarország 13 Fogyasztói árak a statisztika tükrében A létminimum magasabb a városokban Szatmári öreg tölgyek Nyíregyháza (KM — Balogh Géza) — A rendszerváltás idején igen sokan voltak azok, akik káoszt, zűrzavart jósoltak az országban. Az erdészek azonban, talán alkatuknál fogva, megfontoltabban, óvatosabban nyilatkoztak, pedig nekik aztán igazán lett volna vesztenivalójuk. A történelmi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a társadalmi in- stabilitás rendkívül veszélyes az erdőre. Ezt bizonyítják az 1918-19-es, az 1945- ös, s az 1956-os események is, amikor igen komoly veszteségek érték az ország erdő- állományát. Szerencsére a káoszt jöven- dölőknek ezúttal nem lett igazuk. Ha zökkenőkkel is, de megvalósult a békés rendszer- váltás, s az erdőket sem pocsékolták el, mint a században jó néhányszor. Legyen rend A változások azonban természetesen nem kerülték el az erdőket sem. Az elmúlt évek tapasztalatairól, s a tölgyesek, fenyvesek, akácosok kilátásairól beszélgettünk Kovács Gáborral, a Debreceni Erdőfelügyelőség nyíregyházi főmérnökével — Manapság az egyik legfontosabb kívánalmunk, hogy rend legyen az erdőtulajdonlás, erdőkezelés ügyében — mondja a szakember. — Épp a napokban tartottunk egy nagyszabású konferenciát Erdőgazdálkodás és természetvédelem címmel, ahol egyöntetű volt az óhaj: minél hamarabb szükség van az erdőtörvény megszületésére. Ezzel egyetértett erdész s környezetvédő egyaránt, pedig korábban a két szakma képviselői között igen éles viták voltak. — Mi volt a legfőbb vád az erdészek ellen? — Hogy az erdészet túlságosan fakitermelés-centrikus, s nem vesszük figyelembe az ezzel járó következményeket. Elszegényítjük az ország erdőit, vétünk a biológiai sokféleség ellen, monokultúrát művelünk..., hogy, mint az Önök lapja nagyon találóan megfogalmazta három évvel ezelőtt, eddig voltunk a vas, és az acél országa, most meg leszünk a nyárfa országa. — E vádakból mit tartanak igaznak? — Tévedés ne essék, az erdészek túlnyomó többsége meg sem kérdőjelezi a környezetvédők jószándékát. Saját védelmünkben viszont el kell mondanunk néhány dolgot. Igaz, hogy nagy szerepet játszott a monokultúra, ám azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a homokot mégis csak sikerült megfognunk. Igaz, nem a szó klasszikus értelmében vett erdővel, hanem a faültetvényekkel, ám ez még így sem lebecsülendő teljesítmény, nem beszélve arról, hogy e nyárfásokkal, akácosokkal milyen mértékben csökkentettük az ország kényszerű faimportját. Talán elhiszik, hogy az erdészek nagy részét is ökológiai szemlélettel áldotta meg a sors, s nekik is jobban tetszik mondjuk a tölgy, mint a nyár, azonban a telepítések során nekünk igen sok szempontot kell figyelembe vennünk. Ezek közül is az egyik legfontosabb a hidrológiai viszonyok alakulása, mely az utóbbi időkben igen komoly mértékben változott. Végső határ — A laikusok értetlenül szemlélik az erdők pusztulását. Gyönyörű, látszólag egészséges fák száradnak el egyik napról a másikra. Ennek mi lehet az oka? — Tudomásul kell vennünk, hogy a fák, ugyanúgy, mint az emberek, öregednek, s előbb utóbb elérik a lét végső határát. Az Ön által említett hirtelen halál azonban az esetek többségében más okra vezethető vissza, a hidrológiai viszonyok drasztikus változására. A mögöttünk lévő tíz .esztendő régen tapasztalt aszályos időket hozott, ráadásul a lehullott csapadék időrendi eloszlása is kedvezőtlen volt. Lecsökkent a talajvízszint, s ezt a gyors süllyedést az idősebb fák gyökérzete nem tudta követni. A szó szoros értelmében szárazra kerültek az öreg tölgyek..., s ez sok fának megpecsételte a sorsát. A fiatalabb egyedek regenerá- lódási képessége nagyobb, azok képesek voltak az alkalmazkodáshoz, a vénebbek viszont valóban pusztulni kezdtek. De nem csupán a természet ludas ebben, az ember szerepét sem lehet elhallgatni. Nem a vízügyi szakembereket akarom bántani, hiszen ők csak egy társadalmi igényt elégítettek ki, amikor hozzáláttak a földeken a vizesebb, laposabb részek, a nádasok, semjének lecsapolásához, de az ő tevékenységük is közrejátszott abban, hogy a talajvízszint oly nagy mértékben süllyedt. Sajnos, mára elértünk oda, hogy az ősi, elegyes erdők telepítéséhez igen sok helyen alkalmatlan a termőhely, s kénytelenek vagyunk az igénytelenebb fajtákkal beérni. — Mint a beszélgetésünk elején is említettük, nagyon sokan féltek attól, hogy a rendszerváltás kezdeti szakaszában jelentős erdőterületek mennek majd tönkre. Milyen tendenciákat tapasztalt a szakember? — Sajnos, voltak szomorú tapasztalataink is, ám a megjósolt drasztikus pusztítás elmaradt. Sőt, azt kell mondanom, szerencsére, hogy az erdőterület még gyarapodott is. Vegyük például a tavalyi számokat. A múlt évben ezerötszáz hektáron volt véghasználat, de nagyjából ugyanilyen területen történt meg a felújítás is. Az erdőterület kopásáról már csak azért sem beszélhetünk, mert ugyanezen időben több mint ezernyolcszáz hektár új erdőt is telepítettek a megyében. Korábban tényleg a fatermelés volt az elsődleges szempont, szabályos ültetvényeket hoztak létre, nemegyszer tájidegen fajokból, most viszont örömmel mondhatom el, hogy szemléletváltás történt, egyre több az őshonos faj, mind több tölgyet, hazai nyárt, égert, s fűzfát telepítenek. — Egy régi erdészmondás szerint az erdő mindig több, mint a benne lévő fák értékének az összessége. Vajon visszaszerzi-e az erdő a korábbi jelentőségét a köztudatban? — Biztos vagyok benne. Az állami gazdaságok, téeszek idején a földnek tulajdonképpen nem volt ára, így az erdőnek sem. Ha megindul az ingatlanforgalom, az erdő iránt is megnő a kereslet. Az A SZERZŐ FELVÉTELE ugyanis kimondottan jó befektetés. Ezt egyébként tudják az újonnan megalakuló gazdálkodási egységek, s az önkormányzatok is, melynek képviselői sorra keresnek fel bennünket tanácsért, felvilágosításért. Őshonos tölgy — Mivel kecsegteti az állam az erdőtelepítőket? — Tekintélyes nagyságú támogatással, mely egyformán érvényes minden gazdaságra, tehát a legkisebbre is. Ezt pályázattal lehet elnyerni, de ehhez erdőmémök által készített telepítési, kiviteli tervre van szükség. A tervet a felügyelőség bírálja el, s a jóváhagyott tervvel lehet megpályázni a támogatást, mely a költségek negyven, hetven, de akár száz százalékát is fedezheti. Ennek mértéke egyébként sok mindentől függ, többek között a telepítendő fafajtától, a termőhelytől. Hogy mondjak rá egy példát: a Szatmárban őshonos tölgy telepítésének költségeit minden bizonnyal teljes egészében magára vállalja az állam, a nyírségi nyárfásoknál azonban kisebb lesz ez az arány. — Mi lesz a sorsa az egészen kicsi erdőbirtokoknak? — A kis területtel rendelkező birtokosoknak a legcélszerűbb erdőbirtokossági társulásokba tömörülni. Az úgynevezett kicsik érdekeit egyébként az Erdőgazdák Alapítványa segítheti majd a leghatékonyabban, persze megfelelő szakember irányítására van szükség. —Az árveréseken sokan abban a reményben licitálnak, hogy megszerezve egy erdőtestet, azonnal ne kiálljanak kivágni a fákat. — Minden fa mellé természetesen nem állíthatunk őrt, de az érintettek jó ha tudják a törvényt. Az engedély nélküli fakitermelésért súlyos büntetés jár, köbméterenként minimum kétezer forint a bírság. S már most megígérhetem, ki fogjuk szabni a bírságot. A törvény szellemében cselekszünk majd, mely kimondja, hogy az osztatlan, közös gazdálkodást az erdőben fenn kell tartani. Budapest (MTI) — A múlt év utolsó hónapjában a fogyasztói árak — novemberhez viszonyítva— 1,1 százalékkal emelkedtek. Novemberben a havi áremelkedés 1,6 százalékos, októberben 2,5 százalékos, szeptemberben pedig 2,4 százalékos volt. Minderről a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatta a sajtót. 21,6 százalék Decemberben az előző év azonos időszakához viszonyítva az éves áremelkedés 21,6 százalékot tett ki. A Központi Statisztikai Hivatal szerint a múlt esztendő egészét tekinve — az előző évhez viszonyítva — a fogyasztói árszínvonal átlagosan 23 százalékkal emelkedett. Az előző esztendőben, 1991- ben az éves áremelkedés mértéke még 35 százalék volt. Hullámzó mutatók A KSH elemzése szerint az 1992- ben egyenlőtlenül emelkedtek az árak. Az év elején jelentős áremelkedési hullám alakult ki, a támogatások csökkentése, az adók emelése következtében. Januárban a havi áremelkedés 3,2 százalékot, februárban 2,7 százalékot tett ki. Márciustól kezdve az infláció havi üteme jelentősen csökkent, egészen a nyár végéig, amikor ismét kismértékben felgyorsult. Az augusztusban kezdődő újabb Budapest (MTI) — Miután az utolsó külföldi vevő is visz- szalépett, 10 magyar vállalkozó fogott össze, hogy megvásárolja a Centrum Kft. 25 áruházát. A részletekről a vevőjelöltek a hét végén az Intercontinentalban sajtótájékoztatót tartottak. Elmondták: magyar kézben szeretnék tartani az ország egyik legnagyobb áruházláncát, amelyet a sorozatos próbálkozások ellenére sem sikerült eddig értékesíteni. A konzorcium január 8-án küldte meg az AVÜ-nek ajánlatát, amelyet 60 napig, azaz március 8-áig tartanak fenn. A 9 budapesti és 16 vidéki áruház, tudomásuk szerint, évi 16 milliárdos forgalmat bonyolít le. A Centrum Kft. vezetői korábban úgy nyilatkoztak, hogy az 1992. évi adózás előtti nyereségük körülbelül 450 millió forintra tehető, viszont a vállalkozók úgy tudják, hogy az áruházak már évek óta nem működnek nyereségesen. Teráremelkedési hullám a vezetékes gáz és a villamos-energia, valamint a palackos gáz és a központi fűtés drágulásának volt köszönhető. Emelkedtek az őszi hónapokban a húsfélék, zsiradékok és zöldségfélék árai is. Múlt év decemberében a létminimum 39100 forintra emelkedett a két felnőttből és két 15 éven aluli gyerekből álló városi családban. Ez egy főre számítva 9770 forintnak felel meg. Novemberhez képest háztartásonként 600 forinttal, egy főre számítva pedig 140 forinttal emelkedett a létminimum. Vidéken jellemző A létminimum összege legmagasabb a városi egyedülállóknál, ez keresőnként 13 800 forintot tett ki decemberben. Legalacsonyabb viszont a két felnőttből és négy 15 éven aluli gyermekből álló községekben élő családoknál. Az ilyen háztartások létminimuma decemberben 46 ezer forintot tett ki, ami egy főre számítva csupán 7670 forint. Az előző év decemberében a két felnőttből és két gyermekből álló városi családoknál a létminimum még csak 31 400 forint volt, a községekben élő családoknál pedig 29 500 forintot ért el. veik között szerepel a meglehetősen rossz állapotban lévő üzletházak felújítása, dolgozói részvények kibocsátása. Az áruházi lánc megvásárlására alakult konzorcium tagjai: Kelemen Géza (Controll), László András (CO-Nexus), Lupis József (Lupis Brókerház), Minárovits János (Alba- comp), Rubik Ernő (feltaláló), Tamás István (Dunaholding Rt.), Vadász Péter (Microsystem), Várszegi Gábor (Fotex), Széles Gábor (Videoton) és Dicső Gábor (Kontrax). A vállalkozók a tájékoztatón hangsúlyozták: nem akarnak nyomást gyakorolni a vagyonügynökségre, tudomásul veszik azt is, ha nem ők lesznek a vásárlók, továbbá ha az ÁVÜ új tender kiírásába elképzelésük nem illeszkedik bele. Az ajánlott vételárról nem nyilatkoztak, annyit azonban elmondtak, hogy ez lényegesen több, mint a legutóbbi pályázatnál ígért 2,5 milliárd forint. Erdőt a mának, a holnapnak Fakitermelés és az ezzel járó káros következmények Leépítés a Siemensnél A komputerrészleget sújtja München (MTI) — A német ipari nagyvállalatok sorában legutóbb a Siemens elektronikai konszern jelentett be jelentős létszámleépítést. Mint Heinrich von Pierer elnök közölte, még az idén megszüntetnek 10-15 ezer állást a jelenleg 413 ezer főt foglalkoztató vállalatnál. A leépítés főleg a komputerrészleget sújtja, mivel csupán e szektorban 6 ezer embernek mondanak fel. Bár az elmúlt pénzügyi évben nőtt a Siemens profitja, az elnök szerint szükséges a leépítés, hogy ellensúlyozzák a számítás- technikai termékek iránti kereslet lanyhulását. A Siemens a korábbinál lassúbb növekedésre számít a folyó pénzügyi évben a nehezebb üzleti környezet miatt. Magyar vevők a Centrum áruházakra Az ajánlat lényegesen több 2,5 milliárdnál
