Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

1993. január 11., hétfő HÁTTÉR Számvetés a szabadidőparkban Fő profil: a természet- és környezetvédelem Nyíregyháza (KM - Cser- venyák Katalin) — Az év vége a számvetések időszaka. Ilyenkor szokás sorba venni a sikereket és a kudarcokat, a korábbi tapasztalatokkal „felvértezve” pedig építgetni az új év terveit. A Sóstó­erdei Szabadidő Park igaz­gatójától, Petrilla Attilától is éppen ezekről a dolgokról érdeklődtünk. A szabadidőpark gyakorlati­lag három intézményt, tevé­kenységet fog össze: a vidám­parkot, a koncertteret és a vadasparkot. Mivel a látoga­tók többsége éppen az utóbbi miatt érkezik az intézménybe, a legtöbb teendő is ott volt, a cél pedig: továbbra is meg­őrizni a vadasparkjelleget. Állatok ajándékba — Egy év alatt harmincöt új állatfajt hoztunk a parkba, s köztük mindössze egy olyan van, amelyik nem Eurázsiából származik: ez a majom — mondta az igazgató. — Ennyi­ben engednünk kellett a kö­zönség óhajának. Az új lakók­kal kétszeresére nőtt a fajok száma, s csak öt esetben kellett térítést fizetnünk az állatokért, a többiek kihelyezéssel kerül­tek hozzánk, vagy ajándékba érkeztek. Mivel túlnyomó ré­szük növényevő, takarmányo­zásuk és tartásuk is olcsó, fűtést sem igényelnek. A sok új érdekes állatfajnak, illetve a Kelet-Magyarországban meg­. . ' <1* é I a T ■ i 8 Z á n Harasztosí Pál FELVÉTELE-------------Tárca — G edikét már a bölcsődé­ben „doktoj újnak” szó­lították, mert mindenkinél mindent jobban tudott. Persze nagyon utálták ezért. De ez nem zavarta őt. Pályája töretlenül ívelt fölfelé, szín­jeles volt minden iskolában. Természetesen orx’os lett, mert az on’osi egyetemet a legnehezebb elvégezni, és 5 mindig bizonyítani szerette különleges adottságait. Vörös diplomával végzett, így professzora azonnal ál­lást kínált neki maga mellett a klinikán. Az első napok egyikén az ifjú Gedeon doktor furcsa kéréssel fordult hozzá. — Professzor úr, végezzen el rajtam egy sérv- és egy vakbélműtétet! — De hiszen magának nincs is sérve, és kutya baja a vakbelének. — Tökéletes orvos szeret­nék lenni, és ehhez meg sze­retném ismerni a fájdalmakat is, amelyeket a pácienseknek okozunk műtét közben — válaszolta a tanítvány. Amikor a műtétek utókeze­Petrilla Attila jelent 85 cikknek, körülbelül tucatnyi rádióriportnak kö­szönhetően a látogatottság is a kétszeresére emelkedett. Az idén nyolcvanháromezren jár­tak a parkban, egyre több isko­lai kirándulásnak, tanulmányi sétának a célpontja. Az idei rendezvényeken — majális, gyermeknap — is rekord lá­togatottság volt, május elsejét hétezren töltötték nálunk. Itt kell megemlíteni, hogy idén a park minden egyes ren­dezvénye nyereséggel zárt. A jövőben szeretnék változato­sabbá tenni a koncertek prog­ramját is, nemcsak a kemény zene rajongóinak és művelői­nek, hanem más (pl. dél-ame­rikai) stílusokat kedvelőknek is teret akarnak biztosítani. A vidámparkban pedig rövide­sen felállítják a fából készült játékokat, s a gerendavárat. Az intézmény fő profilja a természettudományos, termé­szetvédelmi ismeretterjesztés. Ennek megfelelően szervezték idén is a különféle programo­kat (zoo-suli, természetvédel­mi vetélkedők, helyet biztosí­tottak az E-misszió Termé­szetvédelmi Egyesületnek), amelyeket 1993-ban bővíteni akarnak. A zoo-sulit nyáron korcsoportonként rendezik meg, ugyancsak nyáron befe­jeződik az országos természet­védelmi vetélkedő, amelyen három kategóriában (alsó, fel­ső tagozatos és középiskolás) több mint kétszáz csapat ver­senyez a győzelemért. Köszönet adományért A tervek közt szerepel egy új, nagyobb oktatóterem be­rendezése, a régit ugyanis már kinőtték a szakkörösök. Rend­hagyó tanórákat is tartanak itt, kömyezetismeretet, biológiát, osztályfőnökit. A hazai vadál­lománnyal és növényvilággal, környezet- és természetvédel­mi problémákkal ismerkedhet­nek meg ezeken a foglalkozá­sokon a gyerekek. Sajnos, egyelőre kevés iskola él a le­hetőséggel, pedig valamennyi intézményt értesítették levél­ben, még buszt is tudnak kül­deni a gyerekekért. Ráadásul szakképzett pedagógusok (bi­ológia, földrajz szakosok) is dolgoznak a szabadidőpark­ban. S egy újdonság: már szer­vezik az erdei iskolát. — Szeretném megköszönni a látogatók adományait a med­veketrecre — folytatta az igaz­gató. — A vártnál több, körül­belül harmincezer forint gyűlt össze. A medvék és a farkasok ketrece kapta eddig a legtöbb kritikát, s az adakozás azt is je­lenti, a városlakók igénylik, hogy jobb körülmények között tartsuk az állatokat. Csere és vásár Az előzetes számítások sze­rint a ketrecekre azonban négymillió forintra lesz szük­ség, amelyet a park saját bevé­teleiből nem tudna kigaz­dálkodni. Azonban — ahogy Petrilla Attila fogalmazott — csodálatos karácsonyi aján­dékkal lepte meg az intéz­ményt a város vezetése és kép- viselő-testülete, ugyanis póttá­mogatásként megszavazták azt az összeget, amelyből tavasszal elkezdhetik a két ka­rám építését. Nagy a tétje en­nek, ugyanis — sokan talán nem is hinnék — akkor ez lesz az ország legszebb vadaspark­ja, s mivel valamennyi állat tartási körülményei megfelel­nek majd az európai köve­telményeknek, az országban egyedüliként sikerrel pályáz­hat az Európai Adatkertek Szövetségének tagságára. Ez nemcsak olyan előnyökkel jár, hogy cserélhetnek, vásárolhat­nak, ingyen kaphatnak álla­tokat, hanem a tudományos kutatási programokba is be­kapcsolódhatnak. Gedeon doktor ígéretes karrierje ezzel véget ért. Mit ér egy sebész, jobbkeze nél­kül, miközben balja állan­dóan foglalt. Pedig ő lehetett volna a tökéletes or\’os. A professzor is röstelte az esetet. Bár nem követett el semmilyen műhibát, a rossz nyelvek őt is kikezdték, hogy mehetett bele ebbe a buta kísérletezésbe? Amikor évekkel később megkérdezték tőle egy oi~vosi konferencián, hogy mit csi­nálna másképp, azt válaszolta rövid tűnődés után: — Talán dr. Gedeonnak az orrával kellett volna kezdeni az amputációt, mert azért akart mindenkinél különb or­vos lenni, hogy arról a bi­zonyos rossz szokásáról ne vegyen tudomást környezete, hogy azzal együtt is sikeres legyen pályáján. A zóta, gyanús nekem min­den túl sikeres ember, mert biztos van valami takar­gatni valója, valamit piszkál magában, amit az átlagember nem... _________________t_____ lésén is túl voltak, újabb ké­réssel állt elő —Most nézzünk komolyab­bakat: mondjuk strumma és Kulcsár Attila A tökéletes orvos gyomorfekély. A műtéti tech­nikára vagyok kíváncsi és a szervezet reakcióira egyszer­re. Kérem, ne altassanak el! A professzor furcsállta, de azért megcsinálta a műté­teket: hát akkor figyeljen ifjú kollégám. Es ez így ment hónapokon keresztül. Gedeon doktor mindent meg akart ismerni, mindent ki akart próbálni. Közben egyre magabizto­sabban végzett kisebb műtéte­ket, a betegek is megszerették, valahogyan megérezték sajá­tos beleérző képességét. — Na és professzor úr — kezdte, amikor már szinte minden műtéti beavatkozás­ból kifogytak — milyen érzés az amputálás? — Az fiam az utolsó eszköz. Ne kísértsük az Istent! De a tanársegéd nem tágí­tott, hiszen tanulta, hogy az orvostu­domány mai fej­lettségi szintjén, már számta­lan balesetet szenvedett em­bernek varrták vissza sikere­sen elvesztett végtagjait. Végül is a professzor kötél­nek állt, és a kísérletet Gedeon doktor jobb kezének ujjaival végezték el. Azért a jobbal, mert a fiatal orvos balját semmiképpen nem akarta kockáztatni. Ugyanis gyermekkora óta volt egy rossz szokása, állandóan az orrába vájkált vele, szinte fél percenként. Sajnos, bár a professzor úr mindent hibátlanul csinált, az amputált ujjakat nem tudta működőképesen visszaapli- kálni tanih’ánya kezére. Hja, az a kórház nem állt az orvos- tudomány mai fejlettségi szintjén. Kelet-Magyarország 3 Engedetlenség Galambos Béla A létminimum alatt élők akciója során már ösz- szegyűlt az a százezer alá­írás, ami elvileg elegendő egy népszavazás kezdemé­nyezéséhez. Amint e valóban igen nehéz körülmények között élő tömegnek a ve­zetője kijelentette, további százezer kézjegyet szándé­koznak összegyűjteni január végéig. Amennyiben ez sike­rül — miért is ne sikerülne, hisz elégedetlen ember jócs­kán van e hazában —, a minimálisan elegendőnek a dupláját adhatják át az Or­szág házban február elején. Oszlassa föl magát a par­lament — kívánják az alá­írásgyűjtők, s ez lenne a tét­je a népszavazásnak is, ha megtörténne. Ennek a ki­írása azonban a nagyszámú támogató ellenére sem va­lószínű. Ha másért nem, hát azért, mert ekkora ön­pusztításra tán sehol nincs embercsoport, pláne hata­lom, amelyik vállalkozna. Az emberek egészséges túl­élési ösztöne ugyanis az öngyilkosságnak semmilyen fajtáját sem fogadja el. Márpedig valami ilyesmit várnának el az íveket aláíró létminimum alatt, és köze­lében élők, no és a hozzájuk csatlakozó született elége­detlenek, a hatalmat jelen­leg gyakorló honatyáktól. Azt hiszem, ez képtelenség. Realitása van viszont an­nak a kijelentésnek, amely­ben már az éhségsztrájkolók között megismert aszkéta tí­pusú vezető — talán sejt\’e az első számú cél megle­hetősen képtelen voltát —, mintegy „mense” program­ként, állampolgári enge­detlenség meghirdetését he­lyezte kilátásba. Sajnos, en­nek már valóban van — mint történelmünk során gyakorta — a mai Magyar- országon esélye. Engedet­lenségre, például a szinte sportűzésszerű adócsalásra, mindig kaphatók voltunk külön felszólítás nélkül is. Hát még ha biztatnak is. Csakhogy a törvények sem­mibe vételével nem hinném, hogy európaibbak leszünk hajdani kalandozó őseink­nél. Karitasz a gyermekekért A segítség nem ismer határokat Nyíregyháza (KM - Tóth Kornélia) — Jó szándékú em­berek segítsége nélkül képte­lenek lennének a speciális iskolába eljutni a csökkentlátó gyerekek Nyíregyházáról. Nagy Mihály, a szülői kö­zösség vezetője igen jóleső érzéssel mondta a sorstársak nevében is, hogy a Móricz Zsigmond Színháztól másfél éve kapott mikrobusszal na­ponta vitték át a gyerekeket Debrecenbe, a dr. Kettesi Ala­dár nevét viselő, csökkentlátók iskolájába. A gyerekeknek ajándéko­zott mikrobusz, sajnos, a téli szünet utolsó napján lerob­bant, így izgalmas napokat élt át a Szent Miklós görög kato­likus Karitasz egyik szervező­je, Czompa Zoltán is. A kari­tasz is segítséget ajánlott és a téli szünidőben sikerült meg­nyerniük támogatóul a Bécsi Fánk Kft.-t, egész januárban ők adnak kölcsön autóbuszt az átszállításra. A Shell-Interág pedig üzemanyagot ad, szintén térítés nélkül. Czompa úr elmondta azt is: a napokban tárgyal egy nyír­egyházi vállalkozóval, akitől Mercedes mikrobuszt vásárol­na a szervezet és így véglege­sen megoldódna a csökkent- látó gyerekek utaztatása. Kommentár __________ Bonus, malus Nagy István Attila n izonyára sokan meg- D tanulják ezt a két szót a következő hónapokban. A biztosítónak az jutott az eszébe, hogy nagyobb óva­tosságra ösztönzi a gépjár­művezetőket. Elhatározását csak üdvözölni lehet. Akik balesetet okoznak ezután, azoknak nő a biztosítási díjuk, de, akik nem veszik igénybe a biztosító szolgál­tatásait, kevesebbet fizetnek. Világos, mint a nap. Csodálkozom, hogy az a nyugdíjas bácsi, aki félig ki­abálva, félig sírva mondta el történetét a szerkesztőség­ben, ezt a világos logikát nem fogta fel. Amíg az ügyeit intézte, részletre vá­sárolt Maruti gépkocsiját meghúzta a mellette álló, s minden bizonnyal ügyet­lenül kikanyarodó BMW. A vezetője nem hagyott betét­lapot maga után: bonus, malus. Nem akart magasabb biztosítási díjat fizetni! Mi lesz ezután? — kérdezi a bácsi. Győzni fog az erő­sebb. Nem lehet minden helyzetben rendőr után kiál­tani! S akkor az viseli a kár következményeit, aki nem győzi testi erővel. Hát jól van ez így? Szilveszter délelőttjén nem lehetett meggyőzni a bácsit arról, hogy nem lesz így. Talán érezte, hogy ma­gam se hittem benne. A biztosító bizonyára job­ban jár, mert sem a károko­zó, sem a kárvallott nem je­lentkezik. Mindketten rosz- szul járnának. A károkozó, mert felfedte magát, a kár­vallott pedig — saját biz­tosítására hivatkozva —• igénybe vette a biztosító szolgáltatásait. 0 ezért bűn­hődik. íme a bonus, malus diadala. Nézőpont

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents