Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

1993. január 4., hétfő EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 5 Idegen lények Földünkön Balról Dean O. Robert és Wendele Stevens válaszol az érdeklődők kérdéseire A SZERZŐ FELVÉTELE Ufó világkongresszus Budapest (KM) — Már csak az érintettek hiányoz­tak arról a világkongresz- szusról, amelyet a földönkí­vüli civilizációk kutatásának szenteltek a közelmúltban Budapesten. Az ufonauták ugyanis nem akkor jelent­keznek, amikor megidézik őket, hanem a megfigyelések mai állása szerint véletlen­szerűen kezdeményeznek kapcsolatot velünk, földiek­kel. Márpedig nem pusztán szokatlan tárgyakat figyel­nek meg embertársaink, ha­nem — általunk még nem is­mert törvényszerűség sze­rint — jó néhányan kerül­nek fizikai értelemben is közelségbe földönkívüli civilizációk egyedeivel. ók, a szakzsargon által elté- rítettnek nevezett személyek a tudatos érzékelés hétköznapi értelmében nem mindig emlé­keznek vissza ezekre az el­térítésekre. Ám a tudat kikap­csolásával hipnózisban előad­ják élményeiket. Megdöbben­tő hasonlóságot fedeztek fel a kutatók a világ különböző pontjain eltérített emberek be­számolóit hallgatva. Idegen civilizációk Akik eljöttek a MOM műve­lődési házába — mintegy ez­ren — két és fél napon át hall­gattak előadásokat, szerveztek konzultációkat, kiállítást lát­hattak a szakirodalomból és az ufóábrázolásokból. Magasba lendültek a kezek, amikor a német kultúrantropológus, Michael Hesemann megkér­dezte: a jelenlevők láttak-e már ufót? Az érdeklődő, zö­mében szakmai közönség, ufó klubtagok előtt nem kellett bi­zonygatni, hogy valóban élnek más civilizációkon értelmes lények és fel kell tételeznünk, esetleg előttünk járnak a tech­nikai fejlődésben. S ebből log­ikusan következik: ők ugyan­úgy kapcsolatot kereshetnek más civilizációk reprezentán­saival, például velünk. — Áz ufóprobléma a hu­szadik század méltán legizgal­masabb kérdése — hangoz­tatta véleményét Hargitay Ká­roly, akit a tévé Nulladik típu­sú találkozások című műsorá­ból szakértőként ismerhettünk meg. — Sajnos, eddig az el­hallgatás taktikáját választot­ták azok, akiknek joguk lett volna tájékoztatni a közvé­leményt a szakemberek által sűrűn megfigyelt égi jármű­vekről. De az információ visz- szatartása, mint más esetek­ben, e téren sem szerencsés. Megdöbbentő következtetések A világszerte ismert, ma­gyar származású, USA-ban élő ufókutató, Keviczky Kál­mán szerint messzemenő kö­vetkeztetéseket vonnánk le, mi emberek, ha kiderülne, létez­nek más civilizációk az uni­verzumban, s velük kapcsola­tot létesíthetünk. Véleményének alátámasztá­sára elmondta: a világűrből visszatért amerikai asztrona­uták mindegyike mélyreható lélektani változáson ment ke­resztül. A világűrből más szemmel látták Földünket, az emberi törekvéseket, cél­jainkat, örömeinket, hibáinkat. Volt, aki ateista létére mélyen vallásos lett, megváltozott a személyisége, vagy más mó­don reagált az eddig a környe­zetében előforduló jelensé­gekre. A kutatók egybehangzóan állították: nem véletlenül igye­keznek negatív színben fel­tüntetni az úfót látó személye­ket. Általában szavahihetet- lennek, drogtól, alkoholtól be- folyásoltnak, enyhén szólva nem megbízhatónak mondják azokat a társainkat, akik kap­csolatba kerülnek földönkívü­liekkel, vagy csupán észlelnek ilyen szokatlan jelenségeket. Ezért is volt öröm hallgatni két amerikai pilótát, Wendele Stevens és Dean 0. Robert az amerikai légierő ezredesét. Mindketten évtizedek óta ku­tatják az azonosítatlan repülő szerkezeteket. Wendele Ste­vens nemcsak megbízható és kiváló pilóta volt, hanem fel­derítési feladatokat is kapott, egy idő után pedig a felderítő pilóták jelentéseit értékelte. Közel három évtized alatt több ezerre gyarapodott a légkör­ben tapasztalt anomáliák szá­ma. Megelőznek bennünket Dean O. Robert meggyőző­déssel állítja: külső erők ellen­őrzése fölött állunk, s ezekre egyelőre nincs befolyásunk, még kevésbé hatalmunk. Pe­dig nem gyáva ember, pa­rancsnokként szolgált a koreai és a vietnámi háborúban, majd a NATO európai haderőinek főparancsnokságán, Brüsszel­ben, mint a legmagasabb meg­bízhatósági szintet elért kato­na dolgozhatott. Egyebek mel­lett tanulmányozhatta a kato­nai kozmikus jelenségeket, amelyek akkor is és most a rendkívül szigorúan titkos címkéjű dossziékba kerültek. — Mint katona, mindig pragmatikus, kételkedő ember voltam, ugyanakkor kíváncsi is, így szűrtem le a tapasztala­tot, hogy akár ezer évekkel megelőznek bennünket a tech­nológia terén a hozzánk láto­gató földönkívüliek. Politikai­lag, társadalmilag, lélektanilag nagyon megrázná az embe­reket, ha megtudnák, hogy nemcsak megfigyeléseket, ha­nem génmanipulációkat is vé­geznek bizonyos civilizációk egyedei a földlakókkal, való­színűleg ezért titkolják az in­formációkkal rendelkező kor­mányok az ufójelenlétet. A kutatási központoknak ugyan­is nem érdekük, hogy az észle­léseket titokban tartsák, ám ezeket a kutatásokat katonai, biztonsági szempontból a poli­tikusok hétpecsétes titokként kezelik. Megdöbbentő a génmanipu­láció esete, a kutató szerint százezer éve is folytathatnak ilyen kísérleteket földönkívü­liek velünk. Ennek bizonyítá­sára említett: minden vallás és mítosz ugyanazokat a jelensé­geket tárja föl. Például a Bib­lia ószövetségi részében égi szekerekkel érkező istenek szállnak le a fellegekből: ugye, elképzelhető, hogy űr­hajósok landoltak a kezdet­leges fejlettségi fokon álló em­berekhez? A példák sorolha­tók, ha nyitott szemmel, elő­ítéletek nélkül vetjük egybe a nagy számban megjelenő szakirodalmat az általunk már ismert adatokkal. Nem egyformák ők sem Néhány civilizáció egyedei A SZERZŐ FELVÉTELE Budapest (KM - T. K.) — Földön kívülieknek mondjuk egységesen azokat a civilizá­ciókat, amelyeknek küldöttei meglátogatnak bennünket a Földön. De ha feltételezzük, hogy nemcsak mi számítunk értelmes lényeknek az univer­zumban, hanem másutt is ki­fejlődhetett az élet, akkor nyu­godtan elfogadhatjuk azt a tételt is: akár több bolygón élhetnek, például egymástól függetlenül értelmes egyedek, s így több irányból is fogadha­tunk látogatókat. Ez eddig hipotézis. Ám a kutatók kidolgoztak egy mód­szert ennek igazolására. A hip­nózisban például az ember gátlások nélkül feltárhatja azokat az élményeket, ame­lyek őt éber állapotában érték. S hogy erre miért nem emlék­szik vissza a szokott módon? Több ok is elképzelhető, de a legvalószínűbb az, hogy az el­térített személy tudatából tö­rölték a szokatlan körülmé­nyeket, mert nem akarják a környezet tudomására hozni ezt a tényt. A hipnózisban vi­szont a tudatos elme kerül gát­lás alá és a tudattalanban, mint egy raktárban megtalálhatja a képzett szakember a rejtve maradt információt. Dr. Szilágyi Mária pszicho­lógus a hipnózisról, az alkal­mazott technikákról nem győzte hangsúlyozni: csak speciálisan képzett szakember kérdezheti ki hipnózisban a szokatlan tünetekre panaszko­dó beteget. Ő, mint klinikai pszichológus, a gyógyítás egy formájaként alkalmazza a hip­nózist. Több páciense a re- laxált állapotban ufó-élmény­ről számolt be. Engedélyükkel hangszalagra rögzítette a hip­nózisban elmondottakat és ezt lejátszotta a budapesti világ­kongresszus hallgatóságának is. A Hermann Oberth Társa­ság képviselője pedig össze­gezte: öt különböző civilizáci­óról érkeznek hozzánk látoga­tók. A csoportok elnevezése önkényes. Az elsőbe a Marsi civilizá­ció egyedei tartoznak. Átlag- életkoruk 150-200 év. Bézs overállt viselnek, iskolarend­szerük nincs, pénzt nem használnak, igazolókártyával boldogulnak. A meranai kul­túra egyedei papírfehérek, 120 centi magasak, bázisuk a Mars egyik holdján található. Gon­dolkodásuk, társadalmi be­rendezkedésük hasonlít a marsiakhoz. A Jehavan kultú­ra képviselői marconák, feke­ték, 180 centisek. A Thorana- iak rokonok az előbbiekkel, de mindössze 120-140 centire nőnek. A Gvazaraiak a kis szürkék, 110 centisek, a mi számunkra megdöbbentő: nin­csenek érzelmeik. Ők hajtanak végre leggyakrabban eltéríté­seket. Farkas Bertalan nem látott senkit Budapest (KM - T. K.) — A legnagyobb érdeklődés az első és mindeddig egyetlen magyar űrhajós, Farkas Berta­lan előadását kísérte. Nem vé­letlenül, hiszen megyénk szü­lötte abban a kivételes helyzet­ben van, hogy akár saját sze­mével láthatott idegen repülő szerkezeteket és ufonautákat. A valóságban azonban ez nem történt meg. — Egy évet töltöttünk Csil­lagvárosban az űrutazás előtt és kemény kiképzésen készül­tünk fel minden lehetséges helyzetre — említette a pódiu­mon. — Én magam még soha nem láttam ufót, persze, Hal­lottam róluk. A kiképzésen so­ha nem merült fel, hogy eset­leg mások is lesznek az űrben. Azért egyszer megkérdeztem a társamat, Kubaszovot: te már kétszer jártál fenn, nem láttál valakit? Ő sem tudott idege­nekről, csak annyit jegyzett meg: ha találkozunk valakivel, majd meglátjuk, mit tehetünk. Ámít viszont Farkas Berta­lan láthatott: a földfelszín na­rancs és piros színben játszott, a légrétegben a lila és a kék ár­nyalatai domináltak. A napfel­kelte néhány másodperc alatt következik be, először egy fénylő gombostűfej jelenik meg, majd egyre nagyobbodik és végül teljesen pompában ra­gyog a Nap. A sarki fényjelen­ség is feledhetetlen. — A legnagyobb élményem az volt: bármilyen csodálatos szerkezetet hozott össze a mű­szaki és orvoscsoport, mi bor­zasztóan parányiak vagyunk a világmindenségben. Fénycsóva Tiszaeszláron Tiszaeszlár (KM - T. K.) — Néhány napja szokatlan do­log történhetett a 15 éves Ba­bos Pállal, amely annyira megviselte a fiút, hogy a házi­orvos, dr. Olajos Árpád be­küldte a megyei kórházba a fi­út. A diagnózis feltételezett oka: a gyerek ufót látott. megnyugodni a fiam — foly­tatta az apja. — Soha nem félt, de akkor bevittem a kis lámpát a szobába. Végül orvoshoz vittük, mert annyira nem tu­dott visszatérni a megszokott életformába. — Nagyon megviselte a gyereket, már azt sem tudtam, Babos Pál a szüleivel A SZERZŐ FELVÉTELE Tiszta, rendes portán kala­uzolnak a szülők, Babos Pál és felesége. A nyolcgyerme­kes cigánycsalád most vett még egy kis házat a meglévő­höz. Az egyik szobában kará­csonyfán villognak az égők, a másikban plédek takarják a heverőket, a falakon fényké­pek a cseperedő gyermekek­ről. Bemutatkozik a legidő­sebb fiú, s már nyugodtabban idézi fel a néhány napja történ­teket. — Az istállót mentem be­zárni, amikor felpillantottam az égre. Egy gyönyörű fény­csóvát láttam, amint átsuhan a magasban. Öt óra volt, szürkü­let, megdöbbentő látvány tá­rult elém. — Napokon át nem tudott mi lesz vele — teszi hozzá az édesanyja. Az orvosok nyugtatón kívül nemigen tudtak mit adni neki. Az édesapja viszont elbeszél­getett vele hosszasan, ő, aki pásztor, kecskét, birkát tart, sokat jár kinn a természetben. Beszélt a fiának arról, hogy biztosan élnek másutt is embe­rek, akik kíváncsiak a Földre. Félni nem kell tőlük, mert az Isten vigyáz az emberekre. Mesélt a vallásról, a hitről és az ebből megszerezhető nyu­galomról. Végül napirendre tértek az ügy fölött. Mellesleg az apa is látott már ufót vagy három éve a kollégáival. Ér­dekes, hogy vele volt a fe­lesége, de ő semmit nem tapasztalt. Világkongresszus — magánvállalkozásban Budapest (KM) - T. K.) — Először rendeztek hazánkban az ufológusok világkong­resszust múlt év októberében. Úgy jöhetett létre, hogy Amb­rus Sándor üzletember vállalta a szervezéssel járó feladato­kat. A világ nyolc országából érkezett kutatók egybehangzó­an állították: szakterületük művelőivel is nehéz találkoz­niuk, hiszen a misztika, a tit­kolózás, az elhallgatás légköre teszi sejtelmessé az ufológiát. A nemrégiben az Év vállal­kozójának megválasztott Ambrus Sándor megyénkben is érdekelt: a fehérgyarmati re­pülőtér építésének elindítója és a térségben létrehozott ke­let-európai bisnic center létre­hozója. Rendezett a kö­zelmúltban vakoknak kiállítást speciális képekből, tartott auk­ciót neves képzőművészek al­kotásaiból. Az ufó világkong­resszus egyik legnagyobb eredménye: ezentúl hazánk­ban találkoznak minden év ok­tóberében a világ ufológusai és közreadják tapasztalataikat.

Next

/
Thumbnails
Contents