Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
1993.január 14., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Laskod a megye közepe Iskolatörténeti pillanat a településen Igaz, ezen segített a kialakított nyolc szolgálati pedagóguslakás. — Hiába van a megye közepén Laskod, a világ végének számít — kapcsolódik a beszélgetésbe Vargáné Kiss Katalin polgármester. — Egy zsákutca végén található, és ez sok mindent meghatároz. A „közös pitvarú” örökölt szegénység, a sovány földek miatt nem jutott templomra, iskolára. Kész csoda, hogy ittmaradtak az emberek. Akik nem mentek el, küszködtek, de értéket teremtettek. Hazatérő elvándoroltak Ezelőtt az egyetlen munkalehetőség, a tsz is jól segítette a „háztájit”, hasznot hoztak az almáskertek, a dohány, volt miben megkapaszkodni az embereknek. Bebizonyosodott tehát, hogy van jövője a településhivatkoznak arra, hogy a csődbe jutott Ybl Bank hitelezőinek követelését a Magyar Nemzeti Bank kifizette. Hasonló eljárást kér az egyesület, méltányossági alapon. Az egyesület a szabolcsi hitelezők hátrányos helyzetére is apellál. Nézőpont) Határtalan voksok Kovács Éva M ég élénken emlékszem, hányán hördültek fel annak idején, amikor egyik, a kormányt legtöbbször ostorozó képviselőnk először hozta szóba, milyen jó lenne, ha az elkövetkező magyarországi választásokon szavazhatnának a külföldön élő magyarok. Az ötletet sokan sandaságnak vélték, s azonnal elvetették. Azt tartották, a választásokon való részvétel, az ország sorsának eldöntése kizárólag azoknak a feladata és joga, akik a határokon belül élnek, akik a döntés eredményét saját bőrükön is megtapasztalják majd. Van ebben igazság. Mert tartson valaki az óhazával bármely szoros kapcsolatot, látogasson haza bármilyen gyakran is, attól még életének jelentős részét, a dolgos hétköznapokat mégiscsak állandó lakhelyén tölti. S mint tudjuk, ma még teljesen más képet mutat igaz hazája, a dúsgazdag Amerika és Kanada, vagy éppen a napfényes Kalifornia. Miért külföldről mondják meg nekünk, kiket válasszunk, hogyan éljünk itthon? — hangoztatták azok, akik saját sorsukról kizárólag maguk kívánnak dönteni. A másik tábor érvei azt próbálják bebizonyítani, hogy ha valaki megtartotta állampolgárságát, éljen bármely pontján a világnak, szavazatával joggal befolyásolhatja óhazája sorsát. Nemrégiben egy jelentős kormánypárti politikus is hangoztatta ezt, mondván, a határon túli magyarok szavazati joga reális óhaj. Mi lehet a megoldás, kinek van hát igaza? A kérdés eldöntéséhez pártatlan szakértőkre, a választási törvény alapos ismeretére, esetleges módosítására van szükség, s mindeközben a külföldi példákat sem ártana alaposan tanulmányozni. Igaz, nekünk, magyaroknak, mint oly sok mindenben, ebben is speciális a helyzetünk. Amíg az országok, népek döntő többségének csak csekély hányada hagyta el a szülőhazát, addig a magyarságnak több mint fele a határokon túl él, s ilyen arányra bizony aligha akad külföldi példa. Nem marad más hátra, mint higgadtan, a politikai érdekek és szempontok figyelmen kívül hagyásával csakis a szakmai érvekre hallgatni, s ha van erre mód egyáltalán, mindnyájunk megelégedésére dönteni. Kép, szöveg nélkül Balázs Attila felvétele Kommentár Erősödő gyengülés Laskod (KM - Dankó Mihály) — Mennyire más volt ez a csengetés. Még a szokásos zsibongás is alábbhagyott, amikor az osztályok csendben elfoglalták a termeiket. A fénylő szemű gyerekek még azt is megígérték: az új iskolában nem felelnek egyesre. Laskod életének egyik történelmi pillanatára toppantunk be hétfő reggel. Bár az iskola még nincs teljesen készen, de a tantermekben már megkezdődhettek az órák. Először valósulhatott meg az egy műszakos tanítás. Elpusztult értékek — A régi, 150 éves Okolo- csányi-kastélyban indult valamikor az oktatás — fogad Flaskár Károlyné iskolaigazgató. — Sajnos, az akkori „zord idők” elsodortak mindent, megsemmisültek az épület csodálatos berendezései, könyvtára, a gyönyörű, gondozott park fái. Mindössze egy platán maradt meg mutatóban. Később épült még három tanterem, de a gyereklétszám (120) miatt váltva tanítottunk délelőtt és délután. Nem volt bevezetve a víz. Sötét, olajos padlójú osztályokban neveltük az apróságokat. Nem véletlen tehát, hogy évente változott a tantestület. Sokan kezdtek itt képesítés nélkül, s mikor átvették a diplomát, szedték a sátorfájukat és odébbálltak. Laskod Petneháza társközsége volt 1990-ig. Az önállóság kimondása óta folyik az osztozkodás, a vita a vagyonmegosztásról. Korábban a nagy beruházások (az iskola, az út stb.) elsősorban a központi településen épültek, a társközség lemaradt. ígérték, majd eljön az ő idejük is. A rendszerváltás viszont teljesen megváltoztatta a körülményeket. A fele olyan nagyságú laskodi iskola például ma már ugyanannyiba került, mint a korábban készült petneházi. A kollektív szellem ereje — Szívünknek nagyon kedves ez az új létesítmény — tér vissza az előző témára az igazgatónő. — Megszűnik a havonkénti váltás, az örökös időzavar. Most nyolc tanterem, nevelőszoba, tornaterem és a kiszolgáló egységek segítik munkánkat. Az udvaron salakpálya, korcsolyázótó várja a gyerekeket. Bízom benne, ez a minőségi változás meglátszik majd a tanulmányi eredményen is. Az előző években is szinte százszázalékos volt a beiskolázás. Nagyon jó a tantestületben a kollektív szellem, sok az ötlet, az elképzelés, s végre a szakosellátottságra sem lehet panaszunk. kérve, hogy központi forrásból egyenlítsék ki a kispénzű szabolcsi állampolgárok követeléseit. A miniszter a kérést elutasította. Ezért az egyesület január 13-án az Országgyűlés költségvetési és jogi bizottságának írt levelet. A levélírók egyensúlyozottság sugárzik. Eleinte a legtöbb gyerek csendben van — zsémbel magában az utas. — Aztán mindegyik rázendít kivétel nélkül: most éhes vagyok, most szomjas vagyok, menjünk ki, menjünk vissza, pisilni kell, kakilni kell, csokit kérek, husit kérek satöbbi. És szinte biztos, hogy egyhamar nem fognak leszállni, sőt tovább utaznak, mint én. Am csodák csodája, a pöttöm nem hisztizik, nem követelőzik, ő is nyugodt és kiegyensúlyozott. Mintha valamelyik csodapelenka reklámjaiból csöppent volna azon mosolygósán a fülkébe. Egy kicsit beszélget,' egy kicsit játszik, aztán elnyomja az álom, miközben a vonat továbbfúrja magát a délelőtt ragyogó fehérségébe. A termetes kalauz új felszállók után érdeklődik megállva az ajtóban. A Szerv, a Közeg, aki mindig a vasút igazát védi az utasokkal szemben, aki fújja a szabályzatot, intézkedik és foganatosít utasunk szerint. A mackótermetű a család jegyejt vizsgálja. — Kié a harmadik? — kérdezi beidegzett hangsúlyainak egyikével. — A gyereké — mutat az apuka az édes- deden alvó csemetére. —Hány éves a kicsi? — tudakolja a kalauz. — Kétéves — így az anyuka. — Akkor neki még nem kellett volna venni. Adok egy igazolást, azzal visszaválthatják a pénzt. — Hosszasan írogat egy tömbbe, átadja a papírt az apukának, majd jó utat kívánva behúzza maga mögött a toló-ajtót. A szerelvény hangtalanul suhanó csíkját végigsimítja a nap. A mozdony előtt már városi házrengeteg színesedik a távolban. nek. Egyre többen jönnek vissza. Osszehúzódnak a családok. Együtt él több generáció, mert meggondolandó ma új házat építeni. Hiányzik viszont a tőke, s az anyagiak szűkében pedig nehéz vállalkozásba kezdeni. A termeléssel nincs is gond, az értékesítés annál nehezebb, kellenének a kisüzemek: a tészta- és gyümölcsfeldolgozók. — A falu is fejlődik — mondja búcsúzóul a polgár- mester asszony. — Az új iskola elvitt szinte minden pénzt; elkészült a ravatalozó, s jövőre már lesz a falunkban vezetékes gáz, de pályázunk útépítésre is. Úgy tűnik, sikerül megegyezni a petneháziakkal, de ez a dolgok rendje, hisz ezer szál fűzi össze a két települést. S a következő időszakra még nagyobb szükség van az összefogásra, az együttműködésre, mert csak így tudnak létezni a közösségek. ÁFA és TÁNYA változások Nyíregyház (KM) — Az általános forgalmi adó és a társasági nyereségadó bevallásáról és 1993. évi változásairól tart előadást csütörtökön 10 órától Nyíregyházán, az SZMT-székházban Sike Olga, az APEH ÁFA osztályának vezetője és Loise Lászlóné, az APEH társasági nyereségadó osztályának vezetője. Továbbtanulás Mátrafüreden Nyíregyháza (KM) — Lassan ideje eldönteniük a nyolcadikosoknak, milyen pályát választanak. A döntéshez nyújtanak segítséget a megyei pedagógiai intézetben, ahol január 15-én, pénteken délelőtt tíz órától a mátrafüredi erdészeti szakközépiskola tevékenységével ismerkedhetnek a nyolcadikosok és szüleik. Az iskolában háromféle — ötéves erdésztechnikusi, négyéves erdőgazdasági gépész és hároméves erdőmű- velő-fakitermelő szakmunkás- képzés folyik nappali tagozaton. Az érdeklődőket Nyíregyházán, a Búza utca 5. szám alatt, a második emeleti előadóban várják. Baraksó Erzsébet A világ egyik legtehetősebb országából, Németországból arról érkeznek hírügynökségi beszámolók, hogy drasztikusan nőtt a munkanélküliség. A munkanélküliek száma meghaladta a 3 milliót, ami a nyugati részen 6,6 százalékot, míg a volt keletnémet területen 13,5 százalékot jelent. A hír olvastán az juthat eszünkbe, másként képzelték el a keletnémetek is a rendszerváltozást, és másként gondoltuk mi is az ő átalakulási folyamataikat. Azt hihettük: ott van nekik a gazdag nagybácsi, a nyugati rokon, van kire és mire támaszkodniuk. És most kiderül, hogy a nagy tekintélyű nyugatnémet állam sem bírja gyorsan talpára állítani a keleti részek viharvert gazdaságát. Normális gazdaság és társadalom megfelelő szociális gondoskodással persze kezelni tudja ezeket a kérdéseket. Ami számunkra tanulság lehet az az, hogy a mostani jóslások szerint legalább tíz évre van szükség a keleti rész felzárkóztatásához, mert a lerobbant keletnémet gazdaságban a nyugatnémet pártfogók előtt nem várt és kiszámíthatatlan kórtünetek bukkantak elő. A német munkaügyi hivatalban „erősödő gyengülést” emlegetnek. Nem vigasztal persze bennünket a mások baja, de nagy elkeseredettségünkben nem árt az informálódás arról: mások is küszködnek, még olyan technikai szintű országban is, amely a mienkéhez képest fejlettnek számított. Úgy látszik, sehol sem lehet megúszni keservek nélkül az átalakulást, az örökség túl nagy teher rajtunk. Mégis, nincs más út, mint felülkerekedni a nehézségeken, mert csak így remélhetjük mi is, hogy dolgainkat elvégezzük. Bíznunk kell a megkapaszkodás esélyében, és abban, hogy eljön az idő, amikor majd az említett német folyamat ellenkezőjéről, egy gyenge kis erősödésről beszélhetünk. Panaszlevél Gáva miatt Nyíregyháza (KM) — Közismert, hogy a Gávavencsellői Takarékszövetkezet csődbe jutott, megkezdték a felszámolását. A szövetkezet hitelezői egyesületet alapítottak érdek- képviseleti céllal. Az egyesület néhány héttel ezelőtt levelet írt a pénzügyminiszternek, __________Tárca a rém is tudja, milyen a iV magyar táj, aki téli fog- csikorgatásban nem vonatozott még keresztül az Alföldön —fogalmazgatja magában az utas, miközben áhíta- tos csodálattal bámulja a dérverte mezőket. Csupa porló, szikrázó fehérség, amiből a fák úgy tűnnek elő, mintha gyermekkéz karcolta volna őket egy jégvirágos ablak üvegtáblájára. Minden mozdulatlan, az áttörhetetlen csend elnyeli a hideg fém sur- ranását a kerekek alatt. Itt- ott őzek ábrándoznak a végtelen fehérségben, éber nyúlok leheletfelhőcskéje fodrozódik, és egy helyütt nyáj vonul némán kocogva ég és föld kivehetetlen határán. Csak gyerekkel ne jönnének, mert akkor vége a nyugalomnak— gondolja emberünk reménykedve, de hiába: a tolóajtón át kis család lép a fülkébe. Jegyük jogán az ablak melletti helyeket foglalják el: az apuka háttal a menetiránynak, a 2-3 éves csöppség vele szemben, mellette az anyuka. A szülőkről nyugalom, kiRéti János ■V f * I r Tájkép előítéletekkel Havas utcakép Harasztosi Pál felvétel
