Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
Kelet-Magyarország 7 a i m h H h i m h ............................í....................................... ...............^.i-----------------------.................................................................................... ---Kényszerhelyzetben a tévénézők Január 5-én megjelent a házunkban a KÁBfeL-KOM Kft. két dolgozója, hogy megszüntessék a korábbi tévéantennaerősítőt. Az utasítást végre is hajtották úgy, hogy a belső erősítőmodulokat elvitték belőle, elvagdalták a vezetékeket. Ezzel, sajnos rongáltak, és a házhoz tartozó tévéerősítőt üzemképtelenné tették, lakó- közösségünknek ennek következtében kb. húszezer forint kára keletkezett. A Széna tér 1. számú ház tetején lévő köz- . ponti antennánkat szintén. Használhatatlanná vált a régi tévéantenna, különböző alkatrészei eltűntek. Azoknak a lakóknak tévévételi lehetőségét, akik eddig nem kötöttek szerződést velük, teljesen megszüntették. A régi televíziós rendszer kikapcsolásával kényszerhelyzet elé állítják az embereket, mert, ha tévét akarnak nézni, az ő szolgáltatásukat kell igénybe venniük. A kispénzű, és velük szerződni nem kívánó lakók a központi antennáról biztosíthatták volna a vételt. A központi antennánál okozott kár becslésünk szerint százezer forint. Senkitől nem kértek hozzájárulást, hogy lemehessenek a pincénkbe, ahová vagy a közműalagúton át lehet bejutni a 27. számból, vagy kulccsal. Ezt mi magánlaksértésnek minősítjük. Gondoljuk, nem vagyunk egyedül azzal a véleményünkkel, hogy a KÁBELKOM egyeduralkodó ezen a területen, és amit cselekednek, azt a polgármesteri hivatal is támogatja. A város szegény, nyomorult és munkanélküli lakossága kerül kényszerhelyzetbe, mert ennek az amerikai- -magyar kft.-nek nincs vetély- társa, emiatt az embereknek nincs választási lehetőségük. Inkább arról kellene gondoskodnia az önkormányzatnak, hogy legyen konkurenciájuk, jogunk legyen azzal szerződést kötni, aki kedvezőbb feltételekkel és olcsóbban szolgáltat a lakosságnak. Tomasovszki Mihályné Nyíregyháza, Rákóczi u. 29. Meglepték a nyugdíjasokat Nem is tudom hogy kifejezni az örömömet, ami karácsony előtt ért. Gondolom, a nyugdíjastársaim sem vártak ilyen nagy boldogságot. A nyírbátori dohánybeváltóból mentem nyugdíjba 1979. végén. Nem túl sokat foglalkoztak velünk, pedig a férjemmel együtt műtéteken mentünk keresztül, és semmi jövedelmünk nem volt. De nem is ez a lényeg: egyik nap jön a postás, mondja, hogy hozott nekem pénzt. Eddig is kaptunk egy kis összeget karácsony előtt, de ennyit soha. A nyáron létrejött a Nyi- dofer Rt. Nyugdíjas Alapítványa, kérdőívet küldtek minden nyugdíjasuknak, hogy felmérjék a szociális helyzetüket. Mi ezt kitöltve bevittük a nyírbátori üzembe, nem is tudtuk, tulajdonképpen mi ez. Aztán jött a pénz, több ezer forint az alapítványtól! Nyugdíjastársaim nevében az újságon keresztül szeretnék hálás köszönetét mondani érte, mert nagyon sokat segítettek a pénzzel minden nyugdíjasnak. Dévai Béláné Nyírbátor, Széchenyi u 67. Veszélyes nyárfák Mint igen régi olvasójuk, nagy kéréssel fordulok önökhöz. Kapunk előtt az út másik oldalán jó néhány óriásira nőtt nyárfa van, volt több is, de azokat kétszerre kivágták. Valamikor, harminc évnél régebben magam is segítettem elültetni. Körülbelül másfél évtizede feleformán eladták, kitermelték, sajnos, a többit nem. Már tavalyelőtt kitört egy a fákból, összezúzott a villany- oszlopokból kettőt, a kapunkat és két kerítésbetétünket. A nyáron kidőlt egy másik, ez a szomszéd kerítését és a helyreállított két villanyoszlop egyikét ismét kitörte. Szerencsére, az esetek emberéletet nem követeltek. Kértem személyesen segítséget a polgármesteri hivataltól, a TI- TÁSZ-tól levélben, hogy termeltessék ki, amíg nagyobb bajt nem okoz a még meglévő, toronymagas nyárfasor. Azokat vágták ki eddig, amelyek ellenkező irányban dőltek meg, ezek — a ránk veszélyesek — pedig maradtak. Rokkantnyugdíjasok vagyunk, mi lesz, ha a lakásunkat zúzza össze egy óriási fa, kihez forduljunk? Kérjük segítsenek, hogy az amúgy sem nyugodt napokat ne tegye még nyugtalanítóbbá ez a félelem. Varga Ferenc és szomszédai Tiszavid, Petőfi u. 4. A kiszolgált autóbuszból hangzatos nevű Játékterem lett. fáit mondjunk, szívesebben olvasnánk rajta a „buszbolt”, esetleg a mozgó rákszűrő-állomás nevet Harasztosi Pál f elvétele fiilgJslii IfjH w ^ ft ÉÍBHléfaj wX-.» & a' % % í ✓ v ' x 3888 Válaszol az illetékes Záhonyban a legalacsonyabb a díj Az alábbi levelet kaptuk tavaly Záhonyból „az Ady Endre út 5/b lakóközössége és még sok család” aláírással. „...Azt gondoltam eddig, hogy ha már a kormány újabb és újabb terheket tesz ránk, legalább a polgármesteri hivatalunk megpróbálja ezeket a saját lehetőségén belül tompítani. Tévedtem, tesz még rá egy lapáttal. Már igyekeztünk megemészteni, hogy a rendelkezésre állási díjat is fizetni kell, bár ez nagyon nagy teher, hiszen egy kétszobás lakásnál a fűtés és meleg víz együtt nyáron 1550, télen 3800 forint. És mennyi egyéb fizetni való van még! De sokan úgy gondoltuk, hogy ne fizettessék ki velünk a vízfogyasztás négy-ötszörösét, ezért június és július hónapban beköttettük a vízórát. Jött az augusztusi, szeptemberi, októberi csekk a légköbméterre megállapított melegvíz-díjról (átalánydíj). Kértük, hogy olvassák le most az óraállást és rögtön kifizetjük az aszerinti díjat, de nem voltak rá hajlandók, azt mondták, majd novembertől fizethetünk óraállás szerint. Azt is mondták, hogy ha nem fizetjük ki az átalányt, hatóságilag kiszállnak és foglalnak a lakásainkból. Megtehetik ezt, hogy a tandíjat velünk fizettetik? Miért nehezítik az életünket? Kérem, válaszoljanak az újságban a kérdéseinkre.” Záhony város polgármesterének állásfoglalását közöljük: A távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági díját és a díjalkalmazás feltételeit a képviselő-testület a 16/1992. (IX. 18.) sz. rendeletében szabályozza. 1992-től a lakosságnak a fűtési díj mellett rendelkezésre állási díjat is kell fizetnie, amit azért kellett bevezetni, mert ettől az évtől megszűnt az állami támogatás. Ez azt jelenti, hogy korábban is volt ilyen díj, csak az állami költségvetés finanszírozta. Az önkormányzat már átvállalni nem tudta, mivel a távhőszolgáltatás nem nyereséges tevékenység, így a tényleges költséget a lakóknak kell viselniük. Azzal, hogy nyáron is kell rendelkezésre állási díjat fizetni, csak a lakókon kívántak könnyíteni, hiszen a kb. 1600 forintos díjat ezzel nem hat hónap, hanem elosztva, tizenkettő hónap alatt fizethetik. Egy hónapra így a díj is kevesebb. Tájékoztatásul: a fűtési díj egy 54 négyzetméteres lakásban a fűtési időszakban fizetendő rendelkezésre állási díjjal együtt 3500 forint. Szeptember elsejétől valóban az önkormányzat vállalta át a szolgáltatással járó feladatokat. A képviselő-testület olyan díjtételt állapított meg, ami a lakosság korábbi díjfizetését kb. havi ötszáz forinttal emeli meg. Azonban a megye településeit vizsgálva elmondható, hogy az állami támogatás nélkül is Záhonyban a legalacsonyabb a díj, ettől alacsonyabbat már nem tudnak megállapítani, mert a veszteséget nem tudják miből fedezni. A levél írója még említi a vízórák leolvasását is, ezzel kapcsolatban Bajor Tibor polgármester sajnálattal közölte, hogy azok, akik nyáron beszereltették az órát, de nem jelentették be a Szabolcshőnek, a távhőszolgáltató átvételekor nem szerepeltek a nyilvántartásban. Viszont azokat a vízórákat, amelyeket a tulajdonos, illetve a bérlő bejelentett a Gamesznál, 1992. október elsejétől leolvasták, így a lakóknak a ténylegesen elhasznált vízmennyiség után kell vízdíjat fizetni. Szerkesztői Fási Jánosné, Nyíregyháza: Akkor lesz jogosult az előnyugdíjra, ha betölti az 52. életévét, előtte semmi esetre sem. Teljesülnie kell még az alábbi feltételeknek: legalább már hat hónapja kapja a munkanélküli-járadékot; hiányzik a megfelelő munkahely, illetve az átképzési lehetőség; megszerezte az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt. Abban az esetben, ha az itt felsorolt feltételek közül akár egy is hiányzik, csak a rendszeres szociális járadékolásra, 67 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés esetén pedig rokkantnyugdíjaztatásra látunk lehetőséget. Kucsera György, Mátészalka: A szövetkezetből való kiválásra rendelkezésükre álló időt a vagyonnevesítő közgyűléstől kell számítani. Ez két hónap, és ha ezt a határidőt valami miatt elmuüzenetek lasztották, elveszítették a jogaikat, bejelentésük a kiválási szándékra már nem érvényes, sajnos. Kocsis Ferencné, Nagy- kálló: 1991 januártól a családi pótlék jogosultságához szükséges gyermekszám megállapításánál figyelembe vehető az élve született, de elhunyt gyermek, valamint a nagykorúvá lett vérszerinti gyermek. Aggódó nagymama, Fehérgyarmat: Megértjük aggodalmát, de általánosan ismert és korral járó problémáról van szó, ezt az unokája kinövi. Tévedés, hogy operációra van szükség, aki így ráijesztett önre, az valószínűleg tréfának szánta, csakhogy ilyennel nem szabad viccelődni. Nyugodjon meg, semmi baj. Részeg ki hű lés A tragédiák oka nem a közönyösség Nyíregyháza (KM - TMI) — A város külterületén magányos messziségben a házaktól, beszakadt tetejű, romos házikó áll. Gazdái rég a temetőben. Késő ősszel lakója jött: ráncosodó képű, gyér szakállú, sántító lábú ember. János, a csavargó egy azok közül, akik megfagyhatnak a kemény télben. Hogy nem most, majd utóbb. Mehetne hajléktalan szállásra is, de nem akar, mert iszik erősen, azt meg ott nem szeretik. Neki ne parancsolgasson senki se — azt hiszi, ez az igazi szabadság. Ő is áldozat lehet Még óév volt, rideg, kemény tél, nappal vörösre csípte az emberek arcát, éjszaka a húst is marta le róluk, amikor a félig leszakadt ajtót rányitottam. A szeméttelepen guberált hokedlin ült, prémes, szinte vadonatúj télikabátban, bun- dás cipőben és fülére hajtott usankában. Felugrott, majd kiejtette kezéből a pálinkás bögrét. Ha kifért volna az aprócska ablakon, kiugrott volna, úgy fél a hatósági emberektől. Alig bírtam megnyugtatni. Mogorván, bizalmatlanul válaszolgatott: szolnoki, három éve csavarog, mert az asz- szony elvált tőle, kifizette a házból, ő meg odaadta a barátjának, akinél meghúzódott, az összes pénzét. Az befektette a vállalkozásba, ideig-óráig ment az üzlet, aztán tönkrementek. Egy fillér se maradt, azóta járja az országot, itt-ott meghúzódik és továbblép. — Miből él? — A nyugdíjból... — kortyolt bele a bögrébe. — Na, de hogy veszi fel, ha nincs állandó lakcíme? Erre nem felelt, biztosan megvan a titka, nem árulta el. A csavargók bizalmatlanok, különösen az ő fajtája. Inkább megvetést tapasztalt, amióta kószál a Tiszántúlon — a Dunát még nem lépte át —, mint megértést. Hát, bizony megérteni aligha lehet, hogy jól érzi magát az állati sorban, és az ital az egyetlen, ami megmelengeti a szívét. Napról napra élve János öregembernek látszik, holott ötven esztendős sincs. Napról-napra vegetál, kenyeret eszik, néha elmegy ingyenlevesért, ha lefoszlik róla a ruha, bekopog valamelyik szeretetszolgálathoz, egyházhoz. Ezt, ami rajta van, a máltaiaktól kapta. Télen nem mosdik, meleg hónapokban megmártózik néha valamelyik folyóban, ahol nem látják. — Mikor aludt utoljára fűtött szobában? Erősen törte a fejét rajta, majd kibökte: — Tavaly karácsonykor, Debrecenben. — Itt nagyon hideg van, megfagyhat... — Na, és? Mit bánom. — Halni akar? — Magát az ne bántsa! — és elfordult tőlem, talán, hogy ne lássam arcán az önsajnálatot. Még kérdezgettem, de némán ült, egy mukkot sem szólt. Meglehet, másnap már össze is pakolta a két szatyrot, to- vábbállt a házikóból, félt, hogy ráhozom a rendőröket. Mindig iszonyúan retteg a hatóságoktól, nem is lop, nem is bánt senkit, amolyan ártalmatlan csavargó, a társadalom Robinsonja azzal a különbséggel, hogy ő ítélte magát ilyen magányos életre. így senki se szól rá, hogy ne igyon, senki sem akarja megjavítani és visszatéríteni a közösséghez. Részeghalál Amióta nagy hidegek járnak, húsz ember hűlt ki a megyében. Tíz Nyíregyházán, közülük háromnak súlyos szervi baja volt, emiatt estek össze közterületen, s mire rájuk találtak, menthetetlenek voltak. A többi hét Jánoshoz hasonló alkoholista hajléktalan, vagy csavargó, az ital volt a gyilkosuk, nem a hideg. Az alkohol csak érzetre melegít, lefeküdtek valahol részegen, és kihűltek. A halál már 25 fokos testhőmérsékletnél bekövetkezhet. Azért, mert nem volt tüzelője, senki sem halt meg a megyében, a tragédiákat jórészt az ittasság idézte elő, nem pedig az emberi közönyösség, így is szörnyű ez, de Jánosnak és szesztestvéreinek hiába magyaráznánk, többre becsülik az italt, mint a meleg hajlékot és az életüket. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó OLVASÓINK LEVELEIBŐL 1993. Január 13., szerda
