Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-12 / 9. szám
1993. január 12., kedd CSUPA ÉRDEKES Kelet-Magyarország 15 Az Akadémia allegóriája Nyilvánosság előtt az MTA gyűjteménye szobrászok közül Ferenczy István kapott akadémiai rangot, s az ő keze munkája Kazinczy Ferenc mellszobra, Kölcsey Ferenc egész alakos szobra, Csokonay-, Fáy-mell- képek és a tudományos arcképcsarnok számos plasztikájaA pest-budai Lánchíd alapkőletételét, avatását, építésének különböző fázisait hazai és külföldi művészek is megörökítették, Barabás Miklós és G. H. Hawkins munkáit láthatjuk a kiállításon is. Lotz Károly, Ligeti Antal, Orlai Pet- rich Soma, Brocky Károly, Kozina Sándor, Borsos József, Kovács Mihály és más 19. századi festők portréi, allegóriái, tájképei, Izsó Miklós, Alexy Károly szobrai sorakoztak a tárlaton — mindenki által hozzáférhetően, megtekint- hetően. Friedrich von Amerling: Gróf Széchenyi István, 1934 (részlet) Budapest (MTI-Press) — Nemrégiben alakult meg az akadémia művészeti „tagozata”. Ezért volt különös aktualitása annak a Nemzeti Galéria-beli kiállításnak, melynek anyagát a Magyar Tudományos Akadémia festészeti, szobrászati, grafikai és fotókollekciójából válogatták. A tudományok és a művészetek testvérisége az Akadémia alapításakor evidencia volt. Hiszen a Tudós Társaság 1825-ös alapító törvénye is így summázta az felállítandó intézmény célját: „...a honni nyelv kiművelésére alakul minden tudományágban és a szépmesterségek minden nemeiben”. S a gyűjtemény alapjait is a Tudós Társaságot alapító Széchenyi István ajándékai vetették meg. Ezért került a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményei címet viselő kiállítás fő helyére, valamint a tárlat plakátjára* Johann Endemek 1831-es olajfestménye: az Akadémia allegóriája, más címen Borúra derű. E festményről, egyes részleteiről már számos korabeli metszet, másolat készült. És itt van Friedrich Johann Endre: A Magyar von Amerling 1836-os, gróf Tudományos Akadémia Széchenyi Istvánt ábrázoló allegóriája, 1931 egész alakos olajfestménye is — amelyeket most olvasóinknak is bemutatunk. mia tagjai sorába választotta. A gyűjtemény számos port- Barabás pedig vonzó festői- rét tartalmaz. Akadémikusok, séggel elkészítette festményművészek, közéleti férfiak ben, litográfiában, miniatúrá- arcképét. Az elsők között ban kortársainak arcképcsar- Kazinczy Ferenc és Kisfaludy nokát. De ugyanúgy érdekel- Károlyt ábrázoló festmény ték az életképek, a magyar táj került az akadémia tulajdoné- megfestésének lehetőségei, ba. Később, éppen Kisfaludy Akadémiai tagsággal tisztelték festő révén tájképekkel gaz- meg az Itáliában élő és alkotó dagodott a képtár. id. Markó Károlyt is, akit ekBarabás Miklóst, kora leg- kor már a firenzei akadémia is népszerűbb festőjét az akadé- tagjai sorába választott. A Kétszáz éves a kolozsvári színjátszás Budapest (MTI-Press) — Nemrég, 1990-ben a pest-budai színjátszás megindulásának kétszázadik évfordulója adott alkalmat arra, hogy a kezdetekre emlékezzünk: egy azóta kibontakozott művészeti ág első hivatásos lépéseire. S hogy ezek a lépések mennyire szükségszernek voltak, menynyire korérzület és közakarat volt a színházak és a színjátszás létrejötte, az is ékesen bizonyítja, hogy 1792 december 17-én a kolozsvári Rhédey- házban is sor került az első hivatásos színházi előadásra Erdély földjén. Közvetve már az 1790 végén összeülő erdélyi ország- gyűlés is foglalkozott Magyar Nemzeti Színház felállításának tervével, közvetlenül azonban a következő ország- gyűlésen, 1792 őszén került tárgyalásra és igenlő elfogadásra a „magyar nézőjáték előadására egyesült nemes ifjak társulatáénak kérvénye. Az engedély a nagyfejedelemség egész területére szólt, egy megszorítással: „Nem ellenzi ezen kir. főigazgató tanács azt, hogy a könyörgők, valaipint a nemzetnek, úgy a nemzeti nyelvnek is nagyobb gyarapítására és pallérozására szolgáló erkölcsös játékokat itten Kolozsvár városában s más helységeiben is ezen fejedelemségnek minden akadály nélkül űzhessenek. Ezen szabadság mindazonáltal úgy engedtetik meg, hogy a könyörgők csak oly erkölcsös játékokat adjanak, melyek már előre megvizsgáltattak a könyvvizsgáló comissió által, s midőn valamely helységben játszódni akarnak, a helységbeli fel- sőbbségnél magokat a nyerendő szabadság végett jelenteni el ne mulasszák.” Túl sok nyoma nincs annak, hogy a „könyvvizsgálat” komoly gondokat okozott volna, annál több az adat arra, hogy a társulat állandó anyagi gondokkal küzdött. Annak ellenére így volt ez, hogy az ország- gyűlés is, a rendek egyénileg is pártolták a nemes ügyet. Fejér János, aki az első évadban a társaság elöljárója volt, kevéssé értett a pénzügyekhez, s ez is oka volt annak, hogy 1793 őszétől a színház Kótsi Patkó János vezetésével és vállalkozásaként működött tovább. Ő nemcsak alapító tagja volt a társulatnak, hanem hosszú időn át életben tartója is: 1808-ban vonult vissza, de 1820 tavaszán néhány hónapra még visszatért ugyanoda. Neves színész volt, 1794-től kezdve rendszeresen játszotta Hamletet általános elismerést váltva ki. Mai fogalmak szerint elképesztően sok szerepet játszott, ámde minden színész erre kényszerült a gyakori bemutatók miatt. De rendezett is, igazgatott, színdarabokat írt és fordított, s még színháztörténeti és elméleti írásai is vannak. Egy Béköszöntő beszédében így fogalmazta meg hitvallását: ,A színjátszó sokkal fontosabb ember a köz társaságban. mint amilyennek sokan képzelik. Az ő kezében vágynak a lélek munkáját ébresztő szerek, melyeket sem a törvény, sem a király tekintete mozgásba nem hozhat.” S így „a szív formálására és a nemzet karakterének jobbítására is a játékszínnél alkalmatosabb eszközt még az emberi elme fel nem talált.” Persze Kótsi sem tudott az anyagi gondokkal megbirkózni, így hamarosan báró Wesselényi Miklós lett a társulat „tulajdonosa”, azaz önfeláldozó mecénása. Kótsi Patkó János mellett neki és az el nem pártoló erdélyi közönségnek köszönhető, hogy e kezdetnek lett folytatása, máig tartó rangos hagyománya „a lélek munkáját ébresztő s?erek”- nek. Nyit a Sztálin múzeum Tbiliszi (MTI) — A Joszif Visszarionovics Sztálin emlékének szentelt grúziai múzeum, mely 1988-ban zárta be kapuit, január 20-án ismét megnyílik a közönség előtt. A grúz fővárostól 75 kilométerre északnyugatra fekvő Goriban, Sztálin szülővárosában található múzeum vezetője, Nunu Amiredzibi szerint a gyűjtemény számos új darabbal gyarapodott. Köztük olyan dokumentumokkal, amelyek azt tanúsítják, hogy Sztálin legalább hét alakalommal tervezte lemondását a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetéséről. A múzeum, amely mellett helyt kapott a diktátor gyakorta igénybe vett vasúti kocsija is, azt követően zárt be, hogy a később hatalomra került Mihail Gorbacsov 1988-ban kemény kritikával illette a sztálini rémuralmat. A múzeumot — ahol eredetileg Sztálin írásait, fényképeit és egyéb emlékeket, például halotti maszkját állították ki — az a vád érte, hogy nem nyújt kiegyensúlyozott képet Sztálinról és politikájáról. Amiredzibi, aki 26 éve dolgozik a múzeumban, nem adott tájékoztatást a hivatalos megnyitó előtt arról, hogy miféle változások történtek a tárlat anyagában. Orosz iskola —■ guruló higany Moszkva (MTI) — A Moszkva közelében lévő Domogyedovo hetes számú iskolájának tanulói a téli szünet után nem térhetnek vissza óráikra. miután osztálytermeik levegőjének higanygőztartalma többszörösen meghaladja a megengedett értéket. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az iskola mellett még a december 3-án összetört egy háromliteres hi- ganytártály. A Moszkvából kihívott különleges csoport egyszerűen homokkal temette be a veszedelmes tócsát. Másnap az osztálytermekben higanygolyók gurultak. Sem az iskola igazgatósága. sem az illetékes városi és területi orvosok nem ítélték szükségesnek a tanítás felfüggesztését, így az órák csaknem a hónap végéig folytatódtak. A közegészség- és járványügyi állomás csak december 24-én közölte, hogy a higanygőz szintje eléri a megengedett érték öttízszeresét. Az iskolában egyelőre a szülők és tanárok végzik a méréseket. A szülők nem engedik gyermekeiket az iskolába, és bíróság előtt panaszt szándékoznak tenni a domogyedovói hatóságok, az iskola igazgatósága és a terület járványügyi állomása ellen. Bartók-ciklus Párizsban Párizs (MTI) — Kiállítással és — zsúfolásig megtelt ház előtt megtartott — hangversennyel kezdődött meg vasárnap Párizsban a Chatelet zenés színház által rendezett, az idény végéig tartó Bartók-ciklus. A maga nemében példátlan, a francia fővárosban első ízben sorra kerülő ciklus keretében a színházban és annak hangversenytermében mintegy húsz koncerten hangzanak fel a nagy magyar zeneszerző alkotásai kiváló magyar, francia és más nemzetiségű művészek előadásában, s színpadra állítják operáját, A kékszakállú herceg várát is. A megnyitó hangverseny előtt máris nagyszámú érdeklődő tekintette meg a színház folyosóin nagy gonddal megrendezett kiállítást, amely — nagyrészt a budapesti Bartók- archívum által rendelkezésre bocsátott dokumentumokkal, a francia Maurice Fleuret zenei archívum rendezésében — végigkíséri a XX. század magyar zenei zsenijének életútját, bemutatja legfontosabb műveit. A kiállításon számos fénykép, kotta, dokumentum, sok, Bartókot megjelenítő képző- művészeti alkotás kapott helyet. Különtárlóban mutatják be Párizzsal kapcsolatos emlékeit: első ízben még 1905ben vett részt egy zenei versenyen, s már a húszas években rendszeresen koncertezett a francia fővárosban, baráti kapcsolatban állt a francia zeneművészet nem egy kiválóságával. A ciklusra a színház több mint száz oldalas kötetet jelentetett meg. A kötet a ciklus kezdeményezője, a Chatelet színház igazgatója, Stephane Lissner előszavával közli Bartók 1921-ben született önéletrajzát, több, művészetéről, műveiről szóló tanulmányt, ismertet minden, a sorozat koncertjein bemutatásra kerülő művet és az azokat megszólaltató művészeket. Januárban és februárban négy nyilvános konferenciát is tartanak Bartók munkásságáról, ezek egyikének előadója Kárpáti János magyar zenetörténész lesz. A riyitólhangversenyen a világhírű holland zenekar, az amszterdami Concertgebouw együttese közreműködésével Konstanty Kulka lengyel hegedűművész, több nemzetközi verseny győztese szólaltatta meg Bartók I. hegedűversenyét. A zenekart Riccardo Chailly vezényelte. A műsorban elhangzott Beethoven és Rimszkij-Korszakov egy-egy alkotása is. Űrvécé Washington (MTI) — Az amerikai űrrepülőgép-program következő, januári útján „avatják fel” az űrkutatás történetének legkorszerűbb illemhelyét. Illik is ultramodemnek lennie, hiszen kerek 30 millió dollárba került... Az állami számvevőszék vizsgálata némileg sokallta az összeget, ám a szakértők szerint ennél olcsóbban nem lehetett megúszni a dolgot, mivel rendkívül bonyolult, összetett kérdéseket kellett megoldani, hiszen immár többhetes űrutazásokra is sor kerül. A „hőskor” egyszerűbb volt: a hajdani első amerikai űrhajósoknak a másfél napos úton vizelési lehetőséget biztosítottak (zacskókba, mint szovjet kollégáiknál), míg az egyéb anyagcserét a repülések előtti napok különleges táplálkozásával előzték meg. A szovjetek később — mint most kiderült — úttörők voltak e területen is, amiről kevés szó esett a nyilvánosság előtt, bármilyen fontos is: a Mir űrállomások lakóinak vizeletét vegyi úton semlegesítették, megtisztították, majd elektrolízissel különválasztották a hidrogént és az oxigént, az utóbbit visszavezetve az utaskabinba. Az amerikai űrrepülőgépek harmincmilliós vécéi ugyancsak újra felhasználják a levegőt — mármint azt, amelynek segítségével a súlytalanság állapotában az anyagcserére sor kerül... A berendezést kipróbálók panaszkodtak: a nagy nyomással áramló levegő olyan jéghideg, hogy elveszi a boldogtalan űrhajós kedvét nemcsak az anyagcserétől hanem az űrhajózástól is... A méregdrága űrillemhely kifejlesztésében, mint a The Washington Post megírta, negyven szakember vett részt, és érvelésük szerint a költségek azért lettek ilyen magasak, mert az űrhajósok elvetették a már kifejlesztett. automatikusan működő vécéket. Attól tartottak, hogy ha a bonyolult berendezés valamelyik része felmondja a szolgálatot, kimondhatatlan, de feloldhatatlan problémák elé kerülnek a vegyes, férfi-női személyzettel repülő gépeken. így — újabb dollármilliók árán — megszületett a kézi vezérlésű űrvécé.
