Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Kelet-Magyarország 3 Murányi István Nyíregyháza — A Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Kft. kérdőíves kutatást végzett a város problémáiról és az önkormányzat munkájának a megítéléséről. Az adatfelvétel 1992. szeptember 17. és október 5. között zajlott a város felnőtt lakosságát reprezentáló 300 fős mintán. A helyi közigazgatás A rendszerváltozás megítélésében — hasonlóan az országos felmérések adataihoz — megosztottak a nyíregyháziak. Minden második nyíregyházi úgy érzékeli, hogy lényeges változások történtek a lakóheItt van a város, vagyunk lakói... (1) lyén (55 százalék), és a városban kisebbségben vannak, akik szerint „minden maradt a régiben” (37 százalék), míg 8 százalék nem tudott válaszolni. Az új közigazgatás hatékonyságának és működése demokratikus jellegének megítélése csaknem azonos (lásd az 1. és 2. ábrát). „Ha a jelenlegi helyzetet összehasonlítja a két évvel ezelőttivel, az önkormányzati ügyekben az embereknek mekkora szavuk yan?” 1. ábra „Hogyan látja: a választásúlyosak közé. A város dolgaival „nagyon elégedetlenek” (4,1 pont), „inkább elégedetlenek” (3,7 pont) csoportjainál kevesebb problémát tartanak égetőnek az „inkább elégedettek” (3,7 pont) csoportjainál kevesebb problémát tartanak égetőnek az „inkább elégedettek” (3,1) és a „nagyon elégedettek” (3,0). A lakosság kevésbé tehetős negyede (3,5) és a legtöbb jövedelemmel rendelkező negyede (3,6) közel azonos tűk az embereket, hogy osszanak fel 100 forintot a város életében szerepet játszó nyolc dolog között, a legtöbb pénzt az egészségügyre szánták (lásd a 4. ábrát). Abban az esetben, ha a városnak nem lenne pénze, minden második nyíregyházi (50 százalék) a hitelfelvételt támogatná. A lakossági gyűjtést az emberek egyötöde (21 százalék) tartja jobb megoldásnak, míg a helyi adók kivetését csak a lakosság 8 százaléka javasolná. sok óta a polgármesteri hivatal a korábbi tanácsnál...? 2. ábra A polgármesteri hivatal megítélését egy olyan százfokú skálán is ábrázolhatjuk, amely akkor érné el a 100-at, ha mindenki lényegesen jobbnak tartaná a jelenlegi hivatalt a volt tanácsnál. Az 1991. júniusi felvétel idején ez az érték 61 pont volt, 1992 szeptemberében 60 pont. A nyíregyháziak gyakorlatilag azonosnak ítélték meg a hivatalt az elmúlt évben is, a közepesnél jobban működőnek tartják a volt tanácsnál. Az ország életének alakulásához képest a város életének alakulását kedvezőbbnek ítélik meg a nyíregyháziak. Az ország helyzetével a kérdezettek 50 százaléka elégedetlen, 40 százalékuk nagyon elégedetlen, míg a városuk helyzetének megítélésénél 17, illetve 45 százalék ez az arány. nyíregyházi emberek a köz- biztonságot. a szegénységet és az egészségügyet tartották a város legfontosabb problémáinak. A nyíregyházi lakosság átlagosan a felsorolt kilencből 3,6 problémát minősített nagyon súlyosnak. Az iskolai végzettség és a problémák súlyosságának megítélése közötti kapcsolat egyértelmű: a magas iskolai végzettségű lakosok kevesebb problémát tartanak nagyon súlyosnak (a legfeljebb nyolc osztályt végzettek 4,0, a legalább érettségizettek 3,7, míg a diplomások 3,0 problémát tartanak nagyon súlyosnak). A város ügyeivel való elégedettség és az anyagi helyzet is fontos szerepet játszik abban, hogy hány problémát sorolnak az emberek a nagyon arányban minősítette a problémákat nagyon súlyosnak. A további elemzések azt bizonyítják, hogy a nyíregyháziak gondolkodását a szociális jellegű problémák — az emberek anyagi helyzetétől és társadalmi-demográfiai mutatóitól függetlenül — általánosan nagy súllyal jellemzik. „Ha Önnek kellene döntenie, hogy mire költsék a város pénzét, mire mennyit fordítana?” 4. ábra A problémák súlyosságának megítélésénél kiderült, hogy a nyíregyháziak városukban jelentősen nagyobb gondnak találják a szociális problémákat, mint a környezetieket. Ennek megfelelően több pénzt is fordítanának a város pénzéből az előbbiek, mint az utóbbiak orvoslására. Amikor arra kérA városi problémák A nyíregyháziak szerint a várost érintő problémák közül a munkanélküliség és a bűnözés a legsúlyosabbak. „Az alábbiak közül melyik mennyire súlyos probléma a városban?" 3. ábra (A problémát nagyon súlyosnak tartók aránya a válaszadók százalékában.) Úgy tűnik, a lakosság problémái „állandóak” — legalábbis az elmúlt évhez viszonyítva. 1991 júniusában a--------------Tárca — A gazda már évek óta nem mutatkozott a faluban. Elköltözött, kivándorolt vagy meghalt? Senki sem tudta. Nem jött, így hát kezdték elfelejteni. Valamikori jelenvalóságát csak egy szalag- szérűén végre futó telek, egy rozzant, nádfedeles viskó és egy ütött-kopott ólacska őrizte, benne a vénüléssel még úgy-ahogy dacoló, hűséges házőrzővel. Nappal alig akadt dolga a kutyának, de éjjelente az arra tévedő jobban tette, ha elkerülte a bekerített magány szigetét. A bozontos szőrű, még mindig éles fogú strázsa könyörtelenül nekirontott volna az illetéktelennek, legyen az akár émber vagy állat. Nem is merészkedett arra soha senki. Öreg lelkének utolsó, nagy fellángolását a szószátyár tollászkodók pletykálkodásának köszönhette. Egyszer, amint hallgatta a szakadatlan burukkolást, egy csodaszép csillagról szóló hírt hámozott ki a madárbeszéd zagyvaságaiból. A galambok oly meg- kapóan ecsetelték a számára még magát soha meg nem mutató égitest gyönyörűségét, hogy lassuló ritmusú szívében már régóta hamvadozó parazsak kaptak lángra. Szerelmes lett, bármilyen nevetséges volt ez neki magának is. Olyan csitíthatatlan szenvedély kerítette a hatalmába, mely alól a józan megfontolás sem adhatott felmentést. Ettől kezdve türelmetlenül várta az estéket. Csak akkor nyugodott meg valamennyire, amikor a lenyugvó nap vöröslő fénye lassan a szürke fátyolos homálynak adta át a helyét, hogy aztán az égbolt magasából hatalmas, fekete palástként zuhanjon le a feneketlen sötét- ségű, de mégis csil- lagpompásan díszes, hatalmas éjszaka. Egyet akart mindig, változatlan rajongással: megpillantani elérhetetlen szerelme fényglóriás arcát, ha csupán másodpercekre. Eljött ennek is az ideje. Egy bársonyneszezésű éjszakán a galambok szóbeszédének titokzatos alanya megjelent a magasság legmesszibbnek tűnő pontján. Váratlanul bukkant elő. A remegő inú vigyá- zónakföldbe gyökerezett a lába, gubancszőre felborzoló- dott, izmai lemerevedtek. Megfeledkezett mindenről, és csak bámulta a vakító ragyogást. Reggel a munkába siető parasztok ugyanabban a helyzetben találtak rá, mint amikor a csillagnéző szerelembe belebolydult. Fejét felfelé tartotta, jóllehet szeme világa kihunyt fényeiben már nem tudta megkülönböztetni az ébredés színeit az éjszaka kóborló árnyaitól. Történt egy napon, hogy a már eltűntnek vélt gazda hazalátogatott. Addigra a kerítés oszlopait széthordták a rászorulók, a háztető rozoga nádkévéit pedig eltüzelték. Látva hajdanvolt birodalmának végromlását, a telket és a házmaradékot eladta, a kutyát pedig — hasznát így, vakultan már úgysem vette volna — két csavargóval agyonverette a faluvégen. Kállai János A csillagnéző Nézőpont Jobb adni, Nábrádi Lajos ff arácsony előtt me- .ZY gyénkben is megnyíltak az emberi szívek és a pénztárcák. Adakoztak a jóakaratú emberek. Az illetékesek így tudtak csomagokat, ajándékokat juttatni a rászorulóknak. A rászorulók száma januártól nem csökken, inkább növekszik. A növekedésnek két fő oka van: több lesz a munkanélküli, sokaknak lejár a munkanélküli-segély ideje, s drágább lesz szinte minden. Az áfa 1993-tól kisebb- nagyobb mértékben az alapvető cikkek árát is emeli. Köztudott, hogy megyénkben az országos átlagnál alacsonyabbak a bérek és a nyugdíjak. Sokan a fűtés és a világítás számláját már decemberben sem tudták kifizetni, nekik januárban és februárban még nehezebb lesz a fizetés. Egyre többen lesznek, akik, ha szégyenkezve is, de elfogadják a használt ruhákat. Az élelmiszercsomagokat pláne. S mint kapni vajon, ha szétnézünk ruhás- szekrényünkben, valamint a pincében és a padláson, hány olyan jó minőségű ruhát, cipőt találunk, amelyet már nem hordunk? Sok-sok pincében, kamrában lassan lejár a konzerv, a befőtt szavatossági ideje. Sokaknak lenne mit adni. Furcsa, hogy sok jómódú ember kényelmi szempontok miatt nem adakozik, vagy azért, mert szégyelli, hogy márkás kocsijának csomagtartójából használt ruhákat szed elő valamelyik intézmény előtt. Sokan pedig egyszerűen csak megfeledkeznek a rászoruló emberekről. A minap például két nyíregyházi fiatalemberrel beszélgettem, mindketten nagy összeget nyertek szerencsejátékon. Kérdésemre sorolták, hogy a családtagoknak mi mindent vesznek, s hogy milyen nagy bulit csapnak. Eszükbe sem jutott, hogy isteni szerencsével jutottak sok pénzhez, s ebből 1-2 ezrest jótékony célra is lehetne fordítani. Nem árt emlékeztetni: jobb adni, mint kapni. . , . r>< Tisztelt Szerkesztőség! Példa értékű, reklámnak is beillő eseményt szeretnék közhírré tenni. A MÓL Rt. Tiszai Finomító Nyírbog- dányi Gyáregysége vezetői- I nek a volt dolgozták iránt tanúsított figyelme és tisztelete a nyilvánosság elé kívánkozik. Én nem vagyok egy kiváló fogalmazó, de tény. hogy nem találok megfelelő szavakat és kellő köszönetét azért, amit mi a nyírbogdányi vezetőktől megkaptunk. December 16- án ünnepi nyugdíjas-találkozót szerveztek a nyugdíjasok részére, ahova a kb. 150 nyugdíjasból 120-an össze is jöttünk. Még nyolcvan éven felült társunk is érdeklődik az üzem mai sorsa iránt, meg ritka alkalom adódik arra is, hogy a volt dolgozók egymással találkozhassunk. Itt most kellemes vendéglátás mellett j erre került sor. A szervezőknek ezúton szeretnék valamennyi nyugdíjas társam nevében is köszönetét mon- i dani. Ezúton kívánok az üzem valamennyi dolgozójának és vezetőjének, továbbá a találkozón megjelent és távol maradt valamennyi nyugdíjas társamnak erőt, egészséget. kellemes karácsonyt és boldog új évet. Csirmaz Ferenc nyugdíjas Kommentár Tanuló tisztségviselők Tóth Kornélia n otladozva tanuljuk a LJ demokráciát. Igaz ez a megállapítás a hatalmi szféra különböző szintjein ülő vagy trónoló hivatalnokokra, de ránk, állampolgárokra is. Azt azonban elvárjuk, hogy az ügyeinket intézők a polgármesteri hivatalokban naprakészen ismerjék a tömegesen megjelenő, sokszor módosított törvényeket, rendeleteket, határozatokat. Már a rendszerváltás kezdetén világossá vált, hogy ezzel a feladattal önerejükből képtelenek lennének megbirkózni az önkormányzatok. Különösen a kistelepüléseken hivatalt vállalók estek pánikba, hogy a számtalan ügyintézői aprómunka mellett nem lesz idejük és energiájuk lépést tartani a folyton változó jogszabályokkal. Ez a felismerés késztette a Magyar Közigazgatási Kamara megyei szervezetét, hogy villámgyorsan szervezze meg a tisztségviselők és a polgármesteri hivatalok szakembereinek a rendszeres továbbképzést. Győri András, a szervezet megyei vezetője jóleső érzéssel sorolta, hogy az 1991 áprilisában 28 lelkes emberrel megalakított megyei szervezet mára tekintélyt vívott ki magának. Ma már jogi személyek is csatlakoztak, és szponzorok is támogatták az egyes rendezvényeket. Sóstón a megyei továbbképzési intézet nemcsak helyet adott, hanem a szemezésből is vállalt magára. Hívták a megyéből a polgármestereket, jegyzőket a törvényességi felügyeletről, a földárverésről, az egyházi ingatlanokról, az önkormányzat gazdálkodásáról, a céltámogatási rendszerről, az önkormányzati vagyonról, a jegyző szerepéről szervezett egész napos rendezvényekre. A kétezer résztvevő is eredményesnek tartotta ezeket a konzultációkat, de az igazi nyertes az állampolgár, akinek az ügyét szakavatott és naprakész információk birtokában intézheti a hivatalnok. 1993. január 2., szombat HÁTTÉR
