Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
1993. január 14., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Nagyközségek reményei Vágyak, elképzelések és realitások Máriapócsi képeslap Máriapócs-Nagyecsed-Ra kamaz-Ibrány (KM - Sz. J.) — Április 30-áig kell beadni a Belügyminisztériumba pályázatukat azoknak a településeknek, melyek szeretnék a városi rangot elnyerni. Hárman már beadták, egy falu még gondolkodik. — Máriapócson 90-91 óta másról sem beszélnek — kezdi az indokok sorolását Páló- czy Lajosné polgármester. — A szándékba némi nosztalgia is vegyül, ugyanis 1819 és 1870 között Máriapócs mezőváros volt. A legismertebb búcsújáróhely Európában is. Központja az öttelepüléses régiónak, közösen valósították meg a gázprogramot. A pápa- látogatás előtt erőteljesen megindult az intézményi feltételek megteremtése. Kitűnő az út- és a telefonhálózat, színvonalas az egészségügyi ellátás. A görög katolikus egyháznak vannak tervei egyházi komplexum kiépítésére. Ez a lelki gyakorlatok háza tulajdonképpen főiskolai szintű oktatást jelentene, amit 1994jövőt. A tervezett M3-as autópálya is errefelé venné az irányt... A képviselők többsége a pályázat beadása mellett áll. A 7600 lelkes Nagyecsed települési tényeit dr. Bölcsik István jegyző sorolja: lakásállomány 2200, az ivóvízhálózat hossza 35 km, a lakások zöme része az ivóvízrendszemek, sajnos a szennyvízelvezetés nem megoldott. A lakossági ellátást a magánszféra térnyerése jellemzi, van takarékszövetkezet, új a posta, a rendőrőrsöt 1991 decemberében adták át a közbiztonság javára, helyben a gyógyszertár, működnek az önkormányzati intézmények, az egészségügyi és szociális ellátás kielégítő, a humán feltételek tehát megfelelnek az elvárásoknak. 1994re az egész települést behálózza a gázvezeték*, ez a program 140 millióba kerül. Ez év nyarán Nagyecsed is bekapcsolódik a távhívásba. Pályázatokon próbálnak pénzhez jutni a szilárd útburkolat kiépítéséhez. Van gazdag anyagú helytörténeti kiállítás, címer, tehát a múltőrzéssel, kultúrával kapcsolatos kritériumoknak megfelelnek. Két dolog van azonban, ami eddig, úgy tűnik, rontja az esélyeket, de azon vannak, hogy sürgősen megtalálják a megoldást. 1984-ben elvitték innen a gimnáziumot, tehát nincs középfokú intézmény, és nem megnyugtató a munkahelyteremtés. A legnagyobb munkáltató, a tsz ugyanis felszámolás alatt áll. A minisztériummal és a képviselő-testülettel folyamatos a kontaktus. Azon dolgoznak, hogy azt az egy-két akadályt mihamarabb legyőzzék. Mert nagyon szeretnének város lenni. Rakamaz képviselő-testü- lete ad hoc bizottságot állított fel az előkészítő munka elvégzésére. Jelenleg a címer után kutatnak. Hogy a pályamunka alkalmas-e a felterjesztésre, azaz kezdeményezi-e a várossá avanzsálást, arról majd a Nagyecsed! utcakép Rakamaz büszke az új iskolára testület fog dönteni. Hogy ennek mekkora a valószínűsége, arról a jegyzőnő még korainak tartotta nyilatkozni. Örvendetes, hogy Ibrány- ban, ha nagyon lassan is, de emelkedik a lakosságszám, 6700-an vannak — újságolta Berencsi Béla polgármester. Az elmúlt két évben 18 utca kapott szilárd burkolatot, s mentőállomással, rendőrőrssel lettek gazdagabbak. Jövőre náluk is befejeződnek a gázbekötések. Még az idén 60-ról 500-ra nő a telefonvonalak száma. Egyre több a vállalkozó, ahol tudják, támogatják őket, hiszen ez is egy módja a feszítő munkanélküliség enyhítésének. És mindenre, amire csak lehet, pályáznak, pályáznak, pályáznak. Elek Emil és Harasztosi Pál felvételei re szeretnének meg is valósítani. Az 1996-os világkiállítás évében Máriapócson találkoznak a búcsújáróhelyek püspökei. Az állandó lakosok száma csak 2400, de egy évben 5-600 ezer vendég is megfordul a településen, ami napi 20 ezres átlagot jelent. Ekkora forgalomhoz nyilván igényes kereskedelemnek, szolgáltatásnak, vendéglátásnak kell kapcsolódnia. Az „előretolt állások” már meg is jelentek a megélénkült vállalkozásokban. Szép autószerelő műhely kezdte meg működését, egy vállalkozó autóbuszt bérelt, ő a templomturizmusban látja a Az egészségügyi központ Ibrányban Városlakó Magyarország Tóth Kornélia j r étpecsétes titokként JTl őrzik a reményt négy megyebeli településünkön, hogy nem egészen egy esztendő leforgása alatt városnak mondhatják magukat. Amennyiben a Belügyminisztérium sikeresnek (téli a pályázatukat és a kormány igent mond a javaslatra. Keddi lapunkban Ibrány, Nagyecsed és Máriapócs várossá válásáról közöltünk gyorshírt, közben derült ki: Rakamaz is szeretné elnyerni az urbánus jogot. Szívet melengető érzés, hogy ezentúl négyen léphetnek feljebb a települések ranglétráján. De vajon tényleg feljebb lép-e azzal, hogy városnak mondhatja magát? Nem az ünneprontás kedvéért mondjuk, pusztán tényként kell elismerni, hogy ma már nem jelent olyan előjogot városlakónak lenni, mint 20-30 évvel ezelőtt. Vegyük sorba a lehetséges előnyöket. A fejkvóta szerint visszaosztott pénz egységesen áramlik akár faluba, akár városba, hiszen a lé- lekszám a mérce. Sok évtized után végre eltörölték az áramszolgáltatás méltánytalan díjfizetését: ugyanannyiba kerül a kilowattóra Pesten, mint Ibrányban. A helyi közlekedés árát általában az önkormányzat állapítja meg, s a különbség az egyes üzemeltetők anyagi hátterében rejlik, nem a közigazgatási besorolásban. Az élelmiszerek általában hasonló pénzért szerezhetők be, az eltérés egy-egy falun vagy városon belül is a boltot üzemeltető árubeszerzésétől függ. A Balaton-parti üdülőfalvakba érkezőket végképp nem érdekli, hogy papíron minek számít az adott hely, a szolgáltatás színvonala vonzza vagy taszítja a hazai és a külföldi turistát. A szomszédban Tokaj példája hasonló, ugyanis csak nemrégiben lett város. Én azt hiszem, a lényeg abban rejlik: milyen közösség tagjának mondhatja magát valaki egy településen. Ha talál munkát, azt megfizetik, be tud vásárolni, megjavíttathatja a televíziót, az autót, a cipőt, orvoshoz fordulhat a bajban, elviheti a vendégét egy kulturált szórakozóhelyre, sportolhat, szervezhet a hasonló hobbinak hódolókból baráti kört, kifejezésre juttathatja érdekeit elismert pártok révén — akkor talán otthonának mondhatja az adott helyet. Hogy ez falu, város, tanya, bokor, nagyközség, netán főváros, a lényeg szempontjából közömbös. A testi, lelki, közéleti jó közérzet ugyanis nem a kiosztott címektől, hanem az amögött megbúvó tartalomtól függ. Reméljük, a most városi rangra aspiráló településeink sem csupán új épületekben, hanem a szellem szabad szárnyalásában is szemlélik törekvéseiket. Az önállóság és ára Tiszadada (Tamai László) — A község központjában a helyi önkormányzat jóvoltából minden igényt kielégítő, korszerű helyre költözött a falu egyetlen körzeti orvosa. Az örömbe némi üröm is vegyült, hiszen a tiszadadai betegek már tapasztalhatták, hogy borzasztóan kicsire sikeredett a váró, így egy járvány alatt várakozók közül többen az udvarra kényszerülnek. Erről és még sok minden más, az egészségügyet érintő kérdésről váltottunk szót dr. Laczkó László képviselő-körzeti orvossal. — Szerintem a központi ügyeleti rendszer megszüntetése Tiszalökön elhamarkodott lépés volt — vág a közepébe a néhány évvel ezelőtt Tiszalökön főorvosként tevékenykedő szakember. — Az utódul létrehozott Tiszadob, Tiszadada úgynevezett változó telephelyű ügyelet jelenleg két orvossal „üzemel”. A túlzott önállósodási törekvések ily módon kétélű fegyvernek bizonyulnak, mert ahol két orvos van, az egyik hiánya (Tiszadob esetében) lehetetlenné teszi az ügyelet fenntartását és ügyelőtársról az önkormányzatnak kell gondoskodnia. Dr. Laczkó László egy személyben e térség kollegiális orvosa is. Tisztségviselőként tehát pontosan ismeri a rendelők technikai ellátottságát is. Erről a következő a véleménye: — A központi ügyelet megszüntetésekor ígéretet tettek a CB-rádiórendszer áttelepítésére, ez a mai napig nem történt meg. A Lada Niva gépkocsit ugyan átadták a tiszadadai és a tiszadobi ügyeletes orvosoknak, és ebben van egy vevő- készülék, de a központi adó hiánya miatt használhatatlan, így CB-k ugyan vannak. De minek? A tiszadobi önkormányzat minden dadai ügyelet alkalmával az orvos rendelkezésére bocsátja Westel rádió- telefonját, így távhívásos rendszerben közvetlenül és gyorsan hívható az orvos. Beszélgetésünk alkalmával elkerülhetetlenül szóba kerültek a betegkártyák alkalmazásának kérdései. Erről a szakember a következőket mondta: — A jelenlegi teljesítményfinanszírozást szolgáló „kártyapénz” egyrészt mennyiségi és nem minőségi finanszírozást jelent, másrészt az elosztást szabályozó törvények hiányosságai önkormányzatonként változnak, így esetenként nem tükrözik a teljesítményeket. Mi lehet hát a végleges megoldás e térségben? Az egészségügyi alapellátásban gyökeres változást a — szakszóval — funkcionális privatizáció jelentené. Ez egy korszerűen felszerelt, műszerezett, az alapvető rizikófaktorok szűrésére alkalmas, magánpraxisban foglalkoztatott rendelőegységet feltételezne. A szakember szerint ennek a jövőképnek a megvalósulása elsősorban az önkormányzatok még szűkebbre szabott költségvetésének függvénye.
